Tag Archives: közlekedés

Daily commute at the ORM

I am back again on La Palma at the Observatorio del Roque de los Muchachos (ORM) – for the 4th time already. I have 11 nights of work at the Mercator Telescope, then I will fly to Tenerife to continue there with another instrument. As always, I can only say that this island is amazing. Every time I take the taxi from the airport to the observatory, I can not stop staring out the window to look at the landscape. This is the first time I am here during summer, and I have to admit that the temperature is much nicer up here at 2300 meter, than it is in e.g. October. I don’t need my winter coat anymore, and I don’t need to put a kilogram of warm clothes (knee warmers, arm warmers, neck warmer, wind coat, rain jacket, etc.) on when I roll down with the bike on the morning, a simple jacket is enough. So during the day it is typically ~20°C (but it feels much more thanks to the Sun), while on the morning it is around ~15°C. Now again I took my racing bike with me (and I will have a week of cycling after my observing run on Tenerife), so already here I use it every day to commute between the Residencia and the Mercator Telescope.

I need to ride up once before dinner to start the calibrations (~5 PM), then I roll down to eat (~7 PM), and after a small nap I ride up to catch the sunset (which is around 9 PM) and start the observing night. Then I work till the Sun rises, and go down to sleep around 7:30 AM (and sleep from 8 AM to 4-4:30 PM). The ride itself is 2.65 km @ 6.9% with a maximum over 100 meters of 10.3% (a hard 3rd category climb in Tour de France terms), so it is not extremely difficult, but riding above 2000 m makes every climb a bit more challenging (click on the climb-plot and it will be bigger). But it is very good high-altitude training, and 3 times faster than walking! (I don’t even think about driving up with a car, that’s not my thing :D)

On the last afternoon I rode a new personal best up to the telescope, reaching the ‘summit’ in 11m 09s, which corresponds to a VAM of ~1000 Vm/h (yeah, I know it is not really a pro value, but who cares :D)! My previous bests from last October and this May were 12m 05s and 11m 36s, respectively, so the improvement is very clear. Oh, and these were ridden while carrying a backpack… After this record ride, I took the evening ride a bit easier and recorded the scenery (turn the volume down, if you don’t want to listen to my still quite hard breathing…). It is a nice place to work at ;)

A jó és a rossz eladó

A jó eladó a vásárló kedvében jár. Köszön, érdeklődik, hogy segíthet-e, de nem tolakodó módon (figyelem, testbeszéd). Nem akar feltétlenül okosabb lenni a vásárlónál – ha kell, képes a háttérben maradni, de ha úgy hozza a szükség, készségesen és lelkiismeretesen segít. Távozásnál köszön, további jó napot, vagy kellemes hétvégét kíván. Ha a “jó eladóval” hoz minket össze a sors, kellemes szájízzel távozunk az üzletből – attól függetlenül, hogy vásároltunk-e valamit, vagy hogy megtaláltuk-e amit kerestünk.

A rossz eladó ennek szöges ellentéte. A vele való találkozás után – akaratlanul – még a legnyugodtabb vérmérsékletű ember is elképzeli, ahogy a “rossz eladó” torkán egyenként lenyomja az árukészlet minden egyes nem fogyasztásra szánt elemét. Értelemszerűen keresztben.

Ma volt szerencsém mindkettővel találkozni, szerencsére rossz eladó – jó eladó sorrendben, így nem kellett idegnyugtatót (tömény csokoládé) bevennem, amikor hazaértem. De a feketelistámra ma felkerült egy bolt. Közvetlenül a buszvezető mögé, aki tegnap vacsora és falmászás között majdnem kilapított… Ugyanis épp hazafelé tartottam (értelemszerűen két keréken) az étteremből, amikor a drága sofőr nem igen vette számításba, hogy ha azzal a böhöm busszal jobbra kanyarodik és nem tartja meg a megfelelő távolságot a biciklisávtól, akkor bizony a kanyarban jelentősen rá fogja húzni szegény bringásokra a soktonnás jármű közepét. Nem is kifejezetten az én, de inkább az ő szerencséje, hogy velem volt dolga, mert már amikor megláttam magam mellett a buszt, beindult a Balkán-reflex és felkészültem rá, hogy ha esetleg a kanyarban nem figyel, akkor valahogy el kell hagynom az aszfaltot. És persze nem figyelt, úgyhogy amint elindult felém a busz közepe és elkezdte betakarni a biciklisávot, akkor jobb lábbal reflexből kilépés az SPD-ből, talajfogás és bringástól felugrás a járdaszigetre… Csak azt nem tudom akkor mi lett volna (pontosabban, tudom: szalagcím), ha nem a budapesti közlekedési morálon edződött srác, hanem egy tősgyökeres belga van a busz mellett… Viszont a mászás jó volt, meg utána a dumálás és sörözés is (Achel Bruin – nem lesz a kedvencem…), csak kicsit sokáig tartott :) Szerdán mindenki papírkutya volt, és nem jöttek focizni (az esőben), viszont csütörtökön pont a gyeplabdára állt el az égi “áldás”, úgyhogy az szuper volt! Holnap pedig itt a Mikluás – én már megtettem az előkészületeket ;D Ja, és a Belga Királyi Meteorológiai Intézet közleménye szerint az idei ősz volt a második legmelegebb a feljegyzések kezdete óta! Éreztük, jó volt. De most már hideg van…

I had a fixed gear bike for two days…

As the title says, I turned my rear wheel around (’cause I have a flip-flop hub there with a fixed track cog on one side and a freewheel on the another), to try out the “fixie-feeling” – recently so famous and trendy on the streets (not yet in Belgium), but basically useful on track (during races in velodromes). Of course I left the brakes on, for safety reasons… So what is a fixie bike? Wikipedia has a nice summary here, please go there for further information. Now back to my story. After two days on a fixie I have to say that I see the reason why people like riding fixed gear bikes; it’s like a different religion, and I have to admit, skidding is cool – but you will need new tires every month… But there is something I can also tell you, that being unsafe is not an urban legend, but a fact. Even if you use the front brake, you won’t be able to stop as fast as with a normal bike, and when you are riding completely brakeless, I think then you are completely brainless. And it’s not good for your joints too, so without any further discussion, I say my conclusion right now: If you do not want to have a long life, just ride a fixed gear bike on the streets. Anyway, I have turned back my wheel to the “normal” position (“work in progress” picture below) – and I have also installed new brake shoe sets, because the old rear one was completely worn. A single-speed bike is still cool (and safe – 2 in 1). For the rest of the story you will have to learn Hungarian, sorry :D

20091117nomorefixed

Szóval a bejegyzés első fele arról szólt, hogy visszaszereltem fixiről szimplán egysebességesre a biciklimet (és felraktam az új, “ropogós” fékpofákat), mivel az elmúlt két napban kipróbáltam, milyen fixivel közlekedni, de várakozásaimnak megfelelően nem jött be. Eleve csak azért csináltam, hogy ne mondhassa senki azt, hogy azért nem szeretem a fixiseket, mert nem tudom az milyen érzés… Na de hogy legyen egy kis érdekesség is mára: este kebabot ettünk, én bringával mentem, a többiek Valery kocsijával. A táv nem lehet több 3 km-nél, és kíváncsi voltam melyikünk a gyorsabb :) Szóval ahogy kiléptünk az Intézet ajtaján, nem indultam el azonnal (ahogy az normális lenne), hanem elsétáltam velük a parkolóig, megvártam amíg beülnek és elindulnak, és csak akkor pattantam fel a bringára és indultam neki én is (szóval adtam egy jó másfél perc hátrányt magamnak). A kampusz területét lezáró sorompóig a szélárnyékukban tekertem, ott lehagytam őket, aztán az emelkedőn persze leelőztek, viszont aznnak a szakasznak a végén pirosat kaptak, én meg zöldet, szóval megint én kerültem az élre. Pár utcával később bevártam őket, de persze Valery elhúzott mellettem, szóval tekerhettem utánuk… Természetesen megint megfogta őket egy piros lámpa, ráadásul nem egy várakozó autóval, szóval még pofátlanul be is álltam pont eléjük :D Aztán a lejtőn persze nem tudtak megelőzni, a következő lámpánál megint előttük álltam, és végül együtt értünk a kebaboshoz. A többiek elég elismerő szavakkal illették eme tettemet :) Mindezt úgy, hogy megvártam őket indulásnál és bevártam őket az út felénél. Szóval a biciklim és a combjaim kombinációja városban szignifikánsan gyorsabb az autónál. Q.E.D.

Commuting in Leuven

About 90% of students (including me) in Leuven are regular cyclists. Not athletes nor sportspersons, but commuters on two wheels. As the bike is the fastest (if you do not count small motorcycles) and cheapest way to get from A to B, this is an evident choice for young people. But older businessmen (and women) are not a rare sight riding their bikes in suits (or costumes), either. And bad weather is not an excuse. Raincoats are not futuristic equipment, they are available for a long time…

I was already a hardcore bike commuter back in Hungary, where life on two wheels is not as easy as it is here in Belgium. The infrastructure for cyclists in the city of Budapest is – to be honest – close to being non-existent. Bike lanes are almost unknown, separated bike paths are badly designed and built (usually starting in the middle of nowhere and ending in the middle of nowhere), the number of parking spaces for bikes is too low, car drivers are aggressive (of course, when they are sitting in the endless traffic-jams all day), etc. So the background and support for bike commuters is generally vary bad, hence riding your bike among the cars in Budapest can be considered as an extreme sport, where survival is the main goal, and reaching the destination is only a bonus point… (Bike messengers are the champions of this “sport”. I have a single speed messenger bike and I carry my stuff in a special messenger bag – both for practical reasons – but I am still far from them. If you want to be fast, you have to ride among the cars, and I have learned how to do that in a safe way. This is a skill, which you have to learn and practice a lot, or you can use the terrible and unsafe bike paths with a speed of 15 km/h, because there are always pedestrians who are unaware of the fact, that they are walking on the bike path… The choice is yours.) But something has started in the last two years. There are more and more cyclists on the road every day. The numbers are “so high” (around 5%, but that was 1% two years ago), that the city will have to do something… It is also proven, that the number of potential bike commuters is high, but they won’t hit the road until they feel safe. That’s the reason why it is so urgent to develop the sufficient infrastructure for cyclists. This is inevitable if Budapest would like to be a viable city again, as it was a 100 years ago.

These are nearly unimaginable problems for Belgian people, because the infrastructure here – at least (but not only if) compared to the Hungarian – is almost perfect. You see bike lanes, bike paths and parking places everywhere. One-way streets are usually open for cyclist from both directions, etc (I will write a separate post about this subject later). So the number of bike commuters is not a surprise at all…

Now – in the 2nd part of this post – I will present my everyday commuting route. On the morning, I usually ride through the center to stop for breakfast at a store of the bakery chain called Panos. On the evening (or late afternoon) I am taking the shortest and fastest route back (or in case I have to buy some stuff at the supermarket, it can be a bit different). So here is my commute:


View Larger Map

The elevation profile of the morning ride:

2009leuvencommute1

The elevation profile of the afternoon ride:

2009leuvencommute2

And there are also two videos showing these routes, but they may be a bit boring (they are) even at double speed, and the quality is not that good (blame YouTube for that). If you are still interested, check them out clicking here (from home to the University) and here (back to home).

Instructions for commenting are now bilingual, so you can fill out the box below your personal details and comment in English too (just write there the name of the current day, e.g. Tuesday)!

Átállás (egy új életre)

Nem kell világmegváltó gondolatokra számítani a cím olvasata után, egyszerűen arról van szó, hogy ez a bejegyzés arról mesél, mi történt abban az időszakban, amikor még nem kellett dolgoznom, volt is már új lakásom meg nem is (hisz be még nem költözhettem) és voltak már ismerőseim meg nem is (mert sokan még nem érkeztek meg az új PhD-sok közül). Hosszú bejegyzés a hivatalos fotóm (ennek egy kivágata lesz majd fönn az intézet oldalán – szerintem nagyon pöpec lett, ennél jobb már csak a VLT-vel lenne…) alatt.

20090831peterpapics

Elkezdtem tehát új szokások szerint élni. Persze ez ennyi idő után még elég hülyén hangzik, de részben igaz. A többi meg majd később kialakul. Reggelizni általában a Panos nevű helyen szoktam (vasárnap zárva, mint szinte minden – a sörözőket és éttermeket leszámítva), vagy egy pizzaszeletet, vagy egy-két péksüteményt (mennyei meggyes pitét ettem valamelyik nap), vagy egy jó belga bagettes szendvicset (3 EUR, amolyan Subway stílusban ott rakják össze mindenféle friss alapanyagból, és isteni). Utóbbiakat imádom, Isten áldja a belgákat, hogy szendvicsmániásak :) Meg a csokiért is, de duplán! Az, hogy a sültkrumpli és a gofri is nemzeti étel, az már tényleg csak a hab a tortán :D A sör pedig a folyákony kenyér – bár azért nekem továbbra is vannak fenntartásaim (értsd, inkább kenyeret bagettet eszem).

Mindegy, ne rohanjunk előre, a lényeg az, hogy ezek után (értsd: csoki, gofri, sültkrumpli, sör) nem meglepő, hogy a foci mellett a legnépszerűbb sport a kerékpározás (valahogy ugyanis le kell dolgozni a kilókat). Nem elég, hogy Leuven-ben a diákok sacc per kábé 80%-a (és a teljes lakosság nagyjából 30%-a) biciklivel jár mindenhová (de könnyen lehet, hogy ezek alsó becslések), hétvégén előveszik az országúti- és hegyikerékpárokat és sportolnak. Viszont nem egy olyan belga véleményt is hallottam már, hogy nem szeretnek biciklizni, de az a legjobb közlekedési eszköz. És ez a városvezetés tudatos tervezésének eredménye, hiszen pl. – hogy csak párat említsek a számos körülményből – a belvárosban nagyon kevés a parkolóhely, mindenhol kerékpársávok és bicikliparkolók vannak, szinte az összes egyirányú utca bicikliseknek kétirányú, a KRESZ lakott területen belül engedélyezi az egymás mellett biciklizést, a kerékpárosnak számos szituációban elsőbbsége van, stb. A vasútállomáson ingyenes biciklitároló mélygarázs van többezres kapacitással – olyan dolgok, melyek Magyarországon majd 20 év múlva valósulnak meg. Talán. Na de a biciklis infrastruktúráról majd egy külön bejegyzésben, mert ez már így is nagyon hosszú lesz :)

Csütörtökön elérkezett az első belgiumi sörözés ideje, többek között azért pont akkor, mert Steven visszatért a horvátországi nyaralásából. Így délután négytől este kilencig voltunk (Steven, Robin és barátnője, plusz a barátnő barátnője, meg én) a már az ERASMUS-os búcsúestémről ismerős Domus nevű hely teraszán. Ha már ott voltunk, nem csak ittunk, de vacsoráztunk is, és persze hosszasan beszélgettünk. Azt hiszem szeretni fogom ezt az életet (bár ezt már korábban is tudtam…). Újonnan megízlelt sör volt nekem (a vacsora mellé leküldött könnyű és már ismert Orval előtt) a Rochefort 10-es, mely nem csak az egyik legdrágább (4 EUR), de az egyik legerősebb sör is (11,3%), amit a végén éreztem is, de valóban finom, aromás sör. Ide kapcsolódik, hogy a könyvesboltban láttam egy “100 belga sör, amit meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz” c. könyvet (100 Belgian Beers to Try Before You Die!), amit nagy valószínűséggel meg fogok venni, és ha már itt élek négy évig, mindegyiket meg is fogom kóstolni ;) Keresem továbbá ezt a könyvet, csak csokis verzióban ;)

Beléptem (ingyen – of course -, aztán filmenként 3 EUR, ami egy mozijegynél jóval kevesebb) a belvárosi DVD-kölcsönzőbe is, mert egyelőre unom magam, mint a banánt – ez persze igen hamarosan meg fog változni… Szóval a napokban ezeket láttam: Iron Man (vááá, király!), Juno, City if Ember, An Inconvenient Truth (ezt mindenkinek látnia kéne egyszer). Már mosni is voltam, ezt továbbra sem szeretem, de túl lehet élni, ennél nagyobb gondom se legyen soha. Az viszont nem kicsit gáz, hogy egy ránézésre spanyol anyuka mos a két felnőtt fiára, akik nagyrészt csak nézik a műveletet, illetve hogy a szárításhoz hatból öt gépet használnak egyszerre…

Egyébként mivel egyelőre csak az intézetben van internetem (de az legalább korlátlan), a hétköznapok nagy részét ott töltöm. Az egyik kávészünetben már a legtöbb fiatalabb PhD-snak illetve postdoc-nak be is mutatkoztam, valamint láttam – mondjuk csak kívülről -, hogy melyik lesz az én irodám (három másik emberrel közösen, akik közül kettő professzor, akik általában soha nincsenek ott…). A Mac-nek köszönhetően minden gond nélkül használtam az intézeti nyomtatókat, sőt, már scanneltem is :) Az élet apró örömei egy új munkahelyen :D Na de az idő nagy részében csak neteztem, vagy Nadia diplomamunkájában segítettem – így legalább hasznosnak érezhettem magam. Meg hát LaTeX-ben amúgy is elég jó vagyok – meg is oldottam minden problémát. Frissítettem a blog fejlécében megjelenő képet (ha még a régi kék cuccot látod, akkor F5-el újratöltés, vagy ürítsd a cache-t), egy halom internetes helyen átállítottam az elérhetőségemet (na meg a CV-mben is) és haladtam az Application Form-ommal is (hála a tanszék titkárnőjének, aki nagyon segítőkész és mindent lelkiismeretesen megpróbál elintézni), lényegében ezen a héten be lesz adva, és akkor talán még szeptemberben lesz diákigazolványom is… Hivatalos ügyintézés fronton nincs más újdonság. Szombaton járkáltam kicsit olyan részein is Leuven-nek, ahol korábban még nem voltam – képek továbbra is csak 7-e környékén várhatóak, mert amíg nincs itt a külső winchesterem, addig nem fogok ezzel foglalkozni, és anyuék csak pénteken hozzák utánam a cuccaimat… De utána rendszeres lesz a képfeltöltés is :) Természetesen megízleltem pár csokit is az elmúlt héten, de olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy azt csak a következőben írom meg.