Fóti-Somlyó 30 | 2007.12.30.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Több mint négy hónap telt el túra nélkül belgiumi tanulmányaim miatt, így már nagyon hiányzott egy kis séta a természetben. Ez alkalommal a párom öccse, Zsombor tartott velem, 8 óra után nem sokkal (08:05) indultunk el a vonatunk érkezése után igencsak zsúfolt vasútállomásról. Be kell vallanom, volt némi előítéletem ezzel az útvonallal kapcsolatban, mondván, hogy ez a vidék unalmas, szemetes, stb. Erre szerencsére igencsak rácáfolt a természet. Kicsit csípős volt a hőmérséklet, de a menetsebesség elérése után már egyikünk sem fázott...

Az útvonal először megtesz pár kanyart Veresegyház szélén, majd az ivacsi emlékműnél délre fordul. Kisebb dombokon kell csak áthaladni, és már itt sok helyen fenyőerdő-foltok tarkítják az utat. Sajnos párás-ködös az idő, így nem lehet túl messzire ellátni. A Szentjakabi elágazás (09:24) után kezdődött az első "meredekebb" emelkedő, innentől Mogyoród belterületét leszámítva a Fóti-Somlyó utánig gyönyörű zúzmarás vidéken vezetett keresztül a túra. De nem ám fél centis zúzmara, hanem néhol 5 centiméternél hosszabb fehér tüskék nőttek a faágakon, vezetékeken, kerítéseken. Gyönyörű tél fogadott minket. Volt ahol a drótkerítéseken nem lehetett átlátni a masszív bevonat miatt. Innen sokáig csak ámultunk bámultunk, a HÉV aluljáró után majdnem el is tévedtünk, de időben észrevettük, hogy rossz fele megyünk (GPS-es adatokból ezt a kis pluszt természetesen kivágtam).

A Gyertyános-kilátóba nem mentünk fel (sokat nem láttunk volna, időnk pedig 10:24 volt), egy gyors szendvicsezés után (közben) indultunk le meredeken, a szép kilátást nyújtó ösvényen. Itt megtanultuk, hogy szendvicset enni is csak kesztyűben lehet, mert mi nem így tettünk, és ezt a kézfejünk kicsit megsínylette (fáztunk mint a huzat...). Mogyoródon a cukrászdában (10:53) úgy 10 percet töltöttünk, ez alatt elfogyasztottunk 1-1 túrótortát (na jó, egy kockát belőle, ami nagyon finom volt, mondjuk nekem ez a kedvencem) és megpróbáltunk bediktálni fél liter teát is. Itt volt egy szép gyaloghíd, majd relatíve meredeken indultunk neki a következő szakasznak. Kanyarogtunk, földek közti szekérúton haladtunk, zúzmarát csodáltunk, majd elértük lassan a tanösvény tábláit (szép környék megint, közben láttuk a fóti templomot is) és leereszkedtünk a következő emberes pontig (mert általában inkább kérdésekre kellett válaszolni, pecsételés csak pár helyen volt) a Fáy-présházig (11:45:). Innen elég hamar elértünk a legmeredekebb szakaszhoz, amin feldöngettünk a Somlyóra, majd egy megint csak meredek de nagyon szép szakaszon le a vasútig.

A síneken túl pár kanyar után elég elhagyott betonútra értünk, majd szépen kiszalagozott kanyarral nekiindultunk a Magas-hegynek. A csúcs alatti elágazásban megint betonra léptünk (12:55). Mivel itt megállapítottuk, hogy jó lenne Alsógödön a 15:09-es vonatot elérni, innen 6,0 km/órás átlaogt mentünk a célig. Sajnos hamar leértünk a zúzmara szintje alá, így kicsit monotonabbá vált a környezet, de pár EKG-görbére emlékeztető szakasz leírása után így is magunk mögött tudhattunk pár szép fenyőerdős részt - nekem főleg az erdőszéli út tetszett a Gázvezeték elérése előtt (13:48). Az új kettes út felüljárója után még útbaigazítottunk egy csapatot, hogy ne térjen le jobbra túl korán a Gödi-erdőbe, majd pillanatok alatt elértük Göd szélét, és pár kis utcát érintve besétáltunk a célba (14:38).

A vártnál sokkal szebb, kellemes túra volt 2007 utolsó TT-je, és szerintem elég jó az 5,3 km/órás átlag amivel 6:33 alatt teljesítettük az útvonalat. Ráadásul páromék Felsőgödön laknak, így a "hazaút" sem volt hosszú :-)