Tag Archives: ruha

Brabantse Pijl Classic 2010 és más bringás dolgok

Majdnem megvolt életem első országúti versenye. Konkrétan azért majdnem, mert én azt hittem ez az lesz, aztán kiderült hogy mégsem. Merthogy miután hazaértem La Palmáról, teljesen véletlenül rátaláltam – az interneten álmatlanul szörfölve – a Barabantse Pijl Classic elnevezésű kerékpáros rendezvényre. Nekem az itt fellelhető információk alapján az jött le, hogy ez egy amatőr verseny a profik hasonló nevű megmérettetésének útvonalát követve, így igencsak megörültem, hogy végre kipróbálhatom magam. Kedden voltam is munka után edzeni, és – ahoz képest hogy majdnem pontosan három hete voltam utoljára – meglepően jól mentem, kis híján egy kilométer per órát javítva 32,1 km/h-s teljes átlagot mentem a szokásos kicsit több mint 50 km-es edzőtávomon. Tudom hogy mutattam már ilyet, de a hátszeles oda- és a szembeszeles visszaút közötti sebességkülönbség továbbra is baromi jól látszik a rögzített adatokon (a pulzusszám – pirossal – nagyjából ugyan az, szóval a sebességkülönbség kizárólag a szélsebességnek tudható be, nem teljesítménykülönbségnek).

20100406ride

Szóval ilyen előzmények után bizakodva vártam a mai rajtot, gondolván hogy most megmutathatom a belgáknak, mi is a magyarok istene. Ehhez hatkor kellett kelnem, ami minden volt csak nem kellemes, annak ellenére, hogy a tegnapi olasz étterem (tegnap előtt meg belga, szóval így a hét vége felé áldoztunk a kulináris élvezetek oltárán) és sörözés után már tizenegykor ágyban voltam. Ráadásul reggelre köd lett és hideg, így miután nyolcra végeztem a nevezéssel (ami egész profi volt a fűtött sátorral és a polgárőrség által őrzött biciklitárolóval), a stratig hátralévő fél órát igen hűvös körülmények között kellett átvészelnem (merthogy versenyhez öltöztem nem egyhelyben álláshoz). Aztán a 70 km-es távra (volt még egy 135-ös is, de mivel holnap meccsem van, és szerdán nem voltam 100%-os az esti rendkívüli floorball edzésen így a keddi biciklizés után, most úgy gondoltam inkább maradok a realitások talaján) jó három- négyszáz kerékpáros sorakozott fel a rajtvonal mögött, majd a felvezetőkocsi mögött, rendőrmotoros biztosítás mellett elindult a mezőny. (Nem mondom, ez nagyon menő érzés volt, tisztára a Tour de France-on éreztem magam.) Amíg kiértünk Leuven-ből, gondoltam ez amolyan felvezető tempó, aztán majd elengedik a mezőnyt, és megkezdődik az igazi verseny. Na ez az ami nem történt meg :(


Szóval kiderült, hogy ez inkább egy amolyan vezetett kerékpáros teljesítménytúra volt. (Ez a beágyazás nem tökéletes még, de gondoltam kipróbálom…) A 27,4 km/h-s átlag mellett azt hittem elalszom a nyeregben (átlag pulzus 137…), még jó hogy azért a mezőnyben való haladás elég sok koncentrációt igényelt. Ilyen szempontból mondjuk nagyon hasznos volt ez a tekerés, hiszen még soha nem mentem mezőnyben, és ezt is meg kell tapasztalni egyszer. Hatalmas különbség az egyedül vagy kettesben edzéshez képest az, amikor minden irányban fél méterre van tőled egy másik bringás. Nem lehet csak úgy hipp-hopp jobbra-balra kacsázni meg ész nélkül fékezgetni (nem mintha ez amúgy jellemző lenne rám), mert abból tömegszerencsétlenség lesz… Szóval igencsak sok odafigyelést igényel a dolog, cserébe a mezőny teljesen lefogja a szelet, és húz magával, így sokkal kevesebb energiát fogyasztunk. Ez meglátszott azon is, hogy a két 0,75 literes kulacsban megemmal cipelt Isostar negyedét sem ittam meg, és a bekészített három energiaszeletből csupán egy felet fogyasztottam el – összehasonlítás képpen a keddi egyéni edzésen lazán elfogyott a másfél liter folyadék és másfél energiaszelet is (pedig a táv rövidebb volt). Szóval kéne nekem valami igazi verseny, mert dúl bennem a versenyszellem… Viszont így legalább délutánra maradt energiám egy kis bevásárlásra. Mivel végre itt a jó idő (ezen a héten kétszer is kinn ebédeltünk a napsütésben), szükségem van nyári kerékpáros felszerelésre, mivel 15°C felett a téli szuper szél és hidegálló lálegző űrdresszem már kicsit meleg. Szóval ma vettem egy pár nyári kesztyűt, egy rövid kerékpáros nadrágot (de olyat ami kantáros, nem tudom magyarul mi a neve, de angolul bib shorts), két rövidujjú mezt és egy hosszúujjú mezt :) Szuper. (Ja, kerékpáros ruházatban eléggé márkahű lettem.)

20100410cyclingshopping

Még egy valami van, amit szeretnék megmutatni, az pedig a szélárnyék hatása. Szóval az van, hogy ha van valaki, aki fogja előtted a szelet, az 26±8%-os energiamegtakarítást jelent, ehhez képest ha mezőnyben haladsz, azaz minden irányban vannak körülötted kerékpárosok, akkor ez az érték 39±6%! Szóval nem (csak) a dopping miatt mennek akkora tempót a profik… Mielőtt elmentem La Palmára, Mechelen-től visszafelé egy szakaszon szóba elegyedtem egy másik bringással, aztán egy ideig váltott vezetéssel haladtunk. Alább látható, hogy végig ugyan azt a tempót tartva micsoda mélységekbe esik a pulzusom, amikor én haladok a szélárnyékban (satírozott részek). (A végén azért esik a sebesség, mert szembefordult a szél, és beértem a városba, ahol nem lehet úgy repeszteni…)

20100317ride

Ruhapróba az éjszakában

Hétfő este vacsora után végre kipróbálhattam az új bringás ruhákat. 10°C volt, derült, enyhén szeles idő, szóval pont optimális egy teszthez. Fél tíz körül indultam neki, tetőtől talpig feketében; 100%-ig úgy néztem ki, mint egy őszi éjjeli edzésre induló igazi – hivatásos – kerékpáros. Nagyjából egy órát és 30 km-t tekertem (tehát a tempóval sem volt gond), és meg kell mondanom, hogy teljesen elégedett vagyok. Sőt. Először is a high-tech anyag tényleg megéri a pénzét, mert tényleg szélfogó, tényleg kiengedi az izzadságot, és tényleg alkalmazkodik a tempóhoz – értsd, ha kicsit lassítottam vagy gyorsítottam, egy fél percig kicsit meleg vagy hideg volt benne, de aztán beállt a kellemes hőmérséklet. Másfelől pedig nem hittem volna, hogy egy megfelelően kipárnázott nadrág ennyit emel a komfortérzeten. Egyszerűen összehasonlítani nem lehet az érzést – a profi ruházatra váltás minimum akkora ugrás volt, mint a kitámasztó-kerekek leszerelése az első kétkerekűmről. Nem izzadtam bele, nem lett csurom víz a hátam és nem fáztam emiatt már 10 km után. Úgy értem haza, hogy – a mellkasom azon részét leszámítva, ahol a nadrág kantár része volt – szinte csont száraz voltam. Nem utolsó sorban pedig végre nem lettem tíz perc alatt büdös, ami elég jó, még akkor is, ha az ember egyből le tud zuhanyozni, mert így a ruha sem lett inkompatibilis a lakásban való tárolással. Sacc per kábé 5°C alatt valószínűleg még egy mellény elkelhet, illetve a cipőmre kéne még egy szélfogó kamásli. Meg a bringára egy kulacstartó…

Végül pedig az est fénypontja: éppen 35 km/h körül tekertem a főutcán a vasútállomástól a központ felé, amikor befordult elém egy kis kék kocsi, benne egy fiúval (a sofőr) és négy lánnyal. Mivel ők csak 30 km/h körül mentek, le kellett lassítanom, és úgy két méterrel lemaradva csorogtam mögöttük egy darabon. Mivel elég erős fejlámpa volt rajtam (illetve a középső visszapillantó tükörben nem mindennapi látvány egy közeli biciklis), ezt elég hamar észrevették, és hátrafordultak, mire én mosolyogtam és integettem nekik ;) Ez igen nagy sikert aratott, és visszaintegettek és mosolyogtak ők is, mire ahol két sávos lett az út, melléjük gyorsítottam és a sisakomhoz emelt kézzel üdvözöltem őket – mondanom sem kell hatalmas sikert aratva! Aztán elhúztam, mivel láttam hogy úgyis el fognak kanyarodni… Hatalmas élmény volt.

Ja, ugyan ez már nem az estéhez tartozik, de megtanultam végre lassan biciklizni. Két hónap kellett hozzá, de sikerült. Ha csak közlekedem, már (az idő 90%-ában) képes vagyok uralkodni magamon, és nem előzök le mindenkit, aki a látómezőmbe kerül, sőt, képes vagyok lazán, akár 20 km/h-val is csorogni a sok-sok belgával együtt… Komolyan, hétfőn egyetem (pontosabban munka, csak ugye a megszokás) után hazafelé még fél nyolckor is biciklisekkel volt tele a város. Néha még most is meg tudok lepődni, mennyire alapvető és magától értetődő közlekedési eszköz itt a kerékpár.