Sárga 30É | 2007.04.22.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Ezt a túrát, pontosabban a Sárga 70-et már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent a nyomtatott naptár, de igen hamar rájöttem, hogy az nap lesz, amikor kedvesem visszajön Norvégiából, így letettem a teljesítésről... Mivel azonban csak 18:00-kor érkezett a gépe, úgy döntöttem, hogy a 30-ast és utána a 20-ast azért bevállalhatom, és akkor még haza tudok menni fürdeni, aludni, enni - mielőtt kimennék elé a reptérre. A szokásos kéktúrázós társasággal vágtunk neki a távnak, Tomi és Dávid 70-en indultak, Kata és Eszter pedig csatlakoztak 40-re.

A 22:20-as vonatra Angyalföldön szálltam fel, majd Dávid is csatlakozott Aquincum-nál. Sajnos a MÁV pont vágányfelújítást végzett, így egy szakaszon (Piliscsaba-Leányvár) buszra kellett váltanunk... Egyébként nagyon szép idő ígérkezett éjszakára, viszont fel kellett készülnünk még a gyenge fagyra is. Én ezt sapkával és vékony túrakesztyűmmel meg is tettem, nem így Tomi, aki bízott egy szál polárpulcsijában... Végül is nem sokat tévedett, mert a széldzseki rólam is az első kilométer után lekerült, és végig a polárpulcsiban mentem én is. A hőmérséklet-szabályozást pedig a sebességünk növelésével vagy csökkentésével oldottuk meg. No de ne szaladjunk ilyen előre.

Éjfél után nem sokkal értünk az állomásra, ahol gyorsan kitöltöttük a nevezési lapokat (én ingyen nevezhettem, mert ELTE hallgató vagyok - sőt még a kaller sem volt hajlandó jegyet adni, úgyhogy teljesen free volt ez a túra), majd a GPS-ek beizzítása után a hivatalos feljegyzések szerint 00:15-kor elindultunk. Gyorsan átvágtunk a parkon, és lassan elővettük a fejlámpáinkat is, miközben hozzánk csapódott egy negyedik ember - aki a szervezőkkel közelebbi kapcsolatban lehetett, mert ott volt a szakasz első részének lemérésében - így kisebb eséllyel tévedtünk el :-) A folyamatosan meredekebb emelkedő tetejére 00:46-kor értünk, innen szép kilátás nyílt volna a tájra nappal, de így sem volt csúnya. Mondjuk a Kincses-hegy mögül UFO-leszállópálya fényei cikáztak keresztül az egyébként szép csillagos (később kicsit fátyolfelhős, de reggelre kiderülő) égbolton...

Innen tovaindulva majdnem rossz fele mentünk, de szerencsére a pontőr útbaigazított minket. Emberünk helyismerete révén az egyetlen nem túl jól jelzett kanyart is szerencsésen bevettük, és robogtunk lefelé. Az út elég kemény volt - azaz a lámpák fényében a látásunk nem igazán jelezte a kisebb nagyobb huplikat, ami néhol meg-megbotlást, vagy rosszul kitámasztott lépést eredményezett. Meg poros és köves is volt, de tetszett :-) Egész jelentős mélységű löszvölgyben haladtunk a kertek alatt, majd egy éles kanyarban megint felfelé indultunk, bár az eddiginél jóval kisebb meredekségű terepen. Itt a kutyáknak még a mi megugatásunkra is volt ereje, pedig sokan elmentek már előttünk.

Innen egy darabig nem sok mindenre emlékszem :-) Tudom, hogy amikor kiértünk egy tisztásra az erdőből, akkor megcsapott minket a hideg, meg volt pár szűkebb ösvény is a domináns poros-köves szekérutak mellett, meg hogy élveztük a gyaloglást, de semmi egyéb :-) Az S- S+ elágazásához 02:12-kor értünk, itt a világ legkisebb tábortüzét (képzelj el két 10 centis ágat keresztbe rakva, pár száraz falevéllel, ami ég) csodálhattuk meg, és elfogyasztottunk némi elemózsiát is. Hamar továbbálltunk, aztán néhol még egy két pocsolyával is találkoztunk, mielőtt egy nagy hajtűkanyar után beértünk volna Pilisszentlélekre.

Itt a beton nem tetszett, lélekben már a következő emelkedőre gyúrtunk - ami annak rendje és módja szerint el is érkezett. Itt jött a szervezők legjobban becsülendő cselekedete, az addig még csak igény szinten emlegetett, de itt már megvalósuló fényvisszaverő jelzések sora! A fákon nem csak jelzések, de messziről látható apró fény-négyszögek jelezték az utat - ez nagy segítség volt, mert a kaptatón legalább a jelekre nem kellett koncentrálni. Egyszeri megállás után (a csapat 70 km-es részlege kezdeményezte) értük el a nyerget. Innen kis folyadékpótlás után indultunk el lejtmenetben - szép erdőben ereszkedtünk, több helyen meredekebb völgyfalak között. 03:57-kor értük el a kéktúráról már ismert Klastrompusztát. Itt sárga italt ittunk szuper csapolós szerkezetből (működése: aláfekszel, nyitod, iszod - na jó, pohárral is lehet...), finom sárga íze volt, és mivel már kevesen voltak utánunk, és még volt elég, repetázhattunk is :-) Szomjat oltotta rendesen, így felfrissülve indultunk tovább.

Az első métereken igen hűvös volt a menetszél, de ahogy elindultunk felfelé, beindult a klíma, és megfelelő temperált környezetben (pulcsin belül persze) haladtunk tovább. Itt magamba diktáltam egy pezsgőkrémes croissant, ami nem esett jól... A Pilis alatt széles, és kissé göröngyös úton haladtunk, a fák között átszűrődött a csillagok fénye, és lassan a hajnalpír is megjelent a hegy felett. Sokáig szintben vezetett utunk, majd lassan ereszkedni kezdett, és elértük a már több túráról is ismert (de a Piros 50B-n első látásra megszeretett) piros sávot. Pilisszántótól délnyugatra, ahol a Vadföldet kerüli ki az út, már nagyban hajnalodott, és gyönyörű kilátás nyílt egészen a HHH-ig. Itt kicsit álmos lettem, és csatlakozott hozzánk két másik túratárs is, akik pár száz métert még a Pilis alatt tovább mentek az S+ mentén, de mivel ők visszafelé jöttek onnan, mi nem vétettük el ugyan ezt a hibát (nem is értettem, miért csipog az a fránya GPS-em... talán mert azt akarta mondani, hogy itt majd le kell fordulni? :-).

Innen már csak a Fehér-hegyet kellett megmászni, ami egy gyönyörű négyszögletű (és nem kerek) irtás (és nem erdő) után következett. Hát jól meg is adtam a hegynek a magáét, feldörömböltem, mindenkit állva hagytam, és a csúcson megpihentem :-) Jó volt, pár perccel később jöttek a többiek is, így nem jutott ki nekik abból az örömből, hogy lássák, miként zihálok 200-as pulzussal :-D Innen kis hullámvasutazás és egy gyönyörű napfelkelte megtekintése után értünk el a Vörös-hegy nyergéhez 06:01-kor. Gyors pecsételés és egy csoki elfogyasztása után el is indultunk lefelé a sziklás, fenyőkkel teletűzdelt tájban.

Pilisvörösváron még megmásztuk a Kálváriát (ami igencsak váratlanul ért, lélekben már a következő húszra készültem, és azon gondolkoztam, tényleg nevezzek-e még húszra, vagy inkább irány aludni, de aztán győzött a menni akarás - és egyébként sem voltam még fáradt), aztán begyalogoltunk a célba (06:55). Itt és átvettem az oklevelemet és kitűzőmet, majd ugyanezzel a lendülettel neveztem is a 20-as távra, majd gyors zoknicsere következett - miközben megérkezett Eszter és Kata is. A nap további eseményei a Sárga 20 oldalán olvashatók.