Monthly Archives: April 2008

Bicajjal az ELTE-re

Tegnap reggel biciklivel mentem az ELTE lágymányosi épületegyütteséhez, egészen pontosan a mellette levő BEAC-ra, ahol az egyetemi floorball edzések vannak. Ajtótól ajtóig 40-45 perc volt (kicsit több mint 12 km), közepes tempóval, és a megfelelően lenge öltözet mellett nem is izzadtam meg. Lehetett volna még gyorsabb is, csak odafelé még nem a legoptimálisabb úton mentem, és a Váci úton egy lámpa percekig nem akart zöldre váltani… és a nyereg is alacsonyan volt. Visszafelé laza tempóval lett 45 perc. BKV-val nagyjából 50 + még át is kell öltözni, mert így edzéscuccban tekertem oda is meg vissza is. Szóval jó megoldásnak tűnik a bicikli. Viszont a nyereg is szörnyen kényelmetlen, és rájöttem, hogy ez a váz nekem kicsi… Szóval érik az új bicaj. Persze kérdés hogy az intézetbe való feljutás milyen lesz a jövő heti teszt alkalmával. A Duna melletti ellenszél meg monnyon le! :-)

Frissítés: ma (28-án) 35 perc alatt benn voltam gond nélkül! BKV-val 38 perc volt a rekord pár éve…

Minden út bringaút!

Szombaton voltam a Critical Mass-en. Ha én nem mentem volna el, akkor csak 79999 bringás tekert volna végig a belvároson :-) Már legalább 2006 óta tervezem, hogy elmenjek, de valamiért végül soha nem sikerült – lusta voltam, vagy nem volt a legideálisabb az időjárás. De most végre megvolt a kellő elhatározás (és még a biciklim is működőképes állapotban találtam a garázsban). Jó volt együtt tekerni (már a Béke-tértől) sok-sok olyan emberrel, akik ugyancsak egy élhetőbb Budapestet szeretnének, és azt, hogy a kerékpárosok és az autósok békésen és biztonságosan közlekedhessenek egymás mellett. Persze a felvonulás kellemetlenséget okozott sok autósnak, de ha nem teszünk valamit, mindannyian belefulladunk a szmogba a következő évtizedben. A belvárost le kell zárni, kerékpáros sávokat kell kialakítani, és természetesen fejleszteni kell a tömegközlekedést (lásd pl. Belgium – láttam, ez járható, élhető út). Mindehhez persze feltétlenül szükséges egy “kis” gondolkodásbeli változás is. Mondjuk kezdetnek nem lenne rossz ha a toleranciánk fejlődne európai szintre…

Érdemes az alábbi képet (Credit: Press-Office, City of Münster, Germany) megtekinteni. Az ugyan annyi ember szállításához szükséges autók, buszok és biciklik számát és helyigényét szemlélteti. Remélem ősszel már tényleg igazi autómentes nap lesz Budapesten, mint amilyet múltkor láttam Brüsszelben. Tökéletesen lezárt belvárossal, biciklisekkel és gyalogosokkal, jobb levegővel.

Persze megértem én, nem lehet mindenhova biciklivel menni, de ha nem muszáj, lehetőleg nem kéne autóba ülni. A tömegközlekedés nem a legkényelmesebb, de ez már nem az a század, maikor a kényelmünket a környezeti szempontok elé lehet helyezni. Lehet választani: kapaszkodunk a metrón, és esetleg állunk fél órát (amibe persze még nem sokan haltak bele), vagy a szmogban, dugóban állunk minimum ugyan ennyit, tovább rontva a helyzeten. Tudom, akinek van autója, akkor is egy csomót fizet ha nem használja, de erre nem megoldás az, hogy csak autóval utazik. Egyelőre nem akarok jogosítványt se. Minek.

Holnap viszont biciklivel megyek az ELTE-re tesizni. Még át sem kell majd öltöznöm, mehetek ugyan abban a ruhában. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy így még gyorsabb is lesz, mintha BKV-vel mennék (autóról meg nem is beszélve…). Mondjuk a munkahely az már nem ilyen egyszerű. Ahol biztosított a zuhanyzási lehetőség, oda bármikor lehet két keréken menni, ahol nem, ott már nem ilyen rózsás a helyzet. Én ugyanis izzadok, ha meg olyan lassan megyek, hogy ne izzadjak, akkor az tényleg lassú. Az intézetbe való feljutás a kettő közötti átmenet lehet, ugyanis a Svábhegyre nem tekerek fel, csak a Moszkva-térig, onnan meg mehetek fogaskerekűvel – így felfelé nem izzadnék meg (lefelé meg már mindegy, itthon úgyis fürdöm)! A jövő héten ezt is letesztelem. Ha ez így tényleg járható, akkor lehet hogy veszek egy új biciklit (Merida Crossway 5 V – lásd lenn), mert a mostani szegényke már nagyon kopottas, fék nem fog, váltó akadozik, fogaskerekek elkoptak, a vázat leszámítva rozsdásodik az egész – nem csoda, hiszen több mint 10 éves, és sok nyarat töltött a szabad ég alatt esőben, 40 fokban, fólia alatt főve, stb. Majd beszámolok a tapasztalatokról.

Szép volt fiúk!

Sajnos magát a meccset nem láttam, mert éppen egy esküvőn voltunk Flórával, de ez az összefoglaló – és a kommentár – elég jól visszaadja az esemény hangulatát és az eredmény fontosságát! Szép volt fiúk! (Az eseményeket nem annyira követők kedvéért: megnyertük a Divízió I-es világbajnokságot, ezzel feljutottunk az A csoportba, azaz jövőre a világ legjobb 16 csapatának egyikeként szerepelhetünk a svájci A csoportos VB-n.) Komolyan megkönnyezek ahogy nézem – már a 2002-es székesfehérvári óta nézem a hoki VB-ket, és annyira szurkoltam mindig, hogy sikerüljön! És most végre MEGVAN!