Tag Archives: demonstráció

Utolsó hetem Magyarországon

A hétvégén meglátogattam anyai nagyszüleimet Pécsen. Nagymamám – azon felül, hogy szokás szerint teletömött minden földi jóval – mesélt régi családi történeteket (remélem tényleg megírja majd a visszaemlékezéseit – Mama, ugye vetted a célzást ;D), nagypapámmal pedig sétáltam egy nagyot a városban.

Hétfőn és kedden gyorsított eljárásban (mivel bedobtam a “szombaton Belgiumba utazom négy évre” varázsigét) megjártam a fogászatot, megkaptam életem első tömését, és leszedték a fogkövet. Elhangzott az a kedves mondat is, hogy “kér-e injekciót a fúrás előtt”, és bár nem vagyok egy gyenge legény, valahogy a fúrás és injekció szavaktól külön külön is le tudok izzadni, nem hogy így egyben. Kértem. Tök jól lezsibbadt a fél arcom, már megérte :D A fúrásból és a tömésből (sőt a szuriból) sem éreztem semmit, a fogkő kapargatása viszont ugyanolyan kellemetlen volt, mint két éve… Nem szerettem meg a fogászatot most sem. Viszont a doktornő és az asszisztens is kedves volt, pedig katasztrófális tömeg van náluk így a szabadságolások idején… Mondjuk a feszültség érződött rajtuk… Meg azt sem volt túl megnyugtató hallani (már a székben fekve), amikor arról beszéltek, hogy remélhetőleg ezt még kibírja a fúró, és nem esik szét munka közben (és a darabjai nem állnak bele a torkomba)…

Kedden délután elmentem demonstrálni a Margit hídra (az alábbi kép wilika érdeme), hogy ne hagyják le a 30 milliárdos felújításból a déli oldal biciklisávját (további részletek itt), ami az eredeti tervekben – amire az EU támogatást adott – még szerepelt… Sokan voltunk (unalmas videó itt), talán lesz eredménye is.

20090818margithiddemo

Hétfőn elvittem a bringát a szervízbe, ahol kapott egy garanciális átnézést és beállítást, szép új sárvédőket és egy hátsó villogót meg egy kisebb U-lakatot :) Szerdán a szezon második edzésén elbúcsuztam a floorball csapatomtól is… :( Kilométeróráim állása Magyarország elhagyásakor (a régebbi és az újabb bringán): 2936,9 és 678,1 km – ez pontosan egy év termése (összesen 3615 km, vagy 9,9 km/nap, és ne felejtsük el, hogy ennek kb. 80%-a budapesti közlekedés volt).

A napokban – általában esténként hajnali háromig – megnéztem a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) eddigi négy évadát, így edzettem a rekeszizmaimat és az angolomat is. A Jóbarátok óta ez volt az első igazán jó sorozat, amit láttam! (És ezeknek az összes részét láttam – legalább egyszer :D)

A csütörtök és a péntek az egész napos pakolásé… Jobb lenne ezt a részt egyszerűen kihagyni, és már Belgiumban lenni…

Kerékpárral a budapesti hidakon

Hétfő délután a Magyar Kerékpárosklub szervezésében rövid demonstrációval keretezett sajtótájékoztató helyszínéül szolgált a budapesti Erzsébet híd északi járdája. Azért gyűltünk össze jó félszázan a sajtó képviselői előtt, hogy megmutassuk, miért lehetetlen jelenleg biciklivel egyben biztonságosan és szabályosan átjutni a főváros hídjainak nagy részén. Konkrétan az Erzsébet hídon a KRESZ értelmében a szélső buszsáv biciklivel tiltott terület, így viszont a törvénytisztelő kerekes kénytelen a buszok és a normál forgalmi sávokban nagy sebességgel haladó autók közé szorítva haladni. Mivel ez a gyakorlatban elég hajmeresztő tud lenni, sokan vagy a buszsávban haladnak, vagy kénytelenek a járdán a gyalogosokat kerülgetve/veszélyeztetve, lassú tempóban haladni – utóbbi esetben ráadásul csak lépcsőkön keresztül juthat fel a híd járdájára, majd le onnan. További részletek László János (elnők, Magyar Kerékpárosklub) nyilatkozatában alább.

Ezután a KRESZ paragrafusainak megfelelően, libasorban egymás után a buszsáv és a külső forgalmi sáv határán tettünk egy kört a hídon (videó ittén is feltűnök benne), hogy bemutassuk, mennyire irreális így közlekedni. A megoldás itt a belső sávok szűkítése révén közös busz- és kerékpársáv kialakítása lehetne (Párizs tele van ilyenekkel, de szerencsére már Budapesten is van rá példa), azaz olyan széles buszsávé, melyben egymás mellett elfér busz és biciklis. De a fönti videóban valójában elhangzik minden lényegi információ, nem ragozom tovább. Zárásként a szmogtémához ajánlanék egy minden autós számára kötelezően megtekintendő videót.

Lehet más a rakpart, avagy RakPark!

Tegnap délután a pesti alsórakpart Batthyány tér alatti szakaszán volt egy RakPark elnevezésű összejövetel. Egy kicsit megfoghatatlan, konkrét szervező nélküli esemény, melynek célja leginkább az volt, hogy a budapesti emberek megmutassák, igenis szükség van a Duna mentén húzódó közösségi térre, parkra, bicickli- és sétautakra, jó levegőre és a folyóval való kapcsolatra, ahogy az más hasonló adottságokkal rendelkező európai városokban sem ritka. De miért most? Azért, mert a rakpart egy ideje munkálatok miatt le van zárva az autóforgalom elől, és mivel ez látható módon nem okozott hatalmas közlekedési káoszt, így többen úgy gondolták/gondoljuk, miért is ne maradhatna ez így, miért is ne alakulhatna át a Duna melletti betoncsík egy zöld, közösségi területté. Mert lassan választani kell; belefulladunk a szmogba, vagy a közlekedési kultúránkat változtatjuk meg. Utóbbi magyar embereknek baromi nehéz, előbbi viszont lassan már rövidtávú problémává válik. Valamit tehát tenni kell!

Sajnos a jó idő ellenére csak párszáz ember gyűlt össze, de ők mind nagyon jól érezték magukat, plédeken ülve borozgattak, süteményt ettek és beszélgettek, ismerkedtek, sárkányt eregettek, kismamák sétáltak babakocsit tolva, szerelmespárok andalogva, biciklisek jöttek-mentek, de volt ott zsírkrétázás, aszfaltrajz, ugróiskola, tollaslabda és lábtengó is. Igazi békebeli vasárnap délutáni hangulat áradt minden felől, és az emberek láthatóan boldogok voltak. Boldogok, gondtalanok – legalább erre a pár órára.

Ha szervezők és hangosbemondó is lett volna, már nem lett volna ugyanilyen. Ebben pont az volt a szép, hogy az emberek odamentek, és felfedezték maguknak a lehetőségeket, az élményt. Nem szabta meg senki, hogy mit csináljanak, hogy mikor mi legyen, egyszerűen kaptak egy programjavaslatot vasárnapra, és sokan eljöttek és megéreztek egy élhető jövőkép mámorító illatát. Mert biztos vagyok benne, hogy aki ott volt, azt valamilyen szinten elragadta az élmény. Mint engem, ahogy egy pillanatra a Parlament és a Lánchíd felé nézve elképzeltem csendes nyári estéken a korzózó szerelmespárokat, triciklizó lurkókat és a kávézók és grillesek teraszain üldögélő lakókat, vagy a karácsony előtt a Duna mentén hosszan elnyúló karácsonyi vásár mesés, zenés, mézeskalács illatú forgatagát, vagy a tavaszi csalóka meleg napokat. Ugye milyen más lenne?

Legyen egyszer ilyen.

Ui.: erről a témáról több száz oldalt lehetne írni, szoros kapcsolatban a városfejlesztéssel, közösségi közlekedéssel, forgalomszervezéssel, fenntartható életmóddal, de sajnos nekem is csak 24 óra egy nap.