Sárga 70 | 2008.05.01.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Ezt a túrát már tavaly kinéztem magamnak, de akkor pont aznap délután érkezett haza Flóra Norvégiából, és mindenképpen ki akartam menni elé Ferihegyre, így maradt a 30É+20, de ezzel legalább egyből két Sárga túrát teljesítettem egy év alatt. No de idén nem volt semmi akadály, az idő is jónak ígérkezett, így belevágtam. Mentálisan nem készültem fel eléggé, és kicsit motiválatlan is voltam, de azért végigtoltam, és így utólag persze nagyon örülök neki, még ha közben voltak igencsak ellenkező gondolataim is...

A Nyugatiból 22:20-kor induló Siemens Desiro-ra Angyalföldön szálltam fel, majd majd' másfél órán keresztül szép lassan elgurultunk Esztergomig. Hűvösvölgyig nem írok túl részletes leírást, tavaly már megtettem. Szóval vissza a rajtra, ELTE hallgatóként nem kellett nevezési díjat fizetnem, így 074-es sorszámmal a GPS beélesítése és egyéb technikák beüzemelése után pontban 00:00-kor indultam neki - így a menetidőm nyomonkövetése nem igazán okozott problémát a későbbiekben :-) Az egész túrára jellemző, hogy ahol nem volt jel, ott elég jól ki volt szalagozva az útvonal, ennek ellenére sokan elkevertek, aztán meg morogtak. Azért egy ilyen túra a tájékozódásról is szól, szóval az ilyen rosszalló megjegyzéseket nem értem, és átérzem, miért is esik olyan rosszul a rendezőknek. Csak hogy megvédjem őket.

A Vörös-kereszthez egy kicsit megváltozott úton kellett felmenni, de így sem tartott sokáig, a szép csillagos, vidéki ég alatt 00:30-ra értem fel. Ja, azt nem is írtam, hogy egyedül mentem. Innen megint megváltozott a sárga sáv vonalvezetése, és mivel még a GPS-ben sem volt benne az aktuális állapot, nekem is igencsak figyelnem kellett, de a leírást követve nem lehetett elvéteni a mezőn keresztül kanyargó utat. Ez a szakasz biztosan szép lehet nappal is, egyszer meg kéne nézni... Elég jó tempót mentem, egyfelől kicsit féltem a délutánra előrejelzett zivataroktól, másfelől pedig soha nem bírom visszafogni magam... 01:35-kor érkeztem meg a Cserepes-árokhoz, ahol elfogyasztottam az első szendvicsemet is. A falu előtt igyekeztem másokhoz csatlakozni, mert a sok ugató kutya nem a kedvencem az éjszaka közepén, de így aztán nem volt vészes. Még Pilisszentlélek előtt van egy érdekes kis hurok, ami lejtmenetben szinte neki vezet a Pilis tömbjének, aztán 180°-ban visszakanyarodik a falu felé. Nos ebbe a hurokba szépen lefolyt a hideg levegő, nagyon szépen érződött lefelé és fölfelé a hőmérsékleti rétegződés. A Pilis-nyeregre egész jól felértem, majd kb. 20 ember után kiabáltam, akik elvétették a sárga leágazását a széles földútról... Innen ledöngettem, és 02:57-kor ittam meg a frissítőt a klastrompusztai ellenőrzőponton.

A Pilis oldala most sem volt valami nagy izgalom, de aztán a túra egyik legszebb momentuma volt, ahogy a Táloki-erdőből a Vadföldöt elkerítő kerítés felé fordulva megpillantottam a narancssárga színben játszó kelő Holdsarlót. Szép volt. Aztán megint jött a "kedvenc" emelkedőm fel a Fehér-hegyre, ott egy kis szusszanás, majd 04:43-kor megérkeztem a Vörös-hegy nyergébe - ekkor lassan már fejlámpa sem kellett. Sajnos a szép sziklás fenyves ösvény gázvezeték fektetés miatt eldózerolásra került, helyette maradt egy kis szaharai lejtmenet, ugyanis a vezeték nyomvonalán tiszta homok volt minden, a cipőm két lépés után tele is lett az apró szemcsékkel... Az építési terület után le is vettem a cipőket és kiszórtam a homok nagyját - bár még így is maradt jócskán, amit csak az ellenőrzőponton sikerült kiszórni... A Kálváriához 05:17-kor, a Mónika italbolthoz 05:29-kor értem. Ez 01:11-el jobb, mint egy éve, és idáig 5,5 km/órás átlagot jelent! (Akkor mondjuk nem egyedül mentem...)

Itt kis pihenés, zoknicsere, kóla vétel a későbbi álmatag percekre, majd hajrá, tovább! Hirtelen elég kevesen lettek körülöttem, hiszen ez a 30-asoknak már a cél volt, a 40-re vagy 20-ra nevezők pedig ilyen korán még nem keltek fel. A falvakon hamar átjutottam, aztán jött az Antónia-árok, ami szokás szerint megizzasztott, pedig nem durvultam annyira, mint egy éve (mert akkor nagyon meghajtottam). A Zsíros-hegy nyergében kitartó de nagyon álmos pontőrökhöz 6:45-kor értem, sajnos itt azt is megtudtam, hogy előző este a Liverpool végül elbukta a BL elődöntőt :-( Letargiába azért nem estem, de sajnos kicsit unalmas szakasz következett, így nem is volt ami nagyon feldobjon. A 2. feltételes pont a Kerek-hegyen volt, ide 07:03-kor értem, majd gyorsan mentem is tovább. A Rózsika-forrás felé vezető Alsó-Jegenye-völgy most is tetszett kis hídjaival, sziklaalakzataival, így itt már jobb kedvvel haladtam, az ellenőrző ponthoz pedig 07:46-kor érkeztem meg.

Gyors szusszanás után vágtam neki a következő emelkedőnek (ahol tavaly elég ramatyul éreztem magam). Szép volt az erdő, csicseregtek a madarak, és nem is volt túl meleg, szóval jól haladtam, tavalyhoz képest sokkal szélesebbek voltak az ösvények is, így nem kellett folyton a belógó ágakkal hadakozni (ez főleg a Csúcs-hegy oldalára vonatkozik). A Kötők-padjáról feltáruló csodálatos kilátást 08:23-kor értem el. Jó volt látni az út túloldalán a Kevélyeket, a Kinizsi útvonalát egészen Dorog környékéig. Majális volt mindenütt, a repülőtéren is sokan voltak, én pedig csak mentem és mentem előre (Előre!), mígnem 09:15-kor felértem az Újlaki-hegy csúcsára. No, innen lefelé már kezdtem érezni a jobb sípcsontom környékét, de egyébként jól voltam. Ennek a túrának abban van a nehézsége, hogy alig van benne vízszintes szakasz, baromi sok a lejtő, ami egy bizonyos pont után már nem olyan kellemes. 09:53-kor értem Hűvösvölgybe, ami nem rossz idő. Itt megint ettem egy szendvicset, volt zoknicsere, meg kis pihenés is a továbbindulás előtt.

És akkor következett az "ismeretlen" - persze nem teljesen, mert így vagy úgy már a hátralévő útvonalon is jártam. A Nagy-Hárs-hegyre igencsak hosszú volt az emelkedő, nagyon örültem amikor végre felértem (10:57-kor). Innen ledöcögtem Szépjuhásznére, majd enyhe hullámvasutazás következett a Csacsi-rétre felvezető emelkedőig. Itt utolért egy túratárs, de már akkor, amikor az emelkedő szűk ösvényén voltam - kérdeztem, előz-e, de azt mondta, ha tartjuk ezt a tempót, akkor jó lesz. Mondtam hogy tartjuk, de bevallom, nem így terveztem, de gondoltam ha ő bírja, én is :-) Na miután 6-6,5 km/órás tempóval szinte fölsuhantunk a rétre (12:04), kiderült, hogy a kolléga a 20 km-es távot teljesítette éppen... Még jó hogy ilyen vidáman bírta ezt a tempót. No nem baj. Innen lejtő, majd szint, majd lejtő, és mit ad Isten, találkozom azzal a sráccal, akivel a Budai Trapp második felét együtt mentük. Ő most a 40-et csinálta, és a végét így megint velem együtt :-) A Sorrentora felvezető emelkedő előtti ferde ösvény elég gyilkos volt, majd maga az emelkedő is, de csak felértünk (12:57). Itt szép sziklák, és kilátás fogadott minket.

Végül csak elértük a Budaörs feletti hegyeket, ahol életem első geoládáit megtaláltam, közben viszont kezdett nagyon meleg lenni, én meg lusta voltam megállni a pulcsit levenni :-) A Huszonnégyökrös-hegyet 13:47-kor hódítottuk meg, és innen már csak lefelé kellett menni! A budaörsi beton nem igen feküdt már kissé megfáradt lábainknak, de azért behúztuk az utolsó kilométereket is - habár a kocsma megpillantását már alig tudtuk kivárni. Aztán volt nagy öröm, hogy megcsináltuk (nekem 14:23 lett a végeredmény, ami az előre tervezett 15:00-15:30-hoz képest is nagyon jó), Joey is ott volt, ittam egy kólát, kicsit ültünk, majd hazamentünk. Este már nem is voltam fáradt. Jó volt, na!