Már csak két nap van a norvégiai útig, gyorsan összefoglalom az eseményeket. Most per pillanat már egy halom dolgot összepakoltam (csak a legszükségesebbeket) és azon goldolkodom, hogy mit fogok itthon felejteni.

Tegnap voltam egy kedves barátom – volt gimnáziumi osztálytársam – esküvőjén! A szertartás is szép volt, és Ők is szépek voltak. A lagzit is nagyon jól megszervezték, egy csomó ötletes dolog volt, ami egyedivé tette az egészet. Például volt egy olyan feladat, hogy egymástól kb. 10 méterre és egymásnak háttal kellett állniuk, és egyik kezükbe a saját, másikba a párjuk cipőjét fogni, majd az elhangzó kérdések után azt a cipőt magasba emelni, amelyik azé, akire az állítás igaz, vagy akire jobban igaz, és ha mindketten jól “válaszoltak”, akkor közelebb léphettek egymáshoz, ha nem, akkor távolabb… Annál a kérdésnél, hogy melyikük szeret jobban utazni, mindketten felemelték mindkét cipőt :-D De volt olyan, amit nem találtak el ;-) Flóra remélem haladásként fogja értékelni, hogy megtáncoltattam a menyasszonyt. Egyébként ott volt Tomek is, akivel nagyon jót és tartalmasat beszélgettünk az élet mély, filozófiai dolgairól! És most nyer értelmet az alábbi bejegyzésben olvasható püspökkenyér recept is, ugyanis a lagziba nem lehetett ám üres kézzel érkezni, hanem egy tál sütit “kellett” vinni. Mivel én csak ezt tudom sütni, de azt állítólag elég jól, gondoltam most is készítek pár rúddal. Viszont előző este előállt az a probléma, hogy egyszerűen nem találtam a receptet… Szerencsére fel tudtam hívni Mamit (Flóra anyukáját), aki lediktálta nekem (és ezzel megmentette az estét :-D) – merthogy eredetileg az ő receptje. Igazából csak a liszt és a cukor mennyiségében nem voltam biztos, a többi azért témlett, mert már párszor sütöttem :-) A lagzin pedig állítólag sikere volt ;-)

Egyébként visszamentem a szemüveggel, és most már talán majdnem teljesen megértették a problémámat, de végül abban maradtunk, hogy most ebben a három hétben használom, és ha továbbra sem vagyok megelégedve vele (“nem szokom meg” – hogy nem tökéletes… bár ezt ők nem tették hozzá, csak én), akkor szó nélkül, azonnal kicserélik a lencsét akár másfajtára is. Ám legyen…