Tag Archive for 'gps'

TdF 2010 – Stage 3

Published on July 10, 2010 in Uncategorized. 1 Comment Tags: , , , , , , , , .

Tuesday was my last day on the Tour de France. As I already had ~900 images from the previous three days, I decided to leave the heavy equipment (and my press-card) behind, and hit the road on my racing bike, to catch the peloton at the one and only climb of the stage, at the Côte de Bothey (1.4 km climb to 3.4%, Category 4 – basically this is nothing, you can not even notice such a slope if you are riding in the peloton). Of course this meant that I had only my compact camera with me, so the pictures from this day are incomparable with the ones from the previous stages – but when you are not paid by a professional agency, then you have the freedom to choose between good pictures and just pure fun. That day I went for the fun only. We (as Tijl and Kristof – a postdoc and another PhD student, both from Belgium – did also join me on that day) left the Institute of Astronomy at 10:45, so we had three hours to our destination (as the expected arrival time of the riders at the climb was between 13:44 and 13:50, assuming an average speed of 46-42 km/h). As the distance was around 48 km, this was a very safe plan. The roads were generally OK, though we ran into some trouble with one-way streets in Wavre, and we had to ride on cobblestones for 5 km between Court-Saint-Étienne and Villeroux… I have to say that really do not like (or using the word “hate” might be more appropriate in this situation) the cobbles, but I tried to look at that part as the final stage of my integration into Belgium as a cyclist, which made me feel a bit better, and struggle a bit less. Still, the pain building up in my hands during these kilometers was incomparable to anything which I have ever felt on the bike before. And these were really the worst kind of cobbles, with large spaces in between the stones, and with a road-surface which was far from flat with a small bump running along the middle, and two small depressions along the sides (created by cars passing through). But this was the day when even the Tour riders had cobblestones (13.2 km compared to our 10 km, but on a route which is twice as long as ours), so at least we got to know the pain they had to go through later on… Anyway, at the end we arrived a bit more than one hour before the scheduled pass (just after the publicity caravan had passed).

20100706_TdF_3_1

The weather was really nice, sunny but not too warm, not too windy, with no chance of precipitation during the whole day. While we were waiting for the peloton to arrive, we asked someone to take a picture of us (check out the Hungarian flag which I brought along with me):

20100706_TdF_3_2

The breakaway group arrived almost exactly on the expected time, and the peloton followed them 4′45″ later. We made some interesting observations about the whole stuff around us. 1) The number of support cars and motorcycles are incomparably higher than the number of cyclists. They are just coming and coming and coming for long-long minutes before and after the riders. And knowing that e.g. the team buses move along another route to get from the start of the stage to its finish, it is really shocking to see, that there are still this many vehicles following the peloton itself. 2) The climb was not big, still both the breakaway group, both the main pack was relatively slow after the “top”, so they probably just took a short recovery break there… 3) The gap of 4′45″ felt surprisingly long.

After the closing cars passed, the organizers started to clean up everything very quickly, so we had to be fast to make a picture with the gate itself on the “top”. But we made it of course. (I know it’s way too over-photoshopped, but the lighting was terrible, and our “photographer” was and old French guy who probably took his first picture with a digital camera at that very moment…)

20100706_TdF_3_3

On the way back I tried to keep up with Kristof on the climb with cobblestones, and I managed, but as soon as we left the slope behind, he dropped me immediately. Yeah, he is definitely the King of the Cobblestones among us. (Though if there are no cobbles, no one can stop me ;D) But you really have to be a native Belgian to be able to ride fast on these roads. I think it is in their genes. When I arrived home (which is a mess now, with clothes and gadgets all around the place, as I had no time to clean up anything in the last days) I was still in time to watch the end of the stage with several paved sections (it was crazy!), then I left to play badminton with my colleagues… Yes, we have a very sporty department!

Now something for the geeks among us. I lost the second part of our ride, because I had only a one-way course loaded into my Edge 500 cycling GPS, so while we were riding back to Leuven, it was complaining all the time, that I was off-course, etc. Then after a while (on the biggest climb right after Wavre) it just died… So, if you want to follow a course back and forth, have both legs planned! And some interesting sites on the net for the Tour-fanatics: 1) You can follow the HTC – Columbia riders on Google Maps live here. 2) You can check the recorded data of selected Garmin – Transitions riders here. These are both really cool projects!

This brings us to the end of the story about me and the Tour de France of 2010, it was a great experience, a lot of fun but also hard work, and I hope to repeat it somewhen in the coming years. With a bit more sleep, if that is possible. Vive le Tour!

My screen setup for the Garmin Edge 500

Published on April 13, 2010 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , , , , , .

First of all, thanks to DC Rainmaker for – accidentally – reminding me with his latest post, to write about this. (BTW, very interesting blog, strongly suggested if you are into cycling, running, swimming or triathlon.) So with the Garmin Edge 500, the user can cycle through 3 main screens during a workout. Each of these can display a maximum amount of 8 data fields from the available 44.

The Primary Screen is where I start and finish a workout, but usually I do not use it during a ride. It gives the most important information about the current session, as the Time, Speed, Distance, Average Speed, Cadence and Heart Rate are on the display here.

20100413edge500screen1

The Secondary Screen is my main screen, I use it for 99% of the time during my workouts. It gives me important feedback about the intensity of my ride, as the Heart Rate Graph, the Heart Rate, Heart Rate Zone, Cadence and Speed values are displayed here. This way I can monitor if the power I put into pedaling is on the level which I need (to reach the goals I have set for the ride). The Heart Rate and the Cadence values also help in the selection of the best gear-ratio for the given circumstances. And though it uses a lot of screen-space, I love the Heart Rate Graph, as it gives an immediate graphical feedback on every slight change in the intensity of my ride.

20100413edge500screen2

The Third Screen – in my case – is set up for rides in the mountains – so I do not use it at all here in Belgium, but as soon as I can go for a cycling holiday, it will be the main screen for the days there. Then I can track the current Elevation (to see that there is still a lot to go), the Grade (steepness of the climb), my Speed, Distance, the air Temperature (for a meteorology-addict, this is a must), the Total Ascent, and the usual Cadence and Heart Rate values.

20100413edge500screen3

I think that having such a tool helps a lot during the rides, and being able to track, display and compare all the values from all the rides gives a lot of motivation too :) Gadgets are my religion.

La Palma – hazatérés

Published on April 3, 2010 in Uncategorized. 1 Comment Tags: , , , .

A tegnapelőtt a nappali életre való visszatérés jegyében telt, azaz az utolsó távcső mellett töltött éjszakám után délután hatig aludtam, aztán vacsoráztam, majd hajnali háromkor lefeküdtem aludni, hogy tegnap már délelőtt tízkor fel tudjak kelni. Aztán voltam járni egyet a kaldera peremén, de fotózás szempontjából pocsék idő volt (párás, felhős ég, semmi kék szín), így túl sok kép nem készült, viszont itt egy videó, amit még majdnem két hete csináltam, egyébként is olyan búcsúzó hangulata van.

Amit még meg akartam mutatni, az a rezidencia (baloldal) és a távcső (jobboldal) közötti út, amit naponta négyszer tettem meg gyalogszerrel, kivéve azt a három alkalmat, amikor valaki felvitt, és azt a kettőt, amikor le. Így is sacc per kábé 36-szor sétáltam végig ezen az útvonalon.


Nagyobb térkép itt

Aztán van ám szintábrám is. Átlagosan – emlékeim szerint – nagyjából 6,7%-os emelkedő, szóval biciklivel pont jól lehetne edzeni. Fél óra múlva itt van értem a taxi, és már minden össze van készítve. Csoda. Sajnálom hogy haza kell mennem, nehéz lesz visszaváltani az irodai munkára, de azért már hiányzik is Leuven :) De remélhetőleg még idén visszatérek ide is! (Vagy Tenerifére.)

20100324elevationprofile

Tales from the road

Published on March 17, 2010 in Uncategorized. 4 Comments Tags: , , , , , , , .

20100315pizzaThough I have no time, nor the needed pictures, or real motivation to write a big post about my “new” Canyon Roadlite 7.0 racing bike, but I really would like to share some of my thoughts and memories about my first rides. I have learned a lot about my body and about cycling during the first 375 km. If you are not a cyclist, I think it is better to stop reading here, because it will not be interesting for an outsider… (Ok, I give you the “hungry Hungarian” right before he ate the best pizza in town… Yeah, you need a lot of power to ride!)

Let me start with the story of the maiden voyage. The bike was delivered (and assembled by me in the office) on the 5th of February, but due to harsh winter conditions (this winter was exceptionally snowy in Belgium), I had to wait until the 20th of February to be able to ride it back home from the University. After I rode it home, I went to Point2, a GPS shop in Leuven, where I bought a Garmin Edge 500 cycling computer (amazingly detailed review on the link, and make sure you check out the blog of the triathlete guy who wrote it, because it is really interesting). Yeah, I know, this is basically the 3rd GPS I own at the moment (and the 5th I bought overall), but I just do not care at all. Now I have a small, GPS-based cycling computer with a heart rate monitor and a speed/cadence sensor. So professional, that even the cyclists of the Garmin-Transitions Pro Cycling Team’s cyclists use it (because it is also compatible with professional power-meters). It is really cool :) But the coolest thing about it, that you can upload your workout data via a USB-cable to the Garmin Connect website, and have a really good overview about your ride. So it becomes very easy to track your progress. And being able to monitor your heart rate during the ride helps a lot to optimize the speed and intensity of the training. But back to the first ride. I wanted to check out some previously never used routes around Leuven, but it turned out to be a bad idea. First of all, some of the roads are really crappy, full of potholes, which makes the descents from small hills really unpleasant. (I was really surprised to find such hills here…) Because instead of just enjoying the speed downhill, you really have to concentrate on avoiding the potholes (and not getting hit by a car meanwhile doing it). Furthermore it was cold, and I got a flat. These things make a terrible situation when combined, because your winter cycling clothes only keep you warm when you ride, but as soon as you stop, you will have a cool feeling. Literally. Though it was beautiful, because I could see all the snow/rain showers around Leuven while I was standing in the sunshine (and 4°C), it was really cold… And this was the first time ever I had to change an inner tube, so I was not that fast. It took me almost 20 minutes, but I have seen too many YouTube videos about the procedure to have any difficulties at all. I just had to think a bit before every movement, to make sure I am not wasting the only spare inner-tube which I had in my saddle-bag. But everything went fine, and I was kinda proud of myself :) Yeah, this was my “first-time”  :D But I did not want to risk another flat, so I just went home after this incident. Since then I have not only a spare tube, but a tube repair kit too in my saddle bag…

The next day (21st of February) I decided to ride on the cycle path along the canal to Mechelen and back, because I knew that the road is car-free and it has an almost perfect quality – so it is ideal for a fast training ride. It was right after I had a floorball league game with the Kraainem Tigers, so I was a bit low on power, but I really wanted to go… You can see the details of the ride here. (Click view in metric in the top right corner to have SI units…) In the first half, I had a slight tailwind, but I had not realized it before I turned back towards Leuven, and it started to blow right into my face… I was a bit surprised to see that I can (without any real difficulty) ride for two hours within a heart rate range of 170-182 BPM (HR Zone 4) which is the best training pace you need when you want to improve speed and anaerobic capacity. Due to the frame geometry and the drop handlebars, this bike is completely different from all the other bikes I have ridden in my life. Riding in the drops uses muscles I have never used during cycling before, so after this two hour ride I could barely move my hands for a while. I had pain in my arms for a couple of days… (And nothing in the legs, but that’s not so surprising…) Riding on the brake hoods on the other hands is quite the same as riding my single speed bike with the bullhorn bars, and the general feel is also very similar, so I had no trouble with that at all. But I definitely fell in love with the bike, I really like how fast and responsive it is… And weighting only 7.95 kg, it is so light, that after I carried it upstairs for the first time, my single speed bike felt shockingly heavy :D

On the 3rd of March I went cycling after work on the afternoon, then I went back and stayed until 10 PM in the office. (I am really happy to have flexible working hours.) This time I wanted to try new roads, so I downloaded a course from the Garmin Connect site, and loaded it into my Edge 500. This way, you can follow a route created by someone else, and you may even race against her/his time! Very motivating! And that’s exactly what I did. I was “in front” almost all the time, my virtual opponent took me over for 5 minutes only when I got a cramp in my left calf… I was standing in the turning lane on the N2 road, waiting for the cars to pass by or stop and let me turn to the south, but when it was clear, I started to push the pedals too hard, and I got the cramp… But it was not that serious, after ~3 minutes of flexing, I could continue my ride. Uphill… The most important things I have learned during this ride: 1) there are jerk SUV-drivers in Belgium too, honking at me even though they have more then enough space to pass me by; 2) small rural roads are generally smooth and perfect or terribly bad, but nothing in between. And the potholes are somehow always on the downhill side making sure you won’t be able to enjoy the “easier” part of the hill… I am a bit sad, because the data of this workout just disappeared from the memory somehow…

After the previous day, I was a “bit” sick and tired of the potholes, so I decided to stick to the well known cycling paths along the Dijlekanaal on the 4th of March. (The schedule was the same as on the day before: working, cycling, working.) The goal was clear – to go further and faster than the last time. Lesson of the day: sidewind is not that bad, because it has almost no effect on your speed. Though when you have sidewinds of 20 km/h, it can be quite uncomfortable… And here are the details of the ride. I met only slower cyclists, so I could not use their slipstream to rest. But they were too slow, so they could not hold my speed and use mine either ;) And something else: I was so hungry after the ride of the previous day, that I had to eat a slice of a pizza for breakfast, then I had a warm meal for lunch, and a warm meal for dinner too :) Plus a 100g of chocolate during the day and 2 energy bars during the ride, etc. You have to eat a lot as a cyclist… (Other usual food nowadays: fried eggs – and old classic has returned to my menu!)

On Sunday (7th of March) I had to be very careful in Mechelen, because there were a lot of people enjoying the sunshine with their dogs and/or small children, sometimes walking in the middle of the cycling path… The wind was even stronger than on Thursday (and it was cold), but it was still from the side most of the time. (See the details here.) I had headwind only near the northernmost part of the ride, where the Dijlekanaal ends (there is a large open area there without any trees which could block the wind). There it was really hard sometimes… I brought my compact camera with me, because I wanted to take pictures of the bike, but the lights were not the best, so I took only one…

20100307bike

Next week (so last week) I went cycling twice, riding the same standard training route between Leuven and Mechelen on both days. On the 9th of March I had sidewind again. (Yeah, it started to get really boring.) The only one interesting thing about this day, that I finally met a cyclist, who was riding with my speed. Which means it was extremely hard to close the gap between us, without pumping my heart rate up to the sky. From the point when I saw him for the first time, it took me 5 km to catch up with him. But as soon as I started to ride in his slipstream, my heart rate dropped from 184 BPM to 168 BPM even though we raised the speed to 34 km/h from 32 km/h. It was a huge change. It become so much easier, I could even change to a bit more upright – less aerodynamic – position (from riding in the drops to riding on the hoods). After 2 km I went in front of him to give back the favor, so my HR jumped back to 180 BPM, but I could easily keep the pace of 34 km/h. After 1.5 km we went to different directions, so I had to fight the drag alone… Other details are here.

On Saturday (13th of March), I could finally experience the difference between headwind and tailwind. I had to ride against a headwind of 13 km/h in the first half of the training, then I had the same wind as a tailwind in the second half. As a result, my average speed was ~27.5 km/h in the first half, and ~35 km/h in the second (stops at crossroads included – see those downward spikes in the speed), with only a slightly higher cadence (83/87 RPM) and heart rate (175/180 BPM).

20100313training

And it felt even easier to maintain these higher values. I think it is partly a psychological effect, as riding fast in tailwind gives a really pleasant (or even mesmerizing) feeling, so I am sure that the adrenalin level also raises in the meantime. I really enjoyed the speed! (See the details here.)

Conclusions: I really enjoy this bike, and I love the Garmin Edge 500!

Commuting in Leuven

Published on October 5, 2009 in Uncategorized. 5 Comments Tags: , , , , , , , , , .

About 90% of students (including me) in Leuven are regular cyclists. Not athletes nor sportspersons, but commuters on two wheels. As the bike is the fastest (if you do not count small motorcycles) and cheapest way to get from A to B, this is an evident choice for young people. But older businessmen (and women) are not a rare sight riding their bikes in suits (or costumes), either. And bad weather is not an excuse. Raincoats are not futuristic equipment, they are available for a long time…

I was already a hardcore bike commuter back in Hungary, where life on two wheels is not as easy as it is here in Belgium. The infrastructure for cyclists in the city of Budapest is – to be honest – close to being non-existent. Bike lanes are almost unknown, separated bike paths are badly designed and built (usually starting in the middle of nowhere and ending in the middle of nowhere), the number of parking spaces for bikes is too low, car drivers are aggressive (of course, when they are sitting in the endless traffic-jams all day), etc. So the background and support for bike commuters is generally vary bad, hence riding your bike among the cars in Budapest can be considered as an extreme sport, where survival is the main goal, and reaching the destination is only a bonus point… (Bike messengers are the champions of this “sport”. I have a single speed messenger bike and I carry my stuff in a special messenger bag – both for practical reasons – but I am still far from them. If you want to be fast, you have to ride among the cars, and I have learned how to do that in a safe way. This is a skill, which you have to learn and practice a lot, or you can use the terrible and unsafe bike paths with a speed of 15 km/h, because there are always pedestrians who are unaware of the fact, that they are walking on the bike path… The choice is yours.) But something has started in the last two years. There are more and more cyclists on the road every day. The numbers are “so high” (around 5%, but that was 1% two years ago), that the city will have to do something… It is also proven, that the number of potential bike commuters is high, but they won’t hit the road until they feel safe. That’s the reason why it is so urgent to develop the sufficient infrastructure for cyclists. This is inevitable if Budapest would like to be a viable city again, as it was a 100 years ago.

These are nearly unimaginable problems for Belgian people, because the infrastructure here – at least (but not only if) compared to the Hungarian – is almost perfect. You see bike lanes, bike paths and parking places everywhere. One-way streets are usually open for cyclist from both directions, etc (I will write a separate post about this subject later). So the number of bike commuters is not a surprise at all…

Now – in the 2nd part of this post – I will present my everyday commuting route. On the morning, I usually ride through the center to stop for breakfast at a store of the bakery chain called Panos. On the evening (or late afternoon) I am taking the shortest and fastest route back (or in case I have to buy some stuff at the supermarket, it can be a bit different). So here is my commute:


View Larger Map

The elevation profile of the morning ride:

2009leuvencommute1

The elevation profile of the afternoon ride:

2009leuvencommute2

And there are also two videos showing these routes, but they may be a bit boring (they are) even at double speed, and the quality is not that good (blame YouTube for that). If you are still interested, check them out clicking here (from home to the University) and here (back to home).

Instructions for commenting are now bilingual, so you can fill out the box below your personal details and comment in English too (just write there the name of the current day, e.g. Tuesday)!

GPS-ek pontosságának összehasonlítása

Published on April 13, 2009 in Uncategorized. 6 Comments Tags: , , , , , , , , , , .

Nem hagy nyugodni a téma, azt hiszem GPS-tesztelőnek kellene elmennem, szóval ha valakinek ismerőse ilyen embert keres, akkor szóljon. Tesztünk két alanya a túraGPS-ek királya – a Garmin GPSMAP 60 CSx készüléke (jelenleg bruttó 94900 HUF), valamint egy bluetooth vevő, a Nokia LD-4W (Nokia E51-es telefonon futó Nokia Sports Tracker alkalmazással, csak a GPS jelenleg bruttó 17900 HUF). Mindkét készülékben Sirf Star III-as GPS vevő chip dolgozik, így az eszközök lelke ugyan az, azonban – azon kívül, hogy a Garmin más eszköz nélkül is használható – nagyon fontos különbség, hogy a CSx kombinált barometrikus-GPS-es magasságméréssel is rendelkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Garmin a légnyomásnak a tengerszint feletti magassággal való csökkenéséből nagyon precíz magasságadatokat tud rögzíteni, és hogy ezt az időjárásváltozásból eredő légnyomásváltozás ne befojásolja, a GPS műholdakról kapott jeleknek megfelelően hosszútávon (mert a meteorológiai eredetű nyomásváltozás időskálája sokkal hosszabb, mint a fel-le mozgásunkból eredőé) korrigálja a barometrikusan kapott adatsort – mintegy hozzásimítva annak szintjét a GPS-es adatokból átlagolt magassági szinthez. Így a barometrikus mérés érzékenységéből eredően az apró változások szépen rögzülnek, és az időjárásváltozás sem rontja el a mérésünk minőségét.

A továbbiakban kizárólag a rögzített útvonal – avagy track – minőségét hasonlítom össze. A tesztkörnyezet: biciklizés Felsőgödről Budapestre, GPS-ek a hátizsák ég felé néző zsebében, rögzítés 1 másodpercenként. Nem sokkal több mint 20 km, az elején teljesen nyílt tereppel, a Budapesti részen viszont helyenként 10 emeletes házak között kanyarogva. A táv szinte sík, a “legnagyobb” magasságváltozások az ártéri gátakra való fel- és lejutásból, valamint Dunakeszi környékén kisebb Dunapart feletti dombok megmászásából, valamint a köztük haladó patakvölgyecskék keresztezéséből származnak, így a magasságmérés és szépen vizsgáztatható. Lássuk először az útvonal rögzítésének pontosságát.

Mindkét GPS végig nagyon jól teljesít, ami a Sirf Star III-aschippel nem meglepő, végig pár méteren belül egymás mellett haladnak a track-ek (lásd fenti kép). Sajnos jelenleg a Nokia Sports Tracker Beta webes felületére való feltöltés során jelentős tömörítésen esik át az adatsor (a fejlesztői fórum állítása szerint helytakarékossági okokból, ami nehezen érthető, hiszen az eredeti file is csupán 293 kB volt, ami körülbelül akkora helyet foglal, mint a fenti kép… – ebből ők 14 kB-ot csináltak), ami banális módon megakadályozza, hogy az NST tökéletes szolgáltatás legyen, hiszen ki szeret levágott kanyarokat látni… Remélhetőleg ez a jövőben változni fog – mindenesetre én leírtam a véleményem a fejlesztői fórumban. Tehát a horizontális koordináták szempontjából a finnek Dávidja ugyan úgy teljesít, mint az amerikai Góliát (a különbség a készülékek súlyában is jelentkezik – 31 g v. 213 g). Lássuk a magasságmérést.

A Garmin itt a bevezetőben említett barometrikus mérésnek köszönhetően lemossa ellenfelét – mondhatni kiütéses győzelmet arat. Vizsgáljuk meg azért részletesebben a dolgot. A GPS Visualizer-el készített magassági profilok sorában az első az SRTM misszió adataiból (az űrsiklóról lézeres méréssel készült digitális domborzat-modell nagyjából 90 méteres horizontális felbontással) készült a megtett útvonal mentén – relatíve megbízható áttekintést ad arról, mit is várjunk a GPS-es méréstől. A második szelvényen látható a Garmin-nal készült magassági profil. Szakértő szemnek szemet-gyönyörködtető ábra, minden apró emelkedő és lejtő jól látható, a rögzítés pontossága egyszerűen csodálatos – elég azt elmondani, hogy a profil közepén az a kis csúcs, ami egyébként az egész szakasz legmagasabb pontja, az a vasúti felüljáró Dunakeszin. A harmadik szelvény a Nokia párossal készült, az eredmény (azt leszámítva, hogy van egy átlagosan 40-50 méteres vertikális eltolódás* – amit egyébként más hasonló GPS-ek esetén is láttam már) egész jó addig, amig be nem értem Budapestre a magasabb házak közé, ahol nem olyan meglepő módon párszor elszállt a magasságadat (bár az első képen nem látszik ez a rész, de a horizontális koordináták itt is tökéletesek voltak). Az utolsó szelvény az NST által egyszerűsített adatsorból van, külön hozzáfűzni valót nem érdemel.

*Ez az eltérés a geoid undulációnak köszönhető, amit sajnos a Nokia vevője nem korrigál. Röviden összefoglalva ez a GPS mérések során használt WGS 84-es szabvány-ellipszoid és a földi geoid alakjának eltéréséből adódik. Képletesen fogalmazva h=H+N ahol h az ellipszoidhoz viszonyított magasság, H a geoid feletti magasság és N a geoid magassága (az unduláció) az ellipszoidhoz viszonyítva. A Földön az unduláció értéke -107 és +85 méter között változik, Magyarország területére pedig az alábbi ábra szemlélteti (forrás: Dr. Völgyesi Lajos et al.: A geoidmeghatározás jelenlegi helyzete Magyarországon).

Így ha a Nokia által mondjuk Budapesten mért ellipszoidális magasság (h) ~170 méter, a főváros koordinátáihoz tartozó geoid magasság (unduláció, N) ~40 méter, így az átlagos tengerszinthez viszonyított (orthometrikus) magasság (H) ~130 méter. A magasságprofilokból jól látható, hogy a garmin vevője ezt a korrekciót eleve figyelembe veszi. Nokia készülékünkkel manuális korrekcióérték-beállításra van lehetőség, ami egy kicsit trükkös. Az Eszközök/GPS-adatok menüben az Opciók/Beállítások alatt a Magasságkalibrálás-hoz kell beírni a jelen esetben 44 métert (Budapestre ennyi), és akkor a GPS-adatok alatt már jó magasságértéket fogunk látni. Azonban a Nokia Sports Tracker alkalmazást ez nem befolyásolja, ott a Settings/General/Altitude offset pontba kell beírni az unduláció értékének mínusz egyszeresét, azaz jelen esetben -44 métert (!!!). Szóval megoldható a dolog, bár kétségtelenül esetlenül, hiszen ha elutazunk, akkor az unduláció értékét újra és újra be kell állítani. Kicsit bővebb magyarázat az undulációval kapcsolatban sok szemléltető ábrával: Xiong Li & Hans-Jürgen Götze: Ellipsoid, geoid, gravity, geodesy, and geophysics. Webes korrekció számítás itt, de ha pontosabb és kényelmesebb módszer kell, akkor ott van jekaeff fejlesztésében az UndulatR nevezetű programocska – sok más hasznos GPS-es alkalmazás mellett.

Összegzés képpen: bár a két GPS célközönsége egész más (aktív túrázók v. az üzleti élet szereplői), útonalrögzítése mindkettőnek teljesen kiváló, azonban a Nokia bluetooth vevőjének a magassági mérés nagyobb kihívást jelent, így mind a vertikális adatok szórása, mind a hibák gyakorisága (főleg városi környezetben vagy mély völgyekben) jóval nagyobb mint a Garmin csúcskategóriás készülékénél. Akik minden körülmény között ragaszkodnak a tökéletesen precíz adatokhoz, azok ne telefonnal menjenek túrázni, viszont arra, hogy mindig tudjuk, merre járunk, a Nokia párosa is tökéletes (és ami fontos lehet, kényelmes és elegáns) választás.

Biciklivel a felsőgödi edzésre – Nokia Sports Tracker teszt

Published on April 11, 2009 in Uncategorized. 6 Comments Tags: , , , , , , , .

Tegnap biciklivel mentem a szokásos felsőgödi edzésünkre, és vissza is, ami így cirka 49 km-t jelentett a floorballozáson felül. Ha nem lennének néhol minősíthetetlenül rosszak az utak (Káposztásmegyeren az autóút is elég gáz, és Dunakeszin is vannak botrányos részek – meg persze vannak jók is, csak ha a budapesti vízmérce 550 cm felett van, akkor lehet, hogy vízibiciklire kell váltani…), akkor ez így tökéletes is lenne, sajnos a kátyúk és huplik miatt kétszer annyira oda kell figyelni, ami szellemileg nem túl pihentető. Viszont ugyanakkor kellett elindulnom otthonról, mintha vonattal mentem volna, és pontosan öt perccel az edzés kezdete előtt ki is értem. A bicajt bevihettem a csarnokba egy zárt helyre, szóval még a lakatolással sem volt gondom. A többiek azért egy picit meglepődtek rajtam :D Hazafelé már kellett a széldzseki is (kifelé még egy szál póló), mert a Duna mellett és a városokon kívül már elég hűvös volt, főleg menetszéllel együtt. De nagyon jó volt.

Ráadásul kipróbálhattam az előző bejegyzésben említett Nokia Sports Tracker alkalmazást is. Ez lényegében egy olyan telefonos és internetes közösségi szolgáltatás (web 2.0-ás), ami lehetővé teszi a sportolás útvonalának GPS-es rögzítését, sporttevékenység közben az aktuális információk áttekintését, majd azok internetre való feltöltését egy tetszetős és hasznos közösségi oldalra. Az edzés végeztével már a telefonon át lehet tekinteni minden fontos információt a megtett távval kapcsolatban (a sebességet az idő vagy az út függvényében ábrázoló grafikon, ugyanez a magasságra, megtett útvonal, távolság, maximális sebesség, átlagsebesség, időtartam – de be lehet állítani, hogy egy kör mondjuk 1 km, és akkor köridőket – meg átlagokat, stb. – is mutat). A grafikonok nagyíthatók, átlagolhatók adott időtartamra, stb. Az edzéseket maga a készülék is naplózza (nap, hét és hónap szerint lehet látni a teljesített távokat), de most jön a lényeg: a telefonról ezeket nem csak hogy többféle formátumban exportálni lehet, de közvetlenül a Nokia Sports Tracker oldalára is fel tudjuk tölteni, ahol a saját profilunk alatt azonnal megjelennek mindenféle adattal, grafikonnal és a Google Maps-en ábrázolt útvonallal együtt (ami akár onnan is letölthető a Google Earth által emészthető formátumban). A profilunkban követhetjük saját edzéseinket, de megtekinthetjük mások edzésnaplóját és rákereshetünk mások által teljesített útvonalakra is (ha ezt a felhasználó engedélyezi – egy szép példa itt). Ezen felül lehetőség van akár élő adatfeltöltésre is, azaz a világhálón akár nyomon is követhetik hogy éppen merre vagyunk. Egyetlen apró negatívum, hogy a GPS adatrögzítésnél csak a rossz pontok szűrését lehet állítgatni (a rögzítés gyakoriságát nem hohó, nem is kell, mert egy másodpercenként rögzít, de amikor a Sport Tracker-re feltölti, akkor egyszerűsíti, szóval az eredeti file eléréséhez exportálni kell a telefonból, de az nagyon pontosnak néz ki, ránézésre ez a szűrési mechanizmus is elég effektíven működhet), nálam ez most közepesen volt, majd még kísérletezek vele, hogy mennyire befolyásolja a dolgokat, ha ezt a szűrést pl. kikapcsolom.

A Sports Tracker oldalára valószínűleg helytakarékossági okokból egy kissé egyszerűsített file-t tölt föl a telefon – pontosabban azt jeleníti meg a web 2.0-ás térkép (elég összehasonlítani a készülékből közvetlenül exportált .kml file-t a már az internetről letöltött .kml file-val, jól látható, hogy előbbiben ott vannak a másodpercenként rögzített pontok, utóbbi sokkal elnagyoltabb, lásd az alábbi képet) -, amin még így is nagyon jól látszik hogy merre jártunk – sajnos ha több órás a file, akkor már nem is olyan jól, sőt (lásd a linkelt példában a Sopronon belüli résznél pl.), de ez valószínűleg változni fog a közeljövőben, mert a fejlesztői fórumon is megy erről az eszmecsere… Azonban szerencsére az út adatait (hossz, sebességek, stb.) még az egyszerűsítés előtti teljesen pontos file-ból számolja! Szép megoldás!

Ha valakinek komolyabb vizualizáció miatt szüksége van a teljesen pontos file-ra, az exportáljon a telefonból. A lehető legpontosabb magassági adatok eléréséhez olvasd el későbbi bejegyzésem. Összességében nagyon jól használható és megfelelően pontos (koordinátákban – azaz a számított távolságban – tökéletes, magassági adatokban az elvárható szintet megütő) szolgáltatást kapunk GPS-es Nokia telefonunk mellé ingyen, a webes feltöltés alatti egyszerűsítését pedig szerintem egyszerűen el kéne felejteni, mert ez az egy dolog sajnos nagyon sokat ront az egészen, ami pedig enélkül tökéletes is lehetne – nem hiába Béta még, de ígéretes!

Az elképzelés és megvalósítás egyébként nagyon hasonló a Nike és az Apple összefogásával működtetett ugyancsak kütyü (iPod + mozgásérzékelő jeladó a megfelelő Nike futócipőkhöz) + internetes közösségi oldalra (Nike+), viszont mivel a Nokia GPS-el dolgozik, itt a pontosság és a térképen való megjelenítés mindenképpen előny (plusz az adatok feltöltéséhez nincs szükség számítógépre sem!), szemben a Nike agyba-főbe reklámozott – és így igen népszerű és közismert – szolgáltatásával, ami egyébként a maga nemében elég pontos (az érzékelő ugyanis nem egy szimpla lépésszámláló), ráadásul sokakat sportolásra (futásra) ösztönöz. Igazából mindegy is, melyiket használjuk, vagy használjuk egyáltalán egyiket is, a lényeg a mozgás :)

Egyébként edzésen edzőmeccset játszottunk a hétvégén sorsdöntő mérkőzésre készülő U15-ös csapattal. A vége 14-2 lett nekünk, úgy, hogy csak 3 cserénk volt (azaz nem volt meg két teljes sorunk sem)… Mondjuk szerintem a “kicsik” nagyon jól játszanak (nemhiába lesznek bajnokok, ha nyernek a hétvégén), de mi azért sokkal gyorsabbak vagyunk. Külön öröm, hogy lőttem két szép gólt is. Furcsa módon nem éreztem a lábamban a biciklizést, szinte még jobban is ment így tekerés után – bár lehet hogy ez csak placebo hatás…

Nokia E51 + LD-4W GPS

Published on April 10, 2009 in Uncategorized. 13 Comments Tags: , , , , , .

Kissé talán számomra is váratlanul, de lecseréltem 2006. november legelején vásárolt Nokia 5300-as telefonomat. Ugyan még egész jól állta a strapát, csak egyszer-kétszer halt meg mostanában váratlanul, de szembejött egy olyan ajánlat, aminek nem lehetett ellenállni. Konkrétan az Extreme Digital aktuális szórólapjában (pontosabban annak is on-line verzióját nézegetem rendszeresen – mert hülye azért nem vagyok) láttam meg a Nokia E51-es készüléket ajándék Nokia LD-4W bluetooth GPS vevővel “potom” 59900 HUF-ért, és ami nagyon fontos (Belgium miatt pl.), ez a kártyafüggetlen készülék ára. Már régebben megfogott ez a telefon, amikor a teszteket olvastam róla, de drága volt, és a másik még működött, szóval nem gondoltam telefon-vásárlásra. Viszont ha megnézzük, a Vodefone-nál VitaMax csomagban GPS nélkül (ami alapból 17900 HUF) kerül most ugyanennyibe (nem is, mert 20 HUF-val olcsóbb) a nem kártyafüggetlen változat! Azaz ez kihagyhatatlan ajánlat volt.

A teló egyszerűen szuper. Van benne minden, ami kell. Fém borítás, lapos és kecses (100 gramm, 114,8 x 46 x 12 mm), 240×320-as 16,8 millió színű TFT kijelző, környezetifény-érzékelő (nagyon sötétben nem világít annyira mint világosban, illetve sötét környezetben megy csak a billentyűzet-világítás, stb.), S60-as oprendszer, 3G, HSDPA, WLAN (!!!), tényleg használható (x)HTML böngésző (Java, Flash, CSS meg minden támogatva), microSD kártyahely (volt is egy nem használt egy gigásom, ment is bele azonnal), bluetooth, USB, infra, POP3 IMAP4 és az SMTP protokollt támogató e-mail funkció, VoIP, Microsoft Office dokumentumokat megjelenítő Quickoffice, PDF-olvasó, Zip-file kezelő, Nokia Maps (na erről később részletesen is). Persze tud “fényképezni” meg “videózni” is, de nem hiába az idézőjelek – ez mobiltelefon, nem fényképezőgép meg kamera. Meg MP3 lejátszó (arra ott az iPod) és FM rádió is van benne. Egyetlen apró negatívum, hogy az oldalsó gombokat nehéz megnyomni – de tényleg, van valaki, aki azokat hasznája valamikor?! Egyébként viszont így egy nap használat után teljesen oda vagyok érte.

Két szuper extra funkció van (mondjuk a wifi se szar), az egyik a Nokia Maps, a másik a Nokia Sports Tracker (amiről majd egy későbbi bejegyzésben írok részletesebben is). Előbbi tehát lényegében ez egy térképes navigációs szoftver, ami a jelen esetben külső GPS-el együttműködve működik. A Nokia megvett egy halom licenszet, így nem csak a világ országainak utcaszintű térképét láthatjuk, de mögötte akár a Google Maps műholdképeit is! A lényeg pedig hogy ez a dolog megfelelő Nokia telefonnal rendelkezőknek (lásd a szerző) ingyen van. O HUF. Csak a hangos navigációért kellene fizetni, de nekünk ugyebár az nem kell. Ráadásul a térképek két módon kerülhetnek a telefonra: 1) nagysebességű (mobil)internetről leszedi a készülék ami éppen kell, de ez adatforgalom és az fújj, mert fizetni kell érte, viszont 2) a Nokia Map Loader nevű alkalmazással előre kiválasztott országokat (nagyobb országok esetén akár csak kisebb országrészeket) rátölthetünk a memóriakártyára, és innentől kezdve akár SIM-kártya nélkül is használható térképes GPS-ként a telefonunk! A külső GPS pedig a) baromi pici, b) van hozzá övcsipesz, karabineres és tapadókorongos rögzítő c) SiRFstar III-as chip megy benne – azaz elég jó cucc, mondjuk nem szabad összehasonlítani a pontosságát a Garmin GPSMAP 60 CSx-emmel (ami a túraGPS-ek királya) – viszont itt jön be az, hogy a telefon mindig nálam van. Szóval ha nem hegyet mászni megyek, hanem csak látni szeretném hogy merre jártam-keltem, és nem kell méter pontos pozíció és magasságadat minden pillanatról, akkor inkább feldobom a 31 grammos bluetooth GPS-t a biciklistáskám pántjára, és nem szórakozom azzal, hogy egy 100000 HUF-os 213 grammos profi GPS-t cipeljek magammal (kicsit olyan ez, mint a DSLR és a kompakt fényképezőgépek).

113,52 km tekerés egy délután alatt

Published on August 31, 2008 in Uncategorized. 3 Comments Tags: , , , , , .

Nem semmi volt ez a mai délután! Gyönyörű szép kirándulóidő volt, de egyedül most nem volt kedvem nekivágni a gyaloglásnak, így maradt az ezüstparipám (a kétkerekű) további bejáratása. Eredetileg úgy 60-70 kilométert akartam menni, de aztán csak nem akaródzott megállni egészen Zebegényig :-) Nagymaros végén már tényleg majdnem visszafordultam, de akkor pont megláttam előttem egy idősebb férfit úgy 33 km/órával tekerni, így jól be is álltam a szélárnyékába, és már csak azt vettem észre, hogy elsuhant mellettem a Zebegény tábla… Persze jól megkaptam a sorstól visszafelé, mert valahogy mindig csak az én szélárnyékomban utaztak, senkinek nem akaródzott egy idő után elém menni… Azért hazafelé úgy 66 kilométer körül már elkezdtem érezni a combomat, ami 80 körül elég zavaró lett, de itthonra már javult. Aztán amikor 113,52 km után leszálltam a nyeregből (amit viszont kicsit hátrébb kell állítnom), na az volt a szar. A kád melegvíz meg az Isostar az egy jó órára teljesen rendbetett, de most az alsó combom elég fájós, kb. mint a Kinizsi Százas után (azért kicsit talán jobb). Vicces lesz a holnapi edzés a beígért sprintekkel :-D De hát magamnak főztem, meg is eszem… Egyébként 23,1 km/órás átlagot tekertem amikor épp tekertem (4:53:30), és összesen e mellé kicsit kevesebb mint egy órát pihentem! Szerintem ez elég jó. Ja, és a történelmi hűség kedvéért jegyezném meg hogy most mentem először 100 km felett egyhuzamban!

És akkor egy kis technika. Odafelé csináltam egy tesztet, figyeltem, hogy Felsőgödön hány kilométernél kanyarodok le a töltésről, ugyanis ez a táv nekem már június elejéről megvan GPS-el mérve, és kíváncsi voltam, mekkora az eltérés a precízen beállított Cateye Velo 8-as bicikliórám és a GPS között. Nos, GPS-el a táv 23,22 km – szemben a biciklióra által mért 23,27 km-rel. Ez 0,2 %-os eltérés. Szerintem hibahatáron belül van :-) Egyébként volt nálam GPS is – a biztonság kedvéért -, visszafelé be is volt kapcsolva, de elfelejtettem 1 másodpercenkénti rögzítésre állítani (nem úgy mint június elején Gödre menet), így a rögzített track-ben a kanyarok kicsit le lettek vágva és ezáltal picit kisebb távot is mértem, de mivel a méréstechnikába hiba csúszott, ez nem is érdekes túlságosan… Na.

GPicSync – kütyümánoknak kötelező

Published on June 8, 2007 in Uncategorized. 0 Comments Tags: , , , , , .

Ma pihentem, és hasznos keresgéléssel töltöttem a délutánomat. Végre találtam egy olyan programot, amivel majd a nyaralás után nagyon szuper bemutatót tudok csinálni! Mit is tud ez a GPicSync névre hallgató csoda?

googleearthprogi.jpg

Először is ingyenes :-) Na de a lényeg: ha az ember sokat fotózik, és közben túrázik, vagy kirándul, vagy várost néz, akkor utána milyen nagyszerű lenne, ha egy kattintással fel tudná helyezni az elkészült képeket egy térképre, amin láthatná, hogy mit és hogy hol fotózott… Ez többé már nem álom :-)

A GPicSync segítségével ez nagyon egyszerűen megoldható, csupán annyi kell hozzá, hogy emberünk rendelkezzen egy GPS-el, amit fotózás közben folyamatosan üzemeltet, és azzal a megtett útvonalat folyamatosan rögzíti. És nem árt, ha a fényképezőgépben nagyon pontosan be van állítva az óra, mert különben már nem lesz olyan egyszerű a dolog…

Hogyan is működik a dolog? Először áttöltjük a képeinket a fényképezőgépből, és a rögzített útvonalat a GPS-ből a számítógépre. Ezután ha nyers formátumban fotóztunk, akkor kénytelenek vagyunk jpg képeket kreálni, illetve ha nem gpx formátumban rögzítettük a “track”-et, akkor a GPS-ből kinyert adatokat erre a formátumra kell hozni. Ez után viszont már tényleg csak elindítjuk a fent nevezett alkalmazást, megmondjuk neki, hogy hol találja a képeket meg a gpx fájlt, hogy hány óra volt a fényképezőgép idejének eltérése a világidőtől (magyarok számára ez télen 1 óra, nyáron 2), és mehet! Eldolgozgat egy ideig a program, és a végén készt is van a Google Earth-ben megnyitható fájl, amiben ott vannak a szép kis fényképezőgép ikonok az útvonalon, melyekre kattintva megtekinthetjük az ott készített fotónkat! Csodás :-) Végül a GE-n belül lehet még csicsázni a dolgokat, de ez már egyéni ízlés kérdése… És azért nem árt nem az eredeti képekkel dolgozni, mert az Ördög nem alszik… És ami a legjobb, hogy a program nem menti el a képeket a Google Earth file-ba, hanem csak linkel rájuk, így nem romlik a képminőség, stb. Szóval ez egy csomó dolog miatt jó, de nekem már nincs kedvem erről írni, tessék kipróbálni! Megéri – én már sok hasonlót próbáltam, de ez volt a legjobb.