Tag Archives: ügyintézés

Adminisztrációs, sportos, fársztó hét

A múlt héten nem sokat tudtam “dolgozni”, mert az idő nagy részét az adminisztrációs teendők vitték el. De végre nagyjából minden el van rendezve. Először is mivel már másfél hónapja vártam a városháza (City Hall) levelére, ami a belga címem regisztrálásához kell, meguntam a várakozást, és hétfőn bementem verni az asztalt. Ennek eredménye az volt, hogy keddre kaptam időpontot, mikor is mindent el is rendeztünk. Mivel az EU állampolgára vagyok, külön ID kártyát nem is állítottak ki, csak beregisztrálták a címemet a rendszerbe, és erről adtak egy A4-es igazolást. Viszont ezzel az igazolással végre szerdán nyithattam bankszámlát (a KBC-nél), és bankszámla birtokában végre elintézhettem az egészség-biztosításomat is (a CM nevű biztosítónál). Ez utóbbi egyébként úgy működik, hogy az egészségügyi költségek 75%-át térítik vissza, amihez egy saját kódszámmal ellátott matricát kell felragasztani az egsézségügyi szolgáltatás számlájára, majd azt be kell dobni a városszerte erre a célra kihelyezett postaládákba, és egy héten belül utalják is a pénzt. Persze elsőre elrontották a címemet a matricákon (a szerződésen jó volt, csak a számítógépen két nagyon hasonló utcát sikerült összekeverni), úgy kellett visszamennem kijavíttatni… Szerencsére szerdánként van egy külön ügyfélfogadó pult a nemzetközi diákok részére, így egyszer sem kellett várnom. Csütörtökön az egyetemi dolgozók részére kötelező orvosi vizsgálatra kellett elmennem, ami nem volt egy nagy szám, de összességében elment vele egy vagon idő. Ráadásul előtte ki kellett tölteni egy két oldalas részletes kérdőívet a korábbi betegségekről, oltásokról – ami nem volt olyan egyszerű… Viszont kiderült hogy a szemüvegem tökéletes, továbbra is 182 cm és 71 kg vagyok, nincs semmi olyan a vizeletemben, aminek nem kéne lennie, a vérnyomásom teljesen jó, és egyszerűen nincs semmi bajom :) Attól meg kissé ledöbbentek, hogy mennyit sportolok… Pénteken kaptunk új számítógépeket (Dell gép – Intel® Core™2 Quad Processor Q9550 2.83 GHz + 8GB RAM -, Dell monitor, Dell billentyűzet és Dell egér) az intézetben. Baromi jók, csak éppen még nincs minden úgy konfigurálva, ahogy annak lennie kéne. De ha az is meglesz, akkor jelentős előrelépés állhat be a munkám sebességét illetően. Ráadásul jobb érzés is ezeken a gépeken dolgozni. Este pedig a falmászás után (vettem 10 alkalmas bérletet) megvolt a szokásos dumálás/sörözés (Nen Engel van Domus, Ciney Bruin)

20091121brussel

A szombatot Brüsszelben töltöttem Stefan, Jonas és Paul társaságában. Fotóztunk (vétettem egy annyira gáz beállítási hibát, hogy nagyon, de hát új a gép, még szokni kell), a hangszermúzeum tetején levő étteremben ebédeltünk, jártuk a várost, este pedig találtunk egy a központtól távolabb eső, turistamentes sörözőt is (Ciney Blonde). Tök jó volt. De a legjobb rész kétség kívül maga az ebéd volt, a múzeum épületének tetőteraszán, 17°C-ban és szikrázó napsütésben. Nem egy tipikusan november végi időjárás volt, az biztos. Vasárnap – kijavítandó az előző napi fotós baklövést – Leuvenben fotóztam egy másfél órát a süvítő szélben (ezalkalommal minden kép jó lett). Mivel a késő délutáni floorball öt napon belül már a nagyedik sportos estét jelentette (szerdán intézeti foci (négy gólt rúgtam!), csütörtökön gyeplabda, pénteken falmászás), teljesen kikészültem, miután otthon lezuhanyoztam aludtam is egy órát, és csak azért keltem fel, mert nagyon éhes voltam és mindenképpen ennem kellett valami vacsorát. Persze ezután még csatlakoztam pár emberhez egy koktél erejéig, de végül tényleg olyan fáradt voltam, hogy előbb eljöttem, és “már” fél tizenkettőkor ágyban voltam. Sajnos elég szarul aludtam, de ez van… Most szakad az eső és süvít a szél – katasztrófális az idő, de már bankkártyám is van…

2009.10.29.

Tegnap történt egy s más, amit nem árt lejegyezni (ezzel megszakítva a tényleg érdekes bejegyzések sorát). Először is végre megkaptam a szerződésem! Nem mintha a gyakorlatban ettől bármi is változott volna, vagy változna, de azért mégis. Délután a hétmérföldes léptekkel meginduló adminisztráción felbuzdulva a City Hall-nak is írtam, hogy mi van már a (lakcím)regisztrálással, adnak-e végre időpontot, vagy teljesen elfelejtettek… Válasz még nem érkezett. Egyébként pont indultam volna az influenza elleni oltásra (ami nem a H1N1, hanem csak az alap variáns ellen volt, hasonlóan profin megszervezve mint két éve - azzal az apró, de nem jelentéktelen különbséggel, hogy a papírmunkát végző nővér igen csinos volt ;D és 50 centtel olcsóbban adták a mókát), amikor Valery, Jonas és Steven megjelentek az irodámban, és közölték, hogy ma este márpedig Oud-Heverlee-be kell mennünk vacsorázni. Mondtam nekik, hogy az imént részletezett programom eléggé üti ezt az igen csábító javaslatot, de erre (miután részletezték, hogy rosszul lesznek az injekcióstű gondolatától is, én meg elmeséltem két évvel ezelőtti pozitív tapasztalataimat) Valery egyből azzal felelt, hogy bevisznek kocsival az orvosig, aztán mehetünk is kajálni :) Így is lett. Az oltási kampány gyorsaságát mi sem szemlélteti jobban, hogy mire sikerült leparkolniuk, én már ki is jöttem, pedig kb. tíz diák volt előttem (nem tartott tovább öt percnél – kocsiból kiszállástól a beszállásig). Az étterem felé menet még felvettük Roy-t is, így öten élveztük az este hátralévő részét – menet közben pedig realizáltam, hogy éppen gyeplabda edzésen kellene lennem, de hát ez van. Ezen a héten már úgyis kétszer is voltam este biciklizni. Az étterem nagyon kellemes volt, az étel is kiadós és ízletes (bár ezt már megszokhattam), viszont volt egy apró negatívum is. Mikor a Corsendonk Blond után egy Orval-t kértem, ahhoz nem a saját poharát hozták, mert nem volt nekik. Azt hittem ez Belgiumban nem fordulhat elő, teljesen sokkolva voltam (és a sör sem igazán ízlett, részben a pohár összeférhetetlensége, részben az előző finomabb volta miatt)… Majdnem reklamáltam is, hogy ezt mégis hogyan gondolják, de Steven “megnyugtatott”, hogy étteremben előfordul az ilyen, viszont sörözőben soha. A beszélgetés két legviccesebb kijelentése pedig a következő volt: “A blog is so 2007″ illetve “Beauty is often on the inside, but true ugliness is often on the outside…” Szerdán egyébként kebabot ettünk, isteni volt. Nem panaszkodhatom!

Már két hónap eltelt

Szörnyen repül az idő. Viszont abba kéne hagynom ezt a napló-szerű írást, mert unalmas lesz (nem mintha az élet unalmas lenne, de nem erről szól a blog – pontosabban nem erről kéne szólnia), szóval majd igyekszem csak az érdekesebb dolgokat megemlíteni. Először is vasárnap a floorball egész jó volt, végre elegen voltunk (5 v. 5) és nem is egyszer egész pofás támadásokat is vezettünk. No meg továbbra is baromi jól megy, de ez továbbra sem meglepő (a Kékestető hatalmas csúcs a flamand dombok mellett – de azért nem lenne jó az Alpokhoz hasonlítani).

Hétfőn Steven beállított egy sráccal, akit Angliából ismer, és akiről azt kell tudni, hogy híresen imádja a belga csokoládét – nos, ő akart személyesen is találkozni velem :) A hírem már a csatornán is átjutott! Este mostam, közben meg olvastam egy kis Márait.
Kedden írtak a személyzeti osztályról, hogy ideiglenesen a magyar számlaszámomra is tudnak fizetni, csak adjam meg. Ez elég jó hír, úgy néz ki hó végén végre megkapom az első (egyből dupla) fizetésemet. Ráadásnak megérkezett a Personeel kártyám is, szóval most már nem csak diák-, de személyzeti igazolványom is van. Menő. Kevésbé menő, hogy az egyetemnek ez 50 napjába tellett… http://www.ster.kuleuven.be/staff/peterp/index_en.html, http://cwisdb.kuleuven.be/persdb-bin/persdb?lang=E&oproep=persoon&fnaam=65000 Viszont aláírni még mindig nem tudtam a szerződésemet (ennek ellenére az on-line rendszerben már ott van, ráadásul már a jó kezdődátummal), pedig állítólag már elkészült (Paul-éval egyszerre – és ő már tényleg kézhez kapta és aláírta), csak valahogy elkeverték, és most az új példányhoz újra be kell szerezni minden illetékes aláírását. Tragikomikum. Este újabb éttermet próbáltunk ki (természetesen újabb sörrel: Westmalle Tripel – egész finom volt) – isteni sonkás-sajtos makarónit ettem a Heverlee vasútállomás közvetlen szomszédságában. Az ár/érték arány teljesen korrekt volt, sőt. Aztán még elszórakoztuk az időt Nadia-nál.
Szerdán reggel beugrottam a hétfőn megrendelt Photoshop CS4-emért (pontosabban Adobe Photoshop CS4 Extended Student Edition UK for Mac OS). Eddig bírtam PS nélkül, egyszerűen nem tudok létezni nélküle. A régi Windows-os laptopomon a két éve (ugyancsak Belgiumban) vásárolt Photoshop CS3 volt a leggyakrabban használt alkalmazás (a Firefox után)… Azért ez mond valamit. És az, hogy továbbra is diák (is) vagyok, jár olyan előnyökkel is, hogy nem 1499.99 EUR-ba kerül a Photoshop, hanem “csak” 199.99 EUR-ba… Ráadásul most még a HUF is erős, szóval jó üzletet csináltam. Napközben elkezdtem dokumentációt írni, közben pedig beugrott a témavezetőm és személyesen adta át a legújabb Astronomy & Astrophysics egy példányát (mely a CoroT űrtávcső első eredményeiről szóló cikkeket tartalmaz, köztük egy olyat is, melynek társszerzője vagyok). Este voltam focizni (eredetileg Astronomy v. Space Studies mérkőzés, de az űrcowboyok nem bírták túl sokáig a nyomást…), nagyon jó volt, rúgtam egy szép gólt is!
Csütörtökön tíz perc alatt megkaptam a regisztrációs kulcsot a Photoshop-hoz az Adobe-tól (diákigazolvány-másolattal kell regisztrálni az interneten, megvizsgálják az adatokat, aztán ha minden OK, küldik a kulcsot), ami a két évvel ezelőtti három naphoz képest elég nagy előrelépés. Az intézetben rendezett “programnyelvek csatáját” a PYTHON nyerte meg, az eredményhirdetésen még pezsgő is volt ;) Este voltam gyeplabdázni, ami megint nagyon jó volt. Egyébként meglepő, hogy mennyi lány van… Lefekvés előtt még feltelepítettem a Photoshop-ot, és gyorsan összedobtam vele pár panorámát. Ennyit arról, hogy abbahagyom a napló-szerű írást…

Hétfőn Steven beállított egy sráccal, akit Angliából ismer, és akiről azt kell tudni, hogy híresen imádja a belga csokoládét – nos, ő akart személyesen is találkozni velem :) A hírem már a csatornán is átjutott! Este mostam, közben meg olvastam egy kis Márait.

Kedden írtak a személyzeti osztályról, hogy ideiglenesen a magyar számlaszámomra is tudnak fizetni, csak adjam meg. Ez elég jó hír, úgy néz ki hó végén végre megkapom az első (egyből dupla) fizetésemet. Ráadásnak megérkezett a Personeel kártyám is, szóval most már nem csak diák-, de személyzeti igazolványom is van. Menő.

2009staffcard

Kevésbé menő, hogy az egyetemnek ez 50 napjába tellett… Itt vagyok látható az egyetemi dolgozók adatbázisában, itt pedig az Intézet (v. Tanszék) dolgozói között. Viszont aláírni még mindig nem tudtam a szerződésemet (ennek ellenére az on-line rendszerben már ott van, ráadásul már a jó kezdődátummal), pedig állítólag már elkészült (Paul-éval egyszerre – és ő már tényleg kézhez kapta és aláírta), csak valahogy elkeverték, és most az új példányhoz újra be kell szerezni minden illetékes aláírását. Tragikomikum. Este újabb éttermet próbáltunk ki (természetesen újabb sörrel: Westmalle Tripel – egész finom volt) – isteni sonkás-sajtos makarónit ettem a Heverlee vasútállomás közvetlen szomszédságában. Az ár/érték arány teljesen korrekt volt, sőt. Aztán még elszórakoztuk az időt Nadia-nál.

Szerdán reggel beugrottam a hétfőn megrendelt Photoshop CS4-emért (pontosabban Adobe Photoshop CS4 Extended Student Edition UK for Mac OS). Eddig bírtam PS nélkül, egyszerűen nem tudok létezni nélküle. A régi Windows-os laptopomon a két éve (ugyancsak Belgiumban) vásárolt Photoshop CS3 volt a leggyakrabban használt alkalmazás (a Firefox után)… Azért ez mond valamit. És az, hogy továbbra is diák (is) vagyok, jár olyan előnyökkel is, hogy nem 1499.99 EUR-ba kerül a Photoshop, hanem “csak” 199.99 EUR-ba… Ráadásul most még a HUF is erős, szóval jó üzletet csináltam. Napközben elkezdtem dokumentációt írni, közben pedig beugrott a témavezetőm és személyesen adta át a legújabb Astronomy & Astrophysics egy példányát (mely a CoroT űrtávcső első eredményeiről szóló cikkeket tartalmaz, köztük egy olyat is, melynek társszerzője vagyok). Este voltam focizni (eredetileg Astronomy v. Space Studies mérkőzés, de az űrcowboyok nem bírták túl sokáig a nyomást…), nagyon jó volt, rúgtam egy szép gólt is!

Csütörtökön tíz perc alatt megkaptam a regisztrációs kulcsot a Photoshop-hoz az Adobe-tól (diákigazolvány-másolattal kell regisztrálni az interneten, megvizsgálják az adatokat, aztán ha minden OK, küldik a kulcsot), ami a két évvel ezelőtti három naphoz képest elég nagy előrelépés. Az intézetben rendezett “programnyelvek csatáját” a PYTHON nyerte meg, az eredményhirdetésen még pezsgő is volt ;) Este voltam gyeplabdázni, ami megint nagyon jó volt. Egyébként meglepő, hogy mennyi lány van… Lefekvés előtt még feltelepítettem a Photoshop-ot, és gyorsan összedobtam vele két panorámát (egyik és másik). Ennyit arról, hogy abbahagyom a napló-szerű írást…

2009.10.12. – 10.17.

Hétfőn a KBC-ben (a bank, aminek van angol nyelvű honlapja is – ez elég fontos szempont) kezdtem a napot, ahol közölték, hogy addig tényleg nem nyithatok bankszámlát, amíg nem voltam a City Hall-ban legalább elindítani a belga lakcímem regisztrálását… Minden mindennel összefügg, és ha egy helyen lazsálnak a hivatalnokok, semmi sem mozdul előre… De én ezen már nem lepődöm meg, és nem is érdekel. Szép napos reggel volt, szóval legalább élvezhettem, hogy egy kilométerrel hosszabb úton megyek munkába. Napközben csak úgy öntöttem magamból a kódot. Este megtartottuk az esedékes havi osztálytalálkozónkat (ami szeptemberben Ilse-nél volt Brüsszelben); egy kellemes de drága étteremben voltunk, viszont “cserébe” igen jót ettünk és ittunk, főleg hogy Nadia természetesen most sem bírt az adagjával és nekem “kellett” megennem a maradékot ;) Tényleg nagyon finom volt minden, de azért néha még sokkoló, hogy lazán elköltöm egy vacsorára azt, amit otthon egy hét alatt költenék kajára (értsd, aperitif címén legurítok egy Martinit – meglepően jó volt -, ami már többe került mint otthon egy ebéd ott ahol Flórával ettünk párszor a nyáron)… Persze itt más a fizetés, meg ilyenek, de akkor is. Majd leszokom róla, hogy néha átváltok dolgokat forintra… Az étterem után még beültünk egy sörözőbe is, ahol újabb “trófeával” bővült az ízgyűjteményem (Hapkin).
Kedden programozás közben fél füllel és szemmel követtem az U20-as válogatott elődöntőjét, este pedig a lelkiismeretem rákényszerített, hogy éjfél körül elmenjek tekerni egy gyors kört. Történt ugyanis, hogy már tíz óra magasságában (mégha ilyen nincs is a magyarban, nem érdekel) azon voltam, hogy lefekszem aludni, de aztán inkább megnéztem a 10. részt A végtelen szerelmeseiből… Ezután tizenegy körül kicsit ledőltem szunyokálni, majd fél tizenkettőkor felébredtem, mert éhes voltam. Ekkor követtem el a hibát, ugyanis a hűtő felé menet megláttam egy 70g-os rúd csokoládét (Galler Manon), aminek nem tudtam ellenállni. Viszont aznap már ettem csokit, nem is keveset, ezért úgy éreztem, muszáj mozognom valamit, szóval felöltöztem (kint kb. 5°C), és durvultam egy 15 km-t a város körül :) Így már nyugodt lelkiismerettel mehettem el aludni… Szerdán meggyűlt a bajom a programozással, volt hogy egy órát szenvedtem egy sorral (de az egy kritikus sor volt), de a nap végére mindent megoldottam. Yesss! Este sültkrumplizni voltunk – ez itt tök normális, hisz a sültkrumpli nemzeti étel és tele vannak a városok kisebb-nagyobb sültkrumplizókkal. Ezután még tekertem egy kört a városban, csak hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam a sok sültkrumpli (ami egyébként isteni).
Miután már napokkal korábban látszott, hogy csütörtökre virradó reggel fagyni fog és emellett derült lesz az égbolt, úgy terveztem, hogy elmegyek a kastélyhoz fotózni, mivel a zúzmarás fű, az őszi színek, a kék ég és a kastély együtt igazán nyerő fotótéma. Szerda estére kikristályosodott bennem a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű fotót kéne csinálni, hanem egy ún. time-lapse videót. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 10 másodpercenként csinálok egy fotót, majd az elkészült képeket – mint filmkockákat – egymás után fűzöm és az így felépített mozgóképet mondjuk 24 kép per másodperces sebességgel levetítem. Így elméletileg két óra alatt 720 fotó készül, és az elkészült film 30 másodperc hosszú lesz. Azaz 30 másodperc alatt látjuk két óra történéseit. Nagyon látványos technika… Mivel a napfelkelte utáni fényekre és a zúzmara eltűnésére voltam igazán kíváncsi, nagyon korán kellett kelnem, de sikerült, így időben felállítottam a kastélykertben a technikát. Háromnegyed nyolctól háromnegyed tízig álltam ott a fagyban, szerencsére a nadrág alá húzott aláöltöző réteg (síelésnél szoktam felvenni, vagy pl. múlt decemberben, amikor -7°C-ban túráztunk a Zemplénben…) és a polárpulcsi plusz télikabát kombináció melegen tartott. A keleti horizonton levő (előre nem bekalkulált és nem is prediktált) felhők persze majdnem keresztbe tettek nekem, mert napkelte után egy ideig blokkolták a Napot, de végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az elkészült képeken szépen látszik, ahogy a napsütötte területekről folyamatosan eltűnik a zúzmara, stb. A mozi ráadásul a nyersanyagnak köszönhetően 720p HD minőségű lesz (értsd, ezerszer jobb mint a biciklizős videók), még októberben igyekszem összerakni. Szuper lesz. Mivel a fotózás kicsit tovább tartott a tervezettnél, laptop helyett fotós cuccal érkeztem az intézetbe, így már mindenki tudja, hogy fotózom is – szóval a fiatalabb kutatók délelőttje a Flickr profilom böngészésével telt :D Volt megbeszélésem a témavezetőmmel (pontosabban a co-supervisor-ommal), aki maximálisan elégedett volt a munkámmal, szóval ez a nap igazán jól alakut. Este voltam gyeplabdázni, ami összehasonlíthatatlanul jobban ment mint két hete, élveztem is – nem is kicsit.
Pénteken munka után – de még az intézetben – megnéztem (és 180 as pulzussal izgultam végig az utolsó 10 percet és az első pár büntetőt), ahogy a magyar U20-as labdarúgó válogatott megnyeri a bronzérmet a világbajnokságon, nagyon büszke voltam, és örültem hogy magyar vagyok. Az on-line rendszerben már jó dátummal szerepel a szerződésem és már a fotómat is látom az egyetem dolgozói között ;) Este megnéztem a legutolsó James Bond filmet – nem volt rossz. A szombat egyértelműen a Super Shopping Saturday néven vonult be a történelembe, ugyanis megvettem a fél várost. Pedig amikor először sétáltam végig a főutcán, még nem igazán volt kedvem a pénzköltéshez. Sőt. De aztán csak meggyőztem magam, hogy vagy megveszem azt a már korábban kinézett Shimano SH-MT90-es bakancsot (lényegében egy standard Vibram talpas Gore-Tex anyagú bakancs, csak SPD-vel), vagy lassan reggelente tényleg le fog fagyni a lábam. Az esős időről nem is beszélve. Szóval megvettem, drága volt (nagyon), de szuper. Szemeztem bringás ruhákkal is (mert 15°C alatt nem igazán tudok mit felvenni), de itt még nem akartam többet költeni. Aztán egy másik boltban mégis megvettem (mert jó ár/érték aránya volt és arra gondoltam, hogy ha novembertől áprilisig nem tekerek, akkor kerekre fogok hízni a sok csokitól) egy Northwave kantáros hosszúnadrágot és a hozzá illő hosszúujjú felsőt, mindkettő NW 4Pro anyagból (szélálló, vízálló, lélegző, szóval tök High-Tech) készült, és teljesen fekete. Úgy nézek ki benne, mint egy igazi bringás :) Életemben először van bélelt bringás nadrágom… Lényeg ami lényeg, nagyon profi a cucc, de az ára sem két cent volt… Remélem be fog válni. Ha egy évet kibír, akkor már megérte az árát. No meg végre vettem a Leonidas boltban (pontosabban az egyikben a sok közül) fél kiló pralinét ;) Sajnos a fele már elfogyott :( Na ezért kell a bringás cucc… Este megint voltam time-lapse filmhez alapanyagot fotózni, megint majdnem két órát, de most a könyvtárnál. A fotók nagyon jók lettek, már alig várom hogy meglegyen a mozgókép is. Elhatároztam, hogy majd készítek egy hosszabb filmet is ezekből a rövidebbekből öszevágva, de ahhoz legalább 30 különböző helyszenen kell fotóznom. Ötleteim már vannak, csak idő és időjárás kérdése az egész… De nagyon jó lesz.

Hétfőn a KBC-ben (a bank, aminek van angol nyelvű honlapja is – ez elég fontos szempont) kezdtem a napot, ahol közölték, hogy addig tényleg nem nyithatok bankszámlát, amíg nem voltam a City Hall-ban legalább elindítani a belga lakcímem regisztrálását… Minden mindennel összefügg, és ha egy helyen lazsálnak a hivatalnokok, semmi sem mozdul előre… De én ezen már nem lepődöm meg, és nem is érdekel. Szép napos reggel volt, szóval legalább élvezhettem, hogy egy kilométerrel hosszabb úton megyek munkába. Napközben csak úgy öntöttem magamból a kódot. Este megtartottuk az esedékes havi osztálytalálkozónkat (ami szeptemberben Ilse-nél volt Brüsszelben); egy kellemes de drága étteremben voltunk, viszont “cserébe” igen jót ettünk és ittunk, főleg hogy Nadia természetesen most sem bírt az adagjával és nekem “kellett” megennem a maradékot ;) Tényleg nagyon finom volt minden, de azért néha még sokkoló, hogy lazán elköltöm egy vacsorára azt, amit otthon egy hét alatt költenék kajára (értsd, aperitif címén legurítok egy Martinit – meglepően jó volt -, ami már többe kerül mint otthon egy ebéd ott ahol Flórával ettünk párszor a nyáron)… Persze itt más a fizetés, meg ilyenek, de akkor is. Majd leszokom róla, hogy néha még átváltok dolgokat forintra… Az étterem után még beültünk egy sörözőbe is, ahol újabb “trófeával” bővült az ízgyűjteményem (Hapkin).

Kedden programozás közben fél füllel és szemmel követtem az U20-as válogatott elődöntőjét (úgy – mármint olyan jól – magyar csapatot játszani, ahogy ők a második félidőben játszottak, én még nem láttam…), este pedig a lelkiismeretem rákényszerített, hogy éjfél körül elmenjek tekerni egy gyors kört. Történt ugyanis, hogy már tíz óra magasságában (mégha ilyen nincs is a magyarban, nem érdekel) azon voltam, hogy lefekszem aludni, de aztán inkább megnéztem a 10. részt A végtelen szerelmeseiből… Ezután tizenegy körül kicsit ledőltem szunyokálni, majd fél tizenkettőkor felébredtem, mert éhes voltam. Ekkor követtem el a hibát, ugyanis a hűtő felé menet megláttam egy 70g-os rúd csokoládét (Galler Manon), aminek nem tudtam ellenállni. Viszont aznap már ettem csokit, nem is keveset, ezért úgy éreztem, muszáj mozognom valamit, szóval felöltöztem (kint kb. 5°C), és durvultam egy 15 km-t a város körül :) Így már nyugodt lelkiismerettel mehettem el aludni… Szerdán meggyűlt a bajom a programozással, volt hogy egy órát szenvedtem egy sorral (de az egy kritikus sor volt), de a nap végére mindent megoldottam. Yesss! Este sültkrumplizni voltunk – ez itt tök normális, hisz a sültkrumpli nemzeti étel és tele vannak a városok kisebb-nagyobb sültkrumplizókkal. Ezután még tekertem egy kört a városban, csak hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam a sok sültkrumpli (ami egyébként isteni).

Miután már napokkal korábban látszott, hogy csütörtökre virradó reggel fagyni fog és emellett derült lesz az égbolt, úgy terveztem, hogy elmegyek a kastélyhoz fotózni, mivel a zúzmarás fű, az őszi színek, a kék ég és a kastély együtt igazán nyerő fotótéma. Szerda estére kikristályosodott bennem a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű fotót kéne csinálni, hanem egy ún. time-lapse videót. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 10 másodpercenként csinálok egy fotót, majd az elkészült képeket – mint filmkockákat – egymás után fűzöm és az így felépített mozgóképet mondjuk 24 kép per másodperces sebességgel levetítem. Így elméletileg két óra alatt 720 fotó készül, és az elkészült film 30 másodperc hosszú lesz. Azaz 30 másodperc alatt látjuk két óra történéseit. Nagyon látványos… Mivel a napfelkelte utáni fényekre és a zúzmara eltűnésére voltam igazán kíváncsi, nagyon korán kellett kelnem, de sikerült, így időben felállítottam a kastélykertben a technikát. Háromnegyed nyolctól háromnegyed tízig álltam ott a fagyban, szerencsére a nadrág alá húzott aláöltöző réteg (síelésnél szoktam felvenni, vagy pl. múlt decemberben, amikor -7°C-ban túráztunk a Zemplénben…) és a polárpulcsi plusz télikabát kombináció melegen tartott. A keleti horizonton levő (előre nem bekalkulált és nem is prediktált) felhők persze majdnem keresztbe tettek nekem, mert napkelte után egy ideig blokkolták a Napot, de végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az elkészült képeken (ajánlom ezt megnézni) szépen látszik, ahogy a napsütötte területekről folyamatosan eltűnik a zúzmara, stb. A mozi ráadásul a nyersanyagnak köszönhetően 720p HD minőségű lesz (értsd, ezerszer jobb mint a biciklizős videók – példának itt egy kicsit kevesebb mint 50%-os méretű képkocka), még októberben igyekszem összerakni.

20091015timelapseframe

Szuper lesz. Mivel a fotózás kicsit tovább tartott a tervezettnél, laptop helyett fotós cuccal érkeztem az intézetbe, így már mindenki tudja, hogy fotózom is – szóval a fiatalabb kutatók délelőttje a Flickr profilom böngészésével telt :D Volt megbeszélésem a témavezetőmmel (pontosabban a co-supervisor-ommal), aki maximálisan elégedett volt a munkámmal, szóval ez a nap igazán jól alakut. Este voltam gyeplabdázni, ami összehasonlíthatatlanul jobban ment mint két hete, élveztem is – nem is kicsit.

Pénteken munka után – de még az intézetben – megnéztem (és 180 as pulzussal izgultam végig az utolsó 10 percet és az első pár büntetőt), ahogy a magyar U20-as labdarúgó válogatott megnyeri a bronzérmet a világbajnokságon, nagyon büszke voltam, és örültem hogy magyar vagyok. Az on-line rendszerben már jó dátummal szerepel a szerződésem és már a fotómat is látom az egyetem dolgozói között ;) Este megnéztem a legutolsó James Bond filmet – nem volt rossz. A szombat egyértelműen a Super Shopping Saturday néven vonult be a történelembe, ugyanis megvettem a fél várost. Pedig amikor először sétáltam végig a főutcán, még nem igazán volt kedvem a pénzköltéshez. Sőt. De aztán csak meggyőztem magam, hogy vagy megveszem azt a már korábban kinézett Shimano SH-MT90-es bakancsot (lényegében egy standard Vibram talpas Gore-Tex anyagú bakancs, csak SPD-vel), vagy lassan reggelente tényleg le fog fagyni a lábam. Az esős időről nem is beszélve. Szóval megvettem, drága volt (nagyon), de szuper (már teszteltem 4°C-ban, és tökéletes). Szemeztem bringás ruhákkal is (mert 15°C alatt nem igazán tudok mit felvenni), de itt még nem akartam többet költeni. Aztán egy másik boltban mégis megvettem (mert jó ár/érték aránya volt és arra gondoltam, hogy ha novembertől áprilisig nem tekerek, akkor kerekre fogok hízni a sok csokitól) egy Northwave kantáros hosszúnadrágot és a hozzá illő hosszúujjú felsőt, mindkettő NW 4Pro anyagból (szélálló, vízálló, lélegző, szóval tök High-Tech) készült, és teljesen fekete. Úgy nézek ki benne, mint egy igazi bringás :) Életemben először van bélelt bringás nadrágom… Lényeg ami lényeg, nagyon profi a cucc, de az ára sem két cent volt… Remélem be fog válni. Ha egy évet kibír, akkor már megérte az árát. No meg végre vettem a Leonidas boltban (pontosabban az egyikben a sok közül) fél kiló pralinét ;) Sajnos a fele már elfogyott :( Na ezért kell a bringás cucc… Este megint voltam time-lapse filmhez alapanyagot fotózni, megint majdnem két órát, de most a könyvtárnál. A fotók nagyon jók lettek (minta alant), már alig várom hogy meglegyen a mozgókép is. Elhatároztam, hogy majd készítek egy hosszabb filmet is ezekből a rövidebbekből öszevágva, de ahhoz legalább 30 különböző helyszenen kell fotóznom. Ötleteim már vannak, csak idő és időjárás kérdése az egész… De nagyon jó lesz.

20091017timelapseframe

2009.10.05. – 10.11.

Vasárnap (4-én) éjjel még megvettem a repülőjegyeket a karácsonyi hazalátogatásra, szóval ha minden jól megy, akkor 24-én reggel (baromi korán) utazom haza és 31-én délelőtt repülök vissza Belgiumba, hogy a szilvesztert már Leuven-ben ünnepelhessem. Hétfőn végre átvehettem a diák-igazolványomat (plusz ingyenes – a beiratkozási díjat nem számítva – éves buszbérletet, meg brossúrákat), ami egyben a sport-kártyám is, szóval innentől kezdve végre nem kell alkalmanként 2 €-t költenem ha használni akarom a sport-létesítményeket. Valamint végre az ALMA-ban (ami a menza) is olcsón ehetek. Persze a University Hall-ban (fordítsuk egyetemi ügyintéző központnak) azt mondták, hogy egyből mehetek a City Hall-ba (mondjuk hogy városi önkormányzati- és okmányiroda) regisztrálni, nem kell időpontot kérni, mint két éve (amikor még ők adták helyben, csak azóta pl. elköltözött a hivatal, és modernizálták a dolgokat). Erre odamentem (pontosabban tekertem, de ezt innentől nem nagyon fogom hangsúlyozni, mert a napközbeni helyváltoztatásom 95%-ban biciklivel történik), és először is bajba kerültem az érintőképernyős beléptető-rendszerrel. Az ember azt várná, hogy egyértelmű felosztás várja (pl. okmányiroda, külföldiekkel foglalkozó hivatal, földhivatal, stb.), de nem. Jó 30 különböző menüpont ugyanennyi almenüvel (szerencsére angolul is), úgyhogy igen hamar feladtam és inkább odamentem az információs pulthoz, megkérdezni, hogy akkor most pontosan mit is kéne megnyomnom. Erre közölték, hogy ők is tudnak cetlit adni, csak mondjam meg mit szereték. Nos nekem kicsit speciálisabb az eset mint az átlagnak, mert mivel két éve már volt “belga személyi/lakcím igazolványom”, ezért nem kell új dossziét nyitni, csak a régit kéne előkeresni. Viszont miután mindent szépen részletesen kifejtettem, közölték, hogy nem is kellett volna jönnöm, mert az egyetemre való beiratkozás után ők (mármint a City Hall) majd küldenek e-mail-ben egy időpontot, amikor jöhetek… Jó vicc… Ezt az e-mailt lassan két hete várom… Este esőben (de nem olyan vészesben) tekertem haza, majd hajnalig olvastam, illetve mivel ekkor már kedd volt, feltelepítettem a MacBook-omra az oprendszer legújabb változatát, az Apple Mac OS X 10.6 Snow Leopard-ot. Érted, 10.6 :) Gond nélkül ment. Öröm és boldogság. Soha többé nem akarok Windows-on dolgozni. Kedden napközben istentelen szar idő volt, végeláthatatlanul ömlött az eső. Megvettem a jegyeket a már a korábbi postban megénekelt filmfesztiválra, este pedig mostam. Közben pedig olvastam ezerrel.
A szerda az extrém időjárásban is két keréken alcímet viselte, ugyanis háromszor is szakadó esőben tekertem. Először hazafelé, de mivel már reggel tudtam hogy ramaty egy idő lesz, bepakoltam az esőálló nadrágot és az esőkabátot is, így a cipőmet leszámítva csont száraz maradtam :) Estére póker-party volt megbeszélve Robin lakására, így annak ellenére hogy épp az év vihara tombolt (amolyan augusztus 20. típusú), úgy döntöttem nem leszek papírkutya, és ilyen időben is elmegyek (tudtam hogy nem lesz vége, mert láttam a radarképeket). Természetesen biciklivel (hiszen gyalog sem maradtam volna szárazabb, sőt…). Szóval felvettem az addigra (este 9) már szépen megszáradt esőnadrágot (ez értelemszerűen egy a rendes nadrág fölé felvehető esőálló nadrág) és esőkabátot, bepakoltam egy pár váltás zoknit és a papucsomat (mivel tudtam hogy a cipőm széjjel fog ázni), majd elindultam. Az öltözködésben az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy 20°C volt kinn, ami ilyen időben trópusi meleg. Egy pillanat volt csak, amikor kicsit elbizonytalanodtam, mégpedig amikor leértem a bringával a földszintre és láttam ahogy az ajtón túl mint a vízesés, úgy szakad… Nem semmi érzés volt ilyen ítéletidőbe kilépni, és elindulni, de volt benne valami mámoros is :) És nem én voltam az egyetlen a biciklisávokon! A ringen (nevezzük nagykörútnak, bár kicsi nincs is) lefelé olyan volt, mintha egy folyóban suhannék, az útból nem sok látszott… Amikor a piros lámpánál egy másik bringás mögé értem, majdnem odaszóltam neki, hogy milyen szép időnk van ma este, de aztán mégsem :D Közben továbbra is brutálisan ömlött az eső, dörgött és villámlott. Végül a lábfejemet leszámítva teljesen szárazon érkeztem Robin-hoz (ok, a nyakamnál is befolyt egy kis víz, de bakker, ilyen zivatarban ez semmi), aki egyáltalán nem nézett olyan őrültnek, mint amilyennek Budapesten néztek volna az emberek… Viszont én minimum hősnek éreztem magam :) A vicc az egészben, hogy póker végül is nem volt, mert a rossz idő miatt túl kevesen voltunk (mert vannak azért papírkutyák), de azért jól telt az este. És természetesen akkor érkezett meg a következő zivatar, amikor haza kellett tekerni, szóval mókás volt. Annyira párás volt a levegő, hogy annak ellenére hogy a táskám természetesen nem ázott be, hazaérve kicsapódott az összes pára és minden nyirkos lett benne… Értsd, a pénztárcámban lévő pénzt ki kellett tenni száradni… Ez volt az az este, amikor kiderült, hogy két ember egymástól több mint 1000 km-re is képes ugyan azt a furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot érezni… Csütörtökön a vasútállomáson még nedves 50 €-val fizettem a Go Pass-omért (10 utazás Belgiumon belül bárhova – 26 éves kor alatt). Persze délelőtt még voltam egy PhD-védésen, majd fél órán kerseztül még pincérkedtem is (itallal járkáltam körbe a vendégek között, aztán cseréltünk, és én lettem a vendég – nem csak kedves, de költséghatékony is, ha egymásnak segítünk, tetszik). Aztán este filmfesztivál Ghent-ben Nadia-val, de erről már írtam. Nagyon jó volt.
A péntek igazán produktív volt munka szempontjából (szükség is volt rá, mert a hét eleje nem igazán volt az), sokat haladtam. Megjött a szerződésem is, csak sajna a régi (az amelyik szerint csak október 5-én kezdek, de közben a témavezetőm már elintézte, hogy írják át a dolgot szeptember 1-re…), szóval kuka. Este páran voltunk sörözni (és szokás szerint tudományról beszélni… no comment…), úgyhogy két újdonságot is megkódtolhattam: Rochefort 6 és Kwak (majd következett egy már régóta ismert Duvel). Utóbbit elég furcsa alakú pohárban szolgálják fel (mint egy homokóra, középen nagyon elkeskenyedik), így esett, hogy a kritikus pontot elérve megindult a nedű (ezt a pohár igen lassú döntésével lehet csak elkerülni) és leittam magam, de nem kicsit :D Persze a belgák ajánlották, hogy ezt igyam, és tisztában voltak vele, hogy ezt mindenki eljátssza ezzel a sörrel, amikor először issza, szóval már várták, hogy tiszta pia legyek :D De jót nevettem én is :D Ráadásul az este második felében átmentünk egy másik helyre, ahol meg whiskey-t ittunk… Micsoda züllés :D Szombaton nem volt semmi extra, este megnéztem a Jumper c. filmet (egynek jó volt), majd még tekertem egy kört a város körül. Vasárnap volt floorball, ahol sajnos csak négyen voltunk, így kettő a kettő ellen játszottunk, de nagyon jól ment. Lényegében azt csináltam amit akartam, úgy mentem el mindenki mellett ahogy akartam és úgy lőttem gólt, ahogy csak akartam. Nem nagy dolog ilyen ellenfelekkel szemben, de tényleg nagyon éreztem a játékot, szóval jólesett a dolog. Végre elkészültem az utolsó Naprovatommal is, szép ábrákkal és olvasmányos szöveggel, szóval megelégedéssel zártam ezt a hetet. Mozgalmas volt, az szent.

Vasárnap (4-én) éjjel még megvettem a repülőjegyeket a karácsonyi hazalátogatásra, szóval ha minden jól megy, akkor 24-én reggel (baromi korán) utazom haza és 31-én délelőtt repülök vissza Belgiumba, hogy a szilvesztert már Leuven-ben ünnepelhessem. Hétfőn végre átvehettem a diák-igazolványomat (plusz ingyenes – a beiratkozási díjat nem számítva – éves buszbérletet, meg brossúrákat), ami egyben a sport-kártyám is, szóval innentől kezdve végre nem kell alkalmanként 2 €-t költenem ha használni akarom a sport-létesítményeket. Valamint végre az ALMA-ban (ami a menza) is olcsón ehetek. Persze a University Hall-ban (fordítsuk egyetemi ügyintéző központnak) azt mondták, hogy egyből mehetek a City Hall-ba (mondjuk hogy városi önkormányzati- és okmányiroda) regisztrálni, nem kell időpontot kérni, mint két éve (amikor még ők adták helyben, csak azóta pl. elköltözött a hivatal, és modernizálták a dolgokat). Erre odamentem (pontosabban tekertem, de ezt innentől nem nagyon fogom hangsúlyozni, mert a napközbeni helyváltoztatásom 95%-ban biciklivel történik), és először is bajba kerültem az érintőképernyős beléptető-rendszerrel. Az ember azt várná, hogy egyértelmű felosztás várja (pl. okmányiroda, külföldiekkel foglalkozó hivatal, földhivatal, stb.), de nem. Jó 30 különböző menüpont ugyanennyi almenüvel (szerencsére angolul is), úgyhogy igen hamar feladtam és inkább odamentem az információs pulthoz, megkérdezni, hogy akkor most pontosan mit is kéne megnyomnom. Erre közölték, hogy ők is tudnak cetlit adni, csak mondjam meg mit szereték. Nos nekem kicsit speciálisabb az eset mint az átlagnak, mert mivel két éve már volt “belga személyi/lakcím igazolványom”, ezért nem kell új dossziét nyitni, csak a régit kéne előkeresni. Viszont miután mindent szépen részletesen kifejtettem, közölték, hogy nem is kellett volna jönnöm, mert az egyetemre való beiratkozás után ők (mármint a City Hall) majd küldenek e-mail-ben egy időpontot, amikor jöhetek… Jó vicc… Ezt az e-mailt lassan két hete várom… Este esőben (de nem olyan vészesben) tekertem haza, majd hajnalig olvastam, illetve mivel ekkor már kedd volt, feltelepítettem a MacBook-omra az oprendszer legújabb változatát, az Apple Mac OS X 10.6 Snow Leopard-ot. Érted, 10.6 :) Gond nélkül ment. Öröm és boldogság. Soha többé nem akarok Windows-on dolgozni. Kedden napközben istentelen szar idő volt, végeláthatatlanul ömlött az eső. Megvettem a jegyeket a már a korábbi postban megénekelt filmfesztiválra, este pedig mostam. Közben pedig olvastam ezerrel.

A szerda az extrém időjárásban is két keréken alcímet viselte, ugyanis háromszor is szakadó esőben tekertem. Először hazafelé, de mivel már reggel tudtam hogy ramaty egy idő lesz, bepakoltam az esőálló nadrágot és az esőkabátot is, így a cipőmet leszámítva csont száraz maradtam :) Estére póker-party volt megbeszélve Robin lakására, így annak ellenére hogy épp az év vihara tombolt (amolyan augusztus 20. típusú), úgy döntöttem nem leszek papírkutya, és ilyen időben is elmegyek (tudtam hogy nem lesz vége, mert láttam a radarképeket). Természetesen biciklivel (hiszen gyalog sem maradtam volna szárazabb, sőt…). Szóval felvettem az addigra (este 9) már szépen megszáradt esőnadrágot (ez értelemszerűen egy a rendes nadrág fölé felvehető esőálló nadrág) és esőkabátot, bepakoltam egy pár váltás zoknit és a papucsomat (mivel tudtam hogy a cipőm széjjel fog ázni), majd elindultam. Az öltözködésben az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy 20°C volt kinn, ami ilyen időben trópusi meleg. Egy pillanat volt csak, amikor kicsit elbizonytalanodtam, mégpedig amikor leértem a bringával a földszintre és láttam ahogy az ajtón túl mint a vízesés, úgy szakad… Nem semmi érzés volt ilyen ítéletidőbe kilépni, és elindulni, de volt benne valami mámoros is :) És nem én voltam az egyetlen a biciklisávokon! A ringen (nevezzük nagykörútnak, bár kicsi nincs is) lefelé olyan volt, mintha egy folyóban suhannék, az útból nem sok látszott… Amikor a piros lámpánál egy másik bringás mögé értem, majdnem odaszóltam neki, hogy milyen szép időnk van ma este, de aztán mégsem :D Közben továbbra is brutálisan ömlött az eső, dörgött és villámlott. Végül a lábfejemet leszámítva teljesen szárazon érkeztem Robin-hoz (ok, a nyakamnál is befolyt egy kis víz, de bakker, ilyen zivatarban ez semmi), aki egyáltalán nem nézett olyan őrültnek, mint amilyennek Budapesten néztek volna az emberek… Viszont én minimum hősnek éreztem magam :) A vicc az egészben, hogy póker végül is nem volt, mert a rossz idő miatt túl kevesen voltunk (mert vannak azért papírkutyák), de azért jól telt az este. És természetesen akkor érkezett meg a következő zivatar, amikor haza kellett tekerni, szóval mókás volt. Annyira párás volt a levegő, hogy annak ellenére hogy a táskám természetesen nem ázott be, hazaérve kicsapódott az összes pára és minden nyirkos lett benne… Értsd, a pénztárcámban lévő pénzt ki kellett tenni száradni… Ez volt az az este, amikor kiderült, hogy két ember egymástól több mint 1000 km-re is képes ugyan azt a furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot érezni… Csütörtökön a vasútállomáson még nedves 50 €-val fizettem a Go Pass-omért (10 utazás Belgiumon belül bárhova – 26 éves kor alatt). Persze délelőtt még voltam egy PhD-védésen, majd fél órán kerseztül még pincérkedtem is (itallal járkáltam körbe a vendégek között, aztán cseréltünk, és én lettem a vendég – nem csak kedves, de költséghatékony is, ha egymásnak segítünk, tetszik). Aztán este filmfesztivál Ghent-ben Nadia-val, de erről már írtam. Nagyon jó volt.

A péntek igazán produktív volt munka szempontjából (szükség is volt rá, mert a hét eleje nem igazán volt az), sokat haladtam. Megjött a szerződésem is, csak sajna a régi (az amelyik szerint csak október 5-én kezdek, de közben a témavezetőm már elintézte, hogy írják át a dolgot szeptember 1-re…), szóval kuka. Viszont az kiderült belőle, hogy én vagyok kereken a 65000. dolgozója az egyetemnek :) Este páran voltunk sörözni (és szokás szerint tudományról beszélni… no comment…), úgyhogy két újdonságot is megkódtolhattam: Rochefort 6 és Kwak (majd következett egy már régóta ismert Duvel). Utóbbit elég furcsa alakú pohárban szolgálják fel (mint egy homokóra, középen nagyon elkeskenyedik), így esett, hogy a kritikus pontot elérve megindult a nedű (ezt a pohár igen lassú döntésével lehet csak elkerülni) és leittam magam, de nem kicsit :D Persze a belgák ajánlották, hogy ezt igyam, és tisztában voltak vele, hogy ezt mindenki eljátssza ezzel a sörrel, amikor először issza, szóval már várták, hogy tiszta pia legyek :D De jót nevettem én is :D Ráadásul az este második felében átmentünk egy másik helyre, ahol meg whisky-t ittunk… Micsoda züllés :D Szombaton nem volt semmi extra, este megnéztem a Jumper c. filmet (egynek jó volt), majd még tekertem egy kört a város körül. Vasárnap volt floorball, ahol sajnos csak négyen voltunk, így kettő a kettő ellen játszottunk, de nagyon jól ment. Lényegében azt csináltam amit akartam, úgy mentem el mindenki mellett ahogy akartam és úgy lőttem gólt, ahogy csak akartam. Nem nagy dolog ilyen ellenfelekkel szemben, de tényleg nagyon éreztem a játékot, szóval jólesett a dolog. Végre elkészültem az utolsó Naprovatommal is, szép ábrákkal (pl. alant a Nap aktivitása az elmúlt majdnem másfél ciklusban és az előrejelzés a következő ciklusra) és olvasmányos szöveggel, szóval megelégedéssel zártam ezt a hetet. Mozgalmas volt, az szent.

2009naprovat