Monthly Archives: July 2007

Nyaralás – 3. rész

2007.07.27. – folytatás

Anyu nem nagyon tudott semmit sem csinálni, amíg felment a 200 MB-nyi kép a Flickr-re, így mást már nem nagyon tudtam a neten megnézni, mert már nagyon mehetnékje volt. Miután visszavittük a laptopot a szállásunkra, és nem utolsó sorban Aput is „magunkhoz vettük” – meg a fényképezőgépet és a fotóállványt –, el is indultunk mai felfedezőutunkra. Először a Furtwangen-től 6 km-re északnyugatra található Duna-forráshoz mentünk el, ami arról híres, hogy itt ered a Duna :-) Azaz a Breg pataké, de innen számítva a leghosszabb a Duna, csak itt még nem az a neve… De azért van pár emléktábla, ami felhívja a figyelmet a dologra. Itt még egy kis kápolnát néztünk meg, mielőtt tovább indultunk volna Triberg-be, ahol Németország legnagyobb vízesését tekintettük meg. Hét lépcsőben összesen 162 métert zuhan lefelé a víz! Ide kellett az állvány is, hogy tudjak olyan képeket csinálni, amin elmosódik a víz, és olyan fátyolszerűnek látszik a vízesés – lásd a galériát! A vízesést ölelő erdőben sok mókus volt – nagyon rászoktak a bejáratnál vehető földimogyoróra… Itt egyébként még a vízesés megcsodálása előtt vásároltunk némi ennivalót is napközbenre, aztán mielőtt tovább indultunk volna, egy pár Nordic-Walking botot is beszereztünk. A nap utolsó állomása a Duna „hamis”, de híresebb forrása volt Donaueschingen-ben. Itt egy kastély mellett van kiépítve egy kút szerű forrás, a dunai nemzetek emléktábláival (magyar kettő is volt). Sétáltunk még egy kicsit a városkában is, aztán elindultunk vissza a szállásra. Most hamarosan vacsorázunk, szüleim lementek a medencéhez, én meg befejezem a napi teendőket. Holnapra egyelőre nincs konkrét terv, de biztos vagyok benne, hogy unatkozni azt nem fogunk. Ha minden igaz, Tomiék (akikkel túrázni szoktam) valamikor mostanában másszák meg a Triglávot… ami csak azért rossz, mert az egészet én találtam ki, csak mindenkinek az volt az egyetlen jó hét, ami nekem nem :-( Na nem baj, majd legközelebb! Flóra meg holnap megy Göteborgba. Egy hónap múlva pedig már Oslóban leszek én is.

2007.07.28.

Ma eredetileg pihenősebbre vettük volna a napot, de végül nem egészen így történt. Reggel bementünk Hinterzarten-be, bevásároltunk, és Anyunak is vettünk egy pár Nordic-Walking botot… Ez után mivel itt elég esősre állt azt idő, és az internet szerint Basel-ben sütött a nap, hát elindultunk dél felé. Valahogy úgy értünk el ebbe a svájci kisvárosba, hogy közben egyszer átmentünk Svájcba, majd vissza Németországba – ahol a német határőr megkérdezte, hogy mit csináltunk Svájcban :-) – és végül megint át Svájcba. A város szép volt, telis-tele villamosokkal, volt olyan utca, ahol autó nem is közlekedhetett, és szinte egymásba értek az egymás után következő szerelvények. Jó volt az óváros szűk utcáin sétálni, csak azt sajnáltam, hogy itt is fel volt állványozva a templomtorony. Viszont láttuk Erasmus sírját is! Aztán egy nagyon kanyargós hegyi úton jöttünk haza. Itt továbbra is elég felhős az idő, néha csepereg is az eső. Holnapra is elég rossz idő várható, de majd meglátjuk…

2007.07.29.

Most szokásos parkolónkból internetezek, az idő tényleg nem valami fényes, de azért nem esik (még). Tegnap este még olvastam egy csomót a Parfüm-ből, már alig van hátra valami. Ma valószínűleg csak a település tanösvényeit nézzük meg, mást nem terveztünk. Töltöm fel a képeket is, szóval az is lesz/van szokás szerint a szokásos helyen.

Nyaralás – 2. rész

2007.07.24. – folytatás

Ma a Kurhaus előtti internetezés után autós vidék-nézést tartottunk – mivel egész nap kis megszakításokkal esett az eső (estefelé néha kisütött a nap, aztán fél perccel később megint szakadt az eső). Először Breitnau-ba mentünk, majd egy nagyon szép panorámaúton Waldau (ezek nem is települések, csak kisebb „tanyaközösségek” nevei) Langenordnach és Schwärzenbach érintésével Neustadt-ba. Itt is nagyon szép templom van, amit sajnos csak az autóból tudtunk megnézni, mert esett… Viszont nagyon közel vannak ezek a települések a szállásunkhoz, úgyhogy bármikor útba tudjuk ejteni őket jó időben is, a lehetséges célpontok felderítésére tökéletes volt ez az idő is. Itt tankoltunk, aztán benéztünk egy sportboltba, ahol Anyu majdnem vett magának egy pár Nordic-Walking botot, de aztán mégsem. Ez után kerestünk egy nagyobb élelmiszerboltot, ahol bevásároltunk, majd hazajötünk. Még csak fél hat, de ma már nagy valószínűséggel nem lesz semmi említésre méltó. HP-t nincs kedvem olvasni, mert zavar, hogy túl sok mindent nem értek belőle, így inkább számítógépezek. Egyébként az eső ellenére nagyon sok szép helyet láttunk ma is, úgyhogy lesz itt még mit megnézni a közelben is – a távolabbi célokról nem is beszélve. Viszont az időjárás valószínűleg holnap és holnapután nagyon jó lesz, szép napsütés, kellemes 25°C-al, úgyhogy 26-ára tervezem a nagy kirándulást a Feldberg-re. Van itt még egy jó útvonal, amit valamelyik nap majd be kéne járni… Hogy holnap hova megyünk, azt még nem döntöttük el, de biztos jó lesz! Na, végül este még bementünk a faluba sétálni egyet, mert megjött a szép idő! Azaz kiderült, de ezzel a hőmérséklet is leesett 12°C-ra – amit Budapesten már nagyon régen nem éreztünk, hiszen majdnem harminc fokkal melegebb volt ott az indulásunk előtti napokban… A nagy eső után pipálnak a hegyek, száll fel a pára az erdőkből – nagyon szép látvány!

2007.07.25.

A mai nap elég hosszúra sikeredett. Reggel szép napsütésre és kellemesen friss levegőre ébredtünk, majd reggeli után autóba ültünk, és elmentünk Colmar városába, Franciaországba. Ez Elzász egyik legjobb állapotban megmaradt festői kisvárosa, kis utcáin nagyon régi, fagerendás házak sorakoznak – de a fotók magukért beszélnek (lásd a Flickr galériában). Bejártuk az egész óvárost, megnéztük a templomokat (már amelyik nyitva volt), és a Petite Venise-nek nevezett kis csatornákkal átszelt negyedet is. Innen a Vogézek vonulatainak szőlőskertes lábai mentén elmentünk Riquewihr-be, ahol a parkolóórával kisebb harcot kellett folytatnunk, mert sehogy sem jöttünk rá, hogy minimum két eurót kell beledobni… De aztán sikerrel megtekintettük a falucskát is, ami arról nevezetes, hogy a Borút mentén fekszik, szőlőskertjei a falu központi falának lábáig érnek, és a falon belül gyönyörűen megmaradt az 1700 körüli állapot, de itt található egy XIII- századi harangtorony is, és több ház még az 1600-as években épült… Nagyon szép volt ez is, megint csak azt kell mondanom, hogy érdemes a fotókat megnézni, leírni úgysem tudom :-) Miután itt is kigyönyörködtük magunktat, tovább indultunk észak felé, hogy ellátogassunk a már a hegyekben fekvő Château du Haut-Koenigsbourg-ot – ami hivatalosan egy kastély (a franciául még egy picit sem értők kedvéért), bár inkább vár jellege van. Itt előre kijelölt útvonalon lehetett körbejárni az erődítmény falai közötti területet, amit mi meg is tettünk – szép volt. Innen már visszafelé mentünk, de még útba ejtettük Neuf-Brisach erődített faluját, ami azért érdekes, mert egy nagy, sokszögű (belül nyolc, legkívül 14 ágú csillag) árokrendszer közepén terül el, és ott is szabályos, egymásra merőleges utcák hálózata foglalja magába a házakból álló 48 darab kis négyszöget, és az egész legközepén egy tér van. Kicsit nehéz így elmesélni, de például Google Earth-ben is nagyon jól látszik. Állítólag soha nem vette be az ellenség ezt a területet… Innen már a szokott útvonalon, Freiburg érintésével mentünk haza, Hinterzarten-ben még megálltunk a Kurhaus előtt, hogy Anyu PDA-ján ellenőrizzük a holnapi időjárást, és mivel szép idő lesz, holnap lesz a túra! Most még megcsinálom a mai képeket, aztán alvás.

2007.07.26.

Ma volt eddig a legszebb az időjárás, végig szinte teljesen felhőmentes éggel és kellemes 20°C körüli hőmérséklettel. Reggel kilenc után pár perccel indultunk Apuval a tervezett túrára, ami végül „kicsit” hosszabb lett, mint amiről az előzetes kalkuláció szólt, de nagyon élveztük. Kellemes „alpesi” réteken vezetett keresztül az út, majd fenyőerdőben – ahol hatalmas hangyavárakat láttunk. A német turistajelzések kicsit más elv szerint épülnek fel, mint a magyarok – a hosszú egyenes szakaszokban nem jellemző a jelzés, viszont minden elágazásban részletes útjelző táblák vannak, fémből, kilométeradatokkal. Ez az, amit nálunk egy hét alatt ellopnának. Sehol nem tévedtünk el (na jó, egyszer rossz felé indultunk, de az nem turistaúton volt…), úgyhogy tökéletes a rendszer. Voltunk még a Feld-See nevezetű kráterszerű tónál, aztán egy kis szurdokon keresztül (ahol egy keresztbe dőlt fa felett falépcsőt építettek a németek, meg fapallót vezettek át a mocsarasabb részek felett) felmásztunk a környék legmagasabb pontjára, a Feldberg-re (1493 m). Ez egy több négyzetkilométernyi füves tömb, melynek tetején egy adótorony, egy meteorológiai állomás és egy radar található. Itt csináltunk csúcsfotókat is. Még az Alpok távoli 4000-es csúcsai is látszottak – és úgy néztek ki, mintha a semmiben lebegnének, mert a völgyben a szmog és a pára teljesen egyforma színű volt, mint a csúcsok felett az ég… Innen a füves gerincen átsétáltunk a Seebuck-ra, ami egy hasonló, csak kicsit kisebb csúcs, és szép rálátás nyílik a háromszáz méterrel lejjebb elterülő Feld-See-re, melynek korábban a partján is voltunk. Aztán a piros jelzésen elindultunk lefelé (közben vettünk inni és egy kis csokit is) – ez azért érdekes, mert ez az E1-es Európai Hosszútávú Turistaút része, hasonlóan mint ahogy a kéktúra az E4-esé. Végül egy olyan kilátópont érintésével mentünk hazáig, melynek környékén kicsit lápos volt az erdő, és egy helyen fapallókból kirakott kiépített úton lehetett átkelni felette. Magáról a pontról két tavat is lehetett egyszerre látni – bár jól csak a Titisee-t. A végén még volt egy elég meredek emelkedő, amin mindketten rendesen lihegtünk, de aztán öt óra után nem sokkal rendben haza is értünk. Most pihenünk. Anyu közben vonattal volt Titisee-ben, ami egyébként a vendégkártyával – amit kaptunk – ingyenes. Szép nap volt ez is, és megint készült sok szép fénykép is. Ha minden igaz, akkor holnap reggel internetközelben leszek, akkor fel is tudok tölteni mindent.

2007.07.27.

Most megint a helyi Kurhaus internethozzáférését használom, de a változatosság kedvéért a parkolóból az autóból :-) Töltöm fel a képeket is, nemsokára fenn lesz az összes. Ha ez kész, akkor visszamegyünk a szállásra (5 perc) Apuért, és elindulunk a mai látnivalók felé. Egyébként szép idő van, söt a nap, és kellemesen hűvös szellő fújdogál.

Nyaralás – 1. rész

2007.07.21.

Reggel 06:20-kor indultunk otthonról, majd 1075 km megtétele után 17:49-kor érkeztünk meg a Hinterzarten-hez tartozó Erlenbruck-ba (Fekete-erdő, Németország) – ami 93,6 km/órás átlagsebességet jelent :-)  Az út egy részét ugyan átaludtam, mert Bálint nem volt ott, hogy egymás piszkálásával ébrentartsuk egymást… Érdekesség, hogy az osztrák-német határon volt egy emberke, aki ránézett az autósokra – biztos a terrorveszély miatt. Aztán az autópályán a 878. kilométernél belekerültünk egy dugóba, melynek hatására le is jöttünk az autópályáról, és alsóbbrendű utakon tettük meg a hátralevő utat. A 42-es apartmant kaptuk, ami sokkal szebb, tágasabb és világosabb, mint az eredetileg nekünk szánt – és egy hatalmas, nyugat felé néző terasza is van. Szóval szép itt, és szekrényből lenyitható ágyam van! Nem semmi… Így kicsit egyszerűbb reggelente beágyazni. Este még megnéztük DVD-n a Zene és szöveg c. filmet a laptopomon – mondjuk anyu egy részét csukott szemmel figyelte :-) Mivel a Harry Potter utolsó kötetét nem árultak a benzinkutaknál (ami egyébként igen rossz üzleti érzékre utal…), így elkezdtem a Parfüm c. könyvet, de reggel arra ébredtem, hogy nem tudom hol is fejeztem be – aztán azért beazonosítottam…

2007.07.22.

Kilenc körül keltünk, majd a reggeli és a reggeli teendők után elindultunk felfedezni a környéket. Először egy nagy kerülővel Titisee érintésével elmentünk Hinterzarten-be, majd leparkoltunk, és felfedeztük ezt a közeli falucskát. Megnéztük a templomot (a vidékre jellegzetes, de nekem kicsit szokatlan kupolája van) és a település feletti sísáncokat (négy darab, a K15-östől a K95-ösig) – itt megkerestünk, és meg is találtunk egy geoládát (az első külföldi!), de nem találtunk benne semmilyen kódod, így hivatalosan nem is találtuk meg :-( Én azért tudom, hogy megvolt… Sikerült egy turistatérképet is venni a környékről, így már semmi akadálya annak, hogy egy-két kisebb kirándulást (ne adj Isten túrát) szervezzek! Egy biztos lesz, amikor majd elmegyünk a Fekete-erdő legmagasabb pontjára, meg vissza – persze két különböző útvonalon. Elég szép a környék, lesz mit megnézni – mondjuk Anyu még nem tudja, hogy ő is szeretne e ennyit gyalogolni. Visszatérve a mai programra: a Kurhaus-ban van wifi!!! És nem csak ebben a faluban, de a délután meglátogatott Titisee-ben is! Szóval lesz lehetőségem néha internetezni, és blogot írni – amit persze előre megírok minden nap, és akkor csak fel kell tölteni :-) Miután Hinterzarten-ben sétáltunk két és fél órát (közben vettünk még egy-egy nagyon finom péksüteményt is), újra autóba ültünk, és átmentünk az előbb említett Titisee-be, ami az ugyan ilyen nevű tó partján terül el. Ez is egy kellemes falu, kicsit olyan mint Hévíz, jó sokan is voltak… Lesétáltunk a partra, (közben Anyu és Apu minden kis boltot megnéztek) ami tele volt bérelhető, motorcsónaknak kinéző vízibiciklikkel. Aztán láttunk egy falióra-boltot, ami kívülről is nagyon szép volt, belül meg hihetetlen mennyiségű óra lógott a falakon, vagy állt a falak mellett… Voltak olyanok is, amelyek árából egy új autó is kijött volna… Itt is megnéztük a templomot, a Kurhaus-t (wifi, Anyu PDA-ján még az időjárási modelleket is megnéztem, Apu meg nézte kivetítőn a Forma 1 végét), és egy élelmiszerboltban is voltunk (zsömle, ásványvíz, csoki…). Két és háromnegyed óra után úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a szállásra, és a tó déli partján (az autóval 1000 méter fölé is felkapaszkodva) visszautaztunk Erlenbruck-ba. Itt vacsora előtt még feldolgoztam a GPS-el rögzített útvonalakat (mert pl. egy boltba betérve megszakad az útvonal, amit utólag össze kell kötni, vagy pl. szét kell választani az autóval és a gyalog megtett részeket, stb.), áttöltöttem a fotókat a laptopra, és most már a blog alapanyagát is elkészítettem. Este még kicsit tévéztünk, meg játszottam két meccset német csapatok ellen a FIFA 2007-el :-) Nyertem ;-) Most megyek aludni, még nem tudjuk holnap hova megyünk, majd reggel kitaláljuk. Talán este lemegyünk a faluba is, és akkor végre publikálhatom az eddigi eseményeket! 

2007.07.23.

Reggel végül úgy döntöttünk, hogy Freiburg-ba megyünk. Így reggeli után összepakoltuk a minimális kellékeket (GPS, fényképezőgép, térkép, útikönyv, kaja, innivaló), és elautóztunk az említett városkába. Nem is annyira városka, mert a Google Earth szerint 213015-en laknak benne. Egy parkolóházban hagytuk az autót, és gyalog indultunk az óváros felfedezésére. Először az utunkba akadó legelső könyvesboltot rohantuk le, és beszereztük a már indulásunk legelső percei óta áhított Harry Potter and the Deathly Hallows c. könyvet. Amint így a nap fő feladatát kipipáltuk :-) már nyugodt lélekkel indulhattunk a további látnivalók megtekintésére. Felkerestük a Fő teret és az ott található katedrálist, amit kívül-belül körüljártunk, és lefényképeztük. Ezután elsétáltunk az egyik fő utcán álló óratoronyig – miközben vigyáztunk hogy a sűrű villamosközlekedésnek nehogy áldozatul essünk. Érdekes volt még, hogy az utcákon kis mesterséges patakok folytak, melyek valószínűleg a nyári meleg könnyebb elviselését hivatottak szolgálni. És volt egy nagyobb patak is, melyben nagyon aranyos kiskacsák úszkáltak. Egy Subway-ban ebédeltünk (nagyon finom volt), majd megnéztük az egyetemet, egy kis kastélyt és Erasmus lakhelyét is, melyen egy nagyon szép gótikus erkélyt is megcsodálhattunk. Végül kerestünk egy élelmiszerboltot, ahol vettünk némi szomjoltó italt, valamint megvettük a napi csokiadagunkat is :-) Ezután autóba ültünk, és elindultunk dél, majd délkelt felé, hogy egy szép völgy – a Münstertal – érintésével menjünk haza. Ennek elején még megnéztük Staufen óvárosát – ahol sikerült még egy turistatérképet vennünk, melyen a szállásunktól nyugatra lévő területek vannak, és még egy kicsit nagyobb is a felbontása, mint a másiknak. Itt kezdett csöpögni az általam már vasárnap előrejelzett eső… Még a völgy végén levő Wiedener Eck nevezetű ponton – ahova nagyon szép, kanyargós panorámaút vezetett – megálltunk egy rövid időre, megpróbáltunk megkeresni egy újabb geoládát, de nem került elő, pedig Apu nagyon nem akarta feladni… Miután továbbindultunk Todtnau felé (ahol egy közel 3 km-es nyáribob-pálya is van, amit majd valamikor mindenképpen ki kell próbálni), végleg eleredt az eső, ami még este sem állt el… Így kicsit vizesek is lettünk, amikor Hinterzarten-ben a boltból (ahol megvettük a vacsorának valót) kijöttünk… Holnap valószínűleg rossz idő lesz, így most már tényleg lesz idő internet-közelbe kerülni, és blogot írni, meg talán a képeket is feltölteni. Majd meglátjuk.

2007.07.24.

Most itt ülünk a Kurhaus előtti parkban, és laptoppal az ölemben sikeresen bejegyeztem az eddigi eseményeket! Hát igen, ez Nyugat-Európa… Tegnap este még olvastam a HP-t, és rá kellett jönnöm, hogy nem megy olyan könnyen, mint a legutóbbi kötet… A töltelékszavakkal van problémám, egyébként értem mi történik, csak így nem olyan színes a dolog. Ezért is kell majd magyarul is elolvasni. Képek most nem lesznek, pedig már előkészítettem őket, de itt a parkban nincs 220, és annyit nem bír ki az akkum, amíg feltöltöm a képeket. De, sikerült, fenn vannak a képek is, most viszont megyek, mert hideg van…

Melegrekord

Már nem nagyon akartam írni az utazás előtt, de épp történelmet írunk, szóval nem maradhatok ki a dologból. Van pár dolog, ami biztos: megdőlt az abszolút budapesti melegrekord (40°C felett), a kékestetői melegrekord (31°C körül), és az itteni melegrekord, ami 40,6°C lett! Hihetetlenül meleg van, most ugyan már egy kicsit mérséklődött. Viszont a szobámban már 30,8°C van, és valószínűleg ez még lesz melegebb is (lett: 32,2°C)… De a lényeg:

Megdőlt pénteken a Magyarországon valaha mért legmasabb hőmérséklet, az abszolút melegrekord; Kiskunhalason 41,9 fokot mértek – közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat az MTI-vel. Az eddigi csúcs ennél kéttized fokkal volt kevesebb, de még nem biztos, hogy a most közölt érték a végeredmény: kúszhat még feljebb is a hőmérő higanyszála, és a mérést hitelesíteni is kell – közölték. A tájékoztatás szerint Magyarországon 1871 óta regisztrálják hivatalosan a hőmérsékletmérések eredményét.

Utazás előtt

gfs20070720tmax.pngElőször pár szót a meteorológiai helyzetről. Tegnap 39,4°C-t mértem árnyékban (ma kicsit “hidegebb” – sic! – volt), de az országban több helyen is 40°C feletti értékeket mértek, de az abszolút rekord még nem dőlt meg, csak az adott napra vonatkozó értékek, és az is rekord, hogy éjszaka milyen meleg van… A számítások (GFS modell, a 19-ei, világidőben 12:00-kor mért adatokból készült “futás” – lásd a mellékelt ábrát, melyen bejelöltem Budapestet, a németországi szállásunkat és az ERASMUS képzésem helyszínét is) szerint holnap lesz a legmelegebb, kíváncsi vagyok, hogy itt meglesz-e a 40°C… Nagyon nem irigylem azokat, akiknek ilyen időben a szabad ég alatt kell dolgozniuk…

1900Z-kor a szobámban 30,6°C van… embertelen – de tudjuk be a környezettudatosságomnak, hogy nincs légkondink…

Közben elintéztem több dolgot fontos dolgot is a jövőbeli külföldi tartózkodásaimhoz: lett nemzetközi diákom (ISIC) és Európai Egészségbiztosítási Kártyám is. Azt a pár tíz percet alig tudtam elviselni, amíg az utcán kellett sétálnom. Ma a 120-as buszon is meg lehetett főni, pedig az állítólag légkondicionált. Holnap még elviszem az új objektívet a Sigma márkaszervízbe, hogy kalibrálják be, mert az autófókusza sajnos nem tökéletes – ráadásul ez tipikus Sigma probléma… Sajnos így Németországba nem tudom elvinni, de legalább Norvégiára már készen lesz. Meg még össze is kell pakolnom (jó sok kütyü, frizbi, túrafelszerelés, meg talán némi ruha sem ártana)… Egyébként terveim szerint folyamatosan GPS-el rögzíteni fogom, hogy merre járunk, és a végén olyan a Google Earth-ben megtekinthető beszámolót fogok készíteni, amiben a fotók automatikusan a készítési helyükön jelennek meg! Szerintem nagyon jó lesz. Tesóm egyébként nem tart velünk – legalább majd valaki őrzi a házat – szóval csak hárman megyünk. És ott sokkal kellemesebb idő lesz, főleg hogy a szállásunk 900 méter felett lesz – amolyan Piszkéstető magasságban (ismerős lesz a klíma).

Holnap még a hőségben ping-pongozunk egyet a Tomiékkal, aztán szombat hajnalban indulás. Nem tudom, hogy külföldről tudok-e majd blogolni, de amint internetközelbe jutok, megpróbálok tudósítani ;-D Ja, és tegnap Flóra hazaért (Oslóba) a hajókázásból, és végre tudtunk Skype-olni – már nagyon hiányzott, jó volt hallani a hangját. Szóval akkor minden kedves olvasómnak kevésbé forró következő két hetet, és lehetőleg megfelelő mennyiségű pihenést