Monthly Archives: August 2009

Átállás (egy új életre)

Nem kell világmegváltó gondolatokra számítani a cím olvasata után, egyszerűen arról van szó, hogy ez a bejegyzés arról mesél, mi történt abban az időszakban, amikor még nem kellett dolgoznom, volt is már új lakásom meg nem is (hisz be még nem költözhettem) és voltak már ismerőseim meg nem is (mert sokan még nem érkeztek meg az új PhD-sok közül). Hosszú bejegyzés a hivatalos fotóm (ennek egy kivágata lesz majd fönn az intézet oldalán – szerintem nagyon pöpec lett, ennél jobb már csak a VLT-vel lenne…) alatt.

20090831peterpapics

Elkezdtem tehát új szokások szerint élni. Persze ez ennyi idő után még elég hülyén hangzik, de részben igaz. A többi meg majd később kialakul. Reggelizni általában a Panos nevű helyen szoktam (vasárnap zárva, mint szinte minden – a sörözőket és éttermeket leszámítva), vagy egy pizzaszeletet, vagy egy-két péksüteményt (mennyei meggyes pitét ettem valamelyik nap), vagy egy jó belga bagettes szendvicset (3 EUR, amolyan Subway stílusban ott rakják össze mindenféle friss alapanyagból, és isteni). Utóbbiakat imádom, Isten áldja a belgákat, hogy szendvicsmániásak :) Meg a csokiért is, de duplán! Az, hogy a sültkrumpli és a gofri is nemzeti étel, az már tényleg csak a hab a tortán :D A sör pedig a folyákony kenyér – bár azért nekem továbbra is vannak fenntartásaim (értsd, inkább kenyeret bagettet eszem).

Mindegy, ne rohanjunk előre, a lényeg az, hogy ezek után (értsd: csoki, gofri, sültkrumpli, sör) nem meglepő, hogy a foci mellett a legnépszerűbb sport a kerékpározás (valahogy ugyanis le kell dolgozni a kilókat). Nem elég, hogy Leuven-ben a diákok sacc per kábé 80%-a (és a teljes lakosság nagyjából 30%-a) biciklivel jár mindenhová (de könnyen lehet, hogy ezek alsó becslések), hétvégén előveszik az országúti- és hegyikerékpárokat és sportolnak. Viszont nem egy olyan belga véleményt is hallottam már, hogy nem szeretnek biciklizni, de az a legjobb közlekedési eszköz. És ez a városvezetés tudatos tervezésének eredménye, hiszen pl. – hogy csak párat említsek a számos körülményből – a belvárosban nagyon kevés a parkolóhely, mindenhol kerékpársávok és bicikliparkolók vannak, szinte az összes egyirányú utca bicikliseknek kétirányú, a KRESZ lakott területen belül engedélyezi az egymás mellett biciklizést, a kerékpárosnak számos szituációban elsőbbsége van, stb. A vasútállomáson ingyenes biciklitároló mélygarázs van többezres kapacitással – olyan dolgok, melyek Magyarországon majd 20 év múlva valósulnak meg. Talán. Na de a biciklis infrastruktúráról majd egy külön bejegyzésben, mert ez már így is nagyon hosszú lesz :)

Csütörtökön elérkezett az első belgiumi sörözés ideje, többek között azért pont akkor, mert Steven visszatért a horvátországi nyaralásából. Így délután négytől este kilencig voltunk (Steven, Robin és barátnője, plusz a barátnő barátnője, meg én) a már az ERASMUS-os búcsúestémről ismerős Domus nevű hely teraszán. Ha már ott voltunk, nem csak ittunk, de vacsoráztunk is, és persze hosszasan beszélgettünk. Azt hiszem szeretni fogom ezt az életet (bár ezt már korábban is tudtam…). Újonnan megízlelt sör volt nekem (a vacsora mellé leküldött könnyű és már ismert Orval előtt) a Rochefort 10-es, mely nem csak az egyik legdrágább (4 EUR), de az egyik legerősebb sör is (11,3%), amit a végén éreztem is, de valóban finom, aromás sör. Ide kapcsolódik, hogy a könyvesboltban láttam egy “100 belga sör, amit meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz” c. könyvet (100 Belgian Beers to Try Before You Die!), amit nagy valószínűséggel meg fogok venni, és ha már itt élek négy évig, mindegyiket meg is fogom kóstolni ;) Keresem továbbá ezt a könyvet, csak csokis verzióban ;)

Beléptem (ingyen – of course -, aztán filmenként 3 EUR, ami egy mozijegynél jóval kevesebb) a belvárosi DVD-kölcsönzőbe is, mert egyelőre unom magam, mint a banánt – ez persze igen hamarosan meg fog változni… Szóval a napokban ezeket láttam: Iron Man (vááá, király!), Juno, City if Ember, An Inconvenient Truth (ezt mindenkinek látnia kéne egyszer). Már mosni is voltam, ezt továbbra sem szeretem, de túl lehet élni, ennél nagyobb gondom se legyen soha. Az viszont nem kicsit gáz, hogy egy ránézésre spanyol anyuka mos a két felnőtt fiára, akik nagyrészt csak nézik a műveletet, illetve hogy a szárításhoz hatból öt gépet használnak egyszerre…

Egyébként mivel egyelőre csak az intézetben van internetem (de az legalább korlátlan), a hétköznapok nagy részét ott töltöm. Az egyik kávészünetben már a legtöbb fiatalabb PhD-snak illetve postdoc-nak be is mutatkoztam, valamint láttam – mondjuk csak kívülről -, hogy melyik lesz az én irodám (három másik emberrel közösen, akik közül kettő professzor, akik általában soha nincsenek ott…). A Mac-nek köszönhetően minden gond nélkül használtam az intézeti nyomtatókat, sőt, már scanneltem is :) Az élet apró örömei egy új munkahelyen :D Na de az idő nagy részében csak neteztem, vagy Nadia diplomamunkájában segítettem – így legalább hasznosnak érezhettem magam. Meg hát LaTeX-ben amúgy is elég jó vagyok – meg is oldottam minden problémát. Frissítettem a blog fejlécében megjelenő képet (ha még a régi kék cuccot látod, akkor F5-el újratöltés, vagy ürítsd a cache-t), egy halom internetes helyen átállítottam az elérhetőségemet (na meg a CV-mben is) és haladtam az Application Form-ommal is (hála a tanszék titkárnőjének, aki nagyon segítőkész és mindent lelkiismeretesen megpróbál elintézni), lényegében ezen a héten be lesz adva, és akkor talán még szeptemberben lesz diákigazolványom is… Hivatalos ügyintézés fronton nincs más újdonság. Szombaton járkáltam kicsit olyan részein is Leuven-nek, ahol korábban még nem voltam – képek továbbra is csak 7-e környékén várhatóak, mert amíg nincs itt a külső winchesterem, addig nem fogok ezzel foglalkozni, és anyuék csak pénteken hozzák utánam a cuccaimat… De utána rendszeres lesz a képfeltöltés is :) Természetesen megízleltem pár csokit is az elmúlt héten, de olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy azt csak a következőben írom meg.

Telefonszám és lakáskeresés

Mivel ellenkező esetben hosszú és bosszantóan unalmas lenne, mostantól csak az elintézett dolgokról fogok beszámolni – a még elintézetlenekre nem is akarok gondolni :) Legyen annyi elég, hogy ami problémám van, az a többi új PhD-snak is megvan, tudnak róla az intézetben is (mostanában realizálták ők is…), és azt mondták, hogy ne aggódjunk, meg lesz oldva. Hát jó, akkor nem aggódom…

Szóval hétfőn azzal kezdtem, hogy lett belga telefonszámom (0032471190453) a Proximus-nál, mert ők a legjobbak és legolcsóbbak, meg mert két éve is náluk volt. Aztán a Kotwijs segítségével mindenféle paramétert állítgatva kikerestem egy sor az igényeimnek megfelelő úgynevezett studio-t (lényegében egyszobás lakás kis konyhával és fürdőrészleggel), majd gyorsan körbebicikliztem (mert kedves vendéglátóm régi bringáját használhatom, míg az enyém nincs itt) a listáról kiválasztottakat. Ami kívülről nem tetszett, azt egyből kihúztam, majd a maradék egy részét (főleg azokat, melyek nagyon jónak tűntek) felhívtam, hogy kérjek időpontot, hogy belülről is meg tudjam nézni őket. Így keddre három hely megtekintését sikerült betáblázni.

Az első nem volt rossz, de az ablak egy tűzfalra nézett (ami sokat rontott az összképen). A második azon a nagy diákrezidencián volt, ahol két éve laktam, de ott semmi nem tetszett, vagy ami tetszett, az nagyon drága volt (meg két személyes…). A harmadik – este hétkor, mikor már kezdtem kicsit elkeseredni – viszont teljesen megfelelt. Itt két studio is tetszett, de csak az egyik volt már szeptember 1-jétől szabad, így magától értetődően azt választottam. Viszont részletek, fotók és cím majd később, ha beköltöztem – csak hogy fenntartsam az érdeklődést :) Viszont a szerződés már alá van írva és az imént el is utaltam a szeptemberi bérleti díjat.

Internetem egyelőre csak az egyetemen/intézetben van (ez a kettő ugyan az – csak a tisztánlátás kedvéért), de most megyek, mert még boltba is szeretnék menni, az meg 20:00-ig van nyitva. Majd jelentkezem. Ja, és éljenek a belga szendvicsek, de erről is részletesebben majd később :)

Megérkeztem Belgiumba

A csütörtök és péntek egész napos pakolással és dobozolással telt. 3 kupacot csináltam: egyet azonnali elvitelre, egyet utánamhozatalra és egyet megőrzésre – ezeket aztán be is kellett csomagolni/dobozolni… Fárasztó volt. A szombati repülés gond nélkül ment, megint egy AVRO RJ100-assal utaztam. Leuven-be érkezve találkoztam Nadia-val, aki elkísért az ideiglenes szállásomig (Kristof egyik szobáját használhatom – kilátás a lenti képen – amíg nem találok saját szállást), majd együtt ebédeltünk (isteni belga bagettes szendvicset) és közben jót beszélgettünk. Este voltam boltban, és vettem egy kis csokit is :)

20090823tipikusleuvenihazak

Ma vasárnap lévén kihalt a város, minden zárva van, és semmit nem lehet intézni, szóval csak járkáltam (pl. Botanikus kert), aztán délután eljöttem az egyetemre és interneteztem (pl. kerestem lehetséges szálláscímeket a jövő hétre). Holnap indul az adminisztrációs és hivatalos teendőket intézős hét, jobb is lesz, mert már szeretném ha minden el lenne intézve. Ha meglesz a szállásom, jelentkezem. Képeket csak később fogok feltölteni.

Utolsó hetem Magyarországon

A hétvégén meglátogattam anyai nagyszüleimet Pécsen. Nagymamám – azon felül, hogy szokás szerint teletömött minden földi jóval – mesélt régi családi történeteket (remélem tényleg megírja majd a visszaemlékezéseit – Mama, ugye vetted a célzást ;D), nagypapámmal pedig sétáltam egy nagyot a városban.

Hétfőn és kedden gyorsított eljárásban (mivel bedobtam a “szombaton Belgiumba utazom négy évre” varázsigét) megjártam a fogászatot, megkaptam életem első tömését, és leszedték a fogkövet. Elhangzott az a kedves mondat is, hogy “kér-e injekciót a fúrás előtt”, és bár nem vagyok egy gyenge legény, valahogy a fúrás és injekció szavaktól külön külön is le tudok izzadni, nem hogy így egyben. Kértem. Tök jól lezsibbadt a fél arcom, már megérte :D A fúrásból és a tömésből (sőt a szuriból) sem éreztem semmit, a fogkő kapargatása viszont ugyanolyan kellemetlen volt, mint két éve… Nem szerettem meg a fogászatot most sem. Viszont a doktornő és az asszisztens is kedves volt, pedig katasztrófális tömeg van náluk így a szabadságolások idején… Mondjuk a feszültség érződött rajtuk… Meg azt sem volt túl megnyugtató hallani (már a székben fekve), amikor arról beszéltek, hogy remélhetőleg ezt még kibírja a fúró, és nem esik szét munka közben (és a darabjai nem állnak bele a torkomba)…

Kedden délután elmentem demonstrálni a Margit hídra (az alábbi kép wilika érdeme), hogy ne hagyják le a 30 milliárdos felújításból a déli oldal biciklisávját (további részletek itt), ami az eredeti tervekben – amire az EU támogatást adott – még szerepelt… Sokan voltunk (unalmas videó itt), talán lesz eredménye is.

20090818margithiddemo

Hétfőn elvittem a bringát a szervízbe, ahol kapott egy garanciális átnézést és beállítást, szép új sárvédőket és egy hátsó villogót meg egy kisebb U-lakatot :) Szerdán a szezon második edzésén elbúcsuztam a floorball csapatomtól is… :( Kilométeróráim állása Magyarország elhagyásakor (a régebbi és az újabb bringán): 2936,9 és 678,1 km – ez pontosan egy év termése (összesen 3615 km, vagy 9,9 km/nap, és ne felejtsük el, hogy ennek kb. 80%-a budapesti közlekedés volt).

A napokban – általában esténként hajnali háromig – megnéztem a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) eddigi négy évadát, így edzettem a rekeszizmaimat és az angolomat is. A Jóbarátok óta ez volt az első igazán jó sorozat, amit láttam! (És ezeknek az összes részét láttam – legalább egyszer :D)

A csütörtök és a péntek az egész napos pakolásé… Jobb lenne ezt a részt egyszerűen kihagyni, és már Belgiumban lenni…

Aranyjelvény

mtszaranyjelveny

Ok, hivatalosan már régen megvan – ahogy az a dátumon is látható -, de csak most volt időm bemenni érte. Mert ha most nem, akkor még évekig nem megyek érte, és nem akartam így elmenni itthonról. Szeretnék úgy Belgiumba költözni, hogy nincsenek elvarratlan ügyek. Bár egy mindenképpen marad; a Kéktúra. Ha másért nem is (DE), akkor emiatt mindenképpen haza kell még jönnöm. Egy másfél éve még sokkal jobban tudtam volna örülni ennek a körmömnyi kis kitűzőnek, most csak elkönyvelem, hogy igen, ez is megvolt. Tovább kell lépni…