Monthly Archives: September 2008

Pillanatkép

Van annak egy furcsa, időtlen, magányos hangulata, amikor éjfél után a szobámban, félhomályban, az alvó ház csöndjében – csak a laptop ventillátora pörög fel néha, vagy a kölső merevlemez búg halkan – egy nagy tál Fekete-erdő fagylaltot kanalazok… Ilyenkor tudok a legintenzívebben gondolkodni. Jól jönne egy gondolatdiktafon.

Egy hét Svédországban

Az elmúlt héten keddtől vasárnapig Svédországban voltam a Belgiumban megismert diáktársaim egy kisebb csoportjával – velem együtt öten utaztunk, de mint ERASMUS-os diák, ekkor már Uppsalában volt Pieter is. Valójában miatta esett a választás eme skandináv országra. Jöjjön tehát egy kis útinapló – figyelem, hosszú bejegyzés!

Szeptember 9. – A Sterling légitársaság Boeing 737-700-as gépével repültem Ferihegy 1-ről. Budapesten még szép napsütés és 27°C volt, de Stockholm Arlanda repterén már eső és csupán 10°C fogadott. Elég lehangoló volt. Innen 120 SEK-ért váltott jeggyel jutottam el Uppsalába, ahol pár perc várakozás után találkoztam a többiekkel. Elsétáltunk a Hostelünkig (ahol még ingyenes wifi is volt), majd egy kis időhúzó esős, felhős városnézés (pl. központi egyetemi épület, kellemes kis fapallós folyópart) után találkoztunk Pieterrel, és kiváltottuk az ő diákszervezeténél (nation) az egy hetes vendégkártyáinkat, melynek birtokában a különböző nation-ökben kedvezményesen ehettünk, ihattunk. Pontosabban anélkül be sem engedtek volna minket. Az estét viszont egy másik nation-ben töltöttük, ahol a hangulat nagyon jó volt, a kaja viszont kevés és relatíve kissé drága is (a rizs meg hideg). Pár sör mellett beszélgettünk egy jót, majd eltettük magunkat másnapra. Kifelé kissé tömegnyomor volt, mert akkor már javában zajlott az igazi buli az épületben, és az ajtók szűk keresztmetszetet jelentettek az emberáradatban. De azért élve kijutottunk.

Szeptember 10. – A szerdát Stockholmban töltöttük, a pocsék idő miatt múzeumlátogatási céllal (olyan hideg szél volt, hogy egy sál nem lett volna rossz). 59 SEK volt egy diák vonatjegy (az automatáknál csak kártyával lehet fizetni), az út pedig 40 perc. Az egyik legfeltűnőbb dolog Svédországban a magas árak mellett, az a szuper vasúti közlekedés, valamint hogy még a legutolsó regionális vonatok is szuper kényelmesek és tiszták. Ez még a belgáknak is feltűnt, pedig azért a belga vasút sem volt rossz… Először felsétáltunk a fő vásárlóutcán (Drottninggatan), mert szerettük volna megnézni az Observatoriemuseet-et (Obszervatórium Múzeum), de sajnos az év ezen időszakában az zárva van, és ezt előre nem tudtuk. A régi csillagvizsgáló épületét azért így is láttuk legalább kívülről. Innen lefelé (mert egy kis dombon voltunk) egy általános iskola udvarán alsó tagozatos nebulókat láttunk, akik nem fociztak, nem is verekedtek, hanem floorballoztak :-) Ezt délután edzésidőben a Diamonds-nak (az edzőn keresztül) is megírtam, örültek is hogy gondoltam rájuk. Bekukkantottunk a Stadsbiblioteket-be (könyvtár), majd egy szupermarket érintésével elsétáltunk a Musikmuseet-be (Zenemúzeum). Ez utóbbi nagyon szuper volt, mert nem csak a zene, vagy inkább a hangszerek történetét mutatta be, de egy elég nagy területen mindenféle hangszert ki is lehetett próbálni a cimbalomtól kezdve a hárfán keresztül a dobok érintésével az elektromos gitárig. Fantasztikus volt, nagyon élveztem. Volt egy terem, ahol meg karaokézni lehetett, Nadiaval el is énekeltük (Steven jóvoltából video is van róla) az ABBA-tól a Mamma Mia-t :-) Innen egyenesen a Historiska Museet-be (Történelmi múzeum) mentünk, ahol sajnos csak egy óránk volt, mert szinte minden múzeum már ötkor bezár.

Itt főleg a viking kori kiállítás volt nagyon jó (mind tartalmilag, mind design szempontból – a fenti kép is innen van), de a Guldrummet (Arany Terem) mindent vitt. Itt állították ki ugyanis a különböző aranyleleteket, és az egész gyönyörűen meg volt csinálva (sajnos ebben a teremben nem lehetett fotózni). Azért a többi termen is végigrohantam, de erre több idő kellett volna, így is mi voltunk az utolsók, akik a személyzet előtt elhagyták az épületet… Este Uppsalában akartunk pizzázni, de a pizzéria már nyolckor zárt, így csak elvitelre tudtuk kérni. Viszont nagyon finom volt!

Szeptember 11. – Csütörtökön is Stockholmba mentünk, reggel pedig végre láttunk egy kék foltot az égen a felhők között. Ezen a napon továbbra is múzeumok kerültek terítékre. Elsőnek elmentünk a Kungliga Slotten-hez (Királyi Palota). Itt kombinált jegyet vettünk, amivel megnézhettük a Museum Tre Kronor-t (ez a palota és a korábban a helyén álló vár történetének múzeuma), a Skattkammeren-t (Kincstár – itt vannak a svéd koronázási ékszerek) és a Representationsvåningarna-t (a palota belső szobái). Amikor ezzel megvoltunk már fájt a derekam, de még hátra volt a fél nap. Következett tehát a Nationalmuseum (Nemzeti Múzeum), ahol az állandó kiállítások (festmények és szobrok, design a kezdetektől napjainkig – pl. üveg éggömb, stb.) mellett épp volt egy órakiállítás is Tidens form címen (Az idő formái).

Na nekem ez nagyon bejött – voltak régi és híres csillagászati órák is! Szuper volt, mondjuk a többiek inkább a festményekért rajongtak. Késő délutánra kiderült az ég, előbukkant a Nap, így kis sétálás következett a Gamla Stan-ban (Óváros). Este nagyjából végkimerülésig kártyáztunk. Mivel a francia kártya színeire nem voltak egyformán ismert szavaink, így közös megegyezésre angol elnevezéseket találtunk ki (kőr, pikk, káró és treff helyett hearts, blades, cookies és leaves), az adu pedig a Super Trouper nevet kapta – ha már az ABBA-nál tartottunk :-) Jól szórakoztunk…

Szeptember 12. – Pénteken végre tiszta kék égre és napsütésre ébredtünk. Reggeli után amíg a többiek még készültek, én gyorsan elmentem a Domkyrka-hoz (a székesegyház), hogy kihasználva a közel optimális fényviszonyokat, csináljak pár szép fotót.

Kis kavarodás után (jó buszra szálltunk, csak rossz irányba) sikerült épphogy beesni az egyetemre, így 100%-al növelve a kurzuslétszámot, meghallgattunk egy előadást Observationell astrofysik I-ből, ami nagyjából az Obszervációs csillagászat svéd megfelelője. Elég laza óra volt, de érdekes. Az egyetem ezen épülete egyébként baromi új (a Google Earth-ben még építik), itt sem lehet rossz tanulni. És ha már belsőépítészet, akkor meg kell emlékeznem arról, hogy nincs külön férfi vagy női WC, hanem olyan kis helyiségek vannak, melyek egy-egy WC-n kívül külön mosdókagylót és kézszárítót is tartalmaznak. Nem semmi. Az egyetemi távcső kupolája alatt megcsináltuk a kihagyhatatlan csoportképet is.

Innen séta vissza a város belsejébe, ahol kaptunk egy kis vezetett túrát a nevezetesebb látnivalókhoz, így eljutottunk pl. a várhoz és egy a Művészetek Palotájához hasonló kinézetű, azzal megegyező funkciójú épülethez (Uppsala Konsert & Kongress), melynek felső szintjén körbesétálva panoráma nyílt az egész városra. Ezután bevásároltunk – alkoholt csak speciális szeszesitalboltokban, igazolvány felmutatása mellett lehet venni. Az említett boltban a legdrágább fehérbor nem valami francia nedű, hanem a mi 6 puttonyos Tokaji Aszúnk volt! Végül elmentünk Pieterhez (tök jó helyen lakik, én is el tudnám viselni ott a sötét téli napokat), ahol elkészítettük a vacsorát (milánói szószos spagetti, de a szószban volt még apróra kockázott répa és paprika is). Nagyon finom lett, jól tele is tömtük magunkat. Az este hátralevő részében először a YouTube videóit segítségül hívva megismertettem a többieket a floorballal, mivel többször is láttunk napközben floorball ütővel sétáló sportolókat (Skandináviában baromi népszerű dolog a floorball). Ezután kis kulturális muzikális estet tartottunk, ugyanis a YouTube segítségével belenéztük a magyar (Zorán, Presser, Ákos, Rúzsa Magdi, stb.) és belga könnyűzenébe. De ez legalább egy órán keresztül zajlott és közben nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon jó és tartalmas este volt ez is.

Szeptember 13. – Szombaton a szokottnál is korábban, már a 8:09-es vonattal bementünk Stockholmba. Az időjárás nem teljesen az előrejelzéseknek megfelelően alakult, hiszen nem hogy nem volt teljesen derült, de délutánra sajnos megint beborult… Azért amíg jó idő volt, azt kihasználtuk, körbesétáltuk a város másik két kis szigetét (Skeppsholmen & Kastellholmen), melyekről szép rálátás nyílott az Óváros régi házaira. Dél körül értünk a Vasamuseet-be (Vasa Múzeum), mely az 1628-ban az öbölben elsüllyedt és 1961-ben kiemelt, majd részben restaurált és teljes állagmegőrzésnek alávetett Vasa hajót mutatja be.

Ez is egy fantasztikus kiállítás volt, még a bemutatott fél órás ismertető film is nagyon érdekes volt. Délután a már hagyományos szupermarketes kajálás (volt egy nagyon finom keksz, amiből minden nap vettem) után elmentünk a Stadshuset-be (Városháza). Itt felmentünk a toronyba, és megnéztük a várost felülről is – sajnos ekkorra már elég felhős volt az idő… Ezután visszamentünk Uppsalába, mert aznap rendezték a KulturNatten-t, ami a nálunk szokásos Múzeumok Éjszakájának felel meg. Így ingyen voltunk a város történetét bemutató (és most táncbemutatók helyszínéül is szolgáló) Upplandsmuseet-ben, valamint az igen sokszínű Museum Gustavianum-ban. Ez utóbbi egyben az egyetemi múzeum is, így nem meglepő, hogy volt benne egyiptomi tárlat, viking kiállítás, meg mindenféle régi kincs Arisztotelész összestől Linné kéziratokon át a több száz éves földgömbökig és barokk szekrényekig. Az egész épület legfelső szintjén, pontosabban az épület tornyában található a Theatrum Anatomicum, mely az anatómia előadások (boncolások) színhelye volt – a nyolcszögletű terem közepén helyezkedett el a boncasztal, melyre a meredeken emelkedő sorok mindegyik pontjáról jó rálátás nyílt, hasonlóan mint egy római amfiteátrumban a nézőtérről a kűzdőtérre. Pieter nation-ében ettünk, majd egy szabadtéri koncert részletének meghallgatása után (ami kicsit vegyítette a jazz-t, a magyaros népzenét és a zsidó zenei elemeket) hajnali háromig dumáltunk a Hostelben…

Szeptember 14. – Vasárnap délelőtt még a Stockholmba menő vonaton kártyáztunk egy utolsót (a végére nagyon belejöttem), aztán ott elváltak útjaink. A többiek a fapados reptérről (Skavsta) mentek, így várt még rájuk két óra vonatozás meg egy kis buszozás, nekem viszont csak 17:15-kor ment a gépem a közeli Arlandáról, így volt még négy órám a fővárosban.

A kezdeti szép időt kihasználva elmentem a Riddarholmskyrkan-hoz (Stockholm leghíresebb temploma, elég sok királyt itt temettek el), valamint a korábban már meglátogatott kis szigetek egyikére még egy utolsó nagy panorámát fotózni, majd az Óváros belsejébe, ahol megtaláltam azt a szép teret, melyen a többiekkel még nem voltunk.

Bevásároltam utolsó koronáimból egy kis ebédet meg pár szelet csokit a repülőre, majd még egy kis séta után visszamentem a pályaudvarra. Innen az Arlanda Express nevű reptéri vonattal jutottam a légikikötőbe (20 perc, 110 SEK). Sajnos beigazolódott a rossz előérzetem, és későbbre rakták a gépemet. Nem is kicsit későbbre, hanem egész pontosan 20:00-ra. És én már 15:00-kor ott voltam… Szívás. Szerencsére adtak egy 100 SEK-es kajajegyet, így teletömtem magam az M betűs amerikai gyorsétteremben (még két másik helyen volt érvényes az utalvány, de azokat nem találtam meg), szóval éhes meg szomjas nem voltam, csak unatkoztam kicsit. A késés egyébként amiatt volt, hogy egy másik géppel műszaki problémák voltak, így a mienknek elébb még el kellett mennie Koppenhágába meg vissza, mielőtt Budapestre indult volna. Végül majdnem este kilenc volt mire felszálltunk, így éjszakai busszal kellett hazamennem, mert a metró már rég nem járt mire leszállás után beértem Pestre… Összességében nagyon jó hét volt ez, kár hogy az idő nem volt egy picit jobb :-)

50 km fáradtan az éjszakában

A péntek esti edzés és a szombati meccs után a vasárnapra virradó éjszaka még bevállaltunk Tomival egy közel 50 kilométeres teljesítménytúrát (a BEAC Maxi Éjszakai 50-es résztávját). Rekordmeleg éjjel volt, mi meg rekordálmosak voltunk, de azért legyűrtük. Mondjuk ennyire még nem szenvedtünk félszáz kilométeren. Mostanra írtam egy a szokásosnál érzelemdúsabb beszámolót, a linkre kattintva lehet olvasgatni és a kommentekhez írni, hogy mi nem vagyunk komplettek. Tudjuk. Többet nem csinálunk ilyet…

Holnap repülök Svédországba, blog az élményekről legkorábban vasárnap este várható.

Diamonds X3M Team – Paksi FK 8-4 (1-1,3-2,4-1)

A Férfi OB II első mérkőzésén hazai pályán (Kartal) 8-4-re vertük a Paksi FK csapatát. Ez volt az első tétmeccsem, és sikerült egyből az első gólomat is megszerezni, aminek mondanom sem kell, nagyon örülök (annak is, hogy szüleim és a tesóm is ott voltak). Az első két harmadban a második sorban játszottam (ebben a 40 percben három sorral álltunk fel), a gólon kívül volt még két közepesen jó lehetőségem is, fejlődni kell (nem kicsit, sokat), és akkor azokból is gól lesz pár hónap múlva :-) Az azért még pozitív, hogy nem volt jelentős hiba a játékomban. A harmadik harmadban a legrutinosabb játékosainkból alkotott két kicsit más felállásban pályára lépő sor bebiztosította a győzelmet, de a végén az utolsó gól után még én is kaptam egy kis játéklehetőséget. Összességében jó meccs volt, természetesen van még hova fejlődni (mind egyéni, mind csapatszinten). Ráadásul ha 4-1 után nincs az a pillanatnyi dekoncentráltság a csapatban, akkor nagyobb győzelem is lehetett volna… Szóval lélekben is kell edzeni, nem csak testben.

A fejlődés pedig nem lesz nehéz, mert tegnaptól már péntekenként is van edzésünk, méghozzá a felsőgödi sportcsarnokban. Ez azt jelenti, hogy a két szokásos edzés mellett most már hetente egyszer normális méretű pályán is tudunk gyakorolni! Hajrá Diamonds!

“A szlovák csoki”

Gimiben minden évben voltam sítáborban – általában Szlovákiában. Reggeltől estig síeltem megállás nélkül – egyszer még tanári felszólítás ellenére sem voltam hajlandó elhagyni a pályát fél órával a zárás előtt (mert hát micsoda pazarlás lenne az), egyszer pedig felgyalogoltam a városi pálya tetejére, majd a himnuszt (na nem a szlovákot) fütyülve a lehető legmélyebb árkokat vésve jöttem le a félhomályban, mert az északi kollégák ígéretükkel ellentétben nem voltak képesek kinyitni esti sízéshez (ennyit az üzleti érzékről)… Persze ehhez energiára volt szükség, és mivel a Duracell vega nyulaknak való, nekem maradt a csoki – mi más :-) És ha szlovák csoki, akkor a Milka-korszakom elmúltával csupán egy típus jöhetett számításba, mégpedig az

Orion Studentská Pečeť Biela

Mert számomra ez A (nagybetűs) szlovák csoki – persze nem feltétlenül a fehércsokis, mert van ét- meg tejcsokis változata is, de most ez került a kezeim közé. A csoki 200g-os kiszerelésben kapható (standard csomagolásban, lévén Nestlé érdekeltségről van szó), kívülről megkapó a középen látható aranyozott hatást keltő körgyűrű. A csokiban mazsola, földimogyoró és zselédarabok rejtőznek, pontosabban inkább tobzódnak, ugyanis itt is igaz az az állítás, mint a püspökkenyerem esetén – miszerint ”több benne a püspök, mint a kenyér” :-) Szóval nem sajnálták ki belőle a tölteléket (de azért nem is túl sok – pont jó), emiatt nem is olyan könnyű kockákra törni, ha az ember egyáltalán eljut odáig, hogy megossza másokkal is… Maga a fehércsoki nem feltétlenül a legfinomabb, amit valaha kóstoltam (ezért az alá), de ennak a táblának a varázsa a harmonikusan édes, mégsem túl gej ízben rejlik, melynek titka szerintem a zselében rejtőzik. Mi másban?! Ráadásul az ár/érték arány kimagasló, még ilyen erős szlovák korona mellett is. Az esztergomi panoráma mellett ezért is megéri átsétálni Párkányba.

Értékelés: 5 alá (jeles)
Ár: 19,95 SKK (0.66 €) / 100g