Monthly Archive for March, 2010

Jó, néha elkél egy kis hülyeség hogy levezessük a feszültséget. Ami mondjuk itt csak sztatikus elektromosság formájában van jelen, de azért akkor is. A sztatikus elektromosság dolog pedig tényleg nem tréfa, az alacsony páratartalom miatt folyton össze-vissza ráz a kilincs, a Macbook, meg minden ami fém… Ez eleinte vicces, egy idő után egy csöppet kellemetlen. Reggel egyébként olyan szaharai homokot hozott a szél, hogy mire leértem, éreztem a szám szélén a szemcséket, és a hegy felé visszatekintve sárga ködöt lehetett látni… Estére szerencsére kitisztult (a cirruszokat leszámítva) a levegő, szóval ma is mérek. És hogy valami bíztatót is mondjak, elkezdtem feldolgozni a fotókat, már több mint száz kész, de elég lassan haladok… Továbbá hatalmas sikerként könyvelem el, hogy csak most fogyott el az első doboz Neuhaus praliné, amit hoztam, és még egy teljes csomaggal van! Beszámoló természetesen lesz ;) (A fotóról meg csak annyit, hogy 2-3 másodperces expozíció ISO 400-on, én meg beugrottam a kép elé pont akkor, amikor elvillant a vaku, ezért vagyok élesen kivehető, és ezért vagyok csak szellem…)

Kezdeném a legfontosabbal. Miután az előző napi észlelés befejezése után lecaplattam a szállásra, végre sikerült majdnem nyolc órát aludnom. Most fordult elő először, hogy még az ébresztőórám előtt felébredtem (háromnegyed négykor – délután, ha ez nem lenne egyértelmű). Egyébként a tegnaphoz hasonlóan kinn ma is önállóan dolgozik a fényképezőgép – amíg én a tudománnyal foglalkozom. Csak egy képkockát megmutatnék a múlt éjjeli nyersanyagból.

Nem rossz pirkadat, mi? Nem lehet megunni ezeket a képeket. Egyébként reggelre baromi hideg (2°C) lett, ráadásul kicsit feljebb jöttek a felhők, így a páratartalom felment egészen 85%-ra, szóval nagyon furcsa hideg, de nedves illata volt a levegőnek. Nagyon tiszta és üde, de csípős illata. Munka közben még a pár napja készített 360°-os panorámát (amit még nem mutattam meg, de eljön az az idő is) is beszerkesztettem a StarryNight nevű planetárium-szoftverembe, így most már a Mac-en is pontosan az a látvány fogad, mintha csak La Palmán lennék… Nagyon pöpec. A műholdképek alapján egyébként átaludtam egy felhős időszakot, mert amikor délután felkeltem, akkor már kristálytiszta volt az ég. Vacsora után pont naplementére értem fel (másodszor), és a horizont felett gyönyörűen látszott a Vánusz és a Merkúr is! (A képen nagyban látszik mindkettő, kicsitben előbbi éppen hogy.)

Még csak félhold van, de olyan erős fénnyel világít, hogy kényelmesen lehet kinn lámpa nélkül is sétálni, a fotók pedig már majdnem beégnek (30s, ISO 3200 :D). El sem tudom képzelni mi lesz itt teliholdkor… (ISO 100-on fogom a holdsütötte tájat fotózni :D)

Csak hogy tiszta legyen a címadási technika, a 3. éjszaka azt jelenti, hogy az a harmadik éjszakám, és azért ez a cím, mert ekkor készül(t) a bejegyzés. Szóval nem feltétlenül a harmadik nap történéseiről lesz itt szó. A tegnapi bejegyzéshez pedig feltettem még egy képet, tessék megnézni. Hajnali ötkor – 0,6%-os páratartalomban – egyébként fogtam magam (meg az állványt és a fényképezőgépet), és a Tejút fénye alatt elsétáltam (kisebb éjszakai túra volt, jó fél óra caplatással a kráter peremén fel-le hullámvasutazva – de főleg fel…) a sziget legmagasabb pontjára (Roque de Los Muchachos [2426 m]), hogy csináljak pár fotót (nem is csak párat, mert megint készültek time-lapse mozik is, de mostantól nem lövöm le előre a poént, és nem mutatom meg őket, csak majd a két hét végén egy nagy filmbe összefűzve… na jó, azért egy képkockát lehet).

Közben végignéztem a napfelkeltét, ami egyszerűen csodálatos volt (és ebben a magasságban 7 perccel korábban következett be, mint tengerszinten!). A felhőóceán felett először bíborkék színű lett az ég, majd szépen egyre magasabbra emelkedtek a színek, később a hátam mögött az égbolt ellentétes oldalán lassan kibontakozott a Föld árnyéka, majd a hegy árnyékkúpja a rózsaszín égen… Gyönyörű volt. (Ott a távolban az a sziget a felhők felett a Teide vulkán Tenerifén.)

A fotók feldolgozása egyébként továbbra sem áll túlságosan előrehaladott szinten, de most legalább már dolgoznom kell, így nem tudok állandóan újabb képeket csinálni – talán így van esélyem behozni a lemaradásomat. Pár panorámát már összeraktam egyébként, de most aztán neki kell esni az elejéről, válogatás és preferenciák (mivel panorámákat és time-lapse mozikat összerakni sokkal izgalmasabb, mint a sima képeken dolgozni) nélkül, mert különben soha nem lesz kész… Egyébként meg most dícsért meg a technikai személyzet, hogy nagyon jól csinálom a dolgom, más észlelők az első éjjel nem is igazán szoktak dolgozni, én meg látható módon egyből csinálom amit kell. Azért ez nem kicsit jó érzéssel tölt el :) Nem hiába, a csillagászat legjobb része a távcsövekkel való munka.