Még a rendszeres NightRide előtt, pénteken is tekertem egyet a holdfényben, ugyanis megint biciklivel mentem a felsőgödi edzésünkre. Ráadásul rekord idő alatt értem oda – 57 perc volt ajtótól ajtóig. Aztán szombaton a szakdolgozással töltött nappal után este jött a hivatalos éjszakázás. Megint többen voltunk – a Margitsziget után a hídon állítólag 60 felett volt a létszám, aztán a Hősök terén számoltam egyszer 50-et, aztán 46-ot, végül pedig még a Gellért-hegyre is több mint 20-an tekertünk fel (a képért köszönet GriN-nek). Hajnalban zárásként még sütit is kaptunk Szciklon-nál, így már világosodott, mire hazaértem…

Viszont azt hiszem elértem teljesítőképességem határát, egyszerűen nem tudok ~50 embert koordinálni. Annak ellenére, hogy a legtöbben most is jól érezték magukat, nem egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna, és ahogy korábban történtek. Ezt egy urbánus biciklis helyettem már kellően kritikusan le is írta, tessék ott elolvasni a bejegyzésére adott kommentemmel együtt, és látni, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a biciklisek megérnének egy szociológiai tanulmányt… Legközelebb szigorúbb karmester leszek.