Monthly Archives: April 2008

Tibetről és az Olimpiáról

Tibet zászlajaTegnap Párizsban többször el kellett oltani az olimpiai lángot, mert nem tudták biztosítani a fáklyavivők útvonalát a sokszor igen erőszakos Tibet-szimpatizáns tüntetők miatt. Persze a láng nem veszett oda, hiszen azt egy eredetileg a szélsőséges időjárási körülmények kivédésére (valamint gondolom a repülőn való szállításra) kitalált biztonságos, zárt tárolóban utaztatják, és a fáklyákat is arról gyújtják meg. Ezzel kapcsolatban lenne pár gondolatom, de előtte ismerjünk meg egy-két érdekességet.

Maga az olimpiai láng az ókorban Prométheusz Zeusztól ellopott tüzét szimbolizálta, melyet a játékok teljes terjedelme alatt folyamatosan tápláltak és őriztek. Az újkori olimpiák történetében azonban először csupán az 1928-as amszterdami játékok alatt gyulladt fel a tűz. Magát a fáklyavivők váltófutását Joseph Goebbels vezette be a Harmadik Birodalom dicsőítésére… Szerencsére ma már nemesebb eszmét szimbolizál.

Tibet 1950 óta kínai megszállás alatt áll, kormánya (melynek élén a világi és egyházi vezető, a Dalai Láma áll) 1959 óta él Indiában, emigrációban. Azóta főleg 1987 és 1989 között voltak kedvező jelek az emigráns kormány és Kína közeledésére, de az akkor bekövetkezett hatalomváltás egyben a tárgyalások végét is jelentette. Azóta tovább folytatódott a kínai elnyomó, asszimiláló politika, valamint a kínai lakosok betelepítése (forrás). A fent látható – Kínában 1959 óta tiltott – tibeti zászlóról (melyet mostanában, és a nyáron még sokat láthatunk a tévében) itt lehet részletesebben olvasni (angolul). 1912-ben a 13. Dalai Láma vezette be, fontos szimbólumai a következőek: a központban egy hófödte hegy áll, mely magát Tibetet, a hófödte csúcsokkal ölelt országot szimbolizálja. A mélykék égen látható hat piros sáv a tibeti nép eredeti őseit szimbolizálják. A hegycsúcs fölött sugaraival minden irányban tündöklő Nap a mindenki számára egyformán kijáró szabadság, szellemi valamint anyagi boldogság és jólét szimbóluma. A hegy lejtőin álló oroszlánok az országban sikeresen egyesített világi és vallási életet (illetve ezek egyensúlyát) szimbolizálják. Az oroszlánok által tartott két drágakő közül a felső Buddhát (a megvilágosodottat), a Dharmát (a tanítást) és a Szanghát (a buddhista gyülekezetet), míg az alsó a tibetiek által követett és őrzött korrekt, etikus viselkedést, jelképezik. A zászlót három oldalt szegélyező arany színű sáv Buddha tanításainak a tér és idő minden irányában való terjedését szimbolizálja – az, hogy a negyedik oldalon nics sáv, azt jelképezi, hogy Tibet nyitott a nem Buddhista gondolatok előtt is.

Kínáról a Khívától keletre blog (erősen ajánlott utazós blog) egyik írójától van egy nagyon jó összefoglaló cikk, érdemes elolvasni. Na a hosszas bevezető után jöhetnek a saját gondolatok.

Egyetértek azzal, hogy az amit Kína Tibetben művel, az “nem a legszerencsésebb dolog”. De ne felejtsük el azt, hogy számos olyan ha nem is feltétlenül függetlenségért, de autonómiáért küzdő terület van a világon, mely sokban hasonlít Tibetre – gondoljunk például a Koszovó függetlenedése után hasonló szándékukat bejelentő kaukázusi területekre. Egyetértek továbbá azzal is, hogy Kínában sokszor sárba tiporják az alapvető emberi jogokat. De ne felejtsük el azt se, hogy az emberi jogokat nem csak Kínában tiporják sárba, hanem sajnos nagyon sok gazdaságilag elmaradott országban, ahol ezen felül még polgárháborúk, gerilla-harcok, és Isten sem tudja milyen belviszályok, hatalmi harcok folynak – általában azon túl, hogy nincs se víz, se élelem.

Kína és Tibet ebből a szempontból csak a jéghegy csúcsa (legalább a víz felett – mondhatnánk).

Az Olimpia, valamint az olimpiai eszme azonban a békéről, a megbékélésről, a népeket egyesítő sportról és a jóra való nevelésről szól. Az olimpiai bojkottok soha nem érték el politikai céljukat, viszont megfosztották számos nemzet sportolóit a bizonyítási lehetőségtől, ezáltal a vezetők megfosztották nemzetüket (vagy éppen az elnyomott nemzetet) attól az örömtől és büszkeségtől (végig lehet ezt nézni könnyes szemek nélkül?), melyet egy érem (ezt olvasva jó magyarnak lenni), vagy akár csak egy kimagasló helyezés elérése nyújthatott volna. Ez nem lehet megoldás. Mint ahogy nem lehet megoldás az erőszakos tüntetés. Itt nem, sőt általában máshol sem. Az erőszak ugyanis nem megbékélést, hanem erőszakot szül. Az emberek, akik a CNN vagy a BBC képernyőin keresztül az egész világon (kivéve persze Kínában, ahol az élő adást lekeverték a kritikus pillanatokban – vajon mi játszódhat le ilyenkor a politikusok és a műsorszerkesztők fejében…) azt látják, hogy egyes aktivisták erőszakkal megpróbálják eloltani a lángot, azok nem fognak szimpatizálni a tüntetőkkel.

Mert a láng nem Peking, nem Kína, hanem egy nemzetek feletti eszme szimbóluma. Az embereknek az istenektől lopott tűz, mely egyben a civilizáció alapja is.

Ahhoz, hogy a világ egy emberként álljon Tibet ügye mellé, inkább néma, vagy nem is, akár éljenző sorfalat kéne állni a fáklya útvonala mentén, és tibeti zászlókat lengetni, buddhista imazászlókat fűzni a felállított kordonokra. Na ha mindenki kis és nagy tibeti zászlókat lengetne, azt hogy oldaná meg a kínai közvetítés? Talán egy ilyen erőszak mentes szimpátiatüntetés sokkal többet jelentene. Szerintem az sem jó megoldás, ha a megnyitóról maradnak távol akár sportolók, akár vezetők, mert a megnyitó egy ünnep. Az emberiség és a sport ünnepe (pl. a 2000-es megnyitó maga volt a csoda, itt a vége, már csak a zene és a hangulat miatt megéri megnézni). Nem hinném, hogy a politikának bármi helye lenne az olimpiákon. Persze sajnos ma már az olimpia is egy nagy üzlet :-( a nemzetek sem kötnek békét erre a két hétre, mint az ókorban a görög városállamok. Milyen szép is volt az, amikor a két Korea sportolói közös zászló alatt vonultak be… És azóta van is előrelépés a két állam kapcsolatában. Ezek a jó példák. Sajnos előre látom, hogy nem lesz botrányoktól mentes ez az Olimpia, de bárcsak ne lenne igazam.

Hajrá magyarok!

BKV – ZH 1:0 (avagy egy sztrájk margójára)

Nem, ez nem egy focieredmény. A mai BKV sztrájk miatt lényegében elmaradt a magfizika ZH. Egyelőre nem tudom hányan jutottak be az ELTE-re (most már igen, 7-en a 38-ból), de gondolom nem sokan, lévén még a metró sem járt. Lényegében a normál időben közlekedő járatok csupán pár százaléka (valahol 7-et olvastam, de ez nem ziher) közlekedett, nagyrészt a BKV alvállalkozói által üzemeltetett vonalakon. Aki még tegnap este azt írta a kurzus hallgatóinak, hogy ő megpróbál bemenni, még az is azt mondta, hogy ha sikerülne is, akkor is a ZH elhalasztására fogja kérni a tanárt – aki egyébként már csütörtökön megírta ennek a forgatókönyvnek a lehetőségét is (és aki ugyancsak nem tudott ma bemenni). Persze nekem a jövő hétfő nem jó, mert Piszkéstetőn leszek, és egy nemzetközi kampányt nem lehet csak úgy otthagyni – szóval kérhetek majd valami egyéni időpontot. Ha csak nem lesz jövő hétfőn egész napos sztrájk, és nem módosul 2:0-ra az eredmény…

Szerintem ha egyáltalán van is olyan ember, aki átlátja az ország gazdaságát, én akkor sem vagyok ennek a szűk társaságnak a tagja, így nem mondhatok ítéletet arról, hogy jogos, vagy nem jogos egy ilyen munkabeszüntetés. Viszont amit én szeretnék, az egy élhető város, élhető és tiszta tömegközlekedéssel, megfizethető jegyekkel és bérletekkel, a munkájukat végző ellenőrökkel.

Ehhez én annyit tudok hozzátenni, hogy megveszem a bérletet, nem firkálom vagy rongálom a járműveket, és fizetem az adót. Ha mindenki így tenne, akkor a lakosság oldaláról minden jól is menne. Ez után megfelelő fizetési és juttatási rendszer bevezetésével, megfelelő átszervezéssel valószínűleg további elbocsájtások nélkül is meg lehetne oldani a BKV gondjait. Az ellenőrök pedig végezzék a munkájukat tisztességgel, mert mostanában akár két éve lejárt bérletet is lengethetnék előttük, akkor is lemehetnék a metróba. És engem nem az bosszant, hogy akkor meg minek veszek bérletet, mert nem ezért veszek (hanem azért mert a szolgáltatásért fizetni kell, ha nem fizetünk, nincs miből finanszírozni), hanem az, hogy ezek az ellenőrök ezért veszik fel a fizetésüket. Ott állnak a mozgólépcső korlátjának támaszkodva, és beszélgetnek… Ráadásul mostanában egyre többen is vannak.

Ezzel nem az ellenőröket vagy a BKV dolgozókat akarom bántani, sajnos ez egy általános magyar jelenség, hogy az emberek csak kitöltik a munkaidejüket, és a munka meg nem halad… Így pedig nem megy előre az ország – ez nagyrészt nem a politikusokon múlik. Ez az embereken áll vagy bukik. Nézzünk magunkba és változzunk, mert különben nagyot fogunk koppanni…

Linuxos feljegyzések

Ez egy elég technikai, normális embereknek totál érdektelen bejegyzés lesz, át lehet ugrani. Szeretnék leírni pár olyan dolgot, amire nem árt, ha később itt rá tudok keresni. Szóval Linux…

A Linux alapvetően jó dolog, persze általánosan nem lehet kijelenteni, hogy jobb mint a Windows (vagy mint az OSX). Ugyanakkor egy átlagos felhasználó számára, internetezésre, stb. tökéletesen helyettesítheti az imént említett nem is olyan olcsó operációs rendszert. Erre a célra tehát kiváló lehet pl. a legfrissebb Ubuntu disztribúció. Azonban kérdés hogy pénzügyi, vagy tényleg csak a már közhelyként emlegetett stabilitási tulajdonságai miatt preferálják egyes magánszemélyek/intézetek/egyetemek/stb. a Linuxot. A kérdést itt és most nem fejtegetném tovább, az tény, hogy a Linux stabil, de láttam én már fagyott pingvint, nem csak jégvirágos ablakot – még ha az utóbbi azért nem olyan ritka. Tegyük hozzá hogy az én Windows XP-m 2005 karácsonya óta egyszer sem fagyott le (talán kétszer nem akart kikapcsolni, de ez minden). Szóval nem akarom én a Windowst védeni, de ha valaki nem látogat az interneten mindenféle kétes oldalakat, tölt le ellenőrizetlen szoftvereket, akkor jó eséllyel nem is szed össze semmilyen káros dolgot (vírus, kémprogram, stb.) – azért egy jó tűzfal meg vírusirtó nem árt. És ne is ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy a Linux olyan erős biztonsági rendszerrel bír, amin soha nem jut át egy vírus sem. A keserű igazság az, hogy ezek az operációs rendszerek ugyan olyan sebezhetők, csak mivel a népességnek sacc per kábé csupán 1% használja őket, nem éri meg támadni őket.

Ez után a hosszas de közel sem teljes bevezető után térjünk a lényegre. Win XP-m mellett egy 20 gigás partíción Ubuntu 7.10-em volt egészen tegnapelőttig. Közel tökéletes volt, wifi, net, minden ment magától, ha valami hiányzott, azt a rendszer a netről automatikusan telepítette. Bátran ajánlom mindenkinek, én mégis letöröltem. Ugyanis nem használtam. Szinte soha. Munkámból kifolyólag néha muszáj Linux-val dolgoznom, de amit csak lehet, megoldok Windows-ban. Ezt szoktam meg, sokkal egyszerűbben és gyorsabban tudok megoldani egy csomó olyan feladatot, amit ugyan Linuxban is meg lehetne, de nekem így mégis kényelmesebb. Ha meg nagyon muszáj, a Linux-os feladatot megoldom az intézeti gépeken vagy az egyetemen – azért is vannak ott azok a gépek, senki nem várja el, hogy nekem is Linux-om legyen. GNUPlot, LaTeX, és még egy csomó minden van Windows-ra is. És itt a lényeg:

Egy optimális világban minden platformra létezne minden szoftver. Egy tökéletes világban meg csak egy platform létezne. Csak olyan nincs, hogy tökéletes…

És akkor lássuk, mit érdemes megjegyezni:

  1. Ha ez embernek két rendszer, pl. Ubuntu és Windows van a gépén, akkor az Ubuntu által feltelepített rendszerindítóval lehet a két operációs rendszer (OS) között választani a gép bekapcsolása után. Namármost, ha valamiért már nem kell a Linux, és csak úgy töröljük az azt magába foglaló partíció(ka)t, akkor bizony többet nem tölt be a Windows sem. Ez pedig probléma, szív és érrendszeri megbetegedésben szenvedőknek erősen ellenjavallott az élmény megtapasztalása. Ilyenkor azt kell tenni, hogy még a drasztikus törlések előtt az ember előveszi a Windows telepítő CD-jét, arról boot-ol, belép a Recovery Console-ba, ahol kiválasztja a megőrzendő OS-t, és kiadja a következő parancsokat (egyesével – rá fog kérdezni, hogy tényleg akarjuk-e, és tényleg): fixboot ENTER (itt rákérdez, írjuk szépen Y aztán ENTER – ezt nem írni, nyomni kell, majd) fixmbr ENTER (itt is rákérdez), végül újraindítás, és szépen egyből betölt a Windows. Örülhetünk, mint…
  2. Ne adj isten, előfordul hogy egy szöveges file-t (ami ASCII kódolású) készítünk Windows-ban, majd azt a megszokott naiv kis módszerünkkel átküldjük egy Linux-os gépre, mert valamiért ott van rá szükség. Ilyenkor esetleg döbbenten tapasztaljuk, hogy minden sor végén megjelenik egy “^M” karakter. Ennek elkerülésére használhatunk a file küldéséhez ASCII módot az alapértelmezett bináris helyett, vagy ha már megtörtént a baj akkor a dos2unix paranccsal egyszerűen javítható – ennyi, meg egy Bambi :-)

Najóéjszakát… (u.i.: Mac-t akarok… ja, és frissítettem a blog motorját WordPress 2.5-re…)

Sport az elmúlt napokban

Szombaton voltam a Téry Ödön Emléktúra hivatalosan 50, valójában csupán 44 km-es nagy távján. 500 méter felett még voltak hófoltok, sőt, Dobogókőn több centis hótakaró volt. Meg nagy sár. A túra elég jól sikerült, természetesen írtam róla beszámolót is.

Hétfőn egyetem után elmentem Dorogra, hogy GPS-el felmérjem a novemberi ISZINIK 100 teljesítménytúrára azt a részt, mely nem a Kinizsi Százas útvonalán halad. Erre azért volt szükség, mert elvállaltam a szintábra elkészítését – cserébe én is szervező lettem, ráadásul még a kéktúrás oldalam logója is benne lesz az igazolófüzetben. Egyébként az ábrát kedden meg is csináltam, majd egy teljes napi munka volt, de szerintem (és a szervezők szerint is) tökéletes lett. Itt van belőle mutatóban az 5×20 kilométerből egy szelvény (maga az egész ábra olyan nagy felbontásban készült, hogy még A3-as méretben is ki lehetne nyomtatni, pedig csak A5-ös lesz).

iszinikszint.png

A floorball edzések a jó idő miatt kinti futással kezdődnek, amit én nem igazán csípek, de főleg a hétfői, edzés végi töménytelen fekvőtámasz, sprint, stb. nem esett jól – főleg így majd’ 50 kilométerrel a lábamban. A csütörtöki egyetemi floorball sajnos csak 45 perces volt, mert aztán egyetemközi kézilabda meccs volt a csarnokban, de azért élveztem – no meg a legutóbbi két héten végre mi nyertünk :-)

Szóval igencsak sportos az életem mostanában. És akkor még közel sem csak ebből állnak a napjaim…