Monthly Archives: June 2010

Belgisch Kampioenschap 2010, Leuven

Sunday was the day of the Belgian National Road Race Championship, which was held in Leuven this year (for the first time in history). As this is one of the biggest events (after the spring classics) in the Belgian cycling calendar, it is not surprising, that the preparations and the race itself turned the city upside down. Streets were closed down and endless crowds were moving along the route (17 rounds of 14.2 km) of the race from the early morning (to get the best spots) till the end of the podium ceremony – so basically all day long. The podium finishers were:

1. Stijn Devolder (Quick Step, #4) with an average speed of 41.091 km/h on 239.7 km
2. Philippe Gilbert (Omega Pharma-Lotto, #23) 0:23
3. Frederik Veuchelen (Vacansoleil Pro Cycling Team, #91) 0:24

For me, this was the best opportunity to test and practice with my equipment (new additions: Canon Speedlite 430EX II flash, a Lowepro Fastpack 250 backpack, and – for the time being – a Canon EF 70-200mm f/2.8 L IS USM lens – thanks to Dr. Stefan Uttenthaler for lending the latter to me for these races) which I will use on the first days of the Tour de France next week. I was there at the start, then from 4 PM till the end I was running around various point along the course. I have to admit I have learned a lot, and I got to know my equipment much better in a quite short time. Of course I made a lot of blurred or out-of-focus pictures (experimenting with focus modes, autofocus areas and exposure times), and images where I missed half of the cyclist (following – or tracking – someone riding with 40 km/h just a couple of meters from you with a big telephoto lens is everything but easy – the lens is heavy, the field of view is small, and the cyclists are fast…), but as time went by, I had more and more good pictures, so I am very optimistic about my future keep-rate (number of images not ending up in the trash immediately) on the Tour de France. (But please pray with me for good weather – ok, any kind of weather is fine, if it does not involve rain.) As soon as I am ready with all the images, I will let you know, but I still have unprocessed pictures from earlier events, so for now, I have only a short photo-report. I have selected images of the top 3 cyclists (look for their numbers above) plus some interesting/nice ones, so please, enjoy!

20100627bk1

20100627bk2

20100627bk3

20100627bk4

20100627bk5

20100627bk6

20100627bk7

20100627bk8

20100627bk9

20100627bk10

20100627bk11

20100627bk12

20100627bk13

20100627bk14

20100627bk15

Fájdalmas búcsú Dániától

Újra otthon. (Mármint Leuven-ben itthon.) A konferencia egyébként a Third Kepler Asteroseismology Workshop, ‘Kepler Asteroseismology in Action’ címen futott, többet nem mondhatok róla, mert hétpecsétes titok. Meg mert talán az olvasóim között senkit sem érdekel :D (Akit netán igen, az meg úgyis ott volt…) Mivel Kepler adatokon én eddig még nem dolgoztam (csak CoRoT-n), előadnom sem kellett, de legközelebb ez már máshogy lesz.

20100619aarhus1

Az előadások helyszíne a sárgatéglás, skandináv stílusban épült Aarhus Universitet egyik nagyelőadója (lásd fenn, illetve belülről lennt) volt. Szakmai szempontból (is) érdekes és tanulságos hét volt, kérdés nem férhet hozzá. Ráadásul a dán szervezők is igencsak kitettek magukért; ezt mi sem példázta jobban, mint a kávészünetekben és az ebéd (a díszvacsoráról nem is beszélve) során felsorakoztatott étel minősége (és mennyisége). Végtelen sütihegyek, ugye-ugye…

20100619aarhus2

Aztán a szakmai program végeztével péntek este még tettünk egy látogatást a helyi fizikus bárban (a fizika épület hetedik emeletén, az erkélyről kilátással a tengerre és a városra), majd egy sör és egy kis asztalifoci után visszamentünk a központba hogy keressünk egy éttermet. A szokásos környéken, a belvárost átszelő kiépített, vendéglőkkel tömött kis csatorna mentén választottunk egy klasszikus dán ételeket kínáló helyet. Én egy vegyes hal-tálat rendeltem (füstölt lazac, egyéb rántott és párolt halak, ráksaláta és pirítós kenyér), ami egyszerűen isteni volt. Aztán innen még átmentünk a már a korábbi estékről ismert közeli bárba, ahol még egy kis belga sört (Leffe Bruin) és egy skandináv Akvavit-et is legurítottunk, hogy a lehető legjobban zárjuk le a munkahetet. Viszont innen nekem úgymond tragédiába fordult az este, ugyanis a hotelbe való visszaérkezésünk után a gyomrom elkezdett igencsak rosszul lenni. Ez az éjjel folyamán elérte a katasztrófálisan szintet, ugyanis kétszer is a vécécsésze fölé görnyedve kellett kellemetlen perceket eltöltenem. A további részletektől ezennel megkímélném az olvasót. Megjegyezném, hogy terveztem, hogy majd valahogy (bicikli, meg a szokásos dolgok, csak mondjuk kicsit intenzívebben vagy többször) megszabadulok a dán torták miatt felszedett (sacc per kábé) jó másfél kilótól, de nem egészen így képzeltem el… Legalább is nem pár óra leforgása alatt… Reggelre (azaz a második adag “görnyedés” után) azért szerencsére javulni kezdett az állapotom, így dél körül az addigra tökéletesen kiürült gyomromba már vizen kívül két szelet kenyeret is le tudtam tuszkolni… Sajnos így a szombatra tervezett városnézésből nagyrész kimaradtam, végül csak délután csatlakoztam a többiekhez egy kisebb sétára. Ilyen erőtlennek nem tudom mikor éreztem magam utoljára – száz méterenként le akartam ülni :( Viszont nagyon kellett a friss levegő.

20100619aarhus3

Aztán hat óra körül már egy rendes szendvicset is meg tudtam enni (szépen lassan), ekkortájt kezdték el felhúzni az óriás LED-falat a fenti katedrális előtt az esti Kamerun-Dánia meccsre. Ráadásul ingyen osztogattak hatalmas dán zászlókat (és kólát) – szóval van nagy dán zászlóm :) Ezek után nem kicsit sajnáltam, hogy nem volt erőm a dánokkal végigszurkolni a végül győztes meccset, mert utána olyan bulit csaptak, hogy azt a szállodából, zárt ablak mellett is tisztán hallani lehetett. Egészen hajnalig. Ma reggelre aztán teljesen kihevertem az ételmérgezést (mert ez nem a szimpla gyomorrontás kategóriája volt), így a reggelinél már egész jó étvágyam volt, aztán a brüsszeli reptéren már élvezettel faltam a pizzát. Koppenhágából egyébként egy Airbus A321-essel repültünk – továbbra is imádom az alattunk elsuhanó tájat/felhőket bámulni.

Na és a végére hagytam a nagy hírt: amikor már azt hittem hogy nem fog összejönni, mert két hónapja nem történt semmi, jött az e-mail, hogy elfogadták a Tour de France-ra az akkreditációs kérelmemet (a Bikemag fotósaként)! Az első öt szakaszra (prológ plusz négy nap) vagyok hivatalos, egyelőre az első két napot szerveztem le, a többit meglátjuk – valószínűleg ebből az adagból az utolsó kivételével ott tudok lenni mindegyiken. Ami 100%: a prológon végig ott leszek, aztán másnap a starton és a befutón is (mivel a nagysebességű vasút még mindig sokkal gyorsabb mint Lance Armstrong :D). Már csak annyi kell, hogy ne legyen nagyon nagy eső, mert úgy elég nehéz fotózni, illetve hogy ne kavarják el a papírjaimat… Már vágom a centit. Vive le Tour!

Dán konferencia-kirándulás

Tegnap egy hajnali 7:45-ös workgroup meeting és két délelőtti előadás session, majd a szokásos svédasztalos ebéd után a szervezők egy kisebb dán körútra vittek minket. (Magáról a konferencia-helyszínről, illetve hogy mi ez az egész egyáltalán, arról majd talán holnap, ha lesz időm/erőm/energiám írni – merthogy annak ellenére, hogy nekem sem előadnom, sem posztert prezentálnom nem kell, napi sok órányi előadást követni nem egy egyszerű dolog.) Ráadásul egy nagyon kedves (és szőke ;D) dán túravezetőnk volt, aki végig egy halom érdekes történettel és infóval szórakoztatott minket. A buszos kiruccanás során Dánia “orrának” (a félsziget Aarhus-tól északkeletre) különböző nevezetességeit jártuk körbe. Az első célpont Ebeltoft, egy Szentendre volumenű dán kisváros volt. Itt a korai gazdag kereskedő időszak utáni szegénység miatt szinte megállt az idő, így sikerült a település nagy részét korabeli állapotban megőrizni. A környék nyugalma és a tenger közelsége miatt ez a régió igen népszerű, a partmenti részek tömve vannak nyaralókkal (de egyáltalán nem túlzsúfolt módon). Meg kerékpárutakkal :) A központi látnivaló azonban a Jylland fregatt, egy a XIX. század második felében szolgálatot teljesített, majd szárazdokban megőrzött és restaurált királyi hadihajó.

20100617excursion1

Itt a múzeum munkatársai (korrekt hajóskapitánynak kinéző idősebb dán urak) vették át a vezetést, és kísértek körbe minket a fregatt belsejének három szintjén. Végül a kiállítóterem kávézójában teát, kávét és dán süteményeket kaptunk. Utóbbi helyi szokás, nincs kávészünet egy szelet torta, vagy gyömülcsös pite nélkül. Tudnak ezek valamit ;) Ezután kaptunk egy kis szabadidőt, hogy körbesétáljunk a régi házak között.

20100617excursion2

A következő állomás a dán hegyvidék volt. Megmásztuk a környék, egyben majdnem az ország legmagasabb csúcsát is, így jó 130 méteres magasságból szemlélhettük az alattunk elterülő, fás ligetekkel szegélyezett szántókat, mezőket. Leírásom enyhén ironikus hangvétele ellenére – avagy mellett – el kell ismernem, hogy a kilátás igenis nagyon kellemes volt, a kék ég, a mélykék tenger és a zöld fű, valamint a szél által megmozgatott fiatal búzamezők tánca idilli összképet eredményezett.

20100617excursion3

Végül hazafelé még megálltunk egy megalitikus temetkezési kőkör mellett (körbe lerakott tonnás sziklák, középen kisebb építménnyel – a neve Poskær Stenhus és itt van, valamint némi angol infót is találtam róla). Jó volt két és fél napnyi konferencia után egy kis szünetet is tartani, mert kezdett túlcsordulni a fejem…

20100617excursion4

EBBR – EKCH – EKAH

Imádok repülni :) Na de ne rohanjunk ennyire előre. A múlt hét elég jó volt mind munka, mind szabadidő szempontjából (biciklizés, kétszer tollaslabda – már saját ütővel -, majd szombat délben még egy strandröplabda is belefért)… Aztán szombat délutántól lazára vettem a dolgot, és foci VB-t néztem HD-ben (internetről alászinkronizált magyar kommentárral) vödörnyi fagylalttal (hogy én ezt a márkát miért nem találtam meg korábban!?!) meg chipsszel az ölemben :) Vasárnap (a belgiumi választások napján) délután pedig konferenciára utaztunk. Először Brüsszelből Koppenhágába repüptünk (SAS Boeing MD-80) – persze csak miután feltöltöttem a készleteimet adómentes belga csokoládéból :) A dán főváros repterének egyik újabb szárnya igen hangulatos volt (viszont a két terminál között 20 percet kellett gyalogolni – ami azért kicsit túlméretezett légikikötőre utal).

20100613ekch

Ezután Koppenhágából Aarhus-be megvolt életem legrövidebb repülőútja is (egy SAS CRJ 900 NG fedélzetén). Hivatalosan összesen 35 percig tartott a felszállás és a leszállás, merthogy a kettő között más nem is volt :) Gyönyörű idő és tiszta levegő fogadott minket.

20100613ekah

A reptérről busszal jutottunk be a városba, ahol rövid gyaloglás után a központi templom melletti szállodában lényegében egyből ágynak dőltünk. Ma már túl vagyunk egy nap előadástömegen, most vacsora, a dánok meg annak ellenére énekelnek az utcán, hogy kikaptak a hollandoktól 2-0-ra :) Majd még jelentkezem.

Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):

2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h

Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).

Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.