Csak gyorsan valamit az elmúlt időszakról. Mostanában egyszerűen nincs se időm sem energiám blogot írni, annyi minden dolgom és elfoglaltságom van. A Tour után elég nehéz volt visszarázódni a mindennapi életbe, de hát a “felnőttség” már csak munkával jár. Visszasírom én még a nyári szüneteket (bár nem hinném, hogy megérte-e egy két hónapos szünetért egy teljes vizsgaidőszakot végigszenvedni – szóval talán sírni nem fogok). Július 9-e és 12-e között megint tetőzött a forróság, 33,2°C ugyanis itt már a világvége, dolgozni sem igazán lehetett ebben a szaunában. Azon a hétvégén a lakásomban is elviselhetetlen volt az idő, így jéghideg nyári söröket (Hoegaarden Rosée, Hoegaarden Citron) ittam és fél literes jégkrémeket (Ben and Jerry’s “Chunky Monkey” – atyaég, hogy az milyen jó!) ettem. Vasárnap véget ért a foci VB, ráadásul a spanyolok győzelmével, akiknek kezdettől fogva drukkoltam, plusz – részben ennek köszönhetően – második helyen végeztem a belső tippversenyünkben (17 résztvevőből, 110 ponntal, ami csupán nyolccal kevesebb mint a győztes eredménye). Én voltam az egyetlen, aki már a VB előtt azt jósolta (bár ez tiszta tudás volt, kérem szépen, semmi hókuszpókusz), hogy holland-spanyol döntő lesz… Még ugyanazon a hétvégén Elvire kért meg hogy segítsek neki minőségi belga csokikat venni ajándékba – azért amikor már belgák kérnek tanácsot a belga csokival kapcsolatban, az jelent valamit ;) Bár ebben a hónapban alig költöttem csokira, mert a hőség miatt nem nagyon volt hozzá étvágyam, így csak a még Dánia előtt vett fél kilós doboz tartalmát eszegettem szép lassan.
A 12-ei héten 7-ből 5 napon sportoltam valamit (3 kerékpározás, 2 strandröplabda, 1 tollaslabda), és volt olyan nap is, hogy nem is egyszer. Ez az elmúlt hetekben állandóan így volt, nem csoda hogy már most többet költöttem kajára, mint pl. egész februárban. Azt a bazi sok elégetett kalóriát ugyanis pótolni kell valahonnan. Úgy tűnnek el bennem az energiaszeletek, zselék és izotóniás-italok – na meg persze a rendes ételek is – mintha éheztetnének. Mondjuk abból a szempontból jó dolog ez (az olimpiai eszme – gyorsabban, magasabbra, erősebben – megvalósításán túl), hogy így lényegében akár kétnaponta is büntetlenül megehetnék (mert azért ennyire gyakran azért nem teszem) egy teljes bödön jégkrémet anélkül, hogy bármi is meglátszana rajtam. És hát enni azt imádok. Szerdán az év vihara söpört végig az országon, de már a reggeli előrejelzéseken látszott, hogy durva dolgok jönnek délután, így még időben hazazavartam mindenkit (nem viccelek), aki reggel nyitvahagyta az ablakokat… Később sokan megköszönték… Csinos kis felhőcske, nemde?
Volt legalább 5 perc, amikor a harmadik emeletről az esőfüggöny miatt nem látszott a földszint, a szélnyomás pedig a déli oldal összes irodájába benyomta a vizet az ablaküveg és a keret között, szóval volt mit takarítani. És akkor mi még jól jártunk, mert Ciney-ben pl. a fél templomot elvitte egy tornádó… Lefoglaltuk a hamarosan esedékes andorrai nyaraláshoz a repülőjegyeket (meg minden mást is) is, mivel végül is Barcelónában kezdünk két nap városnézéssel, és onnan bérelt kocsival megyünk a miniállamba hegyet mászni. Jó lesz az, már várom. Mondjuk az vicces volt, hogy a keddi megbeszélésen (mivel Steven egy ismerőse jön még velünk, és gondoltuk összeülünk megtárgyalni mi a legjobb választás utazás témakörben) sikerült egy jó erős sört (Malheur 12 – a szám az alkoholtartalom százalékban!) kifognom (na nem véletlen volt, csak nem gondoltam bele a következményekbe), így a rögtön utána esedékes két órás igen intenzív tollaslabdázás első 15-20 percében nem volt 100%-os a reakcióidőm :)
A hét végén (hohó, még mielőtt elfelejtem, péntek este is volt új sör: Judas – ezzel 76-nál járok) megjelent a Bikemag-on a Tour beszámolóm (a szerkesztőktől pedig kaptam egy halom nagyon pozitív visszajelzést), szóval aki angolul nem tudta elolvasni a korábbi bejegyzéseket, az most megteheti magyarul két részben (1. és 2.). Annak a megírásával kicsit több időt töltöttem, mint most a bloggal, így érthető módon ott azt a látszatot keltem, hogy még tudok az anyanyelvemen is szépen fogalmazni. Mert ez itt már nem nagyon látszik… Szombat késő délután véletlenül megint macskaköves utakra tévedtem a bringával, így kicsit szitkozódtam magamban, hogy a térképen miért nem lehet ezeket pontosan jelölni, de a döcögés ellenére jól éreztem magam, mert nagyon szép környéken – és szép időben - tekertem. Vasárnap az elmúlt hónap megannyi strandröplabdázása után négyen még egy amatőr versenyre is beneveztünk, és a könyvtár előtti téren – a homok, a zene és a pálmák által keltett tengerparti hangulatban – sikerült öt szoros meccset játszanunk, sőt egyszer még nyertünk is! (Merthogy ezt előzetesen azért nem nagyon gondoltam volna…) Ráadásul “Chess Club Heverlee” néven neveztünk (Heverlee-ben van az egyetem, ez Leuven délnyugati része), és akiket megvertünk azok meccs közben azt mondták maguk között, hogy azért sakkozóktól csak nem fognak már kikapni :D
Ma nemzeti ünnep van (a Tour de France-on meg pihenőnap, nehogy véletlenül kényelmesen, otthonról követhessek egy szakaszt), és reggel csak kínkeservesen sikerült felkelnem (pedig mostanában éjfél előtt fekszem és minimum nyolc órát alszom), de azért elmentem az országúti bringával a szokásos 50 km-es edzőtávomra. Aztán ebéd után bejöttem dolgozni egy kicsit (nem élmunkás díjra pályázok, csak a nyaralás előtt szeretnék pár dolgot befejezni), de ahelyett hogy megoldottam volna a betervezett apró problémákat, kitaláltam egy halom új dolgot, amit még ki kéne próbálnom az adatokkal, stb… Egy megválaszolt kérdés minimum két másikat szül. Ez a kutatók sorsa. De legalább írtam blogot :) Legközelebb ilyen valószínűleg csak a nyaralás alatt lesz. Este mozi, az Inception-t nézzük meg, jó lesz. Jövő péntektől lehet Belgiumban iPhone 4-et kapni (persze akkor én már Spanyolországban leszek), de nagyon fáj a fogam egy wattmérőre is… (Igen, én vagyok Mr. Kütyü, a grafikonok királya.) De ez legyen életem legnagyobb problémája :) Szüleim meg lehetnének néha Skype-on is, mert azért gondolok ám rájuk is… Himnusz.
Friss kommentek