Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):

2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h

Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).

Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.

6 thoughts on “Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

  1. tomi

    Csakhogy elrontsam a kedved… :)

    Sport, munka, csodás örömök, stb. A női nemet mikor sűríted bele a napirendedbe?
    Még kárörvendő sem vagyok, mert egy csónakban evezünk. :)

    További jó nyarat!
    Üdv!
    Tomi

  2. Péter I. Pápics Post author

    @Marci: kerékpáros szleng – eléhez: (ige) Leesik a vércukorszintje, olyan kimerülté válik, hogy képtelen továbbmenni. Ez kissé zavart elmeállapottal és általános gyengeséggel jár együtt, ami akkor következik be, ha valaki nem figyel oda a folyamatos energiapótlásra a tekerés során. Ld. még: lepukkan.

    @Tomek: női “nem” még csurran cseppen néha, csak “igen” nem :D Neked is jó nyarat, de írhatsz ám e-mailt is hogy mi van veled!

  3. sylverdevil

    a látványos fejlődéshez gratulálok, ám a wattmérő szerintem felesleges beruházás volna. persze nem akarok helyetted (nem)költekezni, nem néztem utána mennyi egy olyan, lebeszélni persze nem akarlak. de ahhoz, hogy valóban hasznát vegye az ember már a pulzusmérős edzésnek is, szakértő edző kellene (nekem és neked egyaránt :)), fejlődni persze lehet (hisz sikerült, nem is keveset, bár gondolom nem kifejezetten a pulzusmérő alkalmazása miatt) könyvek és szakirodalom alapján, de kétlem, hogy ilyen hozzánk hasonló komolyba fordult hobbista alkalmazásra célszerű volna, eltekintve attól, hogy eggyel több látványos grafikon keletkezne az adott edzésről :)

  4. Péter I. Pápics Post author

    köszi :) A wattmérő eleve szerintem is bazi drága (drágább mint a bringám, bakker…), így nem mint kitűzött cél lebeg előttem, csak mint lehetőség. Inkább vágyálom kategória, mint realitás. A pulzusmérő nagyon sokat segít, főleg abban, hogy már tudom hogy mi az amit kibírok másfél órán keresztül, és ha a fölé megy a bpm, akkor egyből vissza tudok venni egy picit. Ezt magamtól csak akkor venném észre, ha már késő lenne… A könyvek meg amiket a multkoriban vettem, sokat építenek pulzusmérésre, szóval az mindenképpen nagyon hasznos. Az biztos, hogy a wattmérő kisebb előrelépés lenne a pulzusméréshez képest, mint a pulzusmérés a semmihez képest. És hát I love grafikonok :D

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>