Monthly Archives: July 2008

A Maltatal és a Steinfeldspitze

Hétfőn reggel Anyuval Schladming-ban kezdtük a napot. Először is szuper akciós áron, 79 EUR-ért vettünk egy ugyan olyan Salomon XA Pro 3D terepfutó cipőt mint amilyen már több mint egy éve van, csak pirosban. Ennyiért (főleg ilyen erős forint mellett) nem lehetett otthagyni, most egy időre be vagyok biztosítva túracipővel. Továbbra is állítom, hogy ilyen kényelmes túrázós cipőm még soha nem volt. Utána elmentünk az információs irodánál levő nyilvános wifi-hez, ahonnan sikerült feltölteni a blogra az előző bejegyzést, majd bevásároltunk a helyi Billa-ban. Így már dél is elmúlt, mire elindultunk az Alpok egyik legszebb völgyébe, a Maltatal-ba. Most már a hátralevő napokban nem fogunk ilyen messze menni, csak a környékre. Egyébként tényleg elég szép volt, a fizetős út végén 1900 méteres magasságban egy hatalmas völgyzáró gát (állítólag Ausztriában ez a legmagasabb, pedig a 2 éve látottak sem voltak kispályásak…) és az általa duzzasztott tó található – 3000 méteres csúcsok tövében.

Magán a gáton végig is gyalogoltunk! A völgy egyébként tele van vízesésekkel, a legszebb (Fallbachfall) még a fizetős út előtt, természetesen külön elkerítve… Így csak “messziről” fotóztam le/néztük meg. Mindezt már visszafelé, a vihar elől “menekülve” (költői túlzás, bár volt egy időszak az alpesi úton lefelé, és a hazafelé vezető szakaszon is, ahol úgy szakadt, hogy folyt az úton a víz…).

Kedden elmentünk a Zauchensee-hez. Innen Apu és én megmásztuk az alig 1000 méterrel magasabban levő Steinfeldspitze-t [2344 m] – ez most jóval rövidebb volt, mint a múltkori túra, de azért voltak igen meredek szakaszok (ki is volt írva, hogy “for advanced hikers”), sőt bizonyos helyeken drótköteles biztosítás volt az ösvények mellett. Közben Anyu nordic walking-olt egyet a tó kürül, majd felment felvonóval a lefelé általunk is érintett hüttéhez, ahonnan látott is minket a csúcson mint két kis pálcikát, és ott is botozott egy háromnegyed órát…

A hüttétől Apu felvonóval, én pedig a turistaútként szolgáló szerpentinen mentem vissza a tóhoz. Itt még beültünk az egyik lenti hüttébe, ahol nagyon finom Wienerschnitzel-t ettünk áfonyaszósszal meg salátával. Szerencsére a tornyosuló viharfelhők végül is elkerültek minket. Este még fagyiztunk egyet a szálláson. Jó volt :-)

Pihenés, utazás, vízesés

A pénteki nap a pihenés jegyében telt – ideje volt már egy napot helyben eltölteni az elmúlt hét állandó utazgatásai után (nem mintha az rossz lett volna…). Azért estefelé még lementünk Montreaux-ba sétállni egyet a tóparton. Szombat reggel nem sokkal 8 után már el is indultunk, és délután 5 óra körül értünk át az ausztriai szállásunkra, Radstadt-ba. Miután kipakoltunk, még bementünk a központba, de nem maradtunk sokáig, mert már minden bezárt, és kezdett hűvös lenni, meg csöpögni az eső. A környék itt is nagyon szép. Vasárnap a közeli Schladming-ba mentünk, ahol először is találtunk végre egy nyilvános wifi-t, így valószínűleg ezt használva tudok majd blogolni. Aztán persze megnéztük a belvárost (vagy belfalut, csak olyan nincs) is – szép volt, mint az összes hasonló osztrák település. Innen elautóztunk az egyik közeli völgyben található vízeséshez, a Riesachfall-hoz, melyet jól körbe is jártunk.

Sokkal nagyobb, mint amilyennek az itteni képen látszik, de ezzel a technikával csak ilyen beállításban és csak ezt a kis alsó részét tudtam lefotózni. Végül visszamentünk Schladming-ba, és ettem egy hatalmas málnás fagylaltkelyhet (vanilia fagyi habbal meg meleg cukros málnaöntettel és jó sok málnával) – isteni volt :-)

Kis francia körút

Csütörtökön egy elég hosszú autós körútra mentünk Franciaországba. A Genfi tó déli partján kezdtünk, megnéztük Evian kedves kis települését, majd sétáltunk egyett Yvoire szépen megőrzött ódon házai között. Innen délnek indultunk és Annecy-be mentünk. Itt jó két órát töltöttünk – a városka egy hegyek által övezett tó déli csücskében fekszik, és régi belvárosát csatornák hálózzák be – hasonlít a múlt nyáron meglátogatott Colmar-ra.

Végül gyönyörű hegyek között jutottunk Chamonix-ba, a Mount Mont Blanc lábához. Már az autóútról csodálatos kilátás nyílt a völgy fölött uralkodó tömbre, hófedte csúcsokra és meredeken leszakadó gleccserekre. A település is szép – érdekes, hogy nagyjából két típusú üzlet van: túra- és élelmiszer bolt :-) Jó későn értünk haza, de ez is egy jó nap volt. Közben elkészült, és mostanra fel is töltöttem a legutóbbi zempléni kéktúra beszámolóját is!

Az Aletschgleccser

Szerdán az Alpok leghosszabb gleccseréhez, az Aletschgleccserhez tettünk látogatást. Két nagykabinos felvonóval mentünk fel az 1062 méteren fekvő Fiesch-ből az Eggishorn alatti kis nyeregbe, majd gyalog magára a 2927 méter magas csúcsra is felkapaszkodtunk. Innen is, de a nyeregből is fantasztikus kilátás tárult a 4000 méter feletti magasságból aláereszkedő jégfolyamra, melyet a hordalék csíkosra színezett.

A gleccser pont a csúcs alatt kanyarodott közel 90 fokot, így tökéletesen be lehetett látni az egészet. A völgy falán itt is jól látszott, hogy az elmúlt évszázad(ok)ban milyen sokat vesztett tömegéből ez a hatalmas jégnyelv. A nap egyetlen negatívuma a hihetetlen sok autózás, mert ez a gleccser sem a szomszédban volt… De természetesen megérte :-) Majd lesznek szuper panorámák a Flickr-en, csak ki kell várni a hazaérkezésünk utáni napo(ka)t. Amikor persze lesz még más dolgom is, de majd maximum nem alszom :-D

A Haute Cime [3257 m] megmászása

Kedden a címben említett hegyet másztuk meg Apuval, amíg Anyu bejárta a környék falvait és boltjait. Igazság szerint szerdán talán jobb időnk lett volna, de már nem bírtam tovább várni, és így igazán hangulatos lett a túra (természetesen az biztos volt, hogy eső nem lesz, azért az ilyeneket mindig ellenőrzöm…). A Haute Cime egyébként a környék legmagasabb pontja, az igen jellegzetes Dents du Midi tömbjének fő csúcsa. 9:45-kor az autóval megközelíthető legmagasabb pontról, azaz Van d’en Haut 1395 méteren található parkolójából indultunk. Innen nagyjából 11 km a csúcs, meg vagy 1900 méter szintemelkedés (pontos adatok majd a túranaplómban lesznek olvashatók). A célcsúcs alatti völgy a benne levő tóval és az azt körülölelő hegyekkel gyönyörű szép volt, de a tóig is nagyon meredek út vezetett, aztán a tó fölötti nyeregtől meg pláne. De ez volt a kihívás. 15:35-kor értünk fel a csúcsra, mely sajnos az idő nagy részében felhőben volt, de abban a pár percben, amikor kiderült az ég, nagyon szép volt a kilátás – és ekkor látszott az is, hogy a csúcson fekvő hatalmas sziklalapok közötti hasadékokban le lehet látni az északi oldal mentén több száz méter mélyre :-)

A szokásos csúcsfotók és némi kajaszünet után indultunk le, ami azért már egy csöppet egyszerűbb volt mint felfelé. Ugyanis felfelé 2800-3000 méter felett már igencsak nehezen haladtunk, minden 10 méter szint magunk mögé utasítása kűzdelem volt a meredek lejtővel, a köddel (mert felhőben haladtunk), és a ritkább levegővel (ami hideg volt és mozgott is erőteljesen). Ráadásul ezen a szakaszon az ösvényt is nagyon nehéz volt megtalálni, mert a 2494 méteren levő nyeregtől már nem jelzett út vezet a csúcsra… Lefelé már tisztább volt az idő, és fentről az ösvényeket is sokkal könnyebben meg lehetett látni. Végül 20:35-re értünk vissza a parkolóba, ahol Anyu már várt minket. Itt még egy turistatérképet is sikerült venni a környékről (így utólag), pedig ehhez franciául kellett beszélnem… Majd írok erről a napról egy hosszabb beszámolót a honlapomon (mint a teljesítménytúrákról) és ott lesz szintábra, meg Google Earth file, valamint válogatott képek és panorámák is. Ja, képek: a Flickr-re majd csak otthon rakom fel a fotókat a korábban említett nehézkes internethozzáférés miatt, de augusztus 3-án igyekszem megcsinálni. Már most is van egy halom kép – főleg ennek a napnak köszönhetően! A múltkori kéktúra beszámolójából meg már csak a leírás hiányzik, de a mászás után már nem volt erőm ezzel is foglalkozni, szóval arra is még várni kell egy csöppet… De megérni :-)