Monthly Archives: August 2009

Tekerés a Millenáris Velodromban

A szombat igazi biciklis nyári nap volt. Valahogy legalább ilyen mozgalmasan kellene eltölteni minden 24 órát. Voltam az “új” bringával a Millenáris Velodromban, mely Európa egyik legrégebbi (113 éves) kerékpáros pályája, a magyar kerékpársport bölcsője. Igényeltem (bár a pénzt még senki nem vette át tőlem, csak a papírt meg a fotót, de megoldom…) amatőrsportolói licenszet is, hogy 1) biciklizhessek az oválon és 2) támogassam a Milli-t. Nagyon nagy élmény volt ott tekerni, az előre elképzeltnél sokkal meredekebb kanyarokban gyorsan pörgetni és bedőlni, az egyenesben felmenni az ív külső szélére majd a kanyarban fentről leborítani a 7 méter magas 37 fokos lejtőn és tekerni mint az őrült :) (Jó, ezt csak egyszer próbáltam ki…) Nem tagadom, elkapott a hely szelleme… (Döntöttem – síkon, hátszél nélkül elért – sebességrekordot is: 50,3 km/h 48/18-as áttétellel – ez 147-es RPM!) Sajnos az alábbi videón (az első vágásig tartó pár másodpercet leszámítva) gyors kör technikai okok miatt nem került rögzítésre, de azért az érzés így is megvan :)

Kár hogy kevesen vannak kinn, pedig minden szerdán és szombaton van nyílt nap, az amatőrsportolói licenc pedig összesen évi 2000 HUF, amibe szerintem senki nem hal bele. Cserébe ott egy pálya, közösségi tér, büfé, stb. – és itt biciklizni olyan érzés lehet, mint a Népstadionban (a.k.a. Puskás Ferenc Stadion) focizni a haverokkal. Próbáltam a szokásos NightRide-osok közűl is elcsábítani embereket, így legalább nem voltam egyedül, bár az hogy rajtam kívül összesen ketten jöttek, kicsit csalódás volt… Pedig meg kéne menteni ezt a pályát a pusztulástól, és ehhez az kell, hogy újra felfedezzék meguknak a bringások.

A Milli után elgurultunk az Oktogonhoz fagyizni, aztán frizbiztünk a Margitszigeten (baromi jó volt), este pedig megvolt a szokásos NightRide is, most a változatosság kedvéért egy amerikai és egy francia biciklissel kiegészülve, így gyakorolhattam kicsit az angol idegenvezetést is :) Reggelre kicsit el is ment a hangom. De nagyon jó nap volt!

MacBook a szervizben :(

Nagyjából egy hete, úgy 1-2 naponta minden előjel nélkül meghalt a Mac-em :( A számítástechnikában járatlan ember is tudja, hogy ha a következő képernyőt látja, az jót nem jelenthet:

macbookcrash

Amikor először megláttam, akkor tudtam, hogy itt nagy a gáz, hiszen a Mac híresen nem szokott ilyet csinálni. Nem alkalmazás-specifikus jelenség, hiszen a DVD-nézéstől a zenehallgatáson át a szimpla internetezésig bármelyik váratlan pillanatban megjelent a Rainbow Screen of Death (színes szélesvásznú nagyhalál – A. L. Webber után szabadon). Utána semmi sem segít, csak a hard reset. Sem a fontosabb logfájlok nem tartalmaztak semmi információt a hibával kapcsolatban, sem a lefuttatott Hardware Test nem mutatott semmit. Nem raktam fel semmi új alkalmazást, ami esetleg kinyírhatta volna a rendszert. Nem volt túlmelegedés. Semmi jel. Így maradt a szervíz – erős a gyanú, hogy alaplaphibával állunk szemben. Úgyhogy ma felkészülten, a fenti fotóval felvértezve és a norc.hu-n a lakatolási lehetőségeket előre feltérképezve eltekertem a StarKing Pro-ba, és leadtam a gépet. Azt ígérték, hogy jövő héten nagy valószínűséggel készen lesz, ha tényleg ez a hiba (erősen egyetértettek velem). Az biztos, hogy foglalkoznak vele, mert alig hogy hazaértem, már telefonáltak és feltettek pár kérdést. Hát imádkozzunk… Fingers crossed.

Egyébként meg rámjár a rúd, tegnapelőtt egy szinte teljes üveg almás tormát rántottam ki a hűtőből (ripityára tört és oda lett az egész), tegnap meg egy doboz vajat (szerencsére ez nem tört annyira ripityára, hogy oda legyen az egész…) – üldöz a balszerencse ezen a héten…

Pár nappal később: lényegében két munkanap alatt kitesztelték a dolgot: az egyik memória hibás volt. Így hát elvittem az XMS-be (ott vettük), ahol szó nélkül kicserélték, és most (nem akarom elkiabálni, és lekopogom) minden rendben működik. Azért a biztonság kedvéért fingers stay crossed

NightRide, majd tekerés a Bakonyban

20090801nightride

A szokásos szombat esti tekerésen (a képet doori szolgáltatta) most alig fél tizenkettőig maradtam, hogy legalább a minimális alvás meglegyen a vasárnapi túra előtt. Az összepakolás, szendvicskészítés és az SPD pedál átszerelése után (mert hegyi túrára azért nem egysebességes paripával megyek) még megvettem a vonatjegyeket (on-line) is. Utóbbi némi kellemetlenséghez vezetett, ugyanis a menetrendben (mint az később kiderült, hibásan) az szerepelt, hogy a többi nappal ellentétben vasárnap a 6:40-es vonaton nincs kerékpárszállító kocsi. A helyzet kezeléséhez a hajnali egy órás időpont ellenére fel kellett hívnom Józsit, aki akkor mint minden normális ember, már aludt… Végül abban maradtunk, hogy jó lesz az a vonat, majd csak lesz valahogy. Lett is. Én meg három és fél órát aludtam összesen… Alant látható, hogy merre jártunk, aztán kicsit lentebb szintábra is van.


View Larger Map

Mint az a túra során készült képekből is látszik, elég sok időt töltöttünk Cseszneken a vár megtekintésével, de nagyon szép volt, szóval megérte. (Józsi képei itt vannak.) Szerencsére a Kőris-hegy környékén az erdőben nem volt olyan meleg, lefelé pedig még a menetszél is jól hűtött, úgyhogy nem volt olyan elviselhetetlen az egész napos kánikula. A szintábrából azért jól látható, hogy emelkedő most is volt rendesen (max. 10%-os szakaszokkal – az ábrán az átlagértékek szerepelnek)…

20090802biciklituraszint

Most mindketten nagyjából ugyanúgy bírtuk a hegymenetet, és ugyanannyira fáradtunk el. Bár Józsi sokkal egyenletesebben haladt, mint én. Pedig figyeltem a táplálkozásra és a folyadékpótlásra (kellett is, mert szokás szerint dőlt belőlem a víz), egy pillanatra sem éheztem el, mégis volt, hogy mentem fel, mint a meszes (pl. a Kőris-hegy az utolsó 1,5 km átlagban kb. 6,5 %-os, mégis úgy tekertem fel, mintha a fele lenne…), aztán volt, hogy hirtelen azt éreztem, hogy ez most nem megy, és vissza kellett vennem… Valószínűleg túl sokat akartam egyszerre, és nem bírtam a saját tempómat huzamosabb ideig – ezért hullámzott a teljesítményem. Továbbra is azt tapasztalom, hogy a hosszú, folyamatos emelkedőkön jobb vagyok, mint hullámzó terepen. Hazafelé sajnos Veszprémtől nem volt ülőhelyünk, így a bicikliszállító kocsiban egy kb. 5 cm széles fém rúdon ültem – mondhatni végre hasznosítottam az egyetemen tanult seggelést…

Így 24 órán belül 35,75 + 96,17 azaz 131,92 km-t tekertem. Elfáradtam, de nagyon jó volt. Legközelebb azért talán rá tudom venni Józsit, hogy valami sík túrára menjünk el (pl. Győr – Pozsony v. Bécs – Győr)…

Baráti búcsúvacsora

20090731barativacsora

Azért nagyon remélem, hogy mindenkivel fogok még találkozni a jövőben… Rossz lenne, ha nem így történne. Külön köszönöm az Esztertől és Tomitól kapott apró magyar zászlót, már van helye a futárzsákomban. Szerencsére Belgiumban is vannak már ismerőseim, így könnyebb lesz, de azért ahogy közeledik az indulás időpontja, kezdem felfedezni magamban azokat a dolgokat, melyek hiányozni fognak. Azt hittem könnyebb lesz elmenni… (Egyébként húsos salátát csináltam, és szerintem nagyon finom – és szép – lett, pedig életemben először sütöttem egyedül húst. Na jó, biztos ami biztos alapon kértem egy apró telefonos segítséget – de hát ezért vannak a jó barátok… :D Bevallom, már kezdtem egy kicsit unni a sok pizzát…)