Teller Ede egy 1996. október 21-én, a Debreceni Akadémiai Bizottság előtt tartott előadásában így írja le a kísérletet Schrödinger szemszögéből (forrás: Wikipédia):
„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem.
A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott.
Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”
Hát jujj, szegény cica… :-( Egyébként a kvantum sajnos nem erről szól – ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy a közgazdaságtan arról szól, hogy átváltom a forintot euróba, vagy hasonló közhelyekkel élhetnék…
Kattintás után még egy jó kis kvantummechanika képregény az említett macskáról Schrödinger, Einstein, Planck és a macsek szereplésével ;-)
Scrodingernek igaza volt. A macska elo es holt allapota jol megkulomboztetheto, emiatt nem interferalhat, es nincs kevert allapotban.
Interferenciat csak megkulonboztethetetlen allapotok adnak,