Monthly Archive for July, 2009

Diploma afterparty

Published on July 29, 2009 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , .

20090728csillagaszparty

Csak címszavakban. Nagyon jó volt a társaság (köszi, hogy jöttetek!), Pirx kapitány kalandjain jót derültünk, az 55 cm-es pizza hatalmas és gyorsan véget vetett az Activity-nek :) Nem sirattuk meg az egyetemet, inkább ittunk a PhD-re (bort, édeset, jót). Miután Kata elsajátította a klarinétozás technikáját, hajnali kettő körül még kimentünk a kertbe, ami előbb hullócsillag-nézéshez (láttunk egy nagyon fényeset is), majd éjszakai ping-pongozáshoz vezetett ;) Nem volt semmi… Aztán már hajnalodott, amikor mindenki haza indult, Katát és Józsit el is kísértem hazáig, mert bringával jöttek, nekem meg tekerhetnékem volt. Haza hat után értem (kis kerülővel jöttem), kissé érzelmileg kiégve – annyira jó volt, hogy itt voltak, utána pedig elég egyedül éreztem magam :( De az este az jó volt :)

Diplomás ember lettem

Published on July 24, 2009 in Uncategorized. 2 Comments Tags: , , , .

Végérvényesen és menthetetlenül okleveles csillagász lettem, hiszen a mai diplomaosztó ünnepségen a kezembe nyomták a diplomámat. Végül – ahogy azt már jó egy hete tudom – nem kaptam kitüntetéses oklevelet, csak kitűnőt, de ez legyen a legnagyobb tragédia, ami az életben ér… Igazából magasról teszek rá.

diploma

De – csak a tisztán látás és a történelemkönyvek kedvéért – konkrétan azért nem kaptam vörös diplomát, mert amikor először mentem kvantummechanikából vizsgázni, akkor még nem tudtam, hogy a tanár majd háttal ül a szóbeli vizsgán a felkészülő diákoknak, akik így lazán kiírják a könyvből bármelyik tételt… Én megpróbáltam megtanulni az egész könyvet (több ZH és hat sikeres vizsga után június végén – több mint 1000 sornyi képletről van szó, plusz a rizsa), de nem sikerült, és persze olyan tételt kaptam, amit nem tudtam. Tehát végül is az én hibám – miért nem tanultam meg az egész könyvet szó szerint… Ez van, elismerem. A kapa elkönyvelése után kintről láttam, hogy mit is kellett volna tennem, ha jóval kevesebb tanulással sokkal jobb jegyet akartam volna szerezni (értsd: háttal ülő tanár, diákok előtt könyv a padon). Itt – 6 félév után – lettem nagyon mérges az egyetemre. Nem azokra, akik puskáztak és jobb jegyet kaptak, mert 1) másnak soha nem kívánok rosszat, 2) nekem ettől nem lett rosszabb, hanem magára az oktatási rendszerre. Felháborítónak találom azt, hogy az egyetemen számos oktató irreális számonkérési szokásai csalásra kényszerítik a diákokat, és nem a tudásunkat növelik, hanem a seggünk párnázottságát – vagy csalási hajlamunkat – tesztelik. És ami igazán felháborító az az, hogy általában ezek a tanárok azok, akik év közben semmit nem tanítanak, történeteket mesélnek, össze-vissza ugrálnak az anyagban, et cetera. Lehet, hogy kiváló kutatók, de tanárként elégtelent nyújtanak… Neveket nem szeretnék mondani. És akkor csodálkozunk, hogy itt tart az ország, amikor már az egyetemen is azt tapasztaljuk, hogy csalás nélkül nem lehet boldogulni… Szégyen. És akkor most írhatnám, hogy össze sem lehet hasonlítani a Belgiumban tapasztalt állapotokat az itthoni helyzettel… Csak két számot szeretnék itt feljegyezni: az ELTE a világ egyetemeinek rangsorában 316., míg a Katholieke Universiteit Leuven a 95. (Európában 126. versus 14.) – forrás: 2009. januári adatok. Előbbin lexikális tudást, utóbbin gyakorlati tudást adnak. Biztos van más különbség is, de ez alapvető. Hiába tud az ember megannyi egyenletet, ha a problémát a gyakorlatban már nem képes megoldani…

Neveket továbbra sem akarok írni, de főleg ilyen körülmények között tiszteletem és köszönetem azoknak a tanároknak, akik valóban lelkiismeretesen tanítottak minket, és nem az motiválta őket az órák közben, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel legyenek már túl azon a 90 percen, hanem hogy valóban átadják nekünk a tudásuk legjavát. Őket sosem fogom elfelejteni.

Földkelte és Földnyugta

Published on July 22, 2009 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , .

Szép és megragadó felvételeket persze emberi közreműködés nélkül is lehet készíteni, erre a Föld-Hold kettősnél maradva a JAXA (Japán Űrkutatási Hivatal) Kaguya szondájának HD felvételeinél nincs is kézenfekvőbb példa (kattintásra kicsit nagyobb méretben is megnézhetőek). A következő két videó tudományos értéke minimális, viszont gyönyörűek, és megmutatják, milyen kicsik vagyunk a Világegyetemben. Törékeny bolygó a Föld, jobban kéne vigyáznunk rá!

40 éve léptünk a Holdra

Published on July 21, 2009 in Uncategorized. 1 Comment Tags: , , , , .

40eveapollo11

Vajon hitték volna akkoriban, hogy negyven évvel később még nem léptünk tovább? Mert a számos szonda, Mars-járó, ilyen-olyan misszió révén ugyan hihetetlen mértékben bővült a rendelkezésünkre álló ismeretanyag, de azért ez más. Tudományos szempontból nem éri meg emberes missziót küldeni, mert nagyobb a kockázat és az ár/érték arány is jóval rosszabb, de… Lassan annyi rovert küldtünk a Marsra, hogy a nagyközönségből senkit nem érdekel, mit találnak… Pár tudós el lesz élete végéig az eredmények értelmezésével, de ezek 99%-áról senki nem fog értesülni, mert nincs jelentőségük. Érdektelenek. Tudományos szempontból nincs szükség emberes expedíciókra. De emberi szempontból igen. Mert az emberiséget a felfedezés, a hódítás vágya hajtja, és a tapasztalás saját érzékszerveinkkel a legteljesebb, mégha nem is a legtökéletesebb. Ha embert küldenénk a Marsra (vagy legalább újra a Holdra), az utazás minden pillanatát legalább 4-5 milliárd ember követné, és a küldetés minden sikerét sajátjának érezhetné. Viszont hatkerekű robotokkal nem igazán tudunk azonosulni. Lélektanilag van szükség a továbblépésre. Remélem még az én életemben ember lépdel majd a Marson! (További képek: NASA Apollo 11 Image Library)

Bringával a Megyeri hídon

Published on July 20, 2009 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , .

A délutáni SPD-mentes szenvedés után megnéztem a Tour de France közvetítést az Eurosport-on, majd mivel egy kicsit alábbhagyott a szél, úgy döntöttem itt az idő, vissza kell vágni, nem punnyadhatok egész vasárnap! (Ráadásul délután kicsit hosszabb távra készültem műzliszelettel és izotóniás itallal, szóval nem akartam, hogy kárba menjen az összes előkészület…) Most már az új bringával és SPD cipőben indultam neki, így érezhetően könnyedebben és nagyobb élvezettel faltam a kilométereket. Végül 35 km lett, mert elkezdtem kicsit fázni, ahogy a Nap közeledett a horizonthoz – pedig egészen megjött a kedvem, és erőt is többet éreztem magamban, mint ebéd után… Viszont a szép idő hatására megjött a kedvem a videózáshoz, így felvettem a Megyeri hídon való áttekerés 4 teljes percét (kamera nélkül azért gyorsabban megy) – lásd lenn (az érdekesebb rész 2:22-től látható). Készült pár fotó is, például ezek: 1, 2, 3, 4 (a többi pedig szokás szerint ott van a Flickr-en).

SPD nélkül mit érek én?

Published on July 19, 2009 in Uncategorized. 2 Comments Tags: , .

Semmit. Gyenge vagyok és elvérzem. Az eltelt fél évben sacc/kb. (ejtsd: sacc per kábé) 2000 km-t tekertem már kizárólag SPD-vel, húzva és vonva azt a pedált a taposás mellett, és nagyon megszoktam. Amikor becsatolok, a testem részévé válik a bringa, a hajtókar a lábam meghosszabbítása lesz, és nem állíthat meg minket semmi…

Ma viszont úgy döntöttem tekerek egyet a “régi” Meridával (rosszabb utak felé, ahol nem akartam az újat kínozni), amin viszont már nincs SPD, és nem is állt szándékomban átrakni, hisz – gondoltam – régebben is tudtam anélkül tekerni. FAIL. Rossz döntés volt. Eleve elég erős szél fújt, az Újpesti vasúti hídon a süvítő szembeszélben egyszerűen szenvedés volt áttekerni, de azért elmentem a Megyeri hídig, aztán haza. Kerek 20 km volt (ez kérem szépen a röhej kategória), de nem volt meg az élvezeti faktor. És főleg az SPD hiányzott, mert amint kiálltam a nyeregből, és a megszokott módon akartam tekerni, állandóan leléptem a pedálról, hiszen szokásomhoz híven húzni akartam a lábammal… Gáz… Soha többet SPD nélkül.

Az éjféli nap

Published on July 17, 2009 in Uncategorized. 4 Comments Tags: , , , , .

Aurus blogján találtam rá a minap a svéd The Sounds zenekarra. Legújabb albumuk, a Crossing The Rubicon egyszerűen fantasztikus, nem egy számot hallgattam már rongyosra róla az elmúlt 24 órában. Ha azonban csak egyet ajánlhatnék, akkor az minden bizonnyal a Midnight Sun lenne… Alább egy másik szám, amihez van videó is :)

És ha már az éjféli napnál tartunk, akkor olvasásra és megtekintésre erősen ajánlom a 100 nap bringa oldalt, mely egy lelkes kerekes (és hozzá-hozzá csatlakozók) emberfeletti tekerésének folyamatosan frissülő naplója (ugye mikre nem képes a mai technika). A teljes táv 8000 km felett lesz, most járnak Norvégia legészakibb pontjánál – ahol nincs ilyen kánikula, mint itt. Érdekesek és – nem utolsó sorban – igen tanulságosak a leírásaik, és gyönyörűek a képeik! Egy ilyen túrára útra kéne egyszer elmenni. Vagy legalább valami hasonlóra…

35°C-ban (is) két keréken

Published on July 16, 2009 in Uncategorized. 5 Comments Tags: , , , .

Ez a meleg kezd kissé megviselni. Nem tudom, hogy emiatt álmodok-e rendre marhaságokat – ráadásul csupa rossz dolgot -, de vége lehetne már az egésznek. Kedden egész nap itthon dolgoztam (a szakdolgozati munka folytatásán), de még amikor naplemente után elmentem egy gyors 24 km-es edzőkörre (át Budára az Újpesti vasúti hídon, északnak a Megyeri hídig, azon vissza Pestre, majd ugyanez visszafelé is), akkor is elég meleg volt, ráadásul amikor egy fél percre megálltam inni, egyből megettek a szúnyogok…

Az igazán brutális viszont a szerda volt. Délután kettőre lettem kész a munkával olyan szinten, hogy felmehessek megbeszélni a teendőket a témavezetőmmel, így egy gyors ebéd után 34°C-ban toltam ki a bringát az ajtón… Szinte sokkolt a forróság, ahogy lassan elindultam, és éreztem ahogy a meleg áramlik a testem körül. Nem a Nap égetett, hanem a levegő. Semmit nem számított, hogy 20-al vagy 30-al megyek, mert lassú tempóban is pillanatok alatt ömleni kezdett rólam a víz – mondjuk most a MacBook is a táskában volt, szóval rendesen megpakoltam magam. Nagyjából a Margitszigetig húztam ki szárazon a dolgot (ott az árnyékban egész elviselhető idő volt, csak az aszfaltot kéne már végre megcsinálni), de a fogaskerekűhöz már elég “ázottan” értem. Így fenn a Normafánál pár percet szárítkoztam és átvettem a pólómat, hogy emberként és ne csapzott Tour de France versenyzőként biciklisfutárként lépjek a Kutatóintézetbe.

Lefelé persze közvetlenül elém fordult be egy betonkeverő, így a fékeim rendes koptatást kaptak, mert az a monstrum nem nagyon ment 40 km/h felett, ráadásul sehol sem lehetett megelőzni, és ez nem sebesség… Mondjuk lenn a síkon legalább a Moszkva térig a szélárnyékában mehettem ennyivel – minimális erőfeszítéssel. De azért csak megállt az emelkedő közepén, hogy a megfelelő szájízzel emlékezzek rá :D Aztán végig a körúton 35 km/h-val és felette (jó, a hídra fel csak 30 volt) egészen a Nyugatiig, ahol vettem BKV bérletet havi kerékpárbérlet matricával. Most először, pedig már eltelt pár hónap, mióta először írtam róla, hogy lesz ilyen… Innen a Béke térig bírtam a tempót, ott kifulladtam, és rátértem a pihegős bringaútra :( Gyász, de nagyon meleg volt… Még amikor hazaértem, akkor is 35°C volt, árnyékban… Gyors mérlegelés után kiderült, hogy kevesebb mint két nap alatt több mint 2 kg-t fogytam, így nagy szükség volt arra, hogy normálisan megvacsorázzak, és volt hely a sacc per kábé egy kiló gyümölcsnek (szilva és sárgabarack) is, amit az este folyamán elpusztítottam :) Viszont a meleg és a szúnyogok mondjanak le, de izibe!

Névnapi csokoládé

Published on July 14, 2009 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , .

A szüleimtől kapott bonbon olyan gyorsan eltűnt az edzőtáborból való hazaérkezésem után, hogy arról már nem tudok beszámolni (pedig finom volt), viszont a Flórától múlt pénteken kapott táblából még sikerült megőriznem egy kockát – hogy ne felejtsem el teljesen az ízét, mire írásra kerül a sor :)

Côte d’Or Sensations – Orange Noir 70%

Nem első benyomás, mert szerencsére nem először kapok ilyen táblát, de most is ugyanúgy szeretem mind az ízét, mind az illatát, mint korábban. Ugyan – mint azt már régebben is leszögeztem – nem vagyok oda a fekete csokiért, de naranccsal párosítva igazán jó kombinációt alkot, ezt el kell ismernem. A gyömölcsöt (héját?) nem sajnálják ki az egyébként az átlagosnál laposabb, nagykockás táblából, így a citrusféle íze dominál. Kézben egyáltalán nem olvad, így hőségriadóban is ideális választás :) Illata a karácsonykor nálunk évekig standard zselés szaloncukorra emlékeztet – ez nem biztos, hogy jó dolog, mert az nem sok gyümölcsöt látott, az biztos… Valóban, van benne aroma is (megnéztem a dobozt) a 4,3 % kandírozott narancshéj mellett. Ettől függetlenül nagyon finom csoki, bátran ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 5 alá (jeles)
Ár: n/a € / 100g

Egysebességes bicikli

Published on July 12, 2009 in Uncategorized. 23 Comments Tags: , , .

Városi közlekedéshez – ha nincsenek nagyobb hegyek a közelben – felesleges a váltó, meg a sok sebesség a kerékpáron, elég egy jól eltalált áttétel, amivel (megfelelő edzettséggel) mindenhova el tud jutni az ember. Ezt jól mutatja az is, hogy Budapesten az ezüst Meridámat az idő 99%-ában 48/18-as, vagy 48/15-ös áttételen használtam (azaz elöl 48 fogaskerék, hátul 15 vagy 18), azaz az elmélet a gyakorlatban is bizonyítást nyert. Lényegében ezért merült fel bennem egy új, egysebességes bicikli vásárlásának gondolata. Persze a kevesebb alkatrész kevesebb karbantartást és kisebb súlyt is jelent! Így esett a választásom a már korábban bemutatott Mongoose Maurice-ra, melyet akciósan 95000 HUF-ért szereztem be.

Szerintem egyszerűen gyönyörű (ez a kép nagyban, és további fotók itt és itt), és nagyon jól is megy. 48/18-as áttét van rajta, így kb. ugyanannyit kell tekerni, mint a másik bringát, csak ez 4 kilóval könnyebb, plusz a tökéletesen egy síkban levő fogaskerekek miatt kisebb a súrlódás, és az időfutamkormány miatt áramvonalasabb testhelyzetben ülök rajta, így ugyanazt az utazósebességet (pl. stabil 30,7 km/óra = 90 RPM) könnyebb vele tartani. Ja, és nem utolsó sorban a singlespeed bringa az trendi, és van egy különleges feelingje ;)

A tegnapi NightRide-on már ezzel voltam (hétközben egy-két órát már tekertem vele hogy szokjam, mert azért máshol van a súlypont, máshol a fék, de nagyon hamar belejöttem), és mentünk is egy jó 60 km-t. Síkon a maximum, amit most ki tudtam pörgetni az 46 km/h volt (de 35 km/h-t tudok “kényelmesen” folyamatosan tartani), valamint az Alagútban megvolt az 51,7 km/h is, de az picit lejtett – viszont ennél sokkal gyorsabban már nem nagyon lehet pörgetni. Szerintem ez ezzel az áttétellel teljesen rendben van. A Margitszigeten “rendeztünk” is egy versenyt, és azon én értem a célba elsőnek (jól használtam a szélárnyékot). Egyébként az este folyamán még volt pár ilyen 1-2 km-es sprint, ezeken rendre 2-4. helyen haladtam, szóval edzésnek sem volt utolsó ez az esti tekerés. A bringával meg teljesen meg vagyok elégedve, egyelőre úgy tűnik, nagyon jó választás volt. Ja, meg vettem rá egy Cateye Strada sebességmérőt, az is elég tuti.

Technikai specifikációk (bocs, de angolul – és az SPD pedál az a másik bicajról került át): COLOR: Blue, FRAME: 4130 double butted Chromoly track frame, FORK: Chromoly track fork with investment cast crown and dropouts, CRANKSET: FSA Alloy (48T), BOTTOM BRACKET: FSA sealed cartridge, PEDALS: Wellgo alloy Shimano PD-M540, FREEWHEEL: Dicta 18T fixed gear, CHAIN: KMC Z410, RIMS: Alex PC19 double wall alloy w/ wear indicator, FRONT HUB: Formula track, sealed bearing bolt on 36H, REAR HUB: Formula track, sealed bearing, flip flop (fixed/freewheel), bolt on 36H, SPOKES: 14G stainless, BRAKE LEVERS: Tektro RX4.1, HANDLEBAR: Mongoose bull horn, STEM: Mongoose alloy Ahead, GRIPS: Velo gel cork, SADDLE: Mongoose, SEAT POST: Mongoose alloy w/ micro adjust clamp, TIRES: 700×25 Continental Ultra Sport 700×28 Continental Contact.