Tag Archives: párizs

Au revoir Párizs!

Megvolt az utolsó nap is, előadások nélkül, konferencia nélkül, kötöttségek nélkül… Szabadon sétálhattam Párizs utcáin – ahová délelőtt pár órára beszökött a tavasz. Gyönyörű napsütés volt, kellemes meleg idő, végre elfelejthettem a spakát, a kesztyűt, sőt még az állig felhúzott kabátot is. Jó volt a napsütésben elmenni olyan helyekre, ahol már nagyon régen jártam. Most pár óra alatt végiggyalogoltam (13 km) Párizs leghíresebb nevezetességein – a Sacré Coeur-t leszámítva, mert az kicsit odébb van a többitől. Sokan kértek meg rá, hogy fotózzam le őket, és én szívesen fotóztam is :) Egyébként annak ellenére, hogy február van, meglepően sok a turista Párizsban.

Mielőtt negyed hatra visszamentem volna a szállásunkhoz – ahol indulás előtt találkoztam a többiekkel – még beültem az első este talált kellemes étterembe, és ettem egy lazacos pizzát – isteni volt, ráadásul már épp éhen akartam halni mire odáig jutottam… Hazafelé az Air France Airbus egyik Airbus A319-es gépével jöttünk – most a 20A helyen ültem, és hihetetlen módon megint senki sem ült mellettem, pedig az egész gép tele volt… Még hihetetlenebb, hogy ugyan az a pasas ült eggyel arrébb, mint odafelé! Lényeg ami lényeg, ezt már otthonról írom, tehát a felszállás utáni hóvihart és kisebb turbulenciát túléltük ;) Most jó fáradt vagyok, remélem a hétvégén lesz egy kis időm pihenni is. Itt vannak a teljesen nyers, Photoshop nélküli (csak kicsit kicsinyített) képek is.

Konferencia – Párizs, 4-5. nap

A konferencia második két napja már nehezebb volt, mind szellemileg mind fizikailag, ugyanis a hosszúra nyúló vacsorázás – illetve főleg a tegnap esti állófogadás – miatt elég keveset tudtunk csak aludni, így a ma délelőtti előadásokon a sötét és kissé levegőtlen előadóban az elalvással vívtam nagy csatát, pedig érdekes prezentációk voltak. (Nem is értem miért kell az egész termet elsötétíteni, így az előadó sem látja a hallgatóság reakcióit…) A legjobbak szerencsére a legvégére maradtak; Donald Kurtz élményszámba menő záróelőadását nem lehetett nem élvezni. Nagyszerű volt az előadásmód, kellően pörgött, áttekintette a konferencia eredményeit, összehasonlította az elért fejlődést a negyed századdal korábbi állapotokkal, belefűzött személyes történeteket, történelmi előzményeket, stb. – egyszóval minden irányból tökéletes keretet adott az eltelt négy napnak, és az egész CoRoT missziónak. Egyben lelkesített is a további kutatásra.

Az volt nagyon jó, hogy tökéletesen érzékeltette az űrtávcső (makett a képen) jelentősségét. A tegnap esti állófogadás pedig a Párizsi Obszervatórium főépületében volt, így – persze csak vezetéssel – megtekinthettük az ott őrzött régi műszereket (kvadránsok, távcsövek, éggömbök, stb.), a tanácstermet (korábbi igazgatók portréival és a plafonon egy  Vénuszz-átvonulást szimbolizáló festménnyel), a tetőt és a kupolát is. Holnap még kis séta Párizsban, aztán repülés haza. Most már tudom milyen fárasztó is egy konferencia, és hogy mennyire nem látni semmit a helyszínül szolgáló városból… Még szerencse, hogy már voltam Párizsban, különben kicsit sajnálnám, hogy ennyire kitölti az egész napot a tudomány. Így viszont nem sajnálom :)

Konferencia – Párizs, 1-2. nap

Tegnap sikeresen eljutottunk az Air France Airbus A320-as gépével a francia fővárosba (20F helyen ültem, gyönyörű havas osztrák tájakat láttam az ablakból kikukkantva a felhőtenger rései között kibukkanni, valamint felszállásnál – miután áttörtük a felhőréteget – a gép árnyéka körüli gyöngyházszínekben tündöklő glóriát). Na majd a kávészünetben folytatom, most előadás lesz… Hú, minden szép és jó, de kényelmetlenek ezek az ülések, szétmegy a fenekem. A kávé jó volt, most folytatom. Szóval a Hotel du Lion-ban van a szállásunk, közel mind a belvároshoz (kilépve a minierkélyre, még az Eiffel-torony is látszik), mind a konferenciának helyet adó egyetemi épületekhez. Tegnap kipakolás után jártunk egyet a belvárosban (Notre Dame, Szajna-part, stb.) – tiszta Budapest. Pár dolgot leszámítva. Az utcán ugyanis ugyan úgy mocsok van, a tömegközlekedés ugyan úgy “nem tökéletesen tiszta illetve hajléktalanmentse” – sőt -, viszont az elmúlt időben nagyon felfejlesztették a kerékpáros infrastruktúrát. Gyönyörű bringasávok, közös busz és kerékpársávok vannak mindenhol. És a jeges szél és 0°C mellett is nagyon sokan intézték a dolgokat biciklivel. Jó volt látni. Olyan hideg szél fújt, hogy megváltás volt a pizzéria, ahol elfogyasztottuk a vacsoránkat (plafonon hősugárzók!).

Ma reggel 5 centis hóra és gyönyörű havazásra ébredtünk, ami sajnos mostanra esőbe váltott és a hó is elolvadt, de reggeli közben kitekinteni az ablakon, és látni a lámpafénynél a hópelyhek táncát (és a bicikliseket) igazi élmény volt. Konferenciaképes kinézetünk megőrzése érdekében RER-vel (HÉV) mentünk az egy megállóra (~15 perc séta) levő egyetemre. Itt megkaptuk a sárga nyakba-akasztón lógó névkártyákat, a közel 120 oldalas (egyoldalasan nyomtatott – ennyit a francia környezettudatosságról) konferencia programot (előadás kivonatok és poszterek jegyzéke, stb.), egy űrtávcső makettet (papírból lehet hajtogatni), meg még pár apróságot egy egész jó táskában (csak azt nem tudom hogy fogom még ezeket is begyömöszölni hazafelé…). Egyébként a konferencia hivatalos neve: First CoRoT International Symposium. A CoRoT egy európai (de főleg francia) űrtávcső, mely aszteroszeizmológiával (változócsillagok kutatásának olyan módszere, mint a geológiában a Föld belső szerkezetének vizsgálatánál a szeizmológia) és exobolygók keresésével foglalkozik. Nyáron dolgoztam is ennek a műholdnak az adatain – lényegében ezért vagyok itt. Kezdődik a mai utolsó szessön, úgyhogy egyelőre felfüggesztem az írást, majd jelentkezem…

Megvolt a vacsora is (ismerős ismeretleneknek: én vagyok a barna öltözetű fiatalember, túl hosszú a hajam és a sapka össze is kuszálta…), jelentem, még a szállodában – a szobában – is van wifi, így aztán tiszta havaj az élet. Egyébként egy nagyon hangulatos, kellemes helyen voltunk, előételnek lazacot ettem, aztán jött egy sült csirke, és ittam még egy Mojito-t mellé :) Közben pedig még élőzene is volt (zongora + ének)! Szóval várakozásaimat felülmúlóan élménydús lett ez a konferencia dolog, érdekesek az előadások, elalvási kényszerrel sem kellett olyan túl sokat kűzdeni. Az pedig nagyon tanulságos, hogy a francia előadóknak micsoda akcentusuk van, ha nem figyelnék oda, még azt hinném, hogy nem is angolul beszélnek… :D Ők persze ugyanezt mondanák a mi angolunkra – na ezért tanulságos… Egyébként valami nem teljesen kóser a blogom képfeltöltésével, nem ártana lassan a legfrisebb verzióra frissíteni – na majd otthon… Mára köszönjük figyelmüket, au revoir!