Bakony 50 | 2007.03.31.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Reggel a 3:33-as éjszakai 14-essel indultam... Azt hiszem ez sok mindent elmond. Végül 5 óra körül érkeztem meg két átszállás után Tomiékhoz Budaörsre, ahonnan jó negyed óra múlva öten indultunk Veszprém felé a "mi autónkban" - ami Dávidéké. Kicsit meleg volt hátul, így főleg Eszter és én a fulladás szélén voltunk, míg Dávid fázott elöl, így kisebb csatározás alakult ki, hogy merre tekerjük a hőszabályozót :-) Persze semmi véresen komoly dologra nem kell gondolni. Nem sokkal 7 előtt érkeztünk meg a Vasútállomáshoz.

A Jenciékkel való találkozás után neveztünk, majd az én itineremre írt idő szerint hivatalosan 7:07-kor (valójában pár perccel később) elindultunk. Itt kicsit szétszakadt a csapatunk (8-an voltunk), mert Jenciék még maradtak az állomáson, én Eszterrel és Tomival elindultam, miközben Kata és Dávid már pár perce megkezdték a túrát. A táv első kilométerei az "ismerd meg Veszprém" mozgalom keretein belül a várhegy (domb?) körül vezetett minket, majd áthaladtunk a viadukt alatt, és megérkeztünk az első emelkedő előtti első ellenőrzőponthoz. Ekkor 8:00 volt. Itt bevártak minket Katáék, mi meg bevártuk Jenciéket, így egyesítve erőinket. Egyébként nem nagyon díjaztam a beton szakaszokat, habár tele volt az útvonal jobbnál-jobb látnivalókkal. Azért a beton az beton...

Innen nagyon szép kis domb következett (kevésbé szimpatikus lépcsővel), elhullámvasutaztunk az állatkert mellett, majd elhaladtunk egy épülő kilátó közelében is. Az egyik kanyarban megpillanthattuk az előttünk álló Csatár-hegyet és kápolnáját is - ami igen szép látvány volt. Innen gyors leereszkedés, majd folytattuk lassú (észrevétlen) emelkedésünket. A 8-as úton gond nélkül átkeltünk, majd következett az Ördögrágta-kő (szuper!) és az ezt követő füves bokros sík terület. Hamar elértünk a kereszthez is, ahol 8:51-es idő került a papírunkra. Gyors csokievés után indultunk tovább.

Hétvégi házak között kapaszkodva értük el a kápolnát, majd innen kis ideig szintben haladtunk, mielőtt innen is leereszkedtünk volna a Séd mellé. Jenci itt kicsit elkavart, mert felment a kilátóba, és nem tudta merre kell továbbmenni, de a következő ponton utolért minket (futott, és csillogott a homloka rendesen). A híd előtt álló autónál az idő 9:36 volt.

Innen kellemes szekérút vezetett a bakonyi dombok csúcsaival szegélyezett úton, jobbra szép szántóföldek, stb. Egy ponton nem volt teljesen egyértelmű a piros sáv útvonalvezetése, a csapat egyik fele maradt a patak északi oldalán, mások átkeltek a délire. (Mondjuk így utólag, a térkép alapján egyértelmű volt, de ott és akkor az ösvények már nem annyira...) Végül Bánd elején (szép új kis házak vannak) a kis híd utáni pihenőhelyen találkoztunk a többiekkel, és itt tartottunk egy szendvicsszünetet is. A várat egyszer érdemes lenne megnézni, de ennek nem most jött el az ideje. A túrán több katona is részt vett, velük többször is találkoztunk, itt éppen beültek a sörözőbe ;-) Sajnos megint egy jó hosszú aszfalt rész következett, így jutottunk el a herendi vasútállomásig. Idő: 11:08. A gyengébbik nem szükségleteinek intézése után indultunk tovább.

Aszfalt, majd murvás úton jutottunk ki a faluból, egy éles (és majdnem nem észrevett) jobbkanyar után átkeltünk a síneken, majd elindultunk felfelé. Itt egy gyönyörű füves "gerincen" haladtunk, ez a szakasz mindenkinek nagyon tetszett - közben azt vitattuk meg, hogy minek nagyobb az esélye: nyerni a lottón, vagy megtalálni egy elvesztett telitalálatos szelvényt :-) Ja, előbbinek nagyobb... Egy tisztáson balra kanyarodva beértünk az erdőbe, majd lassan megint ereszkedni kellett - így értük el a tájfutóknak ismerős rendszerű ellenőrzőpontot, ahol lyukasztani kellett. (12:04) Ha tudnék futni, biztos tájfutnék :-) De utálok futni :-D Innen folyamatos emelkedő vezetett fel az egyetlen frissítőpontig, de ezt jól meghúztuk Jencivel, így pillanatok alatt felértünk - egyébként nem is volt vészes, mert nem volt valami meredek, rövidebb szakaszokat leszámítva. Itt is sok volt a medvehagyma. Teaivás (finom) előtti időnk itt 12:52 volt a papír szerint. Ezután bevártuk a többieket - Kata itt kicsit ki volt készülve, de nagyon jól tűrt, igazából az ő teljesítménye a legbecsülendőbb mindannyiunk közül. Indulás előtt még eltüntettünk egy tábla lilatehenes csokit is :-)

Innen kicsit fel, majd le, majd újra fel mentünk, láttuk a Kéktúráról már is mert Kőris-hegyet a "golflabdával" a tetején, majd meredeken elindult velünk az út lefelé. Egy ideig nem volt semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy a talpunk kezdett fájni, és ezért lefele inkább a nagyon meredek részeken kocogtunk. Láttuk az ősbükköt is! A P nagy kanyarja után a P és a P+ elágazásánál értünk rá egy újabb szép füves részre, amin elég sokat haladtunk, és minden irányban nagyon szép volt róla a kilátás a környező természeti formákra. Öregháláshoz egy emelkedőn jutottunk fel (14:15), itt megint volt egy kis kajaszünet (de én szokás szerint nem ültem le, mint ahogy a túra során egyszer sem...).

Innen szép völgyben vezetett az út lefelé, egészen a Fekete-séden való átkelés után levő irtásig. Itt balra át, majd lassan emelkedő agyagos úton haladtunk tovább. Néhol megjelentek a fenyőfák is, majd elértük az erdészeti aszfaltutat, melyen párszáz métert megtéve eljutottunk a kisebb tisztáson levő ellenőrzőponthoz is (15:17). Itt én megettem egy csokit, aztán ittam (a csoki miatt).

Innen a Kéktúra általunk már jól ismert szakaszán haladtunk egészen Városlődig. A Jáger rétig (15:54) volt még egy kis hullámvasutazás, majd onnan kavicsos út, majd gyönyörű ösvény a patakvölgyben, illetve a felett - ahol Jencivel mentünk mint a meszes... A Torna-patakhoz 17:02-kor érkeztünk meg, és jó sokat vártunk a többiekre. Kata itt nagyon rosszul volt, de kapott egy kis B6-ot, meg egy almát, ami azért helyre tette. A megállás után már nagyon fájt a talpam (közben izomfáradság meg semmi - jó lenne már megszokni ezt az új cipőt, mert ez már nem állapot...), de menni kellett, gyorsan magam mögött tudtam az utolsó emelkedőt, majd jött a kedvenc tisztásom (Hosszú-földek). Itt lefele az elején nagyon fájt a talpam, aztán rájöttem, hogy ha gyorsabban megyek, akkor jobb, így folyamatosan gyorsultam, aztán az aluljárónál Jenci és Eszter (!!!) futva utolértek, és megbeszéltük, hogy érjünk be egyszerre. Nagy nehezen belementem, és a sportpálya elején leálltunk frizbizni :-) Kicsit lábtollasoztunk is, majd amikor beértek Katáék is, bementünk a célba (18:00). Itt rendben megkaptuk a díjazásunkat (nagyon szép, csak kicsit kicsi kitűző), kaptunk finom ovis teát (nekem tényleg ez a kedvencem), majd felszálltunk a szuper ingyenes különbuszra! Ezért külön pirospont a szervezőknek. Ja, és az idő is végig tökéletes volt...

A sok megállással, a többiek bevárásával és ilyenekkel végül 10:53 lett az időm (hivatalosan), ami 4,4-es átlagot jelent. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 18:00 már jóval elmúlt amikor beérkeztünk, valójában 18:25 körül adtuk oda a lapot, de már 18:10 körül ott voltunk a sportpályán. Nem tudom a 18:00 hogy került a lapunkra, de ez van :-D Jó kis túra volt, 23:00 körül értem haza, ahol konstatáltam, hogy vízhólyag csak egy pici van, viszont az egész talpam tiszta fehér... De most már jobb :-)