Monthly Archives: April 2010

Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 1-5 (0-0,1-2,0-3)

Az alapszakasz utolsó előtti meccsén a győzelmi kényszer alatt álló Juventus csapatával mérkőztünk a már korábbról ismert affligemi sportcsarnokban. Számunkra már egy döntetlen is a biztos, elődöntőt jelentő harmadik helyet jelentette volna, azonban az ellenfélnek csak a győzelem lett volna elfogadható eredmény, hogy versenyben maradjanak a még rájátszást érő negyedik helyért. Ezen előzmények ismeretében nem olyan meglepő, hogy kicsit idegesen indult a mérkőzés, habár már ekkor látszott, hogy uraljuk a játékot. Most a második sorban játszottam, de lényegében csak annyi változott, hogy teljesen felcseréltük az első és a második sorunkat, így ugyanúgy a csapatkapitányként is funkcionáló edzőnk mellett szerepeltem, mint korábban. A különbség annyi volt, hogy most az előretolt ék feladatát kaptam, folyamatosan a kapu közelében kellett zavart okoznom illetve helyzetbe kerülnöm, vagy a kipattanó labdákra lecsapnom. A harmad közepe felé majdnem meg is szereztem a vezetést, szépen sikerült lefordulni a védőről és szorongatott helyzetben a hosszú felső felé eltenni a játékszert, de sajnos csak a kapuvasat sikerült lekoptatni (és a magyar káromkodást szerencsére a játékvezetők nem igen értették :D). Nagyjából ez volt az első harmad egyetlen valamire való helyzete.

A második játékrészre kicsit megnyugodtunk, és lassan kezdtünk rátalálni a saját játékunkra, így egy kapu előtti kavarodás után (ahol én is kivettem a részem egy kapuralövéssel) Seppo fonákkal becsapta a kifelé pattogó labdát – ezzel megszerezte a vezetést. Erre nem sokkal később még sikerült válaszolnia a Juventus csapatának, de még a középső harmad vége előtt sikerült újra előnyt szereznünk.

Az utolsó játékrészben nagyon jól játszottunk, mind támadásban, mind az elszórtan szükséges védekezésben a mi akaratunk érvényesült. Már nem emlékszem pontosan, de nagyjából a harmad közepén pont támadó-sort cseréltünk, én a palánkon való átugrás után elkezdtem bal oldalon felfutni (mit futni, sprintelni) a jobb szélen épülő támadáshoz, átnéztem Seppo-ra, ő egyből keresztbe passzolta a labdát, én fonákkal, egy kézzel megtoltam a felém induló védő mellett (akinek a sebességkülönbség miatt esélye nem volt ellenem) befelé a térfél közepe felé, majd áttettem a jobbkézre eső oldalamra és gyönyörűen – jó harmad pályányi távolságból -, félfordulatból, erőből felhúztam keresztbe a hosszú felső sarokba (mivel eddigre már túl voltam a pálya hosszanti tengelyén, a hosszú sarok már a jobb felső volt – kapus szemszögből nézve). Már amikor elhagyta a labda az ütőm fejét tudtam hogy gól lesz, és nagyon jó érzés volt a hálóba csapódó labdát látni és üvöltve örülni a gólnak! Nem emlékszem, de ez volt a nagyedik vagy az ötödik gólunk. Talán ez a legjobb érzés egy csapatsportban, amikor az ember gólt szerez és az egész csapat vele ünnepel. Pacsi meg minden :) Szóval az eddigi kapufák és asszisztok után végre megvan az első gólom is a belga első osztályban! A győzelemmel pedig már biztosan elődöntőt játszunk májusban…

Brabantse Pijl Classic 2010 és más bringás dolgok

Majdnem megvolt életem első országúti versenye. Konkrétan azért majdnem, mert én azt hittem ez az lesz, aztán kiderült hogy mégsem. Merthogy miután hazaértem La Palmáról, teljesen véletlenül rátaláltam – az interneten álmatlanul szörfölve – a Barabantse Pijl Classic elnevezésű kerékpáros rendezvényre. Nekem az itt fellelhető információk alapján az jött le, hogy ez egy amatőr verseny a profik hasonló nevű megmérettetésének útvonalát követve, így igencsak megörültem, hogy végre kipróbálhatom magam. Kedden voltam is munka után edzeni, és – ahoz képest hogy majdnem pontosan három hete voltam utoljára – meglepően jól mentem, kis híján egy kilométer per órát javítva 32,1 km/h-s teljes átlagot mentem a szokásos kicsit több mint 50 km-es edzőtávomon. Tudom hogy mutattam már ilyet, de a hátszeles oda- és a szembeszeles visszaút közötti sebességkülönbség továbbra is baromi jól látszik a rögzített adatokon (a pulzusszám – pirossal – nagyjából ugyan az, szóval a sebességkülönbség kizárólag a szélsebességnek tudható be, nem teljesítménykülönbségnek).

20100406ride

Szóval ilyen előzmények után bizakodva vártam a mai rajtot, gondolván hogy most megmutathatom a belgáknak, mi is a magyarok istene. Ehhez hatkor kellett kelnem, ami minden volt csak nem kellemes, annak ellenére, hogy a tegnapi olasz étterem (tegnap előtt meg belga, szóval így a hét vége felé áldoztunk a kulináris élvezetek oltárán) és sörözés után már tizenegykor ágyban voltam. Ráadásul reggelre köd lett és hideg, így miután nyolcra végeztem a nevezéssel (ami egész profi volt a fűtött sátorral és a polgárőrség által őrzött biciklitárolóval), a stratig hátralévő fél órát igen hűvös körülmények között kellett átvészelnem (merthogy versenyhez öltöztem nem egyhelyben álláshoz). Aztán a 70 km-es távra (volt még egy 135-ös is, de mivel holnap meccsem van, és szerdán nem voltam 100%-os az esti rendkívüli floorball edzésen így a keddi biciklizés után, most úgy gondoltam inkább maradok a realitások talaján) jó három- négyszáz kerékpáros sorakozott fel a rajtvonal mögött, majd a felvezetőkocsi mögött, rendőrmotoros biztosítás mellett elindult a mezőny. (Nem mondom, ez nagyon menő érzés volt, tisztára a Tour de France-on éreztem magam.) Amíg kiértünk Leuven-ből, gondoltam ez amolyan felvezető tempó, aztán majd elengedik a mezőnyt, és megkezdődik az igazi verseny. Na ez az ami nem történt meg :(


Szóval kiderült, hogy ez inkább egy amolyan vezetett kerékpáros teljesítménytúra volt. (Ez a beágyazás nem tökéletes még, de gondoltam kipróbálom…) A 27,4 km/h-s átlag mellett azt hittem elalszom a nyeregben (átlag pulzus 137…), még jó hogy azért a mezőnyben való haladás elég sok koncentrációt igényelt. Ilyen szempontból mondjuk nagyon hasznos volt ez a tekerés, hiszen még soha nem mentem mezőnyben, és ezt is meg kell tapasztalni egyszer. Hatalmas különbség az egyedül vagy kettesben edzéshez képest az, amikor minden irányban fél méterre van tőled egy másik bringás. Nem lehet csak úgy hipp-hopp jobbra-balra kacsázni meg ész nélkül fékezgetni (nem mintha ez amúgy jellemző lenne rám), mert abból tömegszerencsétlenség lesz… Szóval igencsak sok odafigyelést igényel a dolog, cserébe a mezőny teljesen lefogja a szelet, és húz magával, így sokkal kevesebb energiát fogyasztunk. Ez meglátszott azon is, hogy a két 0,75 literes kulacsban megemmal cipelt Isostar negyedét sem ittam meg, és a bekészített három energiaszeletből csupán egy felet fogyasztottam el – összehasonlítás képpen a keddi egyéni edzésen lazán elfogyott a másfél liter folyadék és másfél energiaszelet is (pedig a táv rövidebb volt). Szóval kéne nekem valami igazi verseny, mert dúl bennem a versenyszellem… Viszont így legalább délutánra maradt energiám egy kis bevásárlásra. Mivel végre itt a jó idő (ezen a héten kétszer is kinn ebédeltünk a napsütésben), szükségem van nyári kerékpáros felszerelésre, mivel 15°C felett a téli szuper szél és hidegálló lálegző űrdresszem már kicsit meleg. Szóval ma vettem egy pár nyári kesztyűt, egy rövid kerékpáros nadrágot (de olyat ami kantáros, nem tudom magyarul mi a neve, de angolul bib shorts), két rövidujjú mezt és egy hosszúujjú mezt :) Szuper. (Ja, kerékpáros ruházatban eléggé márkahű lettem.)

20100410cyclingshopping

Még egy valami van, amit szeretnék megmutatni, az pedig a szélárnyék hatása. Szóval az van, hogy ha van valaki, aki fogja előtted a szelet, az 26±8%-os energiamegtakarítást jelent, ehhez képest ha mezőnyben haladsz, azaz minden irányban vannak körülötted kerékpárosok, akkor ez az érték 39±6%! Szóval nem (csak) a dopping miatt mennek akkora tempót a profik… Mielőtt elmentem La Palmára, Mechelen-től visszafelé egy szakaszon szóba elegyedtem egy másik bringással, aztán egy ideig váltott vezetéssel haladtunk. Alább látható, hogy végig ugyan azt a tempót tartva micsoda mélységekbe esik a pulzusom, amikor én haladok a szélárnyékban (satírozott részek). (A végén azért esik a sebesség, mert szembefordult a szél, és beértem a városba, ahol nem lehet úgy repeszteni…)

20100317ride

Bike to Work Campaign in Hungary

First, read a small overview by a foreigner (OK, not just a foreigner, but the most famous non-competitive cyclist) on Copenhagenize.com, then have a look at the newest TV-spot :)

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”

Other things: I totally overcompensated when I switched back from night-time workdays to a normal rhythm, because now I am falling asleep at 8 on the evening, and waking up between 4 and 5 on the morning… I hope I will manage to correct this minor problem in the coming days. And just for the record, I have tasted another new beer, the Hoegaarden Grand Cru.

Szavazás Brüsszelben

Avagy a hülyeség néha már fáj.

Hajnali 5 óra van, de felébredtem. Biológiai órám enyhén romokban, de ez éjszakai munkával töltött két hét után normális. Egyébként meg akár örülhetek is, így elég könnyű lesz 8-ra bemenni az irodába, sőt, előtte még ehetek is egy kiadós reggelit. Csak mert vacsorázni elfelejtettem, amikor valamikor este nyolc és kilenc között ruhástól elaludtam az ágyon…

Na de vissza a vasárnapra, mikor is eljött az idő, hogy elmenjek szavazni. Ugyanis az országgyűlési választások első fordulója a külképviseleteken egy héttel korábban, húsvét vasárnapján került lebonyolításra. És akkor itt kezdődött a nap esedékes kálváriája. Ugyanis eredetileg biciklivel akartam menni, de hát ez idő nem igazán ígérkezett alkalmasnak (biciklizésre minden idő alkalmas, de ez most speciális eset, oda-vissza kb. 60 km, közben be kell menni egy nagykövetségre, amit azért csutakosan nem igazán kéne, meg hasonlók…). Ez abban merült ki, hogy minden út csurom vizes volt (tehát a versenybringa kilőve), és egész napra záporokat mutattak a numerikus modellek. Szóval szépen beletörődtem, hogy akkor vonat plusz tömegközlekedés kombóval kell mennem, összepakoltam, és már majdnem elindultam, amikor még vetettem egy pillantást a radarképre… (Hatalmas hiba.) Azt láttam, hogy ugyan van egy ív alakú csapadékzóna, ami északnyugatról délkelet felé haladva szeli át az országot, de a mi környékünkön lyukas, azaz Brüsszel és Leuven között pont nem fog esni. Persze van némi tapasztalatom időjárás téren, szóval egyből felmerültek bennem a következő gondolatok: 1) a zóna után továbbra is labilis lesz a légkör, főleg egy kis napsütéssel (felszakadozott felhőzet látszott a műholdképeken) olyan brutál záporok lehetnek még ezután, hogy öröm lesz nézni (zárt helyről), 2) Péter, ne légy hülye, ne is gondolj arra hogy most átpakolsz mindent és nekiindulsz biciklivel… De valahogy jött a bolond énem, és a hangok a fejemben, szóval szépen meggyőztem magam, hogy mégiscsak nekivághatok biciklivel, csak megúszom valahogy az esőt… Az meg hogy annyira nincs is jó idő, és úgy felöltözni, hogy ne izzadjak meg, szinte képtelenség, az meg kit érdekel, majd megoldjuk. Szóval farmer és rendes pulcsi plusz széldzseki rajtam, egysebességes bicaj alattam és hajrá. Próbáltam lassan menni, szép városnézős tempóban hogy ne izzadjak le, de már az első 5 km-en bukott minden elképzelés. A balga belgák ugyanis a domborzatra ügyet sem vetve építették az autópályák kora előtt az utakat, szóval Leuven-ből tök egyenesen vezet az aszfaltcsík a főváros felé, csak éppen dombra fel, dombról le, és ez ismétlődik minden kilométeren. És dombra felfelé egysebességes bringával nem lehet izzadás nélkül menni. Szóval szépen kezdtem bepálni a széldzsekibe, közben láttam ahogy a csöppet sem bíztató felhőformák sorra jelennek meg északnyugat felé, úgyhogy 10 km után be kellett látnom, hogy az az egész elképzelés hatalmas marhaság volt, és hogy legközelebb nem ártana, ha használnám is az agyamat, nem csak sisakbetétnek használnám a biciklin. Szóval szépen fordultam is vissza, így háromnegyed órával az indulás után, izzadtan és a kezdődő eső miatt kívülről is vizesen sikerült megérkezni – a kiindulási pontra. Ezek után itthon mindent csak lehajigáltam, átöltöztem, átpakoltam, és elmentem Brüsszelbe vonattal (a vasútállomásig azért biciklivel).

Aztán Brüsszel felé suhanva nem egy elég durva záport kerszteztünk, szóval áldottam azt a maradék csöppnyi kis eszemet, ami legalább visszafordulásra kényszerített. Húsz perc vonatozás után Bruxelles Midi pályaudvarról a 4-es metróval (ami pár megálló után villamosként folytatja az utat a felszínen) mentem a Héros-ig, onnan pedig bár a 41-es buszt is választhattam volna, inkább sétáltam két kilométert a Magyar Nagykövetség épületéig. Így legalább elmehettem a Belga Királyi Obszervatórium épületeggyüttese mellett is (plusz itt van a Meteorológiai Intézet is). Ekkor már gyönyörű tavaszi napsütéses idő volt, és Brüsszel ezen környéke igen takaros házakkal és utcákkal bír, nem úgy mint a belváros egyes részei… Tömeg egyáltalán nem volt (mondjuk rögtön ebédidő után ez várható volt), szóval szinte egyből sorra kerültem.

20100404szavazas

A szavazólapokat tartalmazó kis borítékot egy általam és a bizottság egy tagja által aláírt nyilatkozattal együtt (hogy én szavaztam, a boríték az én szavazataimat tartalmazza, és hogy ezek az én helyes adataim) egy nagyobb borítékba kellett tenni, amit a ragasztáson keresztül még alá kellett írni, és így lehetett bedobni az urnába. Mint azt a szavazólapon látható dátum is sejtetni, a szavazatokat a saját választókörzetünkbe szállítják, és 11-én hozzákeverik a többi szavazathoz, szóval nem lesz külön összesítve. Annyit lehet csak tudni, hogy világszerte közel kilencezren szerepeltek a külképviseletek névjegyzékében, ebből 599-en Brüsszelben, és közülünk 483-an szavaztak is. Ez annyit tesz, hogy 80,63%-os volt a részvételi arány! Hazafelé már nem volt annyira szép idő, de örültem, hogy azért a kezdeti – hogy is mondjam – problémák ellenére sikerült eljutni szavazni – ha már regisztráltam magamat a külképviseleti névjegyzékben… Meg egyébként is, minden szavazat számít :)

La Palma – hazatérés

A tegnapelőtt a nappali életre való visszatérés jegyében telt, azaz az utolsó távcső mellett töltött éjszakám után délután hatig aludtam, aztán vacsoráztam, majd hajnali háromkor lefeküdtem aludni, hogy tegnap már délelőtt tízkor fel tudjak kelni. Aztán voltam járni egyet a kaldera peremén, de fotózás szempontjából pocsék idő volt (párás, felhős ég, semmi kék szín), így túl sok kép nem készült, viszont itt egy videó, amit még majdnem két hete csináltam, egyébként is olyan búcsúzó hangulata van.

Amit még meg akartam mutatni, az a rezidencia (baloldal) és a távcső (jobboldal) közötti út, amit naponta négyszer tettem meg gyalogszerrel, kivéve azt a három alkalmat, amikor valaki felvitt, és azt a kettőt, amikor le. Így is sacc per kábé 36-szor sétáltam végig ezen az útvonalon.


Nagyobb térkép itt

Aztán van ám szintábrám is. Átlagosan – emlékeim szerint – nagyjából 6,7%-os emelkedő, szóval biciklivel pont jól lehetne edzeni. Fél óra múlva itt van értem a taxi, és már minden össze van készítve. Csoda. Sajnálom hogy haza kell mennem, nehéz lesz visszaváltani az irodai munkára, de azért már hiányzik is Leuven :) De remélhetőleg még idén visszatérek ide is! (Vagy Tenerifére.)

20100324elevationprofile