Monthly Archive for October, 2008

Diplomamunka (1.)

Most már végre elkezdtem igazán intenzíven foglalkozni a diplomamunkámmal – végül is szeretném hogy minél előbb készen legyen. A nyersanyag (adatok halmaza) már az elmúlt években elkészült (fenn ültünk Piszkéstetőn a távcső mellett, és mértünk), ezt most már “csak” (muhahaha…) fel kell dolgozni, aztán a dolgozat megírása tényleg már csupán hab a tortán, avagy gyerekjáték. Az alábbi képen látható többek között a kutatás tárgyát képező csillag is. A többi száz pecsétes titok, ha elmondanám, meg kellene hogy öljelek titeket…

*Watch out This Field :-) from The STScI Digitized Sky Survey

NightRide (2.)

Egyheti kihagyás után megint voltam éjjeli tekerésen. Ne kérdezze senki merre jártunk (most csak a pesti oldalon), de teáztunk, aztán hajnali egy (vagy talán inkább kettő) körül voltunk egy pékségben – olyanban, ami előtt már az illattól éhenhal az ember és 400 forintból még így a gazdasági világválság idején is jól lehet lakni. Mindeközben pedig tekertünk – egy icipici híján – 60 kilométert (ez az adat konkrétan rám vonatkozik). Most alvás, aztán holnap folytatom a szakdolgozati munkát… Zzzz…

Diamonds X3M Team – ARES HC U21 15-4 (3-3,6-0,6-1)

Miután az ARES a legutóbbi fordulóban kikapott a Paks otthonában, bevallom arra számítottam, hogy egy vereségtől felpaprikázott csapattal szemben az eddigieknél nyögvenyelősebb lesz a mostani két pont megszerzése. Nos, szerencsére tévedtem, és csak az első harmad sikerült egy kicsit gyengébben. Mielőtt még tovább mesélném, a tisztánlátás érdekében nem árt tudni, hogy az ARES HC U21-es csapata a kiírás szerint nem kerül be az OB II rájátszásába (az már egy másik történet, hogy miért is kellett egy OB I-es csapat U21-es alakulatát az OB II-ben elindítani) – így talán érthetőbb, miért csak másfél sorral álltak ki ellenünk. Szóval az első harmadban szokás szerint két (plusz egy “nulladik”) sorral kezdtünk, de valahogy átvettük az ARES állóhelyben folytatott játékát, így nem igazán tudtunk belelendülni. A 10. perc végén még az ARES vezetett 3-2-re… Aztán az akkorra már két gólos Bajaszgalan Amara sportszerűtlen magatartásért (ütővel, szándékosan ütötte meg Nagy Norbit) kapott egy végleges kiállítást… A harmad vége előtt sikerült egyenlíteni, majd a második játékrésztől végre magasabb fokozatba kapcsolni. A harmadik harmadban a megnyugtató előny birtokában már három sorral játszottunk – így pályára léphettem én is, a mostanra már megszokott védő pozícióban (megjegyzem a harmadik sor nem is kapott gólt). Végül tehát nagyon sima győzelem lett a vége, így továbbra is 100%-os a csapat, és két ponttal vezetjük a bajnokságot a Miskolci FE előtt (pedig egy meccsel kevesebbet játszottunk). Csak így tovább! Hajrá Diamonds!

Floorball totó

Már négy forduló lemet abból a több mint egy hónapja elstartolt tippversenyből, melyet a floorball.blog.hu szerkesztői – többek között a Magyar Floorball Szakszövetség támogatásával – hívtak életre. Minden körben az aktuális hétvége (vagy jelen esetben pl. hétközi forduló) általában magyar bajnoki (férfi és női OB I, OB II, valamint néha utánpótlás meccsek, esetleg OB III, Magyar Kupa, stb.) mérkőzéseire kell pontos végeredményt tippelni. “Egy tippért csak akkor jár pont, ha a győztest (vagy döntetlen eredményt) sikerül eltalálni, ennek értéke 10 pont. Ez a pontszám az alábbiak szerint módosulhat: Ha sikerül eltalálni az egyik csapat lőtt góljainak a számát – 15 pont. Ha sikerül eltalálni a gólkülönbséget – 20 pont. Ha sikerül eltalálni a végeredményt – 30 pont.” Van fordulónkénti verseny (az 1. helyezett egy 5000 HUF-os vásárlási utalványt nyer), összetett verseny (25000 HUF-os utalvány) és az igazolt játékosok számára csapatverseny is (”a csapatversenyben egy csapat eredményét az összetett versenyben a 4 legelőkelőbb helyen álló csapattag pontszámának összege képzi”).

Erről az egészről főleg azért írok, mert a legutóbbi (4.) fordulóban 4. lettem, és mivel 100 pont alatt még sosem voltam, a kiegyensúlyozott teljesítményemmel feljöttem összetettben is a 4. helyre, ami nagyjából 100 indulóból nem olyan rossz! :-) Sajnos a csapatversenyben visszacsúsztunk a 4. pozícióba (a többieknek most nem jött össze a korábbi jó eredmény). Az állás alakulását a totó honlapján lehet követni.

Öt forduló után (2008.10.28.) így fest a dolog:

1. Liska Bálint (Fekete Ló Ajka) – 665
2. Alparán Zoltán (Torpedo Justitia SC) – 650
2. Tóth Imre (Kecskeméti Református Kollégium) – 650

3. Pápics Péter (Diamonds X3M Team) – 645

Hét forduló után (2009.02.07.) így fest a dolog:

1. Liska Bálint (Fekete Ló Ajka) – 980
2. Kiss Attila (Neumann-Kartal FSE)  – 920

3. Pápics Péter (Diamonds X3M Team) – 885

Tizenegy forduló után (2009.03.30.) így fest a dolog:

1. Liska Bálint (Fekete Ló Ajka) – 1470
2. Kiss Attila (Neumann-Kartal FSE)  – 1410

3. Pápics Péter (Diamonds X3M Team) – 1375

Tizenhárom forduló után (2009.04.21.) így fest a dolog:

1. Liska Bálint (Fekete Ló Ajka) – 1725
2. Kiss Attila (Neumann-Kartal FSE)  – 1680

3. Pápics Péter (Diamonds X3M Team) – 1650

Végeredmény (2009.06.03.):

1. Liska Bálint (Fekete Ló Ajka) – 1925
2. Kiss Attila (Neumann-Kartal FSE)  – 1860

3. Pápics Péter (Diamonds X3M Team) – 1835

NightRide (1.)

Előző éjjel én is elmentem a mostanra lassan már szokásossá váló éjszakai városi tekerésre, a NightRide-ra. 20:30-tól gyülekeztünk a Deákon a Gödör fölötti kiszáradt kacsaúsztató partjánál. Elég érdekes arcok vannak ilyenkor szombat este (partyidő) a belvárosban… Maga a rendezvény akár Minimal Mass-nak (a Critical Mass kistestvérének) is tekinthető, a cél a biciklis közlekedés népszerűsítése, valamint az autósok szoktatása a forgalomban egyre gyakrabban előforduló biciklisekhez – ezáltal a kerékpárok közlekedés biztonságosabbá tétele is.

Nagyjából húsz fős társaság indult neki az éjszakának, és bár a legvégére (kajálás) már nem maradtam ott, végig tíz fölött maradt a létszám. Kicsit az elmulasztott őszi Criticall Mass bepótlása volt ez most nekem. Útvonalunk a következő volt (kisebb kitérőket leszámítva): Kiskörút – Baross utca – Szigony utca – Práter utca – Orczy tér – Baross utca – Nagykörút – Margit híd – Árpád Fejedelem útja – Szentendrei út – Pók utca – Nánási út – Királyok útja – Gát utca – Megyeri híd – Váci út – Nyugati. Ehhez jött még nekem hozzá az oda- és visszatekerés Angyalföldről. Odafelé az Alkotmány utca igazán európai biciklisávját is kipróbáltam végre. Bárcsak az egész várost behálóznák az ilyen sávok! A Megyeri híd nagyon tetszett, ugyan elég fényszennyező ez a díszkivilágítás, de azért szép… Itt, pontosabban a híd alatt nem maradhatott el a bicikliemelés és fotózás sem (piros széldzsekiben vagyok ott elől). A forgalommal sehol nem volt gondunk, nem dudáltak ránk, nem akartak sávon belül megelőzni minket, stb. Természetesen mindegyikünk ki volt világítva. A fényképen pl. jól látszik, hogy a gumimon a fényvisszaverő csíkok az oldalról közeledőknek milyen jól jelzik a biciklist. Majdnem 55 km tekerés (és sok beszélgetés) után fél kettő körül értem haza. Jó volt, legközelebb is megyek, ha nem esik és ráérek.

Mit számít az ütő?

Nagyon is sokat. Pedig nincs is olyan ütő, ami mindenkinek a legjobb lenne, mert más-más stílus más-más ütőt kíván… Na jó, elég a rizsa, a lényeg az, hogy új ütőm van :-D A neve Salming Hammer II (96 cm, 27 mm-es flex, 7X Quest ütőfej).

Eszméletlen a változás a régi után. A nyél felső része ovális, az alul lévő kéznél viszont már kör keresztmetszetű, így nagyon kényelmes a fogása, de az igazán lényeges dolog az, hogy nagyon könnyű (229 g), és a fej síkjának dőlésszöge valamint a nyéllel bezárt szöge nagyon más, mint a korábbi ütőmnél, ezáltal nagyon könnyű vele húzásból lőni. Amit eddig szenvedve sem tudtam normálisan megcsinálni, az a hétfői edzésen szinte azonnal ment! Nagyon meg vagyok elégedve! Sajnos ma kivételesen nincs edzés…

Mac mini “in da house”

Úgy alakult, hogy a (szerintem legalábbis) már használhatatlan szintre lassult, körülbelül 6 éves központi PC-t (amin főleg Apu szokott dolgozni, vagy netezni) mindenképpen valami újjal kellett helyettesíteni, mert ez az állapot már tarthatatlan volt. Nem kismértékű marketingfellépésem (pl. Mac OS X bemutató videók) következtében így került a családba az első Mac. Konkrétan egy 2.0 GHz-es Intel Core 2 Duo processzoros, 2GB memóriával rendelkező Mac mini. Mini, mert irtózat kicsi, amint az az alábbi képen látszik (viszonyítási alapnak az ott egy szabvány CD/DVD lemez).

Igazából Aput az első videók után már nem kellett nagyon győzködni, Anyu viszont csak úgy ment bele, ha vállalom a rendszeradminisztrátori teendőket – azaz neki nem is kell hozzányúlni. Mi sem egyszerűbb. Hisz ez nem egy Winfosos (én kérek elnézést) PC, hanem egy kiforrott Mac, a legfejlettebb operációs rendszerrel. Első bekapcsolás után billentyűzet, egér és monitor azonnal ment, semmit nem kellett feltelepíteni, vezetékes és wifi hálózat gond nélkül élt, az egész működött úgy ahogy volt. Out of box. FLAWLESS. És akkor ott van a Leopard (az OS X legújabb verziója) megannyi kényelmi szolgáltatása – Apunak főleg az iTunes-ból ismerős Cover Flow böngészés tetszik a Finder-ben, meg a Quick Look (a file-kezelőből mindenféle dokumentumot meg lehet nézni bármilyen más program elindítása nélkül). És itt még közel sincs vége a jóságnak. Ide kattintva lehet a rendszerrel ismerkedni. Az ingyenes OpenOffice leszármazott NeoOffice-val az MS Office file-okat is gond nélkül lehet szerkeszteni, és nem volt túl nehéz megoldani az Outlook-os naptár, névjegyzék (O2M-el, de utóbbinál ANSI-ból Unicode-ba kellett konvertálni hogy legyenek a Mac-en is ékezetek) és levelezés átköltöztetését (Thunderbird-be importáltam az Outlook mailbox-ait, amiket aztán már a Mac is tudott importálni) sem a megfelelő (csak épp sokkal jobb) Mac-es alkalmazásokba. Aztán még feltettem a Missing Sync nevű alkalmazást, amivel Apu a Windows Mobile-os HTC kütyüjét tökéletesen tudja szinkronizálni! Ezen a ponton a régi, percekig boot-oló PC-t el is lehetett felejteni. A dolog egyetlen hátránya, hogy ezek után elég rossz visszaülni a Winfosos laptopom elé… És akkor a végszó: egy Mac ugyanazt tudja mint egy PC, csak éppen jobban, szebben, értelemszerűbben – szerény véleményem szerint (szvsz). Nem Suzuki, hanem Audi… Szerencsére azért nem akkora az árkülönbség :-) Akinek viszont kell a Win, az használja csak egészséggel, nem akarok én senkit semmire sem ráerőltetni…

Diamonds X3M Team – Rudas FT 12-1 (5-0,3-1,4-0)

Talán a mai meccsen játszottunk eddig ebben az idényben a legjobban – ez az eredményen is meglátszik. Jól ment a rutinos, régi játékosoknak, és az utolsó harmadban már a harmadik sorunk is szépen muzsikált. Itt játszottam én is, az előző meccshez hasonlóan védőként. Továbbra sem vagyok teljesen kibékülve ezzel a pozícióval (sokkal inkább támadó felfogású vagyok), de azért most már jobban éreztem a helyem. Egyszer elég csúnyán elhagytam a labdát, de szerencsére visszaszereztem, és nem lett belőle baj – nagyobb hibám nem nagyon volt (kicsi azért akadt). Csak azt sajnálom, hogy egy szabadütésből átpasszolt labdát nem tudtam jobban helyezetten rásuhintani, mert az tényleg gól lehetett volna (így meg a kapus könnyen fogta). Sokat kellene lövést gyakorolnom. Fontos az egyéni teljesítmény, de a meccseket a CSAPAT nyeri! Hajrá Diamonds!