Neves tudományos folyóiratban egy a szakdolgozatomban hivatkozott cikk (neves szerzőtől) köszönetnyilvánításában olvastam az imént:
Thanks are also due to D. W. for his expert help at the telescope, and for sharing his vast knowledge of blues music.
Monthly Archive for March, 2009
A képsorozaton a Hubble Űrtávcső felvételei láthatóak a Szaturnuszról. Ráadásul az a ritka (15 évente látható gyors egymásutánban pár alkalommal – ekkor vagyunk a bolygó gyűrűjének és nagyobb holdjainak keringési síkjában) esemény, amikor egyszerre négy hold vonul el a bolygó korongja előtt. Eredeti felbontásban az első linken csodálható meg, de még ezeken a kis képeken is megtalálható mind a négy hold, valamint háromnak az árnyéka és szépen kivehető a bolygó felhősávjain. A holdak alulról a harmadik képen jobbról balra az Enceladus és a Dione (fehér pötyik fekete árnyékkal a korong jobb szélénél), a Titan (nagy narancsos színű hold a korong előtt) és a Mimas (kis fehér pötyi a korong jobb oldalán).
Credit: NASA, ESA, and the Hubble Heritage Team (STScI/AURA).
A tegnapi dunaújvárosi győzelem után ma Miskolcra látogattunk. Pár hiányzó miatt most csak két sorral játszottunk, és az első két harmadban végre csatárként szerepelhettem. Az első játékrészben pont ugyanolyan sorrendben estek a gólok, mint egy nappal ezelőtt (viszont kaptam egy kétperces kiállítást szabálytalan ütés miatt…), majd a második harmad harmadik percében sikerült közvetlen közelről a kapuba tessékelnem egy szélről belőtt labdát – így megszereztem második gólomat a bajnokságban :)
Az utolsó játékrészben újra védő lettem, és az első labdaérintésből sikerült megint egy nagyot hibázni, de szerencsére a kapusunk védett, majd a kipattanó labdával megindultam előre, bepasszoltam a centernek, aki szépen be is lőtte – így jóvá tettem a baklövést, viszont sajnos utólag kiderült, hogy nem írták be a jegyzőkönyvbe asszisztnak… :( Pedig egyértelműen nem egyéni akcióból született a találat, hanem az én passzomból. Na mindegy. Végül ebben a harmadban teljesen bedaráltuk a miskolciakat, így ismét nagyarányú győzelemmel zártuk a napot. Már csak két meccs van hátra a szezonból. Hajrá Diamonds!
Az alapszakaszban lejátszott mérkőzésnél sokkal magabiztosabban nyertük meg a mai meccset Dunaújvárosban. Az első percekben mindhárom sorunk egyből betalált, így igen hamar sikerült megadni a játéknak a lendületet. Az eredmény pedig kicsit csalóka, hisz sokkal többet is lőhettünk volna, de valahogy igen magas számban sikerült kihagyni a legtöbbször szinte 100%-os helyzeteket. Személy szerint a meccs elején nagyon jól ment a játék (többször nagyon szépen sikerült labdát szerezni), aztán sajnos legalább 50%-ban az én hibámból sikerült összehozni egy gólt a paksiaknak (egy elég rossz passzból sikerült rossz irányba fordulni és eladni a labdát…) – ezen eléggé bosszantó volt, főleg a jó kezdés után (még akkor is, ha az első kapott gól előtt egy a válogatottat is megjárt csapattárs adta el hasonló módon a lasztit). Szerencsére sikerült lenyugodni, és több nagy hibát nem követtem el, bár egyszer-kétszer még szerencsétlenkedtünk egy sort Skywalkerrel (ő a jobboldali védő, én – szokás szerint – a bal). Lényegében párszor egymás hibáit kellett javítanunk. Az összecsapás második felében a fullasztóan meleg csarnokban nekem már inkább csak az ellenfél támadásainak rombolására futotta, de ezt a feladatot igen jól oldottam meg.
Igazából védőnek lenni a legnehezebb. Főleg a harmadik sorunkban, ahol ha a nálam 10 évvel fiatalabb csatár nem lövi be a helyzetet, akkor nincs gond (félreértés ne essék, a mi sorunk is lőtt gólt, nem is egyet), de ha én hibázok egyet, akkor abból gólt kapunk. A védők nincsenek a kanadai táblázat élén, a szurkolók nem értük vesznek meg (na minket azért ez nem fenyeget). Kisebb elismerést vált ki egy jó blokk, vagy egy szép szerelés, mint a kapus védései. A mérkőzéseken így legtöbbször a csatár vagy a kapus a sztár, de nem szabad elfelejteni, hogy védők nélkül még egy meccset sem nyertek meg. Nem egy hálás feladat hát védőnek lenni, persze a nehézség benne a kihívás. Valakinek ezt is el kell vállalnia :) Hajrá Diamonds!
Ma megint elmaradt a Kozmológia előadás, így tök feleslegesen tekertem el Lágymányosra. Viszont most mindenki bement, mert csak a helyszínen derült ki, hogy elhúzódott valami konferencia, így nem lesz tanárunk. Elhúzódott. Na de mindegy (ráadásul a nap bosszantó része nem is itt kezdődött), így a kovariáns és kontravariáns finomságok helyett beültünk a Kockába inni egy sört/kólát (én utóbbit, mert nem akartam, hogy véletlenül megszondáztassanak hazafelé, aztán fizessem a bírságot – meg küldönben is, iszik vagy teker). Közben elbeszélgettünk a szakdolgozataink készültségi szintjéről, ami lényegesen megnyugtatott :) Nem állok rosszabbul, mint a többiek. Azt is megtudtam, hogy a PhD jelentkezési határideje az ELTE-n június eleje, szóval ha nem jönne össze Belgium, akkor még utána is ráérnék az itthoni doktori megpályázásával foglalkozni.
Hazafelé rakattam keskenyebb gumikat a bicajomra, amivel sikerült eléggé megizzasztanom a szerelőt, mert 1) a felnim átmérője úgy 1-2 mm-el nagyobb a szabványnál és 2) a gumileszedői nem voltak a legjobb állapotban. Így most 42 mm helyett 28 mm széles Continental Touring Plus külsőim vannak (28-622). Suhanok, mint a szél a Duna felett :) Nagyon szexi lett a bringa ezekkel a kecses kerekekkel! Most már minden megvan, amit szerettem volna, maximum majd egy másik nyerget szerzek valamikor, de más nem kell. Na mag majd áprilisban még elviszem nagygenerálra (kenések, átnézések, stb. – évente egyszer nem árt), az még kiadás lesz.
Este játszottam pókert a bwin-en; indultam a Magic Moments of Poker magyar selejtezőjén. 112 játékosból a 13. helyen végeztem, így ugyan nem jutottam a magyar döntőbe (csak az első három jutott be), de nyertem 6,24$-t (a nevezés 1,10$ volt). Tegnap este pedig egy NL Hold’em Turbo-t játszottam, ott 5-ből 1. lettem (2,30$ nyereség). Így on-line pókerpályafutásom nyitányán két és fél óra alatt kerestem 1676 Ft-ot. Ez elég szar órabér :( Azt hiszem ennél csak a nyári diákmunka fizet rosszabban.
…biciklik számára :D Imádom ezüstösen csillogó Meridámat, de ma véletlenül rátaláltam álmaim városi bicajára, ami a Kona 2009-es évjáratú Paddy Wagon-ja. Gyönyörű, egysebességes (de a hátsó kerék megfordításával akár fixivé is alakítható), országúti kormányos, szép sárga felnis, és semmi fölösleges cucc – mint váltók meg megannyi fogaskerék -, csak a minimum, ami egy aszfaltbetyárnak kell. Sajnos teljesen beleszerettem… Vannak előnyei az otthon lakásnak, de ilyenkor (is) bánom, hogy még nincs saját lakásom (meg munkám, meg szerető párom, meg világraszóló karrierem… – nem feltétlenül ebben a sorrendben), mert akkor aztán ketten is elférnének benne :D
Tudom, hogy mostanában folyton a biciklizésről írok, de a szakdolgozatom és sivár életem valahogy nem szolgáltat más témát (ráadásul tudom, hogy vagytok páran – kedves olvasóim -, akiket az ilyenek még érdekelnek is)… Na de majd a hétvégén lesz bőven floorball is – előre látom a blogszférából nulla kommentet kiváltó, egyébként velőtrázóan izgalmas meccsbeszámolóim hatalmas sikerét. Hiába, nem vagyok egy mainstream blogger. Álmodjunk azért szépeket.
Tegnap a biciklizés körül forgott a napom. Kezdjük azzal, hogy éjjel azt álmodtam, hogy a Tour de France-on vagyok… 11 és délután 2 között elmentem majdnem Vácig, meg vissza (~56 km), odafelé küzdöttem a szembeszéllel, visszafelé meg utaztam rajta :) Szép idő volt, sütött a nap, és csak ezért nem mentem tovább, mert tesóm nem vitt magával kulcsot a nyelvvizsgára, ami miatt nekem időben vissza kellett érnem. Ebéd és tesóm sikeres beengedése után voltam bringázni a világbékéért (Hősök tere – Margitsziget – Hősök tere), ami nem volt rossz, csak nagyon lassú. Innen megint hazatekertem, mert a szürkülettel elkezdett hűlni az idő, a biciklis cipőm meg nagyon (ilyen időben még túlságosan is) jól szellőzik, ami az ujjaim kihűléséhez vezet. Ezt a dolgot korábbi tapasztalatok birtokában könnyen orvosoltam, majd elmentem a “túrázós” Eszter és Tomi lakását megnézni – amit már megígértem nekik egy ideje, na meg magam is kíváncsi voltam. Mivel a Ferencvárosi pályaudvar környékén laknak, ez sem két kilométer volt. Egy kellemes beszélgetés után már szinte az üres városon keresztül tekertem haza, így este tizenegykor 117,3 km-el zártam a napot. Egy biciklisfutár minden nap ennyit megy, nekem meg ez volt az egy nap alatt megtett eddigi legtöbb. Mondjuk egyáltalán nem fáradtam el vészesen, főleg nem úgy, mint augusztus végén – ami elég könnyen érthető, hisz akkor teljesen edzetlenül mentem, most meg benne vagyunk a floorball-szezonban, és rendszeresen biciklizek is. Most már szerintem nekem is menne minden nap ennyi, csak az átlagsebességet kéne kicsit emelni – főleg emelkedőkön, mert az a halálom… Az meg már csak hab a tortán, hogy ma éjjel meg azt álmodtam, hogy Belgiumban közlekedek biciklivel, és mindenhol kerékpársávok vannak az utakon – még a körforgalmakban is…
Ma egyetemről hazafelé nagyon szép tiszta idő volt, így hirtelen ötlettől vezérelve a Gellért térről feltekertem a Citadellához (a Kelenhegyi úton). Hát van egy pár meredek rész, nem mondom, de lazán feljutottam a japán és olasz turistákkal tömött Gellért-hegy tetejére. Tényleg én voltam ott az egyetlen magyar – az árusokon kívül, természetesen. A kilátás gyönyörű volt (a képre kattintva nagyban is élvezhető), Budapest tényleg nagyon szép város, legalábbis én szeretem. Hazafelé a feltúrt bicikligyász miatt most a Döbrentei utca – Lánchíd utca – Fő utca – Bem rakpart útvonalat választottam a Batthyány térig, onnan meg már bringaút. Na szakdolgozzunk :(
Köszönet a Criticalmass.hu-ról urga-nak, aki összeszedte ezt a listát, ami bemutatja hogy mit tett egy európai főváros azért, hogy élhetőbbé váljon. Vajon Budapest városvezetése mikor kap észhez? Szóval a belgák:
1) Minden egyirányú utcát megnyitottak a kerékpárosoknak mindkét irányba.
2) A lámpás kereszteződéseket ellátták biciklis rajt zónákkal
3) Nagyobb utakra kerékpársávot tettek.
4) Ha nem fért sáv, akkor kerékpáros jeleket (“minden út bringaút!”).
5) A nagyobb tömegközlekedési megállókba biciklitárolókat telepítettek…
6) …csakúgy, mint a forgalmasabb intézmények elé.
7) Egy évben egyszer LEZÁRJÁK a TELJES VÁROST az autók elől,
8) és tavasszal egyszer a belvárost.
9) Az egyik legnagyobb közparkban kerékpáros majálist szerveznek,
10) és hatalmas kerékpáros felvonulást lezárt autópályákon át a városba.
11) A hivatalba kerékpározás költségeit térítheti a munkaadó.
12) A “gyengébb” közlekedőt védi a KRESZ…
13) …és két biciklista szabályosan tekerhet a városban egymás mellett.
14) A belvárost telerakták bérelhető (KÖZ-) biciklikkel.
15) Évente egyszer kiadnak egy friss kerékpáros térképet
16) és szakembereknek a legújabb kézikönyveket.
17) A főváros kerékpáros honlapot üzemeltet…
18) …és erősen támogatja kerékpáros civil szervezeteket.
Idén Brüsszelben lesz a legnagyobb nemzetközi kerékpáros konferencia, a Velo-City (Brüsszel, 2009. május 12-15.). A sajtó, a tv-műsorok rendszeresen foglalkoznak a kerékpározás témájával, és MINDIG pozitív hangnemben… Csakúgy, mint a döntéshozók. Vajon miért? Mindez nem egy biciklis paradicsomban történik, hanem egy olyan helyen, ahol 2000-ben még hülyének nézték a kerékpárost. Aki ritkább volt, mint a fehér holló. Ma már a bicikliseket segíti a város. És ők meg is jelentek a terepen… Bár az dimbes-dombos (a térképen rózsaszínnel jelölték a 2-5 százalékos emelkedőket, pirossal, az 5 százaléknál nagyobbakat) és átlag minden ötödik napon esik. A gépjárműforgalom pedig még mindig elképesztő (ennek ellenére senki nem járdázik). Brüsszelben, ha lassan is, de másznak ki az árokból, ahová a „mindent az autóknak” politikával estek. Verejtékes munka, nehezebb, mint csákánnyal felmenni egy havas leejtőn, de tudják, hogy nincs más választásuk!
Most kaptam e-mailt Leuven-ből, hogy átmentem az első rostán, a következő kör pedig április 27-én esedékes – videó-konferenciás interjú lesz. Végső döntés pedig valamikor májusban. Eddig tehát OK.
Friss kommentek