Monthly Archives: March 2010

La Palma – 10. éjszaka (a csokik)

Jó hely ez a La Palma, de belga csoki nélkül nem élet az élet. Azért is jó repülővel utazni, mert a brüsszeli reptéren a szokásos dolgok mellett pl. ezerféle pralinét is adómentesen (áfamentesen) lehet venni, ami azért minőségi (drága) édesség esetén nem kis árengedményt jelent. Szóval egy picit bevásároltam hajnali öt körül, hogy spanyol földön magyarként ne kelljen a belga ízeket nélkülöznöm ;) Szokásos tesztünk következik, gyenge idegzetűek, emésztési- és súlyproblémákkal küzdő olvasóim saját érdekükben ne olvassanak tovább! Én szóltam.

Neuhaus Truffles

20100329neuhaus1

Nem vagyok az a kifejezetten nagy trüffel rajongó, de hát nem lehet folyton ugyanazt a csokit enni, meg kell ismerni újabb ízeket is. Neuhaus-ban pedig még nem nagyon csalódtunk. A dobozban – ami emlékeim szerint nincs fél kiló (sajnos a blokkot könyvelés után szanáltam, így az árról nincs információm, még az on-line boltjukban sem lehet ezt a kiszerelést kapni, de megpróbálom kinyomozni hogy mennyi volt) – nagyjából a címkén látható trüffel pralinék találhatóak. Igazán minőségi csokoládé, a különböző bevonatok egyike másika igen speciális összhatást eredményez, viszont nekem soha sem jött be az a típus, aminek amolyan kakaópor szerű külseje van, mivel nem szeretem azt a száraz érzést (:D), amit a szájpadlásra tapadva okoz. Szóval nagyon jó csoki ez is, de összességében nekem ez “csak” jó, és nem kiváló vagy hasonló, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez csak a szerző trüffelhez fűződő nem túl rózsás viszonya miatt alakult így. Trüffelimádóknak azonban kötelező jelleggel ajánlott. (Mellesleg igen büszke vagyok magamra, ugyanis pontosan egy teljes hétig kitartott ez a doboz, ilyen pedig eddig még nem fordult elő a világtörténelemben.)

Értékelés: 4 (jó)
Ár: n/a

Neuhaus Likeurpralines

20100329neuhaus2

Az alkoholos csokik mindig is különleges helyet foglaltak el az édességpolcon. Gyerekként (vagy akár felnőttként is) ki ne adott volna meg bármit egy jó konyakmeggyért, egy szem rumos szaloncukorért, vagy éppen egy kis dugi Párizsi kockáért. Naugye. És a Neuhaus-nál nagyon jól tudják, hogyan kell a konyakmeggynél egy nagyságrenddel különlegesebb (és drágább), már-már kissé sznob csokoládét készíteni. Legalábbis a (mű)bőr, szegélyvarrással ellátott és mélynyomással feliratozott doboz talán már túlzás – bár be kell vallanom, igen hatásos csomagolás (és láttam én már Swarovski kristályokkal díszitett bársonydobozos csokoládét is, mondanom sem kell, hogy a maximálisan sznob Godiva kínálatában). Reprezentatív ajándéknak már íztől függetlenül tökéletes. A csoki külső egyébként 52%-os feketecsoki, a töltelékek pedig balról jobbra a következők: 12 éves Glenfiddich Whisky (1%), Cointreau (0.9%), Absolut Vodka (0.7%), Havana Club Rhum (0.7%) és Rémy Martin Cognac (0.7%). Mindegyik nagyon finom :) Természetesen az árból adódóan ez sem mindennapos csemege, de évente egyszer boldogan kiadok rá ennyi pénzt…

Értékelés: 5 (jeles)
Ár: 8.70 € / 100g

La Palma – 9. éjszaka

20100328ghost

Jó, néha elkél egy kis hülyeség hogy levezessük a feszültséget. Ami mondjuk itt csak sztatikus elektromosság formájában van jelen, de azért akkor is. A sztatikus elektromosság dolog pedig tényleg nem tréfa, az alacsony páratartalom miatt folyton össze-vissza ráz a kilincs, a Macbook, meg minden ami fém… Ez eleinte vicces, egy idő után egy csöppet kellemetlen. Reggel egyébként olyan szaharai homokot hozott a szél, hogy mire leértem, éreztem a szám szélén a szemcséket, és a hegy felé visszatekintve sárga ködöt lehetett látni… Estére szerencsére kitisztult (a cirruszokat leszámítva) a levegő, szóval ma is mérek. És hogy valami bíztatót is mondjak, elkezdtem feldolgozni a fotókat, már több mint száz kész, de elég lassan haladok… Továbbá hatalmas sikerként könyvelem el, hogy csak most fogyott el az első doboz Neuhaus praliné, amit hoztam, és még egy teljes csomaggal van! Beszámoló természetesen lesz ;) (A fotóról meg csak annyit, hogy 2-3 másodperces expozíció ISO 400-on, én meg beugrottam a kép elé pont akkor, amikor elvillant a vaku, ezért vagyok élesen kivehető, és ezért vagyok csak szellem…)

La Palma – 8. éjszaka

Ma éjjel elég nagy szél van, és egész idáig fenn volt a Hold is, szóval kivételesen nem túl ideálisak a körülmények, de azért megy a mérés szűntelen. Remélem abban a másfél napban, amikor már nem kell majd dolgoznom jó idő lesz, mert szeretnék kicsit járkálni, meg hát vannak még fotóötleteim is. Sok. (Alant a szerző látható az egyik MAGIC távcsőben tükröződni :D)

20100327magicreflection

Ma például szerettem volna time-lapse fotózást csinálni arról, ahogy a nap korongja lebukik a horizont mögé, de kettő azaz két perccel lekéstem a dolgot… Kissé elhúzódott ugyanis a vacsora utáni készülődésem, és így a tervezettnél 10 perccel később értem fel, és ezzel el is bukott a dolog. Na majd legközelebb. Az óraátállítás pedig monnyon le. Már teljesen megszoktam, hogy mikor kell kelnem, ennem és elindulnom a távcsőhöz, most tuti össze fogok kavarodni. Ugyanis “normális” munkahelyeken a műszak téli és nyári időszámítás szerint is pl. 8-kor indul, de nálunk csillagászoknál ez nem így van. Ugyanis az éjszaka nem kezdődik máskor attól, hogy előre tekerjük a vekkert egy órával… Szóval ha eddig délután hétkor indultam el, akkor ezután nem hétkor, hanem nyolckor kell. Mondjuk ez annyiból előnyös, hogy a biológiai órámat nem kell állítgatnom, mivel számomra – világidő szerint – továbbra is minden ugyan akkor történik :) Lassan hajnalodik…

La Palma – 7th night (manual for transparent dome imaging)

Public outreach is important for Astronomy on every level. Tell someone the word astronomy, and people will think of the colorful images from the Hubble Space Telescope, or pictures of the magnificent view of the Milky Way above distant shiny – white or silver – domes on deserted mountaintops (above the cloud level of course), or images of huge mirrors in metallic frames inside a building, which probably has a truly sci-fi look with lights all around, strange windows, and enormous scales. (Or they think of an old man with a strange hat and long white beard, sitting at a desk covered with hand-drawn maps of the sky in front of a small, copper telescope… But that is a different story.) So we need the fancy images, because they may not represent the scientific content of our research, nor they tell interesting details about the high level of engineering behind the magnificent constructions we work with, but they do represent the beauty of our Universe, and they make people curious about the secrets outside of this World. I am sure this picture would raise numerous questions in the mind of an outsider:

20100326mercator

This is the 1.2 meter Mercator Telescope on La Palma (the bright setting “star” is Venus). And there is a whole story about how I took the picture. I had to make several calculations, to have the perfect result. First of all, the basic idea is to have a long exposure, turn on the light inside, then rotate the dome 180° to “sample” the interior through the rotating slit. The dome has a rotation speed of 3°/second, this means that you need 60 seconds for the whole half circle, but you should take a bit more, because it is better to start at a point, where the slit is not yet visible, and end when it is not visible any more. So rotating 200° is perfectly enough. This gives a safe exposure time of 75 seconds (you need those extra seconds for safety reasons – I will tell you why). Now, you do not want to overexpose anything in your image, so you have to take care of two things. The sky should not be too bright (which places you somewhere around the time of the nautical twilight – which is perfect, because you can take the picture between the calibrations and the real observations, literally in the twilight zone), and the inside of the dome has to be also well exposed. Basically the latter will set your ISO or f value (as the exposure time is already set by the rotation speed of the dome). Because from the width of the slit you can easily find out, that light will be visible from the same inside point for 12 seconds (it takes this amount of time for the slit to rotate its own width), so you have to set your ISO or f to a value, using which a 12 second exposure of the non-moving dome is not yet overexposed (simulating the passage of the slit on the moving dome). Then you will have to take the picture, when these given settings are not overexposing the sky anymore (as we are heading to the night and the light level gets lower). So when you reach this point during the twilight, there comes the difficult part. Because you are alone, the camera is outside, the dome-control is inside and you have to push two buttons at the same time. So, what can you do? You need to use a timer, set your camera to start the exposure in 1 minute, check the time on your watch, start the timer, run in, and when the 60 seconds are elapsed, start to rotate the dome. When you are done with the needed 200°, the exposure will just automatically (thanks to your calculations) finish outside :) And you have the safety extra seconds, so a couple of seconds plus or minus wont ruin your final picture. Three important things: 1) you need to do this when the Moon is up in the sky if you want to see more than the inside and the bright horizon, because the illumination of the building and the scenery around is the effect of the moonlight. 2) Set the telescope into a position close to vertical, so if – by any chance – something happens to fall down during rotation from the side of the slit, it will not fall into the tube. (Upright position is safe, because there is no moving part above the tube at this setting, even if the tracking of the dome – meaning that the position of the slit follows the pointing of the telescope – is switched off, and you rotate the dome around without co-moving the telescope with it.) 3) No precious observing time is lost, because at the time of the nautical twilight, the sky is still too bright to start measurements. To close this detailed manual, I show you the rising Milky Way on the morning of yesterday. No calculations were carried out for this image :)

20100326morningmilkyway

La Palma – 6. éjszaka

Tegnap reggel napfelkelte után gyönyörűen látszott a hegy árnyéka a felhőkön. Gondolom nem sok embernek adatik meg hogy minden nap ilyen látványban legyen résza a munkából hazafelé vezető úton. Ilyen szempontból még az országúti kerékpárosok és a repülőgép pilóták szerencsések – előbbiek minden nap a tájban dolgoznak (gondoljunk csak bele egy Tour de France közvetítésbe…), utóbbiak minden nap a felhők fölött keresik a kenyerüket (és repülni csudajó). Csillagászként abban a pár hétben, amit egy évben a távcső mellett töltünk, megadatik a csillagos égbolt látványa a maga teljességében. (Ok, ez kissé romantikus túlzás volt, hiszen bent ülünk a monitorok előtt, de akkor is…)

20100325mountainshadow

Egyébként ma volt az első alkalom, hogy nem volt felhő a tenger felett (délután, szóval erről itt most nincs kép), úgyhogy a horizonton egybeolvadt a víz és az ég. Volt egy másik első alkalom is a nap folyamán, mégpedig most fordult elő először, hogy megállt mellettem egy kocsival közlekedő másik csillagász, és felajánlotta hogy levisz. Bármennyire is sportember vagyok, elfogadtam az ajánlatot, hiszen nem árt megismerni pár külföldi kollegát is. Egyébként pont a képen is látható William Herschel Telescope “szupport csillagásza” volt az illető (ő az, aki pl. az érkező észlelőkenek megmutatja hogy mi és hogyan működik). Aztán vacsora után fel is hozott (igen, el fogok hízni… :D), szóval már jóval naplemente előtt fenn voltam, így volt elég időm csinálni pár fotót, plusz sorozatokat a készülő time-lapse mozihoz. Minden nap megfogadom, hogy most már amíg nem dolgoztam fel a korábbi képeket, nem fogok újakat csinálni, de ez valahogy sosem jön össze… Naplemente után pedig a nagyon erős holdfény ellenére is látszott az állatövi fény (plusz a Merkúr és a Vénusz), amiről a lentinél jobb fotóm is lesz, ha jövő hét végén is derült lesz az idő (ugyanis addigra naplemete környékén már nem lesz hold, így sötétebb lesz a háttér…).

20100325zodiacallight

Ha nem lenne egyértelmű, akkor kicsit hátrébb kell menni a monitortól, és a robottávcső (Liverpool Telescope) épületének bal sarkától (ott a Vénusz is) felfelé a kis csillagcsoportosulás (Fiastyúk) irányánba látható világosabb sávot kell nézni. Elég diffúz, szóval tényleg érdemes 2-3 méterrel hátrább lépni, akkor látszani fog. Ez egyébként a Naprendszer síkjában koncentrálódó poron szóródó napfény :) A távcső meg a táj maga pedig azért olyan világos, mintha nappal lenne, mert a Hold erős fénye hosszabb expozíció alatt már ilyen erősen látható…