Szeptember 6-án délelőtt indultunk el Norvégia eddig ismeretlen részei felé, megint emeletes busszal utaztunk, és megint elöl ültünk – egyébként a buszon összesen kb. 10 ember volt… A táj nagyon szép volt, sokáig tavak mellett, majd folyóvölgyekben haladtunk, közben pedig ettük az előző napról megmaradt finom gofrit. Megálltunk Hemsdal-ban is, ami már igencsak a hegyekben fekszik, gyönyörű nagy vízesését szerencsére a buszból is láttuk. Ezután még átkeltünk egy hágón kb. 1100 méter magasan, ahol sajnos már esett az eső, de nagyon szép, kopár, földüntúli volt a táj. Innen visszaereszkedtünk majdnem tengerszintre, átmentünk a világ leghosszabb közúti alagútján, a Laerdal alagúton. Ez 24510 métert jelent… Három ponton az alagúton belül kisebb barlangszerű termeket alakítottak ki, melyeket érdekes kék és sárga fényekkel világítottak meg – elég jól nézett ki! 5 és fél óra buszozás után érkeztünk meg a felhős Flåm-ba. Ez egy 500 főnél kisebb lélekszámú település az Aurlandfjord végében, ami pedig a világ legnagyobb fjordjának (Sognefjord) az egyik mellékága. Nagyon szép volt, még így felhős időben is. Itt becsekkoltunk a hostel-be, ami megint nagyon jó választás volt, minden fából készült, szép közösségi tere volt – egy szóval nagyon kellemes és “olcsó” volt. Mivel másnapra még rosszabb időt mondott az előrejelzés, felmentünk Myrdal-ba a híres hegyi-vasúttal (Flåmsbana), melynek 20,2 km-én 863,6 méter szintemelkedése van… Nem volt egy olcsó mulatság, a rossz idő miatt a ködös felhős esős Myrdal-ban kicsit rossz kedvem is lett, de azért így visszaemlékezve nagyon jó volt, láttunk egy halom vízesést, volt egy olyan megálló, ahol ki lehetett szállni és megnézni ezek közül a legnagyobb vízhozamút, stb. Szóval jó volt. Este még sétáltunk kicsit a fjord partján. Másnap elsétáltunk a falu igen régi (1667) templomáig, majd tovább utaztunk Bergenbe, ugyanazzal a busszal, amelyikről előző nap leszálltunk – csak ez már nem emeletes volt. Jó három óra alatt oda is értünk. A táj megint csodás volt az út közben, de az eső is folyamatosan esett :-( És ez még két napig így is maradt… Flóra egyik AIESEC-es ismerősénél (Stian) és magyar barátnőjénél volt szállásunk a várostól délre (Osøyro-ban) – ami nagyban megkönnyítette az életünket.

Hétvégére (szombat 13:30-tól hétfőn 13:30-ig) vettünk Bergen Card-ot, így ingyen utaztunk, és hasonló volt a helyzet a múzeumokkal is (bőven megtérült a kártya ára). Ezeket láttuk: Rosenkrantztårnet (királyi toronyerőd), Bryggen (Hanza-kori házak a kikötőben), Grieghallen (modern koncertterem), Természettudományi Múzeum (hatalmas bálnacsontvázakkal, ez szuper volt!!!), Kultúrtörténeti Múzeum. Ezen kívül felmentünk a modern siklóval (Fløibanen) a város feletti kilátóteraszra (épp nem szakadt az eső), és hétfőn a végre egyre naposabb időben (délelőtt még záporok, estére derült ég) kabinos felvonóval a környék legmagasabb csúcsára, az Ulriken-re. A felvonó végétől még egy kellemes, kis mászással tarkított gyalogút vezetett a 642 méteres csúcsra.

Innen gyönyörű kilátás nyílott a város körüli fjordokra, hegyekre, szigetekre, kopár fennsíkokra és tengerszemekre. A növényzet is gyönyörű volt a maga kopárságában! Nekem ez a hely tetszett legjobban egész Norvégiában. Délután már nagyon hamar kiértünk a reptérre (viszont kényelmesen és olcsón, mert Stian kivitt minket), így már csak ott tudtunk ebédelni/vacsorázni, ami viszont nagyon finom és költséghatékony volt – amit az ember nem nagyon várna egy repülőtértől. Ráadásul miután rendeltünk a pénztárnál, kaptunk egy kis chip-es valamit, ami akkor csipogott, amikor készen lett a kajánk! Nagyon szuper volt. Ráadásul a terminál tetején volt az étterem, így rá lehetett látni a kifutópályára, a fel- és leszálló gépekre, és nem utolsó sorban a naplementére is :-) Most is B737-300-as géppel repültünk, most az 5A helyen ültem. A repülés hihetetlenül rövid volt, utazómagasságban kb. 10 percet tölthettünk. Az éjszakai fényekből ítélve elég gyéren lakott hely ez a Norvégia ;-) Már éjfél előtt otthon voltunk. Ma egész nap pakoltunk/pakolunk, főleg Flóra rettenetesen sok cucca miatt (azért mégis csak itt élt egy fél évig…), ami olyan sok, hogy kénytelenek vagyunk taxi-t hívni reggel, mert különben nem jutunk ki élve az állomásra (Anyu gyere értünk kamionnal!!! ;-D) Holnap repülünk haza. Vár rám a sok ERASMUS papírmunka… Ui.: képek már csak otthonról, most erre nincs idő… Frissítés: közben voltunk Flóra búcsúbuliján is, amiről mellékelek egy képet magunkról. Nagyon fura volt, hogy mindenki más országból jött, de volt egy közös nyelv, amin meg tudták érteni egymást – biztos ilyen lesz Belgiumban is :-) Már nagyon kíváncsi vagyok. Fura, hogy csak pár napot leszek otthon, Magyarországon, utána pedig jó sokat külföldön, egyedül…