Monthly Archive for April, 2009

Utolsó óra az egyetemen

Mint kiderült, ma volt az utolsó órám az egyetemen. Nem csak idén, hanem úgy összesen. Erre csak most jöttem rá, és egy kicsit letaglózott. Van ugyan még pár vizsga, egy szigorlat meg egy államvizsga (vagy záróvizsga – én ezt nem tudom követni…), de ezek csak a rendszer erőtlen (lekopog) próbálkozásai, hogy még egy kicsit visszatartsanak. De nem tudnak. Most már vége lesz. Jó volt ez az időszak, minden hülyeségével együtt azért szerettem az ELTE TTK-t, a lágymányosi épületeket (2004-es fotóm), a TO-s nénit, a tanárok jelentős százalékát, és az évfolyamtársakat (újakat és régieket is). Meg a Gömb aulát ;)

Furcsa, mert nekem ez a nap ugyan olyan volt, mint bármelyik másik. Még egy ilyen nap pedig már nem lesz. Be fogok még tekerni párszor (nem feltétlenül késéssel indulva, 40-el suhanva végig a Béke és a Lehel aszfaltján, mint ma), diplomamunkát leadni, előrehozott vizsgát tenni, de a padok közé leülni, és előadást hallgatni nem fogok. Furcsa. Váratlan. Nincs több PPT, nincs több szenvedés a projektorok és laptopok összekapcsolásával, nincs több ezeréves fólia, nincs több krétapor, nincs több anekdóta, nincs több jegyzetelés. Az meg hogy ez után mi jön, az lehet, hogy már a jövő héten eldől. És minden megy tovább a maga útján. Nincs megállás. The show must go on.

Nyálcsorgatás már megint

A múltkori Kona után most újabb egysebességes/fixi bringa került a szemem elé, és mivel azóta kipróbáltam az országúti kormányt, és annyira nem jött be, ezért most ez a Mongoose Maurice lépet  elő elsőszámú vágyálmommá. Szerintem gyönyörű, semmi csicsa, csak a letisztult funkcionalitás. Ráadásul kapható az egyik kedvenc helyemen, és nem is olyan vészesen drága… Álmodjunk szépeket, abból nem lesz baj :)

20090428

Semmi címet nem tudok adni, mert csak. Nem is akarok.

Tegnap megvolt a videó-interjú a belgiumi PhD-hoz, szerintem jó volt, az meg hogy szerintük milyen, a jövő héten úgyis kiderül. Pénteken fél napom elment azzal, hogy megcsináljam itthon a beszélgetéshez a szoftveres hátteret, mert a laptopomon sehogy nem működött a dolog, úgyhogy már kezdtem volna pánikba esni, hogy akkor most mi lesz, de végül lementem a Mac Mini-hez, felraktam az XMeeting-et és egyből működött minden – már akkor kipróbáltam a belgákkal is. Winfos

Ma az egyetem és az intézet között beugrottam egy új bicós sapiért – ezzel letudtam a nap jó részét. A szakdolgozatom pedig már jó hosszú, de nagyon jó lenne, ha már beadhatnám, mert kezd elegem lenni belőle. Egyébként ma felfelé a fogaskerekű vezetője kicsit elbambulhatott, mert elfelejtette bevárni a megfelelő megállóban a szembe jövő szerelvényt (mivel a fogas pályája alapvetően egy sínpár, ezért helyenként a megállókban két vágány van, hogy a szembeforgalom megoldható legyen). Ezt mi utasok abból vettük észre, hogy két megálló között befékeztünk, a vezető pedig lerohant a szerelvény másik végébe, és visszamentünk az előző megállóba. Még jó hogy nem ütköztek össze… Lefelé pedig olyan erős szembeszél volt az Istenhegyi úton, hogy keményen tekernem kellett, nehogy visszafújjon a hegyre… Az elmúlt két hónapban 1000 km-t tekertem!

Az a helyzet, hogy fáradt vagyok – mostanában nem alszom eleget.

Diamonds X3M Team – VESC Lizards Fitt SE 16-4 (4-1,7-2,5-1)

Elég laza meccsen nyertünk a veszprémi csapat ellen az idei bajnokság utolsó előtti fordulójában. A mérkőzés első másfél harmadában támadó, utolsó játékrészében pedig védő voltam a második sorunkban. Játszottam már a mainál jobban is. Nem is egyszer… (Hajrá Diamonds!)

NightRide (8.)

Hagyományossá váló éjszakai városi bringázásunkat most is meghirdettem, bár most csak az első körön vezettem én a csapatot (és így alig több mint 30 km-t mentem), mert a holnapi meccs miatt időben le kell(ene) feküdnöm, és ezért hamarabb le kellett lépnem.

A résztvételi rekord megint megdőlt – igaz csak egy fővel -, 31-en emeltünk bringát a Hősökön (fotó: veganRider). Hazafelé a Dózsa-Lehel-Béke útvonalon tekertem, utóbbi szakasz a közelmúltban végzett felújításnak köszönhetően álom-sima volt, csak úgy suhantam az éjszakában :) Bárcsak minden út ilyen lenne. Bárcsak nappal is ilyen forgalom lenne…

A Föld napja

Ma van/volt a Föld napja. Bolygónké, melyet kizsigerelünk, elemésztünk, felélünk, kicsinálunk. Szörnyű, hogy az emberiség csak akkor eszmél majd rá a kegyetlen valóságra, amikor már nem az unokáinkat veszélyeztetik globális környezeti katasztrófák, hanem minket. Akkor pedig már elég késő lesz. Lassan már most is az. Viszont megragadnám az alkalmat, hogy megmutassam az új bringás nadrágövemet (az előző bejegyzésben már írtam, ki készítette), melyben egy régi, leselejtezett bicikligumi-külső nyert új értelmet és életet. Még mielőtt valaki megkérdezi, színházba nem ezt venném fel. De szerintem nagy ötlet, jó példa az újrahasznosításra – ráadásul a bringások körében nagyon divatos darab ;)

Mostanában egyébként azért ilyen kevés a bejegyzés, mert éjt nappallá téve dolgozom a szakdolgozatomon. Ma (tegnap) például hajnali háromig csináltam – párhuzamosan két számítógépen -, aztán reggel kilenctől délig, majd felmentem az Intézetbe konzultálni. Természetesen biciklivel. Estefelé nem tekertem még egyet, nem több száz biciklissel együtt, és nem éreztem olyan jól magam, mint már nagyon régen, továbbá nem szeretném ha Budapest élhető város lenne, nem pedig sok-sok 2×3 sávos autópálya a betondzsungelben. Csak akarni kéne. Ha már a Föld napja… Nem?

NightRide (7.) & CriticalMass

Először is megint volt NightRide, megint én szerveztem, és megint többen voltunk, mint korábban! Az első kör végén harmincan emeltünk biciklit a Hősök terén (fotó: Kánaán). Vasárnap hajnali három körül 60,9 kilométer után cipeltem fel a járgányt a szobámba. Nagyon jó volt!

Délután 13:15-kor már Újpesten voltam (azért előtte kicsit foglalkoztam a szakdolgozatommal is), hogy az észak-pesti csillagtúrával jussak el a CM startjára a Tabánba. Már itt találkoztam pár ismerős arccal – aztán meg örömteli módon az egész menet alatt nagyon-nagyon sokan köszöntek és integettek nekem. A NightRide-on megismert lovag társaságában elugrottam az erzsébet-téri WAMP-ra is, ahol a korábbról virtuálisan, a NR-ról meg már élőben is megismert 1mind1-es dns-től vettem egy Continental bicikli-külsőből készített övet – nagyon pöpec, majd lesz róla külön bejegyzés is. Bringás körökben ez bizony úri cucc. A kritikus tömeg pedig most is kritikus méreteket öltött, voltunk vagy 50000-en. Szerencsére az idő is szép volt, így kényelmes gurulótempóban élvezhettük az autómentes utak csendjét és békéjét. De tényleg.

Egyszerre két irányban foglaltuk el az Erzsébet-hidat, kurjongattunk az Alagútban, integettünk a csodálkozó turistáknak, de sorolhatnám hajnalig :) A “táv” második felét pedig az addigra meglelt csillagászokkal tettem meg, így nem voltam egyedül a városligeti bringaemelésnél sem. Mondjuk előttük meg másokkal mentem, szóval egyáltalán nem voltam egyedül egy percet sem! Bárcsak minden nap legalább ennyien bicikliznénk, az autósok maguk könyörögnének biciklisávokért ;) Addig is minden út bringaút! Saját készítésű videó alant, nem saját pedig ide kattintva.

GPS-ek pontosságának összehasonlítása

Nem hagy nyugodni a téma, azt hiszem GPS-tesztelőnek kellene elmennem, szóval ha valakinek ismerőse ilyen embert keres, akkor szóljon. Tesztünk két alanya a túraGPS-ek királya – a Garmin GPSMAP 60 CSx készüléke (jelenleg bruttó 94900 HUF), valamint egy bluetooth vevő, a Nokia LD-4W (Nokia E51-es telefonon futó Nokia Sports Tracker alkalmazással, csak a GPS jelenleg bruttó 17900 HUF). Mindkét készülékben Sirf Star III-as GPS vevő chip dolgozik, így az eszközök lelke ugyan az, azonban – azon kívül, hogy a Garmin más eszköz nélkül is használható – nagyon fontos különbség, hogy a CSx kombinált barometrikus-GPS-es magasságméréssel is rendelkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Garmin a légnyomásnak a tengerszint feletti magassággal való csökkenéséből nagyon precíz magasságadatokat tud rögzíteni, és hogy ezt az időjárásváltozásból eredő légnyomásváltozás ne befojásolja, a GPS műholdakról kapott jeleknek megfelelően hosszútávon (mert a meteorológiai eredetű nyomásváltozás időskálája sokkal hosszabb, mint a fel-le mozgásunkból eredőé) korrigálja a barometrikusan kapott adatsort – mintegy hozzásimítva annak szintjét a GPS-es adatokból átlagolt magassági szinthez. Így a barometrikus mérés érzékenységéből eredően az apró változások szépen rögzülnek, és az időjárásváltozás sem rontja el a mérésünk minőségét.

A továbbiakban kizárólag a rögzített útvonal – avagy track – minőségét hasonlítom össze. A tesztkörnyezet: biciklizés Felsőgödről Budapestre, GPS-ek a hátizsák ég felé néző zsebében, rögzítés 1 másodpercenként. Nem sokkal több mint 20 km, az elején teljesen nyílt tereppel, a Budapesti részen viszont helyenként 10 emeletes házak között kanyarogva. A táv szinte sík, a “legnagyobb” magasságváltozások az ártéri gátakra való fel- és lejutásból, valamint Dunakeszi környékén kisebb Dunapart feletti dombok megmászásából, valamint a köztük haladó patakvölgyecskék keresztezéséből származnak, így a magasságmérés és szépen vizsgáztatható. Lássuk először az útvonal rögzítésének pontosságát.

Mindkét GPS végig nagyon jól teljesít, ami a Sirf Star III-aschippel nem meglepő, végig pár méteren belül egymás mellett haladnak a track-ek (lásd fenti kép). Sajnos jelenleg a Nokia Sports Tracker Beta webes felületére való feltöltés során jelentős tömörítésen esik át az adatsor (a fejlesztői fórum állítása szerint helytakarékossági okokból, ami nehezen érthető, hiszen az eredeti file is csupán 293 kB volt, ami körülbelül akkora helyet foglal, mint a fenti kép… – ebből ők 14 kB-ot csináltak), ami banális módon megakadályozza, hogy az NST tökéletes szolgáltatás legyen, hiszen ki szeret levágott kanyarokat látni… Remélhetőleg ez a jövőben változni fog – mindenesetre én leírtam a véleményem a fejlesztői fórumban. Tehát a horizontális koordináták szempontjából a finnek Dávidja ugyan úgy teljesít, mint az amerikai Góliát (a különbség a készülékek súlyában is jelentkezik – 31 g v. 213 g). Lássuk a magasságmérést.

A Garmin itt a bevezetőben említett barometrikus mérésnek köszönhetően lemossa ellenfelét – mondhatni kiütéses győzelmet arat. Vizsgáljuk meg azért részletesebben a dolgot. A GPS Visualizer-el készített magassági profilok sorában az első az SRTM misszió adataiból (az űrsiklóról lézeres méréssel készült digitális domborzat-modell nagyjából 90 méteres horizontális felbontással) készült a megtett útvonal mentén – relatíve megbízható áttekintést ad arról, mit is várjunk a GPS-es méréstől. A második szelvényen látható a Garmin-nal készült magassági profil. Szakértő szemnek szemet-gyönyörködtető ábra, minden apró emelkedő és lejtő jól látható, a rögzítés pontossága egyszerűen csodálatos – elég azt elmondani, hogy a profil közepén az a kis csúcs, ami egyébként az egész szakasz legmagasabb pontja, az a vasúti felüljáró Dunakeszin. A harmadik szelvény a Nokia párossal készült, az eredmény (azt leszámítva, hogy van egy átlagosan 40-50 méteres vertikális eltolódás* – amit egyébként más hasonló GPS-ek esetén is láttam már) egész jó addig, amig be nem értem Budapestre a magasabb házak közé, ahol nem olyan meglepő módon párszor elszállt a magasságadat (bár az első képen nem látszik ez a rész, de a horizontális koordináták itt is tökéletesek voltak). Az utolsó szelvény az NST által egyszerűsített adatsorból van, külön hozzáfűzni valót nem érdemel.

*Ez az eltérés a geoid undulációnak köszönhető, amit sajnos a Nokia vevője nem korrigál. Röviden összefoglalva ez a GPS mérések során használt WGS 84-es szabvány-ellipszoid és a földi geoid alakjának eltéréséből adódik. Képletesen fogalmazva h=H+N ahol h az ellipszoidhoz viszonyított magasság, H a geoid feletti magasság és N a geoid magassága (az unduláció) az ellipszoidhoz viszonyítva. A Földön az unduláció értéke -107 és +85 méter között változik, Magyarország területére pedig az alábbi ábra szemlélteti (forrás: Dr. Völgyesi Lajos et al.: A geoidmeghatározás jelenlegi helyzete Magyarországon).

Így ha a Nokia által mondjuk Budapesten mért ellipszoidális magasság (h) ~170 méter, a főváros koordinátáihoz tartozó geoid magasság (unduláció, N) ~40 méter, így az átlagos tengerszinthez viszonyított (orthometrikus) magasság (H) ~130 méter. A magasságprofilokból jól látható, hogy a garmin vevője ezt a korrekciót eleve figyelembe veszi. Nokia készülékünkkel manuális korrekcióérték-beállításra van lehetőség, ami egy kicsit trükkös. Az Eszközök/GPS-adatok menüben az Opciók/Beállítások alatt a Magasságkalibrálás-hoz kell beírni a jelen esetben 44 métert (Budapestre ennyi), és akkor a GPS-adatok alatt már jó magasságértéket fogunk látni. Azonban a Nokia Sports Tracker alkalmazást ez nem befolyásolja, ott a Settings/General/Altitude offset pontba kell beírni az unduláció értékének mínusz egyszeresét, azaz jelen esetben -44 métert (!!!). Szóval megoldható a dolog, bár kétségtelenül esetlenül, hiszen ha elutazunk, akkor az unduláció értékét újra és újra be kell állítani. Kicsit bővebb magyarázat az undulációval kapcsolatban sok szemléltető ábrával: Xiong Li & Hans-Jürgen Götze: Ellipsoid, geoid, gravity, geodesy, and geophysics. Webes korrekció számítás itt, de ha pontosabb és kényelmesebb módszer kell, akkor ott van jekaeff fejlesztésében az UndulatR nevezetű programocska – sok más hasznos GPS-es alkalmazás mellett.

Összegzés képpen: bár a két GPS célközönsége egész más (aktív túrázók v. az üzleti élet szereplői), útonalrögzítése mindkettőnek teljesen kiváló, azonban a Nokia bluetooth vevőjének a magassági mérés nagyobb kihívást jelent, így mind a vertikális adatok szórása, mind a hibák gyakorisága (főleg városi környezetben vagy mély völgyekben) jóval nagyobb mint a Garmin csúcskategóriás készülékénél. Akik minden körülmény között ragaszkodnak a tökéletesen precíz adatokhoz, azok ne telefonnal menjenek túrázni, viszont arra, hogy mindig tudjuk, merre járunk, a Nokia párosa is tökéletes (és ami fontos lehet, kényelmes és elegáns) választás.

NightRide (6.)

Okulva az egy héttel ezelőtti enyhe fejetlenségből, most előre megterveztem és kihirdettem a három szakaszból (etapból) álló útvonalat (a linken sorban a zöld, kék és sárga), és a zsúfolt Gödör helyett a nyugis Szabadság teret jelöltem ki találkozási pontnak. Elég annyit mondanom, hogy erőfeszítéseimet teljes siker koronázta és mindenki nagyon jól érezte magát – mind a kijelölt útvonal, mind az új start-helyszín elnyerte a résztvevők (az elején ~20 fő, a legvégén 9 fő) tetszését. Nem csak szerintem volt ez az eddigi legjobb éjszakai tekerés.

Egyébként én 63 km-el (benne a Gellért-hegy és a Vár megmászásával) a lábamban hajnali háromkor értem haza. Végigtekertük a belvárost, a Kiskörutat, a Nagykörutat, az Andrássy utat, a Margitszigetet, kurjongattunk az Alagútban, köröztünk a Clark Ádám téren a körforgalomban :), megmásztunk két “hegyet” és amint az a fenti képen (köszi, Wilika) is látszik, nem maradt el a bringaemelés sem (a kínai turisták nagy örömére). Az est fénypontja pedig az volt, amikor lámpáinkkal világítottuk ki a Gellért-hegyen a Szabadság-szobrot, majd elindultunk lefelé, és én a táskám igazgatása közben majdnem elvittem egy sorompót :D Hirtelen elémugrott, de sikerült fél méterrel előtte megállnom… Jó volt!

Biciklivel a felsőgödi edzésre – Nokia Sports Tracker teszt

Tegnap biciklivel mentem a szokásos felsőgödi edzésünkre, és vissza is, ami így cirka 49 km-t jelentett a floorballozáson felül. Ha nem lennének néhol minősíthetetlenül rosszak az utak (Káposztásmegyeren az autóút is elég gáz, és Dunakeszin is vannak botrányos részek – meg persze vannak jók is, csak ha a budapesti vízmérce 550 cm felett van, akkor lehet, hogy vízibiciklire kell váltani…), akkor ez így tökéletes is lenne, sajnos a kátyúk és huplik miatt kétszer annyira oda kell figyelni, ami szellemileg nem túl pihentető. Viszont ugyanakkor kellett elindulnom otthonról, mintha vonattal mentem volna, és pontosan öt perccel az edzés kezdete előtt ki is értem. A bicajt bevihettem a csarnokba egy zárt helyre, szóval még a lakatolással sem volt gondom. A többiek azért egy picit meglepődtek rajtam :D Hazafelé már kellett a széldzseki is (kifelé még egy szál póló), mert a Duna mellett és a városokon kívül már elég hűvös volt, főleg menetszéllel együtt. De nagyon jó volt.

Ráadásul kipróbálhattam az előző bejegyzésben említett Nokia Sports Tracker alkalmazást is. Ez lényegében egy olyan telefonos és internetes közösségi szolgáltatás (web 2.0-ás), ami lehetővé teszi a sportolás útvonalának GPS-es rögzítését, sporttevékenység közben az aktuális információk áttekintését, majd azok internetre való feltöltését egy tetszetős és hasznos közösségi oldalra. Az edzés végeztével már a telefonon át lehet tekinteni minden fontos információt a megtett távval kapcsolatban (a sebességet az idő vagy az út függvényében ábrázoló grafikon, ugyanez a magasságra, megtett útvonal, távolság, maximális sebesség, átlagsebesség, időtartam – de be lehet állítani, hogy egy kör mondjuk 1 km, és akkor köridőket – meg átlagokat, stb. – is mutat). A grafikonok nagyíthatók, átlagolhatók adott időtartamra, stb. Az edzéseket maga a készülék is naplózza (nap, hét és hónap szerint lehet látni a teljesített távokat), de most jön a lényeg: a telefonról ezeket nem csak hogy többféle formátumban exportálni lehet, de közvetlenül a Nokia Sports Tracker oldalára is fel tudjuk tölteni, ahol a saját profilunk alatt azonnal megjelennek mindenféle adattal, grafikonnal és a Google Maps-en ábrázolt útvonallal együtt (ami akár onnan is letölthető a Google Earth által emészthető formátumban). A profilunkban követhetjük saját edzéseinket, de megtekinthetjük mások edzésnaplóját és rákereshetünk mások által teljesített útvonalakra is (ha ezt a felhasználó engedélyezi – egy szép példa itt). Ezen felül lehetőség van akár élő adatfeltöltésre is, azaz a világhálón akár nyomon is követhetik hogy éppen merre vagyunk. Egyetlen apró negatívum, hogy a GPS adatrögzítésnél csak a rossz pontok szűrését lehet állítgatni (a rögzítés gyakoriságát nem hohó, nem is kell, mert egy másodpercenként rögzít, de amikor a Sport Tracker-re feltölti, akkor egyszerűsíti, szóval az eredeti file eléréséhez exportálni kell a telefonból, de az nagyon pontosnak néz ki, ránézésre ez a szűrési mechanizmus is elég effektíven működhet), nálam ez most közepesen volt, majd még kísérletezek vele, hogy mennyire befolyásolja a dolgokat, ha ezt a szűrést pl. kikapcsolom.

A Sports Tracker oldalára valószínűleg helytakarékossági okokból egy kissé egyszerűsített file-t tölt föl a telefon – pontosabban azt jeleníti meg a web 2.0-ás térkép (elég összehasonlítani a készülékből közvetlenül exportált .kml file-t a már az internetről letöltött .kml file-val, jól látható, hogy előbbiben ott vannak a másodpercenként rögzített pontok, utóbbi sokkal elnagyoltabb, lásd az alábbi képet) -, amin még így is nagyon jól látszik hogy merre jártunk – sajnos ha több órás a file, akkor már nem is olyan jól, sőt (lásd a linkelt példában a Sopronon belüli résznél pl.), de ez valószínűleg változni fog a közeljövőben, mert a fejlesztői fórumon is megy erről az eszmecsere… Azonban szerencsére az út adatait (hossz, sebességek, stb.) még az egyszerűsítés előtti teljesen pontos file-ból számolja! Szép megoldás!

Ha valakinek komolyabb vizualizáció miatt szüksége van a teljesen pontos file-ra, az exportáljon a telefonból. A lehető legpontosabb magassági adatok eléréséhez olvasd el későbbi bejegyzésem. Összességében nagyon jól használható és megfelelően pontos (koordinátákban – azaz a számított távolságban – tökéletes, magassági adatokban az elvárható szintet megütő) szolgáltatást kapunk GPS-es Nokia telefonunk mellé ingyen, a webes feltöltés alatti egyszerűsítését pedig szerintem egyszerűen el kéne felejteni, mert ez az egy dolog sajnos nagyon sokat ront az egészen, ami pedig enélkül tökéletes is lehetne – nem hiába Béta még, de ígéretes!

Az elképzelés és megvalósítás egyébként nagyon hasonló a Nike és az Apple összefogásával működtetett ugyancsak kütyü (iPod + mozgásérzékelő jeladó a megfelelő Nike futócipőkhöz) + internetes közösségi oldalra (Nike+), viszont mivel a Nokia GPS-el dolgozik, itt a pontosság és a térképen való megjelenítés mindenképpen előny (plusz az adatok feltöltéséhez nincs szükség számítógépre sem!), szemben a Nike agyba-főbe reklámozott – és így igen népszerű és közismert – szolgáltatásával, ami egyébként a maga nemében elég pontos (az érzékelő ugyanis nem egy szimpla lépésszámláló), ráadásul sokakat sportolásra (futásra) ösztönöz. Igazából mindegy is, melyiket használjuk, vagy használjuk egyáltalán egyiket is, a lényeg a mozgás :)

Egyébként edzésen edzőmeccset játszottunk a hétvégén sorsdöntő mérkőzésre készülő U15-ös csapattal. A vége 14-2 lett nekünk, úgy, hogy csak 3 cserénk volt (azaz nem volt meg két teljes sorunk sem)… Mondjuk szerintem a “kicsik” nagyon jól játszanak (nemhiába lesznek bajnokok, ha nyernek a hétvégén), de mi azért sokkal gyorsabbak vagyunk. Külön öröm, hogy lőttem két szép gólt is. Furcsa módon nem éreztem a lábamban a biciklizést, szinte még jobban is ment így tekerés után – bár lehet hogy ez csak placebo hatás…