Monthly Archives: August 2010

Training in the morning

As days get shorter (because they do, goddamnit), it is not that easy to go cycling after work (especially if you have troubles starting early at your desk, so you do not finish at 4 or 5 PM). One solution to this problem might be training before the working hours, which has advantages and – of course – disadvantages as well. First of all, if it was hard to get up at 8 AM on a usual weekday, then getting up at 6:45 will be even worse (believe me), but this way you might be back from a two hour ride by 9 or 9:30, and be at work after a refreshing shower at 10 already. You will need to stay till a bit later than usual, but then it will be already dark, so there is nothing to worry about (I mean, no lost hours of sunshine or anything). And you can skip the coffee on the morning, because the training will wake you up – guaranteed :) Plus you had success (hopefully) before work already, which makes starting the day much easier!

20100825morningride

For me, the only problem with this system is that I am a night person, so going to bed before midnight is just not my thing. And then getting up so early is just terrible. But some sacrifices must be made… Though e.g. having a nice new jersey hanging on the doorknob gives the needed motivation to leave the bed! (And not just a jersey, but a complete Omega Pharma-Lotto kit – I love it!) The most important thing is to find motivation, because everything will be much easier when you have something (a goal) to get up for. Finally, I also managed to measure my resting heart rate (RHR = 53 BPM) for the first time yesterday (because when I am sleepy, this is the last thing I want to spend time on), so now I can set my heart rate values more precisely for the training zones. But I can not deny the fact, that after a morning ride, I need to eat much more during the day (I am hungry already before lunchtime), and I usually have a bad hour in the afternoon, when I feel a bit sleepy… But chocolate helps usually ;) By the way, my last three training rides were almost completely identical, I completed the 48.37 km measured part of my usual ~51 km route in 1:26:23, 1:26:36, and 1:26:44, respectively. This means that the difference was only 0.4% between the fastest and the slowest time! Fascinating, isn’t it?

Now it is raining, and there is no hope for good weather till next week… So I guess I will just work on the weekend, as I am nowhere near finished with my article… There are days when I am extremely productive, and then there are those when I can not make progress at all… Today was such a lousy day, fighting with scripts of my own, dealing with painful mistakes during long hours of debugging. I hope for a better day tomorrow…

Update (2010.08.28.): RHR = 46 BPM this morning, and an “almost personal best” ride (1:25:20, average speed of 34.0 km/h) in the wind! Now work :S

Vendégek (London, stb.)

Először is tesóm jött múlt héten, azaz nem is, múlt hét előtti héten 10-én, aztán megnéztük együtt Brüsszelt (aznap én még délelőtt dolgoztam, míg ő aludt…) és Brugge-t (amit azért remélem idén másnak már nem kell megmutatnom, mert kezd kicsit sok lenni :D), majd 13-án Eurostar-ba ülve 300 km/h-val átrobogtunk a csatorna alatt és megérkeztünk London-ba. Itt a hostel elfoglalása után (ami Bálintnak annyira nem jött be, de inkább örülni kellett volna, hogy volt saját szobánk…) egyből bevettük a British Museum-ot (mivel eléggé esett az eső – ami főleg tesóm hajára jelentett fenyegetést).

20100813britishmuseum

Én jártam már London-ban, és az említett múzeumban is, de ez csak egyre jobb. Főleg hogy az új belső udvart (lásd fotó – csak a kompakt gép volt nálam, így nem kell világmegváltó képeket várni) akkor még nem láttam. Azért itt egy fél délutánnál jóval többet is el lehetett volna tölteni, de azért megpróbáltunk végigrohanni mindenen :) Aztán ha már ott voltunk, lesétálltunk a Temzéhez és megnéztük a díszkivilágítás felkapcsolását a Big Ben lábánál. Tesóm (a jövő olimpiai bajnoka, minden bizonnyal):

20100813bro

Ezután már csak a Pizza Hut-ot kellett megtalálni, ahol aztán minden este vacsoráztunk (és ha még azt is elmondom, hogy Anglia előtt az utolsó este Leuven-ben is pizzát ettünk, akkor nehezen hihető, hogy a végére még nem volt elegem az egészből, de nem). Szombaton először elugrottunk a királynő kapujához (merthogy lobogott a Union Jack a Buckingham Palotán), de őrségváltás aznap sajnos nem volt. Innen a Natural History Museum-hoz mentünk, ahol a nagy sort kicselezendő vettünk belépőt aButterfly Explorers c. időszakos “kiállításra”, majd a hatalmas pillangókkal teli mesterséges dzsungelen való átkelés után (ami Bálintan kissé megterhelő volt, mert a lepkék – figyelj, mert kemény lesz – még a látogatókra is képesek voltak leszállni :D) az ingyenélőket kikerülve egyből be is mehettünk az állíndó kiállításokra. A lepkés sátor egyébként eszméletlen volt (és baromi párás és meleg), tenyeremnyi pillangók repkedtek minden felé, és különböző fejlődési fáziban lévő bábokat is lehetett látni. Aztán pesze megnéztük a dínókat meg a bálnákat is, de hát azt már máskor is láttam… Egyébként szerintem szép dolog az, hogy nincs kötelező belépő, de lehet adakozni a múzeumnak – én ahol úgy éreztem, ezt meg is tettem. Innen a közeli Science Museum-ba mentünk át, ami ugyancsak nagyon érdekes volt. Főleg a csillagászathoz kapcsolódó dolgok tetszettek, úgy mint pl. az eredeti (!) Apollo 10…

20100814apollo10

…, az Apollo holdkomp 1:1 arányú modellje, Herschel 40 láb hosszú távcsövének főtükre, valamint a Parsonstown-i Leviathan főtükre is (ha az én időmben tanultál csillagászattörténetet az ELTE-n, akkor ezek igazi relikviák, ha nem, akkor is), továbbá olyan könyvek, mint a Dialogo, a De revolutionibus orbium coelestium, a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica, és még sorolhatnám. De hogy a kerékpáros is megszólaljon bennem, volt ilyen is:

20100814hitechbike

Innen elmetróztunk (I love the Tube, az Oyster kártya pedig szuper rendszer) a St. Paul’s Cathedral-hoz, majd átkeltünk a Millennium Bridge-n és a Temze partján egészen a másik gyalogos hídig sétálltunk. Vasárnap Greenwich-ben kezdtünk, ahol természetesen a fő cél a meridiánkörön való fotózkodás volt (kipipáltuk), de ennél sokkal érdekesebb volt a Royal Observatory kiállítása, ahol megint csak a csillagászattörténet kurzusról ismerős tárgyak néztek velem farkasszemet, például ez az óra (tessék a linken utána nézni, ez egy csoda volt a maga korában – és én ott álltam tőle egy plexi távolságban, ami nekem nagyobb élmény mint a Rosetta Stone):

20100815harrison4timekeeper

Délután a Tower of London (hosszas sorbanállás a koronaékszerekért és egy páncélkiállításért, ami azért mind jó volt) és a Tower Bridge következett. Este pedig még kívülről megnéztük a naplemente arany sugaraiban fürdő Westminster Apátságot (itt fogyott ki a szussz a fényképezőgépem akkujából), aztán hétfő délelőtt még visszatértünk hogy belülről is megnézzük. Így én végighallgattam a szuper audio guide-ot, tesóm meg lelépett a bevásárlóutcák felé. Azért az figyelemre méltó (és elgondolkodtató), hogy egy apátság főhajójában központi helyen áll Newton és Darwin sírja… Végül mielőtt Bálintot feltettem volna a reptéri vonatra, én még körbenéztem a National Gallery jó egyharmadában is. Itt véletlenül belefutottam egy vezetett csoportba, ahol egy idősebb úr tartott BBC-szintű ismertetőt egyes műremekek előtt, igazán élvezetes stílusban. Aztán este még volt időm körbenézni a vasútállomáson is, így megvettem életem első képregény-könyvét (csak hogy még belgább legyek), a Maus-t. Hazafelé ezt olvastam (majd most szombaton a maradékot, nagyon jó volt, csak ajánlani tudom). Hétfőn este pocsék időben értem Leuven-be, nem is az eső esett, hanem az alacsony felhők páráját fújta át a városon a szél. így is, úgyis vizes lett mindenem…

20100819girlsindomus

Aztán kedden este megérkezett Erika és Kata (volt csillagász évfolyamtársak – a képen balról jobbra, legjobbra pedig a kedvenc söröm ;) -, akik épp EuRail jeggyel utazták át Európát), így a következő napokra biztosítva volt munka után a társaság (na nem mintha máskor egyedül tölteném az estéket). Ittunk belga söröket (meg egy kis Tokaji 5 puttonyost is, ha már jöttek ;D), ettünk gofrit és sültkrumplit, szóval amit tudtam, megmutattam (na és persze ők is megnézték Brüsszelt és Brugge-t, de nekem sajnos dolgoznom kellett, így nélkülem). Aztán szombat reggel elmentek, én meg itt maradtam egyedül :( Már kicsit hozzászoktam, hogy nem magamra kell csak főznöm, és hogy van kivel együtt ennem, így ez egy picit padlóra tett, és eléggé magányosnak éreztem magam… De hát munka van éppen elég, dolgozom az első publikációmon, így nincs idő depizni. Ezért sem vagyok igazán skype-on mostanában, mert bazi sok dolgom van. (Itt kérek elnézést mindenkitől.) Így blog is csak néha van, sajnálom. Vasárnap is egész nap dolgoztam (azért szombaton voltam tekerni egyet), és azon a napon volt az egy éves évfordulója annak, hogy Belgiumba jöttem…

A történelemkönyvek kedvéért pedig az utolsó hasonló említés óta megízlelt újabb belga sörök: Kasteel Blond, De Verboden Vrucht, Nen Tripel van Domus, Con Domus és Delirium Tremens. Szép álmokat, majd jelentkezem, csak semmi türelmetlenség.

Nyaralás 2010 – az utolsó napok Andorrában

20100805valldincles

Csütörtökön nagyjából tíz körül kászálódtunk ki az ágyból, és kisebb meglepetésként ért minket, hogy szakadt az eső. Meglepetés azért volt, mert internet nem lévén időjárás előrejelzést csak anyutól kaptam sms-ben (illetve hétfőn a fővárosban a Mac boltban tudtam egyszer saját magam megnézni), és a hét hátralevő felére meleg és napsütés volt a jóslat. Nagyjából tíz perccel ébredés után azonban már sütött a nap, de az eső még vagy fél óráig esett (közben az ég fele már kék volt, csak valahogy a mi völgyünk felett megmaradt az esőfelhő).

20100805hike1

Így reggeli után megettük az ebédet is (előző napról maradt – kicsit sokat csináltunk – tészta), majd délután (már tökéletesen derült ég mellett) egy könnyedebb sétára indultunk, amolyan pihenőnap jelleggel. Vasárnaphoz hasonlóan a saját völgyünk (lásd kilátás a szállásunkról az első képen) végében levő parkolóból indultunk [1840 m], és a Port d’Incles a de Fontargenta hágón [2263 m] keresztül a hasonló nevű tavakig mentünk el.

20100805hike2

Lazításnak pont megfelelő volt (a GPS-es adatok itt), a tavak (Estanys de Fontargenta) pedig megint csak nagyon szépek voltak, viszont a beígért melegedés helyett igencsak hűvös volt az idő…

20100805hike3

Pénteken még egy nagyobb túrával szerettem volna lezárni ezt a szép hetet, ami szerencsére sikerült is, és még egy kis kaland is akadt közben. Egyébként az volt igazán szép Andorrában, hogy minden nap más környezetben túráztunk, volt csupa sziklás vidék, füves mezők, virágos völgyek, szürke sziklák, vörös sziklák, éles csúcsok, lapos tetők, minden. És az időjárás is változatos volt, de általában a jó kirándulóidő keretein belül (csak egy nap volt, amikor nem húztunk túrabakancsot). Na de vissza az utolsó napra.

20100806hike01

Mivel az ország északi és nyugati felében már koptattuk a turistautakat, elérkezett az idő a déli határszél meghódítására. Kiindulási pontnak az el Grau Roig sícentrum hatalmas (és nyáron igen üres) parkolóját választottam [2110 m]. Egy kis kapaszkodó után először át kellett jutnunk egy számtalan kis tavat rejtő völgyön, mely régebben gleccservölgy lehetett.

20100806hike02

Ezután egy kicsi, de meredek szerpentin (lásd az alábbi képeket) leküzdése után jutottunk a csúcsra vezető gerincre (ahol egyesek – azaz én – órákat töltöttek fotók készítésével, továbbá látni lehetett a Pireneusok legmagasabb csúcsát is, valamint Andorra pár nappal korábban meghódított legmagasabb pontját is).

20100806hike03

20100806hike04

Innen könnyű – de lélegzetelállító – séta vezetett a gerincen meredező hegyes sziklák között a kissé hosszú nevű Pic del Pessons o del Gargantillar [2864 m] csúcsára.

20100806hike05

20100806hike06

Itt a szokásos zászlós csúcsfotózás és ebéd után (gyönyörű felhőtlen, napsütéses, meleg időben, majdnem szélcsendben) kis kitérőt tettünk Spanyolország felé.

20100806hike07

Északkeleti irányban leküzdhetetlennek éreztük a gerincet (fenti kép jobb oldala), ezért úgy döntöttünk, hogy a Pas Alt de Ríbuls-on keresztül kis kitérőt teszünk és leereszkedünk egészen a Estanys de Montmalús tavakig [2440 m].

20100806hike08

Nos a leereszkedés az igen érdekes volt, ugyanis jelek és ösvény az megint nem volt, így néhol ember nagyságú sziklákon keresztül (a fenti képen Steven az egyetlen lankásabb részen halad éppen, máshol is hasonló kövek voltak, csak épp durván lefelé), néhol keskeny hasadékokon át jutottunk le a tóhoz.

20100806hike09

Bazi nehéz volt, de a látvány menet közben mindenért kárpótolt – mindannyian egyet értettünk abban, hogy megérte ezt az “utat” választani. Arról nem is beszélve, hogy a tó maga is nagyon kellemes volt, Samuel még egy kis patakot is feldúzzasztott :)

20100806hike10

Innen a nem sokkal korábbi lejtmenetnél jóval enyhébb emelkedő vezetett fel a Collada de Montmalús hágóig [2707 m]. Itt csak a tűző nap és a relatíve nagy meleg jelentett kisebb nehézséget (szerencsére napolajunk még mindig volt).

20100806hike11

20100806hike12

Végül részben a nap elején már megismert úton, a sípályák között sétálltunk vissza a parkolóhoz. Ide azért télen is szívesen eljönnék, mert az egész ország egy nagy sícentrum, végeláthatatlan sípályákkal… (A túra GPS-es adataiért klikk ide.)

20100806hike13

20100806hike14

Este még egy utolsó kártyázást csaptunk, aztán összepakoltunk, és másnap hazarepültünk (mármint Belgiumba haza) a barcelonai reptérről (lásd lenti kép – imádom a csillogó reptereket :D). Mi más is fogadhatott volna minket, mint eső :) Szerencsére Steven édesapja hazáig fuvarozott, így tizenegy körül már itthon is voltam.

20100807bcn

Azt nem tudom, hogy mikor lesz on-line az összes (vagy legalább egy válogatásnyi) kép, de sok dolgom van, és még tavaszi képekkel is adós vagyok. Egyelőre tessék beérni ezzel, ami itt van. Szüleimnek köszönöm a szállás felajánlását, nagyon élveztük ezt a hetet!

Nyaralás 2010 – a Coma Pedrosa [2942 m]

Szerda volt az ország legmagasabb pontjának meghódításának napja, egyben életem eddigi legszebb és legkalandosabb mászásának dátuma (ugyan a nehézség, a teljes szintemelkedés, a legnagyobb tengerszint feletti magasság és a táv is kisebb volt, mint a svájci Haute Cime két évvel ezelőtti megmászásának alkalmával). A túra GPS-es adatai itt.

20100804hike01

Tekintettel az előttünk álló kihívásra és a késő délután potenciálisan megjelenő záporokra, 6:30-ra állítottuk be ébresztőóráinkat, és 7:00-kor el is hagytuk a szállást (és mivel legmagasabb csúcs, így megint a Canon EOS 7D-t cipeltem magammal, hogy méltó legyek a hegy nagyságához – de ez volt az utolsó alkalom, a későbbi napokon már csak a kompakttal fotóztam túrázás közben).

20100804hike02

8:00 körül a start előtti utolsó nagyobb településen (la Massana) szereztük be a kenyeret (benzinkúton árultak csak pékárut, de az friss volt, a helyiek is oda jártak) és egy gyors reggeli után 8:30-kor indultunk neki Arinsal utolsó parkolójából [1570 m]. Innen kezdetben erdőben, majd törpefenyők között meredek kapaszkodó vezetett egészen a Refugi de Coma Pedrosa-ig (menedékház tökéletes porcelán WC-vel [2266 m]).

20100804hike03

Itt kisebb szünetet tartottunk (ámulatos panoráma az előttünk álló útra és a Coma Pedrosa tömbjére, valamint az alatta elterülő zöld völgyre). Az időjárás tökéletes volt; a mélykék eget egyetlen fehér pamacs sem szennyezte be, így rendesen fogyott naptejes tubusaink tartalma.

20100804hike04

20100804hike05

Két kisebb tó érintése után érkeztünk el a csúcsra vezető meredek, éles sziklák által alkotott keskeny gerincre, melyen még jó 300 méternyi szintemelkedést kellett leküzdenünk a csúcsig. Szokás szerint mindhárman saját tempónkat követtük, és időnként bevártuk egymást – nekem azért a botokkal elég erőteljes helyzeti előnyöm volt, de lényegében mindhárman hasonlóan bírtuk az emelkedőket.

20100804hike06

Az akkor éppen kietlen Pic de Coma Pedrosa [2942 m] csúcsra végül 13:10-kor értünk, pár perccel egy népesebb baszk csoport előtt, így mikor ők is megérkeztek, kölcsönös csúcsfotózásba kezdtünk. A kilátás csodálatos volt, azért Franciaország felé szokás szerint volt pár felhő, de a korábbi napokkal ellentétben alig volt szél.

20100804hike07

20100804hike08

Ezzel teljesítettük is a legfontosabb célt, és kitűztük a magyar lobogót Andorra legmagasabb pontján :D A szokásos ebéd elfogyasztása (bagett, Nutella és sajt) után egy jóval meredekebb ösvényen hagytuk el a csúcsot (még jó hogy felfelé nem azon mentünk), majd egy kisebb hágón keresztül ereszkedtünk le északnyugat felé.

20100804hike09

Na az volt ám meredek és keskeny, még nekem a botokkal is figyelnem kellett, nemhogy a többieknek mindenféle támasz nélkül. (Azért senki nem esett kétségbe.)

20100804hike10

Innen kezdődött a nap kalandos része, ugyanis nekünk egy idő után el kellett volna mennünk egy ÉÉK felé leágazó ösvényen, de az sehogy sem volt ott (sem koordináták szerint, sem a szintvonalak szerint), ahol a térkép szerint lennie kellett volna (a sztorihoz hozzá tartozik, hogy itt már spanyol felségterületen jártunk, illetve hogy a térkép “csak” 1:40000 léptékű volt).

20100804hike11

Márpedig más megoldás nem volt, vissza kellett jutnunk a hegylánc másik oldalára, ahova csak két út vezetett: a meredek ösvény, ahonnan jöttünk (és ahova eszünk ágában sem volt visszakapaszkodni), illetve a Collada dels Estanys Forcats hágó [2743 m], amihez ÉÉK felé kellett volna ösvénynek lennie. De nem volt. Legalábbis semmiképpen sem ott, ahol lennie kellett volna, és nem volt turistajelzésekkel sem jelezve (szerintem ez kimeríti a “nem volt” fogalmát – utólag megnéztem, és a Google Earth műholdképein látszik az ösvény ott, ahol a térkép szerint lennie kellene, de az a felvétel nem idei, és biztosíthatom a kedves olvasót, hogy ott most nem volt semmi, csak kőomlások). Mivel én voltam a csoport vezetője (és a Map Man), így nekem kellett megoldást találnom a problémára. Először is a térkép kis felbontása miatt nem voltam meggyőződve arról, hogy a jobb kéz felé emelkedő hágó az, amire nekünk szükségünk van, így kisebb kört kellett “futnom” ahhoz, hogy ezt 100% biztonsággal ki tudjam jelenteni. Ezt kissé megnehezítette, hogy a GPS szerint nem ott voltunk, ahol a térkép szerint lennünk kellett volna, de szerencsére hamar ráéreztem, hogy valószínűleg a térkép koordináta-hálója más rendszerben lett feltüntetve, mint ami az én GPS-emen akkor (és mindig) be volt állítva. Konkrétan ez volt a helyzet, a térkép European 1950 dátum szerint készült, míg a GPS a standard WGS 84-es rendszerre volt állítva. Így átállva a kőkori European 1950-re egyből a térképpel megegyező koordinátákat kaptam – viszont ösvény az továbbra sem volt.

20100804hike12

Nem volt hát más választás, mint elindulni a hágó irányába és megtalálni a legegyszerűbb utat. Egy idő után világossá vált, hogy jó helyen haladunk, ugyanis a hófoltokban lábnyomokat találtunk, és az “út” mellett néhol emberek által rakott kis kőhalmok mutatták az utat. A hágóba felérve aztán a csodálatos kilátás mellett végre egy friss jelzés is fogadott minket.

20100804hike13

Ennyire életemben én még turistajelzésnek nem örültem, egy fotó kedvéért még pápai csókkal is illettem ;) (A képért köszönet Samuel-nek!)

20100804hikekiss

Innen lefelé már nem volt “kaland”, volt viszont csodálatos táj, tavakkal, hófoltokon való átkeléssel, füves legelőkkel és vízesésekkel. Annyira szép volt, hogy jobb is, ha nem pazarlom a szavakat, beszéljenek helyettem a képek:

20100804hike14

20100804hike15

20100804hike16

20100804hike17

Ismét láttunk legelésző lovakat is – az Alpokkal ellentétben itt nem a tehén a divet :) Gyönyörű nap volt, 18:30-ra értünk vissza a parkolóba. Másnapra kisebb pihenést és az ébresztőórák mellőzését terveztük be – nagy egyetértésben.

20100804hike18

(Folyt. köv.)

Nyaralás 2010 – az első napok Andorrában

20100801hike1

Vasárnapra egy bemelegítő csúcstámadást terveztem be, alpesi (pireneusoki) tavakkal és nem túl meredek ösvényekkel. A cél a völgyünk (Vall d’Incles) végében található parkolótól [1840 m t.sz.f.] a Pic de Rulhe [2789 m] megmászása lett volna, azonban 2500 méterről vissza kellett fordulnunk, mert erőteljes viharfelhő-képződés kezdődött, és a mennydörgés az a hang, amit az ember nem szeret a hegyekben hallani.

20100801hike2

Kezdetnek azért jó volt (még havat is tapostunk), és a hegyek által körülölelt mélykék tavak is nagyon szépek voltak. Túra-adatok ide kattintva. Ezen a napon túrabotok nélkül másztam, ugyanis a sajátjaim nem fértek be (hosszuk miatt) a bőröndömbe, így azokat Leuven-ben kellett hagynom. Viszont ez volt az utolsó ilyen nap, mivel már annyira hozzá vagyok szokva a botokhoz, hogy azok nélkül egyszerűen nem mozgok olyan magabiztossággal a meredek ösvényeken, ami zavar. Arról nem is beszélve, hogy a térdeimnek sem tesz jót, ha botok nélkül megyek. Szóval kedden reggel vettem kemény 18€-ért egy pár egész jó botot (konkrétan ennyi pénzért egy hétre tökéletesek voltak).

Hétfőre változóan felhős, esős idő ígérkezett, így hegymászás helyett Andorra la Vella (a főváros) és Escaldes megtekintését ütemeztük be. Utóbbi egy hatalmas adómentes bevásárlóközpont érzetét kelti, előbbiben három-négy utca érdemes a megtekintésre, és sajnos még a parlament előtti tér is felújítás alatt állt, így az egyetlen igazi érdekességet sem tudtuk az ideális oldaláról megszemlélni… Mivel időnk volt bőven, átugrottunk Spanyolországba is, és körbesétáltunk La Seu d’Urgell-ben.

20100802laseudurgell

Este Steven jóvoltából megismerkedtünk a Bohnanza nevű kártyajátékkal, mely a későbbi estéken is jó kikapcsolódást jelentett. Egyébként Andorrában minden este magunknak főztünk (a főzés főleg Samuel érdeme volt), így lényegében három nap költöttünk annyi pénzt, mint Barcelonában eg este az étteremben…

20100802sunset

A hétfő esti hatalmas zuhé (és az utána következő mesés szürkület – lásd fotó az erkélyünkről) után kedden napsütésre ébredtünk, de az északi határon fekvő hegyek folyamatosan párafelhőket eregettek magukból, ahogy az éjjeli csapadék párolgása révén. Ez a nap végre meghozta az első igazi csúcstámadást, a szomszédos völgy (Vall de Ransol) végében található parkolóból [1960 m] másztuk meg a Pic de la Serrera [2912 m] csúcsát, mely a francia határon emelkedik.

20100803hike1

Az előző napi cipekedés után (mivel a Canon EOS 7D nem egy pillekönnyű szerkezet) csak a kompakt kamerámat vittem magammal, de így is nagyon szép képek készültek. Az időjárás itt igazán magashegységekbe illő volt, süvítő széllel és sokszor a felhőben, ködben haladva. Samuel erre nem igazán számított, így miközben Steven-en már a polárpulcsi és széldzseki mellett kesztyű és sapka is volt, ő még rövidnadrágban és pár réteg pólóban állta a sarat :)

20100803hike2

Ezek után minden nap volt nála is elég meleg ruha… Ennek ellenére elég keményen tűrte a metsző hideget, így azért minden elismerésem, én ilyen felkészületlenség után tuti visszafordultam volna, mintsem hogy fagyoskodjak. A csúcson aztán egymást váltották a napos és felhős időszakok, de a szél az folyamatosan süvített.

20100803hike3

Itt végre kitűzhettem a magyar zászlót is, mely a balga társak között kisebb derültséget eredményezett. A kötelező csúcsfotók elkészítése után helyi sajtot és francia kenyeret ettünk, majd desszertnek egy kis csoki következett (ez volt a szokásos hegyi étrendünk).

20100803hike4

A kilátás az egész nap folyamán csodálatos volt, és vasárnappal ellentétben itt némi vegetációval is találkoztunk (hegyi virágok, törpefenyők, stb.). Túra-adatok itt. Este senkinek nem esett nehezére elaludni (még a kártyázást is kihagytuk, mivel másnap reggelre extrém korai kelést irányoztam elő).

20100803hike5

(Folyt. köv.)