Talán a mai meccsen játszottunk eddig ebben az idényben a legjobban – ez az eredményen is meglátszik. Jól ment a rutinos, régi játékosoknak, és az utolsó harmadban már a harmadik sorunk is szépen muzsikált. Itt játszottam én is, az előző meccshez hasonlóan védőként. Továbbra sem vagyok teljesen kibékülve ezzel a pozícióval (sokkal inkább támadó felfogású vagyok), de azért most már jobban éreztem a helyem. Egyszer elég csúnyán elhagytam a labdát, de szerencsére visszaszereztem, és nem lett belőle baj – nagyobb hibám nem nagyon volt (kicsi azért akadt). Csak azt sajnálom, hogy egy szabadütésből átpasszolt labdát nem tudtam jobban helyezetten rásuhintani, mert az tényleg gól lehetett volna (így meg a kapus könnyen fogta). Sokat kellene lövést gyakorolnom. Fontos az egyéni teljesítmény, de a meccseket a CSAPAT nyeri! Hajrá Diamonds!