Monthly Archives: March 2009

A szívemben nem csak egy hely van…

…biciklik számára :D Imádom ezüstösen csillogó Meridámat, de ma véletlenül rátaláltam álmaim városi bicajára, ami a Kona 2009-es évjáratú Paddy Wagon-ja. Gyönyörű, egysebességes (de a hátsó kerék megfordításával akár fixivé is alakítható), országúti kormányos, szép sárga felnis, és semmi fölösleges cucc – mint váltók meg megannyi fogaskerék -, csak a minimum, ami egy aszfaltbetyárnak kell. Sajnos teljesen beleszerettem… Vannak előnyei az otthon lakásnak, de ilyenkor (is) bánom, hogy még nincs saját lakásom (meg munkám, meg szerető párom, meg világraszóló karrierem… – nem feltétlenül ebben a sorrendben), mert akkor aztán ketten is elférnének benne :D

Tudom, hogy mostanában folyton a biciklizésről írok, de a szakdolgozatom és sivár életem valahogy nem szolgáltat más témát (ráadásul tudom, hogy vagytok páran – kedves olvasóim -, akiket az ilyenek még érdekelnek is)… Na de majd a hétvégén lesz bőven floorball is – előre látom a blogszférából nulla kommentet kiváltó, egyébként velőtrázóan izgalmas meccsbeszámolóim hatalmas sikerét. Hiába, nem vagyok egy mainstream blogger. Álmodjunk azért szépeket.

117 km-es szombat

Tegnap a biciklizés körül forgott a napom. Kezdjük azzal, hogy éjjel azt álmodtam, hogy a Tour de France-on vagyok… 11 és délután 2 között elmentem majdnem Vácig, meg vissza (~56 km), odafelé küzdöttem a szembeszéllel, visszafelé meg utaztam rajta :) Szép idő volt, sütött a nap, és csak ezért nem mentem tovább, mert tesóm nem vitt magával kulcsot a nyelvvizsgára, ami miatt nekem időben vissza kellett érnem. Ebéd és tesóm sikeres beengedése után voltam bringázni a világbékéért (Hősök tere – Margitsziget – Hősök tere), ami nem volt rossz, csak nagyon lassú. Innen megint hazatekertem, mert a szürkülettel elkezdett hűlni az idő, a biciklis cipőm meg nagyon (ilyen időben még túlságosan is) jól szellőzik, ami az ujjaim kihűléséhez vezet. Ezt a dolgot korábbi tapasztalatok birtokában könnyen orvosoltam, majd elmentem a “túrázós” Eszter és Tomi lakását megnézni – amit már megígértem nekik egy ideje, na meg magam is kíváncsi voltam. Mivel a Ferencvárosi pályaudvar környékén laknak, ez sem két kilométer volt. Egy kellemes beszélgetés után már szinte az üres városon keresztül tekertem haza, így este tizenegykor 117,3 km-el zártam a napot. Egy biciklisfutár minden nap ennyit megy, nekem meg ez volt az egy nap alatt megtett eddigi legtöbb. Mondjuk egyáltalán nem fáradtam el vészesen, főleg nem úgy, mint augusztus végén – ami elég könnyen érthető, hisz akkor teljesen edzetlenül mentem, most meg benne vagyunk a floorball-szezonban, és rendszeresen biciklizek is. Most már szerintem nekem is menne minden nap ennyi, csak az átlagsebességet kéne kicsit emelni – főleg emelkedőkön, mert az a halálom… Az meg már csak hab a tortán, hogy ma éjjel meg azt álmodtam, hogy Belgiumban közlekedek biciklivel, és mindenhol kerékpársávok vannak az utakon – még a körforgalmakban is…

Haza a Citadellán keresztül

Ma egyetemről hazafelé nagyon szép tiszta idő volt, így hirtelen ötlettől vezérelve a Gellért térről feltekertem a Citadellához (a Kelenhegyi úton). Hát van egy pár meredek rész, nem mondom, de lazán feljutottam a japán és olasz turistákkal tömött Gellért-hegy tetejére. Tényleg én voltam ott az egyetlen magyar – az árusokon kívül, természetesen. A kilátás gyönyörű volt (a képre kattintva nagyban is élvezhető), Budapest tényleg nagyon szép város, legalábbis én szeretem. Hazafelé a feltúrt bicikligyász miatt most a Döbrentei utca – Lánchíd utca – Fő utca – Bem rakpart útvonalat választottam a Batthyány térig, onnan meg már bringaút. Na szakdolgozzunk :(

Brüsszelben meglépték

Köszönet a Criticalmass.hu-ról urga-nak, aki összeszedte ezt a listát, ami bemutatja hogy mit tett egy európai főváros azért, hogy élhetőbbé váljon. Vajon Budapest városvezetése mikor kap észhez? Szóval a belgák:

1) Minden egyirányú utcát megnyitottak a kerékpárosoknak mindkét irányba.

2) A lámpás kereszteződéseket ellátták biciklis rajt zónákkal

3) Nagyobb utakra kerékpársávot tettek.

4) Ha nem fért sáv, akkor kerékpáros jeleket (“minden út bringaút!”).

5) A nagyobb tömegközlekedési megállókba biciklitárolókat telepítettek…

6) …csakúgy, mint a forgalmasabb intézmények elé.

7) Egy évben egyszer LEZÁRJÁK a TELJES VÁROST az autók elől,

8) és tavasszal egyszer a belvárost.

9) Az egyik legnagyobb közparkban kerékpáros majálist szerveznek,

10) és hatalmas kerékpáros felvonulást lezárt autópályákon át a városba.

11) A hivatalba kerékpározás költségeit térítheti a munkaadó.

12) A “gyengébb” közlekedőt védi a KRESZ…

13) …és két biciklista szabályosan tekerhet a városban egymás mellett.

14) A belvárost telerakták bérelhető (KÖZ-) biciklikkel.

15) Évente egyszer kiadnak egy friss kerékpáros térképet

16) és szakembereknek a legújabb kézikönyveket.

17) A főváros kerékpáros honlapot üzemeltet…

18) …és erősen támogatja kerékpáros civil szervezeteket.

Idén Brüsszelben lesz a legnagyobb nemzetközi kerékpáros konferencia, a Velo-City (Brüsszel, 2009. május 12-15.). A sajtó, a tv-műsorok rendszeresen foglalkoznak a kerékpározás témájával, és MINDIG pozitív hangnemben… Csakúgy, mint a döntéshozók. Vajon miért? Mindez nem egy biciklis paradicsomban történik, hanem egy olyan helyen, ahol 2000-ben még hülyének nézték a kerékpárost. Aki ritkább volt, mint a fehér holló. Ma már a bicikliseket segíti a város. És ők meg is jelentek a terepen… Bár az dimbes-dombos (a térképen rózsaszínnel jelölték a 2-5 százalékos emelkedőket, pirossal, az 5 százaléknál nagyobbakat) és átlag minden ötödik napon esik. A gépjárműforgalom pedig még mindig elképesztő (ennek ellenére senki nem járdázik). Brüsszelben, ha lassan is, de másznak ki az árokból, ahová a „mindent az autóknak” politikával estek. Verejtékes munka, nehezebb, mint csákánnyal felmenni egy havas leejtőn, de tudják, hogy nincs más választásuk!