Monthly Archive for January, 2008

Miééért???

Na egy gyors bejegyzés, nehogy post nélkül maradjon január utolsó hete. A PhD Comics tegnapi képkockái jól szemléltetik, hogy ha az ember nem koncentrál eléggé, akkor hogy ki tud folyni a kezei közül az a drága idő:

phd013008s.gif

“ÁÁÁ! Már délután 5 van, és még nem csináltam ma semmit! | Miért?!? Miért pazaroltam el az egész napomat értelmetlen hülyeségekkel? | Muszáj… csinálnom… valamit… Bármit… - elolvassa egy cikk első bekezdését | Huhh…” Na én nem akarok ilyen sorsra jutni, úgyhogy most kapcsolom ki a gépet, és tanulok. A holnapi vizsga utáni party már meg van szervezve :-) Csak tartanánk már ott…

Vizsgahangulat…

Sajnos jóval lassabban haladok a jegyzeteléssel, mint kellene. És ez eléggé bosszant, pedig már alapból elég közel vagyok az ingerküszöbömhöz amiatt, hogy ez az anyag tiszta elméleti fizika, és így erősen kiráz tőle a hideg. Ugyan ma teljesítettem az elvárt minimumot, de nagyon keservesen. Ennél lehetne lényegesen gyorsabban is haladni, de folyton meg kell állnom gondolkodni, hogy is vannak ezek a dolgok, aztán meg elszörnyedni hogy “te jó ég, ezt még meg is kell tanulnom?” Na ez utóbbi kihagyásával is már sok időt lehetne nyerni. Ráadásul az asztal és a szék nem megfelelő magassága miatt kezd szétmenni a sok írástól a vállam… Nagyon remélem hogy a következő két napban ki tudom jegyzetelni a nem kevés hátralevő anyagot, mert a két és fél (mert csak délután kettőkor van a vizsga) nap tiszta magolási tanulási idő már így is kevesebb a kelleténél… Azért csak lesz valahogy… Sajnos megint úgy érzem magam, mint az elmúlt vizsgaidőszakokban; nagyon rosszul esik hogy nem haladok, és globálisan elegem van az egészből :-( Nem hinném, hogy a vizsgáig írok újabb bejegyzést, a tanulás iránti utálatot és a parázást megtartom a továbbiakban magamnak… Szerencsére a zene, amit múltkor vettem nagyon jó, néha amikor már nagyon-nagyon elegem van, akkor meghallgatom pl. ezt a számot:

Még 10 nap belga földon

Onnan tudom, hogy már nincs sok hátra az ERASMUS-omból, hogy amikor tegnap voltam a mosodában, ráeszméltem, hogy ezután majd már csak egyszer kell itt mosnom. Na meg a közelgő utolsó vizsgám (nem mintha olyan nagyon sok lett volna) leheletét is a tarkómon érzem…

Láttam az interneten, hogy Bálint öcsém (nem mintha más öcsém is lenne) utánpótlás válogatott kerettag – ez nekem új. Mondjuk gondolom egyébként nem mehetett volna a mostani világkupára, ha nem lenne az… Megnéztem az eredményeit is, remélem nem haragszik meg, ha beírom őket ide. Szóval München, 2008-as VK: az első napon (január 24.) Bálint a junior légpuskás fiúk között 579 körrel (97 94 95 98 98 97) az 58. lett (76 indulóból, miközben 592 kör kellett a döntőbe kerüléshez). No de a második napon Bálint már 48. (egyben a legjobb magyar) lett 582 körös (98 99 96 97 97 95) eredményével (és itt már 590 kör is elég lett volna a döntőbe kerüléshez – megjegyzem edzésen már lőtt többet is, ha jól tudom). Ezzel másnap a felnőttek (!) között 83. lehetett volna. Nem rossz. Gratula. Az Olimpiára remélem a szövetség fizeti majd a repülőjegyeinket – persze addig azért még lehet fejlődni (modjuk a 600 az olyan szép kerek szám) :-D

Tegnap egyébként nem kezdtem el tanulni, inkább pihentem (kicsit megviselt a vizsga előtti három óra alvás…). A QuickTime Player-emet Pro szintre bővítettem, így most már tudok videókat mindenféle szuper módon tömöríteni, meg majd állóképek sorozatából egyszerűen gyorsított felvételeket csinálni (sőt még akár az iPod-omra is tudok mozgóképet konvertálni)… Ok, gondolom ezzel most túl sokat nem mondtam, de nem ez a lényeg, hanem hogy ez nekem most jó :-) Egyébként ez a Napfizika bármennyire is Nap, sajnos fizika, így nem haladok valami jól, remélem holnap jobban fog menni, mert ma nagyon nem voltam motivált… Pedig a közeljövőt tekintve mindenképpen utolsó tesztelendő csokit is feláldoztam az élvezetek oltárán:

Galler Piemontias

30%-os tejcsokoládé bevonatban rejtőzik az ún. “crispy filling”… Vannak benne mogyoró- és puffasztott gabonapehely-darabok, valamint némi kókuszőrlemény is. Ez az a tipikus ropogós töltelék. Ízre finom, de semmi extra. Jó csoki, de ezen felül nem tudnék semmi pluszt mondani. Kicsit olyan “egynek jó”…

Értékelés: 4 alá (jó)
Ár: 1.49 € / 100g

Ui.: nem akarok fizikát tanulni… nem akarok differenciál-egyenleteket látni, Taylor-sorba fejteni, meg hasonlók. Oké, hogy következő szemeszterben csak két tárgyam lesz meg egy szigorlatom, de az mind fizika lesz. Elméleti fizika… Bele fogok őrülni… Valaki mentsen meg!

Update: most láttam az egyik blogon, amit rendszeresen olvasok, hogy a szerző olyan nyomtatót (EPSON DX9400F) vett, amin lapadagolós scanner van! Álmaim netovábbja (bár azért megnézném még hogy milyen más modelleknél van még ilyen, mielőtt választanék) – az összes hülye kidolgozott szigorlati tételem, vizsga-összefoglalóim, minden egy gombnyomással mehetne fel a netre egy-egy csinos kis PDF formájában… És megint egy picit jobb embernek érezhetném magam. Függöny.

A vizsga – és ami mögötte van

Tényfeltáró műsorunk következik :-D Ez nem lesz egy rövid bejegyzés, az is biztos. Először is tegnap kicsit kicsúszott az idő a kezeim közül, és nem igazán kezdtem neki időben a tanulásnak, így éjfélkor még csak a kijegyzetelt anyag fejembe tömésének felénél tartottam… (Lehet hogy a sok tömés eredménye, de találtam egy ősz hajszálat!!! Ez már a HARMADIK volt!!!) Persze nem nagyon estem kétségbe, csak mérges voltam, hogy e miatt hajnali négykor kell majd kelnem, hogy a maradékot is megtanuljam, pedig ha négy órával korábban nekifogtam volna, akkor még aznap befejezhettem volna. Na nem baj, buta ember a saját hibájából tanul. Van ilyen. A lényeg az, hogy ma reggel háromnegyed nyolckor már azt is tudtam, hogy hány “ly” betű van a 3. oldal alsó öt sorában (de legalábbis ilyen részletesen az anyagot)… A vizsga 9-kor kezdődött (The Milky Way Galaxy – ami nálunk Galaktikus csillagászat, csak éppen négy félévig tanuljuk…), de már félkor ott voltam, hogy szokjam a termet – na meg hogy még egyszer átolvassam a fontosabb részeket. Öten vizsgáztunk ma – egyébként nem is tudom írtam-e, hogy itt nem lehet sok vizsgalehetőség közül választani, aztán meg tologatni, központilag állítják össze mindenkinek a vizsganaptárát, nincs lehetőség válogatni…

Hivatalosan szóbeli vizsga volt (oral, with written preparation), de akár írásbeli is lehetett volna, mert a kérdéseket két nyomtatott A4-es lapon kaptuk a megmagyarázandó ábrákkal együtt… Szóval úgy nézett ki mint egy dolgozat. Egyébként nem volt túl nehéz, de túl könnyű sem. Volt Hubble-villa (aminek semmi köze a menzához, valójában egy morfológiai osztályozási séma galaxisoknak), Olbers paradoxon (ami szerint ha a galaxis végtelen lenne és nem lenne benne elnyelés a por miatt, akkor az éjszakai ég a csillagok fénye miatt olyan fényes lenne, mint a nappali – persze azért paradoxon, mert a modell megkötései köszönőviszonyban sincsenek a valósággal…), “zárt doboz” modell (ami a He-nál nehezebb elemeknek a galaxison belüli feldúsulásáról szól, és itt most nem részletezendő érdekes megkötései vannak – ja, és persze elég rossz modell, de jobbak kiindulási alapja…), különböző galaxisok színképének felismerése, és még egy halom apró kérdés. Elég jól ment, ugyan eredményt itt sem mondhatott a tanár, de meg volt elégedve (és egyszer kétszer csodálkozott hogy bizonyos adatokat honnan tudok fejből… – fotografikus, de sajnos elég rövidtávú memória, bizony). A belga értékelést ismerve kb. 17-18 pontra számítok a 20-ból. Persze otthon biztos 5-ös lett volna :-)

Vizsga után hazamentem, aztán ebéd előtt még felváltottam az első utamba eső bankban az otthonról hozott nagy címletű Eurót, amivel sehol nem lehet fizetni, majd a menza után voltam vásárolni is – így már van mit ennem a hétvégén. Viszont semmi extra csokit nem vettem, mert egyszerűen már lassan nincs olyan, amit még nem kóstoltam… Szerencsére van még két Galler, abból az egyik itt hever mellettem, úgyhogy még ebben a bejegyzésben “ki fogom vallatni”.

Egyébként a nagyszüleimtől kapott Euró egy részéből ma vettem egy iTunes “feltöltőkártyát” (Gift Card), és regisztráltam a belga iTunes Music Store-ba (ITMS) – a belga címemmel. Nagyon sajnálom, hogy Magyarországról még nem elérhető ez a szolgáltatás, mert szinte minden zenét meg lehet venni (ugyanis ez egy internetes zeneáruház, amit az Apple üzemeltet – csak hogy Mama te is tudd, mire költöm az ajándékot), ráadásul általában olcsóbb, mint CD-re költeni, arról nem is beszélve, hogy kényelmesebb… Már korábban kinéztem magamnak, és most meg is vettem Seal “Best 1991-2004″ c. válogatás-albumát (27 szám, 17.99 €). Egy átlagos album egyébként 9.99 € szokott lenni, de vannak hangoskönyvek, filmek, stb. Az USA-ban már kölcsönözni is lehet filmeket ezen a rendszeren keresztül! Itt egy kép az iTunes-ból:

itunes01.jpg

Egyébként most is az egyetemen vagyok, mert it továbbra is korlátlan a net. És gyor. Nagyon gyors. Az iPod-om szoftverét is frissítettem. Most pedig jöjjön a bejegyzés utolsó része, a csoki :-) Na még egy valami: a Solar Physics tanárom felrakott nekem pár minta kérdést, hogy mire számíthatok majd a vizsgán. Ez mind szép és jó, csak egy bibi van, hogy mindez teljesen hollandul van :-D Szóval írnom kell neki, hogy hát izé, de továbbra sem tudok ezen a szép nyelven ;-) Na, akkor csoki, védd magad!

Galler Manon

Hű, ez fehércsokis! Legalábbis a külseje – 23%-os… Jesszus, csoki az még egyáltalán? Na mindegy, nem vagyok egy nagy 99%-os kakaótartalom rajongó, szóval ilyeneken nem akadok fenn :-) Viszont olyan illata van, mint a kedvenc Leonidas bombonomnak! Hű, és megnéztem, a nevük is ugyan az. Ezek a csokitesztek javítanak az eddig hihetetlenül pocsék ízlelésemen és szaglásomon (hogy így beazonosítsak egy illatot, arra nem nagyon volt korábban példa)! Már ezért is megéri csinálni. Hihetetlen, imádom… A töltelék barna kávékrém…mmm, mennyeien lágy… Jajj, kezd ez a teszt elfolyni, de hát ez az illat és ez az íz akkor is isteni! Mondjuk eleve kávés-csoki rajongó vagyok, de ez tényleg az egyik, ha nem az eddigi legfinomabb. Instant get!

Értékelés: 5 fölé (jeles)
Ár: 1.49 € / 100g

Tanulni, tanulni, tanulni!

Na persze nem árt néha pihenni is, de arra azt hiszem várni kell még a születésnapomig (mert akkor lesz az utolsó vizsgám). Ma befejeztem a tudnivalók (értsd a megtanulnivalók) kijegyzetelését, éppen hogy kicsit több lett mint 8 A4-es oldal. Nem egy nagy vész, és nincs képletből sem túl sok – nem egy kvantummechanika, ha értitek mire célzok ezzel… Szóval ez a mennyiség a holnapi nap folyamán csillagos hatosra is elsajátítható, nem parázom. Minden terv szerint halad. Ja, azért kicsit pihentem is, vacsora után megnéztem a VT4-en a The Terminal c. filmet. Nekem még mindig nagyon bejön (mint majdnem az összes Tom Hanks film). Egyébként meg ma szép napos idő volt, de hűvös, már csak 1,6°C van (mivel derült az ég és szökik el a meleg – lehet hogy hosszú idő után ma éjjel újra fagyni fog?).

Galler Amandes

Mivel a múltkor nem csak egyfajta Galler-t vettem, lássuk a mai áldozatot. Cseles, mert azt hittem, szimpla mandulás csoki, és amikor először beleharaptam, nem értettem mi a fene nem stimmel, olyan furcsa íze volt… Enyhe mandula íz rendben, kicsit még a pörkölt mogyoróra emlékeztet (amit nyomokban persze tartalmazhat is), de mi ez a furcsa íz. Percekig nem tudtam mi nem stimmel, kerestem a csoki papírján a megoldást, és sehogy nem találtam. A töltelék egyébként két rétegű (most nem krém, hanem az a szárazabb, tömör állagú – de jó lenne az ilyen alap dolgok nevét is tudni… na mindegy, majd ebben is fejlődök) egy középbarna (ez lehet a mandulás), és egy amolyan marcipán színű… Hoppá, és itt esett le, hát hiszen ez marcipán! (Aztán persze a csomagoláson is meglett, csak elbújt a csoki angol nevében…) És nem is rossz! De azért ez nem pontosan az, amitől én úgy “oda-meg-vissza” tudnék lenni :-) Nem tudom mennyire lehet ezt mondani egy ízre, de ez olyan sötét, kicsit olyan mint a zenében a basszus, mély, lassú… Ezzel szemben a múltkori mandarinos vidám és könnyű volt, mint egy szombati vásár első percei egy tavaszi reggelen, amikor még minden friss és illatos… Kezdek belejönni ebbe a csokitesztelésbe ;-) Szóval jó ez a csoki, de annyira nem az én esetem – ami persze az értékéből nem von le semmit.

Értékelés: 5 alá (jeles)
Ár: 1.49 € / 100g

Haladok, és már csokim is van!

Na a mai adag készen van, lehetett volna ugyan több is, de a minimumot így is túlteljesítettem – és a bejegyzés után szerintem még kicsit vissza is megyek a bányába. Szóval alig két nap alatt 203 oldalt (slide-ot) ki is jegyzeteltem a 257-ből, és még van egy kis hely a 6. A4-es oldalam alján. Tömören és kis betűkkel írok, az biztos :-) Egyébként 10,0°C van kinn (már lassan egy hete beüzemeltem a vezeték nélküli külső hőmérőmet) és éppen süvít a szél… bár ez itt az utóbbi időben nem volt olyan ritka. Viszont ma voltam boltban is, és így megkóstolhattam (még mielőtt valaki belémkötne, előbb kifizettem, hazahoztam, és csak utána ettem belőle…) egy újabb ízt a Galler választékából – lássuk a tapasztalatokat!

Galler Grand Marnier

Az első dolog ami eszembe jut: “Párizsi kocka” íze van… De mi is ez a Grand Marnier? Csak mert nekem ez így (bármilyen szégyen is) semmit nem mond. Nézzük, mit mond a Wikipedia: a Grand Marnier egy likőr, melyet még 1880-ban alkotott meg Alexandre Marnier-Lapostolle. A triple sec-ek (~ narancsos likőrök) egy fajtája, többféle konyakból, narancs-esszenciából és egyéb összetevőkből készül. Most már ezt is tudjuk. Állagra a töltelék nem is hab, nem is krém, valahogy a kettő között. Finom, de nem az a nagyon ütős finom, és bosszantó, ahogy a csoki (ami egyébként 59%-os) elválik a tölteléktől, ahogy törik. Valahogy az alja nem ragaszkodik elég erősen az oldalához és a tetejéhez – ejnye, ez bizony Galler sajátosság… De az utóz, ami megmarad a szájban, az finom, talán itt jön elő igazán az a kis narancsos felhang. Nincs szívem rosszabbat adni mint:

Értékelés: 4/5 (jó/jeles)
Ár: 1.49 € / 100g

Namostazértmársokkaljobb!

Ugyan felkelni most sem sikerült időben (de már majdnem), a mára tervezett anyaggal már most készen vagyok! Szuper, elégedett lehetek magammal :-) Ha holnap még felkelni is sikerülne időben, az maga lenne a tökély, és akkor akár már holnap készen lehetnék a teljes anyag kijegyzetelésével. De a legjobb az, hogy a téma nem valami nehéz, így már most úgy érzem, hogy amit leírtam, azt egy négyes szintre minden további tanulás nélkül is vissza tudnám adni. A mából megmaradt időben vacsorázni fogok, illetve elolvasom a könyvben a kijegyzetelt anyagnak megfelelő részeket (amit ugyan tudni nem kell, de nem is árthat). Na csak így tovább! Ja, és bizony reggeliztem is!!!

Namostmáraztánejnye…

Ma márpedig időben lefekszem (azonnal a Világok harca c. film után), holnap időben felkelek (és reggelizni is fogok, mert ez már nem állapot) és most már aztán igazából tényleg rendesen fogok tanulni, nem úgy mint ma, amikor nem igazán és nem is rendesen nem is tanultam… Ejnye… Pedig itt hever előttem minden anyag, neki is lendültem párszor, de olyan unalmas, hogy nagyon. És amilyen buta vagyok még jókedvre-derítő csokit sem vettem, és holnap zárva lesz minden :-( Így azért nem olyan könnyű tanulni. Hétfőn csokit kell szereznem. Szigorúan a tanulás érdekében. Holnap este majd beszámolok.

Ami hiányozni fog, ha hazamegyek…

Az a CSOKI. Egyértelműen, így nagybetűkkel… Mondjuk most azért már spórolok, de mivel nem lehet folyton csak KitKat-et enni – ugyan szerintem az egyik legjobb kommersz csoki (a ChunKy) -, ma gondoltam megkóstolok egy új ízt a Galler kínálatából (és most vettem másfajta felvágottat is, nem csak mindig ugyanazt eszem ám – na jó, mostantól igyekszem nem ugyanazt enni). Hát lássuk:

Galler Mandarine Napoléon

Már írtam két ilyen márkájú csokiról, úgyhogy a csomagolást nem is firtatnám, térjünk egyből inkább a lényegre! Gondolom mindenki ismeri az olyan töltött csokikat, amik jól tele vannak nyomva kicsit kemény és brutálisan édes, fogbaragadó krémmel (utána persze szomjúságérzet, miegymás)… Na ez a csoki nem ilyen. Nagyon nem. Azt hiszem kezdek Galler-párti lenni. Eddig majdnem mindegyik csokijuk különleges volt, más mint amire vártam, vagy mint amit a hasonló ízvilágú szeletek után képzelni mertem volna. Szóval ennek a rúdnak az a különlegessége, hogy nem krémmel van töltve, nem is azzal a kicsit száraz, enyhén morzsolódó töltelékkel, hanem habbal! Sajnos a külső tejcsokoládé (30%-os) borítás képes úgy széttörni, hogy közben elváljon a habtól, de ilyen állagkülönbségekkel (egy csokin belül) ezt máshogy nem lehetett megoldani – nézzük el nekik. A habban, ami egyébként közel fehér színű és vaníliás ízű, ott lebegnek a mandarindarabok – nem is kis számban. Olyan könnyű ez a csokoládé, annyira lágy, hogy kár hogy már meg is ettem :-)

Értékelés: 5 (jeles)
Ár: 1.49 € / 100g

Egyébként a csokiról jut eszembe, hogy elfelejtettem elmesélni valamit az első nappal kapcsolatban. Benn ülök a gépteremben, dolgozok ezerrel a beadandómon, előttem pont egy fehércsokis, kókuszos Galler szelet hever félig elfogyasztva, amikor bejön Dr. Pierre és egy 500g-os Leonidas dobozból kínál körbe minket (mert még a holland srác is ott volt rajtam kívül). Amikor udvariasan elutasítom, igen csodálkozva néz rám, és megjegyzi, hogy nem tudom mit hagyok ki. Aztán már elindul vissza az ajtó felé, amikor észreveszi előttem a Galler csokit, és (az arckifejezését látni kellett volna) azt mondja, hogy akkor ő most visszaszívná az előző kijelentését :-D Volt nagy jókedv mindkét félről.

Egyébként (hihetetlen milyen sokszor használom ezt a szót, nem tudom feltűnt-e már valakinek) tanulni hihetetlenül nincs kedvem, úgy érzem még nem is nagyon kéne, mert csak 24-én lesz a vizsga (Milky Way Galaxy – az ELTE Galaktikus csillagászat c. kurzusának felel meg, nehézségben is…), van könyvem, amiből a tanár alfejezetekre (!) bontva megjelölte, hogy mit olvassunk el, és még azt is mondta, hogy tudni viszont csak azt kell, ami a diákon is fenn volt (amiket természetesen hiánytalanul letölthettünk az e-learning felületről). Viszont nem tudom miért, de hatalmas alkotási vágy van bennem, amivel nem nagyon tudok semmit sem kezdeni, pedig már a kéktúrás oldalon is mindent kijavítottam, amit lehetett… Persze ezek olyan apróságok, amiket más soha nem vesz észre, csak magamnak okoznak örömet :-( Flórának itt is gratulálok az 5-ös vizsgájához! Egyébként meg ez az ALMA egy nagyon jó hely (és amíg elmegyek oda legalább kicsit ki is mozdulok). Vacsorára is ennék változatosabb dolgokat, de olyan drágák a saláták, hogy az nem igaz… Botrány. Nem tudom otthon is ez van, csak nem járok eleget boltba?

Egy pihenőnap

A mai nap a pihenésé. Végre kialudtam magam – tegnap este amikor befejeztem a Nap-rovatot a Meteor-ba, akkor elég kába voltam már, és amint bedőltem az ágyba, rögtön el is aludtam. Ma reggel (9:45) kényelmesen, frissen és üdén keltem, elolvastam a híreket, szörföltem az információs világsztrádán (fél óra múlva egyébként új Mac-termékeket fognak bemutatni… – megtörtént, állam leesett…, bár az ára is ütős, úgyhogy nekem továbbra is egy MacBook kellene…), majd kicsit FIFA07-eztem (focis számítógépes játék, épp az angol harmadosztályba feljutott csapatommal harcolok a sikerért), voltam ebédelni az ALMA-ban (tegnap isteni marhapörköltet ettem ott), végül pedig összeállítottam az idei kéktúra-tervezetet, mely nagyon részletesen (a vonat- és buszjratok adataival) egy PDF file-ban található meg, de a kivonatot itt is közlöm (táv | szintemelkedés – tájékoztató jellegű adatok):

OKT 1/1-2.: Kőszegszerdahely – Velem – Írott-kő – Kőszeg (23,6 km | 749 m)
OKT 1/3-5.: Kőszeg – Szeleste (36,6 km | 271 m)
OKT 1/6-8.: Szeleste – Sárvár (21,8 km | 67 m)
OKT 19/1-3.: Becske – Nógrádsipek (25,6 km | 723 m)
OKT 19/4-5.: Nagymező puszta – Nógrádsipek (21,1 km | 512 m)
OKT 24/a.: Putnok – Aggtelek (30,7 km | 672 m)
OKT 24/b.: Aggtelek – Bódvaszilas (32,3 km | 943 m)

Ez azt jelenti, hogy szükségem van az 1. szakaszhoz (ami ráadásul Tomiéknak is hiányos és Katának és Dávidnak is hiányzik) egy péntek-vasárnap hétvégére (remélem pénteken nem lesz órám, és azon a héten majd a munkát is úgy csoportosítom), aztán a 19. szakaszból hátralevő két részhez két napra bármikor, illetve egy hétvégére a Putnok-Bódvaszilas távhoz. Ez nem sok, jóval kevesebb mint 2006-2007-ben, de ha ez meglesz, és mondjuk a korábban vázolt TT-k fele, akkor már boldog leszek, és a Flórával együtt tölthető időből sem vesz el túlságosan sokat a “túramániám”. De a legjobb ebben a tervben az, hogy 2009-re már csak a Bódvaszilastól keletre lévő 160,8 kilométer maradna, ami az idénre tervezetthez hasonlóan 7 nap alatt egész kényelmesen teljesíthető! Na azt hiszem több ilyen túraterves bejegyzés egy ideig nem lesz, mert idénre már nincs mit megtervezni :-D

Egyébként most elég viharos szél fúj odakinn, sajnos ma már semmi nem érződött a tegnapi nagy tavaszból… Most este még egy kis FIFA meg tévézés a programom, aztán megpróbálok időben lefeküdni. Utóbbival azért szoktak problémáim lenni… Flórának folyamatosan szorítok a csütörtöki vizsgához! Kitartás, már csak három hét, és a vizsgáknak is vége (azoknak már hamarabb is) és én is megyek haza.