Monthly Archives: September 2008

Két defekt két hét alatt

Múlt héten is mindkét egyetemi napomon bicajjal mentem az ELTE-re. Ezzel nincs is semmi baj, gyorsabb (lakatolással meg mindennel együtt), egészségesebb és zöldebb is (bár ezüst színű), mint a BKV vagy az autó. Viszont péntek reggel már megint azt látom hogy lapos az első kerekem… Ejnye. Már a második defekt két héten belül, és megint az a lassan leeresztős fajta. Elég morcos lettem, így ma úgy döntöttem, hogy veszek valami strapabíróbb külsőt a kerekekre (a halaszthatatlan belső mellett). Nem volt olcsó mulatság, de ha ebben az ütemben folytatódna a defektszériám, az sem lenne az. Szóval végül részben a Criticalmass.hu fórumainak hatására, részben pedig az aktuális készlet miatt az első egy Continental Contact, a hátsó pedig egy Continental Touring Plus lett. Nem sok különbség van a kettő között, mindkettő rendelkezik valamilyen kevlar felhasználású defekt elleni védelemmel, és csak jót olvasni róluk. No majd meglátjuk. Letörölgettem a koszt is, így most az egész bicaj szépen csillog :-) Nem lenne rossz, ha idén már nem lenne defektem…

Svédországi képek

Kisebb Photoshop munka után ma végre felraktam a flickr-re a svédországi képeket. Mind a 206-ot (egyes panorámák igencsak lecsökkentették az összképszámot). Tessék őket megnézni, mert sokat dolgoztam vele – itt kezdődik. Lapozni az oldal alján a “Next” megnyomásával lehet. A képekre kattintva kicsit nagyobban is meg lehet szemlélni őket, sőt, ezután a kép bal felső sarka feletti ikonra bökve mégnagyobban is… Képaláírások nincsenek, azért annyi időm még nekem sincs… Szerintem szépek :-)

VESC Lizards Fitt SE – Diamonds X3M Team 5-12 (2-4,1-4,2-4)

Egy kicsit alábecsültem a Floorball Blog tippversenyében a mai meccsünk kimenetelét… A hideg, erősen fűtetlen veszprémi csarnokban kicsit mereven kezdtünk, így fél perc nem telt el, és a hazaiak megszerezték a vezetést, de újabb fél perc elteltével már mi vezettünk… Szóval szerencsére elég hamar felpörgött a társaság. A második harmad végén – már kellemes előny birtokában – átálltunk az addigi kettőről három sorra.

Most védőként kaptam szerepet (természetesen a leggyengébb sorunkban), amit szerintem annyira nem érzek (nem csoda, hisz még edzésen sem voltam hátul sosem), de még keressük a posztomat, szóval majd meglátjuk mit hoz a jövő. Végzetes hibám nem volt, úgyhogy azért elégedett vagyok :-) Sajnos az utolsó gólnál az asszisztom nem került jegyzőkönyvbe, így nem növeltem pontjaim számát a táblázaton… A csapat viszont egyelőre 100%-os, és ez a lényeg! Hajrá Diamonds!

Belga praliné

Ma reggelig bírtam, hogy ne nyissam ki a Steven által Belgiumból hozott második (és egyben igen sajnálatos módon az utolsó) doboz belga pralinét. Ez van, ha az embernek szüksége van egy kis boldogsághormonra. Mondjuk szerintem már így is világrekord, hogy kicsit több mint egy hónapig érintetlenül állt a polcon a kérdéses doboz… Mivel ezzel még adós vagyok Belgium óta, hát álljon most itt örök emlékként egy kis szösszenet erről a csokiról is.

Leonidas Pralines

A Leonidas az egyik legismertebb és ár/érték arányban talán az egyik legjobb belga csokoládémárka. Belgiumban nem ritka, hogy az emberek bemennek a különböző csokoládé készítő cégek boltjaiba, és a pult előtt válogatva vesznek egy adag pralinét. Ne adj Isten akár fél kilót. Vagy többet. Ez ott normális. Mint nekünk a téliszalámi – mégha kissé furcsa is a hasonlat. “Kérek fél kilót ebből a kávés fehércsokisból” – “60 deka lett, maradhat?” Ilyesmi. Hétköznapokon Leonidas, ünnepekre Neuhaus. No de a lényeg: nagyon sokféle ízű és formájú (kerek csoki, szögletes csoki, lapos csoki, hosszúkás csoki – lyukas csoki azért talán nincs…) pralinéjük van, a látványhoz még nem szokott vásárló első alkalommal igencsak elbizonytalanodhat a tömött pult látványától. Mivel nem könnyű választani, ezért a legegyszerűbb egy előre elkészített vegyes dobozzal venni, majd amikor már ismerjük a különböző ízeket, akkor már saját kényünk szerint válogatni (mint én karácsony előtt, amikor csak öt szem Manon White-ért mentem be a boltba). Szóval kezdésnek a vegyes mindenképp talitalálat. No de sok a rizsa! Mivel egyenként most nem fogom a pralinéket értékelni (majd ha esetleg visszamegyek Belgiumba egy hosszabb időre), csak annyit mondhatok, hogy szinte az összes amit eddig ízleltem, nagyon jól eltalált, kellemes ízű, harmonikus, minőségi csoki volt. Személyes kedvencem – mint azt már pár sorral feljebb ki lehetett találni – a Manon White és a többi Manon… És végül még egy fontos jótanács: csak naaagyooon lasssssan szabad enni, és tilos hűtőbe tenni!

Értékelés: 5 (jeles)
Ár: 1.70 € / 100g