Monthly Archive for April, 2010

Dranouter aan Zee

Published on April 28, 2010 in Uncategorized. 1 Comment Tags: , , , , , , , , , , , , , , , .

I had no plans for the last weekend, so when I saw that one of my colleagues was looking for company to go to the coast, I decided to join her. It has been a long time since I saw the see (if it is from an airplane, that does not count), so I thought it’s just about the right time to go, and a nice, calm, restful weekend would be really good after all the active, sports-filled Saturdays and Sundays I had recently. We left Leuven on Friday evening, and took the train to Ieper via Brussels (accompanied by all the students heading home for the weekend – this is the reason why Leuven is so empty during weekends and holidays). After a loud welcome from all the dogs around the house in Elvire’s hometown (note: thanks for the hospitality, which made things much easier!), I had my longest sleep in several weeks time. There was no rush at all… (I like being active, but I can enjoy the “just not doing anything” state too :D)

On Saturday, we were just lying in the garden enjoying the warm sunshine (and the great pasta Elvire made for lunch) before we left to the coast on the afternoon. I was not even aware of the fact that the main reason for visiting the coast was the Dranouter aan Zee festival, which took place on these days in De Panne. (Small side-note again: Flanders is generally flat, and we have plains in Hungary, but this part of Belgium is the prime example of a flat region.)

As my experiences from the past are not the best from these kind of concerts, I was a bit afraid inside how I would feel myself there, but then everything turned out to be pretty much just perfect (and sometimes even freakin’ cool :D) – if you do not count that we spent a lot of time standing in the wrong queue when we wanted to buy the tickets, but we always had something to talk about, so that was not a real issue at all. Before we jumped into the concerts we had a short walk on the beach, and I am sure that I would like to go back somewhen because there is even a nature reserve nearby at the French border, where you can walk in the dune grasslands which are so typical for this area.

As real Belgians did, we ate fries and I drank some beer too (nothing special, just a Maes – but still it is a new kind in my “collection”) between the performances. And one of the nicest things was that you could see the see itself from within the concert tent! It was a bit surreal, looking back towards the entrance, see the silhouettes of all the people behind you in the backlight, and then the horizon marked by the see in the distance behind them… I really liked it.

So we started with the second half of Balthazar, a Belgian band (luckily singing in English), playing mainly indie pop-rock. They were quite good, there is definitely a potential in them. Here is a video clip from their debuting album (far not the best piece of music they have, but that’s all I can show here).

The next one was Jasper Erkens, a damn young Belgian boy with his guitar and great voice. In some songs he had another guy on his side playing on a cello – those were the best ones, it’s a shame I can not find anything like that on YouTube… (But in this video you can see the city of Leuven for some seconds ;D)

Then came (one of) the iconic band(s) of Belgium: Daan. His (their) “show” was much more professional, with songs ranging from beat and electronic to the more recent pop-rock styled ones. It was truly energizing…

Then after a short break (of fries and coke) we listened to the first songs of Arid, then jumped over the Clubtent to catch the concert of Katzenjammer. They are 4 girls from Oslo (Norway), and their music is – how to say – different :D But in a really lovely way. Their instruments are cool (and I am in love with musical instruments – the Belgians whit whom I went to Sweden can tell, that the Musikmuseet was my favorite in Stockholm), they interact with the audience, and they really get you in the mood (and they are crazy :D)! Even I was jumping, waving and clapping my hands, singing along when I could during the show, and people who know me can tell, that this is not happening on every concert… But they were cool!!! This was the best part of the night.

To close the day, we went back to the Concerttent for the concert of Arno. It was a bit of a disappointment, because as an evening-closing concert you would expect the best band to be on stage, but this was not the case on this Saturday…

At the end, we stayed a bit in the Clubtent where two DJs made the beat for those who still had enough energy to move, but I think I was not one of them… So we left after a quarter, drove back and slept till midday on Sunday. We came back to Leuven on the afternoon after a nice walk with the dogs (I think they really liked me by the end of the weekend). This was really the first weekend since the start of my PhD, when I had no scheduled plans, no internet connection and e-mails, when I just went with someone and let things to happen independent of my will (but of course not against it). And I enjoyed it! I felt completely charged up (both physically and mentally) when I arrived home. (Though my physical energy level dropped significantly after the floorball practice on Sunday evening.) I should have these calm weekends more often (also because my sport activities are usually quite lonely…).

Hogy lesz 120 km-ből 144 km (egy igen aktív hét margójára)

Published on April 27, 2010 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , , .

Újabb elmaradásomat pótlandó az április 12-ei hétről lesz szó. Túlságosan nem húznám a szót, kedden és csütörtökön a szokásos Leuven – Mechelen – Leuven távot hajtottam bele az országúti bringába, szerdán este extra floorball edzés volt, pénteken falmászás (utána pedig isteni gofri és Kasteel bruin sör), vasárnap pedig az előző bejegyzésben már megénekelt gyászos kimenetelű mérkőzés. Amiről többet szeretnék mesélni, az a szombat.

Lévén isteni idő ígérkezett (most tapossuk a harmadik csapadékmentes hetet, és mostanában már többször ebédelünk kint, mint bent), és az új bringával még nem voltam hosszabb (azaz 100 km feletti) távon, így egy kényelmes – nézelődős, nem edzés szintű – tempójú 120 km-es kört terveztem a délutánra. Mivel az utolsó kb. 30 km-t leszámítva nem ismertem az útvonalat, így szépen felírtam a biciklis úthálózat követendő csomópontjainak számát egy karton csokipapír hátuljára, és a szokásos cuccokkal együtt betettem a kerékpáros mezem egyik hátsó zsebébe. Ebéd után fél háromkor indultam el (napnyugta csak fél kilenckor, és hát hat óra 120 km-re még triciklivel is elég lenne).


Ekkor még nem tudtam, hogy ez nem egészen az én napom lesz… Ugyanis nem sokkal Leuven határának hátam mögött hagyása után, Aarschot felé haladva vettem észre, hogy elhagytam a tájékozódáshoz szükséges papírfecnimet… Fogalmam nincsen hogy miként, elég nehezen tudom elképzelni hogy kifújta a menetszél a zsebemből, de mégis csak ez tűnik az egyetlen reális magyarázatnak. Szóval innentől az emlékeimre kellett hagyatkoznom, ugyanis visszafordulni semmi kedvem nem volt, ahhoz már túlságosan is beleéltem magam az aznapi útvonalba. Térkép csak a mobilomon volt (az is csak autós, természetesen), de térképes GPS nem volt nálam, csak GPS-es biciklióra, térkép nelkül… (Tudom, én vagyok Mr. Kütyü…) Szerencsére elég jól emlékeztem az útvonalra, így eleinte ezzel nem volt probléma. Aarschot-ig elég rossz bicikliút vitt (tessék már elfelejteni azt, hogy a bicikliutat díszburkolatból meg viacolor-ból rakjuk ki, mert az baromira dö-ö-ö-cc-ö-ö-ö-ggg, és az sem nekem, sem a biciklinek nem tesz jót), onnan viszont végig kifogástalan aszfaltcsík fogadott. Herentals-ig nagyjából nyíl egyenes út vitt, lévén itt egy régi vasútvonal töltését alakították bicikliúttá – néhol még a régi állomásépületek is megvoltak, lakóépületté alakítva. Baromi jó volt, a kereszteződések előtti lassítokat leszámítva (bár ezek igen hasznosak). Aztán ennek a szakasznak a végén kavartam egy kicsit, mert olyan emlékeim voltak, hogy nyugat felé kéne menni, az út meg csak keletnek kanyarodott, amit én nem igazán akartam elhinni. Hiba volt. Kerengtem egy kicsit, aztán egy buszmegállóban kifüggesztett térkép alapján csak eljutottam a csatorna partján nyugatnak induló bicikliútra. Tükörsima aszfalton, enyhe hátszélben erőlködés nélkül (pulzus országúti bringázás során nem igazán látott mélységekben) 30 km/h feletti tempóban suhantam, és tudtam, hogy lesz egy pont, ahol majd délnyugat felé le kell kanyarodnom egy másik, kisebb csatorna partjára. Ez a pont viszont az Istennek sem akart eljönni. Ami egy idő után (számos velem párhuzamosan haladó hatalmas uszály lehagyását követően) kezdett picikét gyanús lenni. Ráadásul egy ideig azt hittem, hogy már elkanyarodtam a kellő irányba, de aztán sehogy sem tudtam megmagyarázni, hogy a Nap miért rossz irányban látszik az égen – ha csak azzal nem, hogy én megyek rossz irányba. Így amint megláttam egy beazonosítható tereptárgyat (Wijnegem feliratú hajózási tábla a csatorna túlpartján), megálltam, és a mobilomon elég gyorsan be is azonosítottam hogy hol vagyok. Gondolom, hogy az iménti felvezetés után nem lesz meglepő, hogy baromira rossz helyen voltam :D Még húsz perc, és Antwerpen központjában csaptam volna arcon magam (facepalm). Nem volt mit tenni, autóutakon nem akartam keresztbe kasul délnek eredni, így szépen visszatekertem egy tetemes szakaszon, mire megtaláltam hogy hol is kellett volna lefordulnom… (Itt már kezdtem érezni, hogy nem lesz olyan laza az a napnyugtára való hazaérkezés…) Lier-ig aztán nem volt semmi különösebb esemény, azt leszámítva, hogy 35-45 km/órával téptünk egy szakaszon egy velem kb. egyidős sráccal, aztán mivel nekem még haza is kellett tekernem, hagytam ellépni, és visszavettem a tempóból. Lier körül aztán megint jött a szívás, mert elnéztem egy csomópontot, és a csatornák rossz oldalán kötöttem ki, így kétszer is elfogyott alólam az út, mire megtaláltam a helyes irányt (ez a térképre nagyítva gyönyörűen látszik). Innen – részben a duffel-i kerékpáros térképnek köszönhetően – már sima utam volt, ráadásul Mechelen-től már csukott szemmel is bármikor hazatekertem volna. Egyébként tényleg gyönyörű idő volt, a friss tavaszi zöld és a mélykék ég kontrasztja csak szebb lett ahogy az estéhez közeledve egyre sárgább, melegebb fénye lett a Napnak. Az izlandi vulkánnak köszönhetően pedig még egy kondenzcsík sem volt az égen, ami itt ilyen időjárási körülmények között igencsak ritkaságszámba megy. Szóval kalandos nap volt, de mindennel együtt igen élvezetes :) Mondjuk a sokadik energiaszelet szokás szerint már elég gusztustalanul édesnek érződött, de hát energiabevitelre szükség van… :D

Waterloo Lions – Tigers Kraainem FC 14-6 (2-0,8-2,4-4)

Published on April 26, 2010 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , , .

Kissé le vagyok maradva az eseményekkel, még nem a mostani, hanem az előző hétvégéről maradt meg ennek a kissé siralmas eredménynek a megörökítése. Persze ez azt is jelenti, hogy továbbra is egy csomó mindent csinálok (egyesek szerint őrült sok mindent), szóval blogolásra nehezen csurran-cseppen idő. De igyekszem. Szóval akkor a meccsről.

Az alapszakasz utolsó fordulójában sem nekünk, sem a listavezető számára nem volt tétje a találkozónak, de azért szerettük volna egy jó eredménnyel jelezni, hogy májusban a rájátszásban (azaz az elődöntőben) számolni kell velünk… Az első harmad kiegyenlített kűzdelmet hozott, érzésre csupán a Waterloo kicsit nagyobb szerencséje hozta meg nekik a vezetést. 1-0-ás hazai vezetésnél szokás szerint szétlőttem a felső kapuvasat (hogy a rohadt életbe már megint…), sajnos ennél közelebb sokáig nem kerültünk a gólszerzéshez. A második játékrészben teljesen összeomlott a védekezésünk, talán két perc sem kellett hozzá hogy már 5-0 legyen az állás… Oda… Az “oroszlánok” játéka gyorsaságban jóval a miénk felé nőtt, és ez totális katasztrófához vezetett. A harmad közepén ráadásul egy labdáért folyó párharcban rosszul léptem és kifordult a bokám (már a múlt hét közepére teljesen rendbejött, no para), ami számomra a meccs végét jelentette. A befejező játékrészben aztán egészen feljavult a játékunk – leszámítva az utolsó másfél percet, amikor talán már az elkeseredettség terhe alatt megint leállt a motor, és még két gólt kaptunk gyors egymásutánban. Persze jobb volt most egy nagy pofon, mint az elődöntőben, amikor már igazi tétje lesz a játéknak, de azért fájt rendesen. Remélhetőleg a rendelkezésre álló edzésidőben ki tudjuk javítani a hibákat és sikerül pótolni a hiányosságokat, mert május 9-én ennél sokkal több kell. Végezetül pedig álljon itt az alapszakasz végeredménye.

2010division1table

First images from NASA SDO

Published on April 22, 2010 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , , , , .

Sorry for no posts recently, but I have a lot of things to do, so I am usually to tired to write anything (though I have some topics I would like to talk about). So for now, please check out the first images and movies from NASA’s Solar Dynamics Observatory.

20100421sdofirstlight

(This mission was the topic of my Ad Valvas seminar at the Institute in March just before I left to La Palma for two weeks.) Click on the image for the SDO First Light Gallery @ Goddard Space Flight Center’s Scientific Visualization Studio.

My screen setup for the Garmin Edge 500

Published on April 13, 2010 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , , , , , .

First of all, thanks to DC Rainmaker for – accidentally – reminding me with his latest post, to write about this. (BTW, very interesting blog, strongly suggested if you are into cycling, running, swimming or triathlon.) So with the Garmin Edge 500, the user can cycle through 3 main screens during a workout. Each of these can display a maximum amount of 8 data fields from the available 44.

The Primary Screen is where I start and finish a workout, but usually I do not use it during a ride. It gives the most important information about the current session, as the Time, Speed, Distance, Average Speed, Cadence and Heart Rate are on the display here.

20100413edge500screen1

The Secondary Screen is my main screen, I use it for 99% of the time during my workouts. It gives me important feedback about the intensity of my ride, as the Heart Rate Graph, the Heart Rate, Heart Rate Zone, Cadence and Speed values are displayed here. This way I can monitor if the power I put into pedaling is on the level which I need (to reach the goals I have set for the ride). The Heart Rate and the Cadence values also help in the selection of the best gear-ratio for the given circumstances. And though it uses a lot of screen-space, I love the Heart Rate Graph, as it gives an immediate graphical feedback on every slight change in the intensity of my ride.

20100413edge500screen2

The Third Screen – in my case – is set up for rides in the mountains – so I do not use it at all here in Belgium, but as soon as I can go for a cycling holiday, it will be the main screen for the days there. Then I can track the current Elevation (to see that there is still a lot to go), the Grade (steepness of the climb), my Speed, Distance, the air Temperature (for a meteorology-addict, this is a must), the Total Ascent, and the usual Cadence and Heart Rate values.

20100413edge500screen3

I think that having such a tool helps a lot during the rides, and being able to track, display and compare all the values from all the rides gives a lot of motivation too :) Gadgets are my religion.

Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 1-5 (0-0,1-2,0-3)

Published on April 12, 2010 in Uncategorized. 3 Comments Tags: , , , , .

Az alapszakasz utolsó előtti meccsén a győzelmi kényszer alatt álló Juventus csapatával mérkőztünk a már korábbról ismert affligemi sportcsarnokban. Számunkra már egy döntetlen is a biztos, elődöntőt jelentő harmadik helyet jelentette volna, azonban az ellenfélnek csak a győzelem lett volna elfogadható eredmény, hogy versenyben maradjanak a még rájátszást érő negyedik helyért. Ezen előzmények ismeretében nem olyan meglepő, hogy kicsit idegesen indult a mérkőzés, habár már ekkor látszott, hogy uraljuk a játékot. Most a második sorban játszottam, de lényegében csak annyi változott, hogy teljesen felcseréltük az első és a második sorunkat, így ugyanúgy a csapatkapitányként is funkcionáló edzőnk mellett szerepeltem, mint korábban. A különbség annyi volt, hogy most az előretolt ék feladatát kaptam, folyamatosan a kapu közelében kellett zavart okoznom illetve helyzetbe kerülnöm, vagy a kipattanó labdákra lecsapnom. A harmad közepe felé majdnem meg is szereztem a vezetést, szépen sikerült lefordulni a védőről és szorongatott helyzetben a hosszú felső felé eltenni a játékszert, de sajnos csak a kapuvasat sikerült lekoptatni (és a magyar káromkodást szerencsére a játékvezetők nem igen értették :D). Nagyjából ez volt az első harmad egyetlen valamire való helyzete.

A második játékrészre kicsit megnyugodtunk, és lassan kezdtünk rátalálni a saját játékunkra, így egy kapu előtti kavarodás után (ahol én is kivettem a részem egy kapuralövéssel) Seppo fonákkal becsapta a kifelé pattogó labdát – ezzel megszerezte a vezetést. Erre nem sokkal később még sikerült válaszolnia a Juventus csapatának, de még a középső harmad vége előtt sikerült újra előnyt szereznünk.

Az utolsó játékrészben nagyon jól játszottunk, mind támadásban, mind az elszórtan szükséges védekezésben a mi akaratunk érvényesült. Már nem emlékszem pontosan, de nagyjából a harmad közepén pont támadó-sort cseréltünk, én a palánkon való átugrás után elkezdtem bal oldalon felfutni (mit futni, sprintelni) a jobb szélen épülő támadáshoz, átnéztem Seppo-ra, ő egyből keresztbe passzolta a labdát, én fonákkal, egy kézzel megtoltam a felém induló védő mellett (akinek a sebességkülönbség miatt esélye nem volt ellenem) befelé a térfél közepe felé, majd áttettem a jobbkézre eső oldalamra és gyönyörűen – jó harmad pályányi távolságból -, félfordulatból, erőből felhúztam keresztbe a hosszú felső sarokba (mivel eddigre már túl voltam a pálya hosszanti tengelyén, a hosszú sarok már a jobb felső volt – kapus szemszögből nézve). Már amikor elhagyta a labda az ütőm fejét tudtam hogy gól lesz, és nagyon jó érzés volt a hálóba csapódó labdát látni és üvöltve örülni a gólnak! Nem emlékszem, de ez volt a nagyedik vagy az ötödik gólunk. Talán ez a legjobb érzés egy csapatsportban, amikor az ember gólt szerez és az egész csapat vele ünnepel. Pacsi meg minden :) Szóval az eddigi kapufák és asszisztok után végre megvan az első gólom is a belga első osztályban! A győzelemmel pedig már biztosan elődöntőt játszunk májusban…

Brabantse Pijl Classic 2010 és más bringás dolgok

Published on April 10, 2010 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , .

Majdnem megvolt életem első országúti versenye. Konkrétan azért majdnem, mert én azt hittem ez az lesz, aztán kiderült hogy mégsem. Merthogy miután hazaértem La Palmáról, teljesen véletlenül rátaláltam – az interneten álmatlanul szörfölve – a Barabantse Pijl Classic elnevezésű kerékpáros rendezvényre. Nekem az itt fellelhető információk alapján az jött le, hogy ez egy amatőr verseny a profik hasonló nevű megmérettetésének útvonalát követve, így igencsak megörültem, hogy végre kipróbálhatom magam. Kedden voltam is munka után edzeni, és – ahoz képest hogy majdnem pontosan három hete voltam utoljára – meglepően jól mentem, kis híján egy kilométer per órát javítva 32,1 km/h-s teljes átlagot mentem a szokásos kicsit több mint 50 km-es edzőtávomon. Tudom hogy mutattam már ilyet, de a hátszeles oda- és a szembeszeles visszaút közötti sebességkülönbség továbbra is baromi jól látszik a rögzített adatokon (a pulzusszám – pirossal – nagyjából ugyan az, szóval a sebességkülönbség kizárólag a szélsebességnek tudható be, nem teljesítménykülönbségnek).

20100406ride

Szóval ilyen előzmények után bizakodva vártam a mai rajtot, gondolván hogy most megmutathatom a belgáknak, mi is a magyarok istene. Ehhez hatkor kellett kelnem, ami minden volt csak nem kellemes, annak ellenére, hogy a tegnapi olasz étterem (tegnap előtt meg belga, szóval így a hét vége felé áldoztunk a kulináris élvezetek oltárán) és sörözés után már tizenegykor ágyban voltam. Ráadásul reggelre köd lett és hideg, így miután nyolcra végeztem a nevezéssel (ami egész profi volt a fűtött sátorral és a polgárőrség által őrzött biciklitárolóval), a stratig hátralévő fél órát igen hűvös körülmények között kellett átvészelnem (merthogy versenyhez öltöztem nem egyhelyben álláshoz). Aztán a 70 km-es távra (volt még egy 135-ös is, de mivel holnap meccsem van, és szerdán nem voltam 100%-os az esti rendkívüli floorball edzésen így a keddi biciklizés után, most úgy gondoltam inkább maradok a realitások talaján) jó három- négyszáz kerékpáros sorakozott fel a rajtvonal mögött, majd a felvezetőkocsi mögött, rendőrmotoros biztosítás mellett elindult a mezőny. (Nem mondom, ez nagyon menő érzés volt, tisztára a Tour de France-on éreztem magam.) Amíg kiértünk Leuven-ből, gondoltam ez amolyan felvezető tempó, aztán majd elengedik a mezőnyt, és megkezdődik az igazi verseny. Na ez az ami nem történt meg :(


Szóval kiderült, hogy ez inkább egy amolyan vezetett kerékpáros teljesítménytúra volt. (Ez a beágyazás nem tökéletes még, de gondoltam kipróbálom…) A 27,4 km/h-s átlag mellett azt hittem elalszom a nyeregben (átlag pulzus 137…), még jó hogy azért a mezőnyben való haladás elég sok koncentrációt igényelt. Ilyen szempontból mondjuk nagyon hasznos volt ez a tekerés, hiszen még soha nem mentem mezőnyben, és ezt is meg kell tapasztalni egyszer. Hatalmas különbség az egyedül vagy kettesben edzéshez képest az, amikor minden irányban fél méterre van tőled egy másik bringás. Nem lehet csak úgy hipp-hopp jobbra-balra kacsázni meg ész nélkül fékezgetni (nem mintha ez amúgy jellemző lenne rám), mert abból tömegszerencsétlenség lesz… Szóval igencsak sok odafigyelést igényel a dolog, cserébe a mezőny teljesen lefogja a szelet, és húz magával, így sokkal kevesebb energiát fogyasztunk. Ez meglátszott azon is, hogy a két 0,75 literes kulacsban megemmal cipelt Isostar negyedét sem ittam meg, és a bekészített három energiaszeletből csupán egy felet fogyasztottam el – összehasonlítás képpen a keddi egyéni edzésen lazán elfogyott a másfél liter folyadék és másfél energiaszelet is (pedig a táv rövidebb volt). Szóval kéne nekem valami igazi verseny, mert dúl bennem a versenyszellem… Viszont így legalább délutánra maradt energiám egy kis bevásárlásra. Mivel végre itt a jó idő (ezen a héten kétszer is kinn ebédeltünk a napsütésben), szükségem van nyári kerékpáros felszerelésre, mivel 15°C felett a téli szuper szél és hidegálló lálegző űrdresszem már kicsit meleg. Szóval ma vettem egy pár nyári kesztyűt, egy rövid kerékpáros nadrágot (de olyat ami kantáros, nem tudom magyarul mi a neve, de angolul bib shorts), két rövidujjú mezt és egy hosszúujjú mezt :) Szuper. (Ja, kerékpáros ruházatban eléggé márkahű lettem.)

20100410cyclingshopping

Még egy valami van, amit szeretnék megmutatni, az pedig a szélárnyék hatása. Szóval az van, hogy ha van valaki, aki fogja előtted a szelet, az 26±8%-os energiamegtakarítást jelent, ehhez képest ha mezőnyben haladsz, azaz minden irányban vannak körülötted kerékpárosok, akkor ez az érték 39±6%! Szóval nem (csak) a dopping miatt mennek akkora tempót a profik… Mielőtt elmentem La Palmára, Mechelen-től visszafelé egy szakaszon szóba elegyedtem egy másik bringással, aztán egy ideig váltott vezetéssel haladtunk. Alább látható, hogy végig ugyan azt a tempót tartva micsoda mélységekbe esik a pulzusom, amikor én haladok a szélárnyékban (satírozott részek). (A végén azért esik a sebesség, mert szembefordult a szél, és beértem a városba, ahol nem lehet úgy repeszteni…)

20100317ride

Bike to Work Campaign in Hungary

Published on April 6, 2010 in Uncategorized. 1 Comment Tags: , , , , , , .

First, read a small overview by a foreigner (OK, not just a foreigner, but the most famous non-competitive cyclist) on Copenhagenize.com, then have a look at the newest TV-spot :)

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”

Other things: I totally overcompensated when I switched back from night-time workdays to a normal rhythm, because now I am falling asleep at 8 on the evening, and waking up between 4 and 5 on the morning… I hope I will manage to correct this minor problem in the coming days. And just for the record, I have tasted another new beer, the Hoegaarden Grand Cru.

Szavazás Brüsszelben

Published on April 5, 2010 in Uncategorized. 9 Comments Tags: , , , , , .

Avagy a hülyeség néha már fáj.

Hajnali 5 óra van, de felébredtem. Biológiai órám enyhén romokban, de ez éjszakai munkával töltött két hét után normális. Egyébként meg akár örülhetek is, így elég könnyű lesz 8-ra bemenni az irodába, sőt, előtte még ehetek is egy kiadós reggelit. Csak mert vacsorázni elfelejtettem, amikor valamikor este nyolc és kilenc között ruhástól elaludtam az ágyon…

Na de vissza a vasárnapra, mikor is eljött az idő, hogy elmenjek szavazni. Ugyanis az országgyűlési választások első fordulója a külképviseleteken egy héttel korábban, húsvét vasárnapján került lebonyolításra. És akkor itt kezdődött a nap esedékes kálváriája. Ugyanis eredetileg biciklivel akartam menni, de hát ez idő nem igazán ígérkezett alkalmasnak (biciklizésre minden idő alkalmas, de ez most speciális eset, oda-vissza kb. 60 km, közben be kell menni egy nagykövetségre, amit azért csutakosan nem igazán kéne, meg hasonlók…). Ez abban merült ki, hogy minden út csurom vizes volt (tehát a versenybringa kilőve), és egész napra záporokat mutattak a numerikus modellek. Szóval szépen beletörődtem, hogy akkor vonat plusz tömegközlekedés kombóval kell mennem, összepakoltam, és már majdnem elindultam, amikor még vetettem egy pillantást a radarképre… (Hatalmas hiba.) Azt láttam, hogy ugyan van egy ív alakú csapadékzóna, ami északnyugatról délkelet felé haladva szeli át az országot, de a mi környékünkön lyukas, azaz Brüsszel és Leuven között pont nem fog esni. Persze van némi tapasztalatom időjárás téren, szóval egyből felmerültek bennem a következő gondolatok: 1) a zóna után továbbra is labilis lesz a légkör, főleg egy kis napsütéssel (felszakadozott felhőzet látszott a műholdképeken) olyan brutál záporok lehetnek még ezután, hogy öröm lesz nézni (zárt helyről), 2) Péter, ne légy hülye, ne is gondolj arra hogy most átpakolsz mindent és nekiindulsz biciklivel… De valahogy jött a bolond énem, és a hangok a fejemben, szóval szépen meggyőztem magam, hogy mégiscsak nekivághatok biciklivel, csak megúszom valahogy az esőt… Az meg hogy annyira nincs is jó idő, és úgy felöltözni, hogy ne izzadjak meg, szinte képtelenség, az meg kit érdekel, majd megoldjuk. Szóval farmer és rendes pulcsi plusz széldzseki rajtam, egysebességes bicaj alattam és hajrá. Próbáltam lassan menni, szép városnézős tempóban hogy ne izzadjak le, de már az első 5 km-en bukott minden elképzelés. A balga belgák ugyanis a domborzatra ügyet sem vetve építették az autópályák kora előtt az utakat, szóval Leuven-ből tök egyenesen vezet az aszfaltcsík a főváros felé, csak éppen dombra fel, dombról le, és ez ismétlődik minden kilométeren. És dombra felfelé egysebességes bringával nem lehet izzadás nélkül menni. Szóval szépen kezdtem bepálni a széldzsekibe, közben láttam ahogy a csöppet sem bíztató felhőformák sorra jelennek meg északnyugat felé, úgyhogy 10 km után be kellett látnom, hogy az az egész elképzelés hatalmas marhaság volt, és hogy legközelebb nem ártana, ha használnám is az agyamat, nem csak sisakbetétnek használnám a biciklin. Szóval szépen fordultam is vissza, így háromnegyed órával az indulás után, izzadtan és a kezdődő eső miatt kívülről is vizesen sikerült megérkezni – a kiindulási pontra. Ezek után itthon mindent csak lehajigáltam, átöltöztem, átpakoltam, és elmentem Brüsszelbe vonattal (a vasútállomásig azért biciklivel).

Aztán Brüsszel felé suhanva nem egy elég durva záport kerszteztünk, szóval áldottam azt a maradék csöppnyi kis eszemet, ami legalább visszafordulásra kényszerített. Húsz perc vonatozás után Bruxelles Midi pályaudvarról a 4-es metróval (ami pár megálló után villamosként folytatja az utat a felszínen) mentem a Héros-ig, onnan pedig bár a 41-es buszt is választhattam volna, inkább sétáltam két kilométert a Magyar Nagykövetség épületéig. Így legalább elmehettem a Belga Királyi Obszervatórium épületeggyüttese mellett is (plusz itt van a Meteorológiai Intézet is). Ekkor már gyönyörű tavaszi napsütéses idő volt, és Brüsszel ezen környéke igen takaros házakkal és utcákkal bír, nem úgy mint a belváros egyes részei… Tömeg egyáltalán nem volt (mondjuk rögtön ebédidő után ez várható volt), szóval szinte egyből sorra kerültem.

20100404szavazas

A szavazólapokat tartalmazó kis borítékot egy általam és a bizottság egy tagja által aláírt nyilatkozattal együtt (hogy én szavaztam, a boríték az én szavazataimat tartalmazza, és hogy ezek az én helyes adataim) egy nagyobb borítékba kellett tenni, amit a ragasztáson keresztül még alá kellett írni, és így lehetett bedobni az urnába. Mint azt a szavazólapon látható dátum is sejtetni, a szavazatokat a saját választókörzetünkbe szállítják, és 11-én hozzákeverik a többi szavazathoz, szóval nem lesz külön összesítve. Annyit lehet csak tudni, hogy világszerte közel kilencezren szerepeltek a külképviseletek névjegyzékében, ebből 599-en Brüsszelben, és közülünk 483-an szavaztak is. Ez annyit tesz, hogy 80,63%-os volt a részvételi arány! Hazafelé már nem volt annyira szép idő, de örültem, hogy azért a kezdeti – hogy is mondjam – problémák ellenére sikerült eljutni szavazni – ha már regisztráltam magamat a külképviseleti névjegyzékben… Meg egyébként is, minden szavazat számít :)

La Palma – hazatérés

Published on April 3, 2010 in Uncategorized. 1 Comment Tags: , , , .

A tegnapelőtt a nappali életre való visszatérés jegyében telt, azaz az utolsó távcső mellett töltött éjszakám után délután hatig aludtam, aztán vacsoráztam, majd hajnali háromkor lefeküdtem aludni, hogy tegnap már délelőtt tízkor fel tudjak kelni. Aztán voltam járni egyet a kaldera peremén, de fotózás szempontjából pocsék idő volt (párás, felhős ég, semmi kék szín), így túl sok kép nem készült, viszont itt egy videó, amit még majdnem két hete csináltam, egyébként is olyan búcsúzó hangulata van.

Amit még meg akartam mutatni, az a rezidencia (baloldal) és a távcső (jobboldal) közötti út, amit naponta négyszer tettem meg gyalogszerrel, kivéve azt a három alkalmat, amikor valaki felvitt, és azt a kettőt, amikor le. Így is sacc per kábé 36-szor sétáltam végig ezen az útvonalon.


Nagyobb térkép itt

Aztán van ám szintábrám is. Átlagosan – emlékeim szerint – nagyjából 6,7%-os emelkedő, szóval biciklivel pont jól lehetne edzeni. Fél óra múlva itt van értem a taxi, és már minden össze van készítve. Csoda. Sajnálom hogy haza kell mennem, nehéz lesz visszaváltani az irodai munkára, de azért már hiányzik is Leuven :) De remélhetőleg még idén visszatérek ide is! (Vagy Tenerifére.)

20100324elevationprofile