Mátrahegy 20 | 2007.03.17.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Ezt a hetet (szerdától vasárnapig) Piszkéstetőn töltöttem, így evidens volt a túraválasztás. Eredetileg a 30-as távra akartam menni, de sajnos rosszul emlékeztem a reggeli első busz időpontjára, és a valóságban létező 8:08-as busszal már nem értem volna (és nem is értem) oda 9:00-ig a rajtba, mikor is annak a távnak a nevezése lezárult. 2224-es rajtszámmal indultam el 9:12-kor. A szervezés nagyon jó volt, az iskolában az embertömeget meglátva azt hittem, fél órát fogok sorban állni, de öt percnél nem volt több. Minden nagyon olajozottan zajlott! - Egyébként a szervezőknek már itt az elején megadnám a globális pirospontot, mindenütt nagyon a helyzet magaslatán voltak!

Sajna nincs előttem térkép, úgyhogy csak közelítő visszaemlékezést tudok írni. Jó sokan voltak a túrákon, alig volt egy-két perc, amikor nem volt körülöttem senki. A civilizáció elhagyása után először a meredek emelkedő végében található Muzsla-tetőre kellett feljutni, ami nem tellett sok időmbe, elég jó tempóban haladtam. 9:37-re értem fel. Itt csak egy gyors pecsételésre álltam meg, aztán indultam is tovább. Kezdetben csak az aláöltözékem és egy polárpulcsi volt rajtam, és a napsütésben azt is sokszor ki kellett nyitnom. Ezen a szakaszon többször is nagyon szép rálátás nyílt a Kékesre és az alatta elterülő völgyekre és bércekre. Mátraháza előtt belefutottam egy iskolás csapatba, természetesen egy szűk emelkedő ösvényen, ahol előzésnek semmi esélye sem volt... De mindegy, ez nem verseny, csak rossz kizökkenni a tempóból. Viszont mindenki nagyon előzékenyen elengedett az egész nap folyamán. Szokás szerint csak futók előztek meg - sőt a Kékesről lefele még én előztem meg egyikőjüket, aztán lehet hogy ezzel gyenge pontjára tapintottam, mert ez után jól elhúzott :-) Na de vissza Mátraházára. Még a faluba való megérkezés előtt majdnem elmentem a rossz irányba, egy tanárnő szólt, hogy nem arra kellene mennem. Köszönöm. Így jár az ember, ha nem néz a GPS-re. Az ellenőrzőpontra nem sokkal 10:20 után értem. Itt bekaptam pár kekszet meg egy kis csokit, aztán mentem is tovább.

Ismerős rész következett (kéktúra), de nem sokáig, mert a sárga hamar elágazott. Itt kaptam egy sms-t a kedvesemtől Norvégiából - ami nagyon jó érzés volt, és szerencsére visszavett kicsit a tempómból. Azért szerencsére, mert tudtam, hogy csak a 16:49-es busz jó nekem Mátrafüreden az obszervatóriumba való visszajutáshoz, amire akkor is több mint egy órát kellett volna várnom, ha 6 órát megyek... Szóval nem kellett volna így sietnem... Egyébként a szüleim is írtak, mert már pár napja nem adtam életjelet magamról... Na most adtam :-) Az országút keresztezése után következett egy rövid, de nagyon meredek rész, majd lassan átkanyarodva a Kékes északi oldalára, kellemes köves szintút következett - az erdő mindig nagyon szép ezen a szakaszon is. Lassan de biztosan hűlt a levegő hőmérséklete, és ez nem csak a magasság növekedése miatt volt, de jött a rossz idő is. 11:10-re értem el a Pisztrángos-tavat. Az itt kapott szőlőcukor nagyon jó volt, és az ellenőrző ponton azt mondták, hogy ilyen magas rajtszámmal még nem jött senki :-) És kérdezték, hogy futtam-e :-) Én aztán nem.

Innen meg főleg nem futottam fel a gerincre, hanem szép megfontoltan indultam neki. Az utolsó nagy emelkedőt leszámítva nagyon jól ment, de ott feltámadt a szél, jeges, erős szél, és meg kellett állnom kabátot venni. Ez után még kétszer-háromszor meg kellett állnom szusszanni a csúcs előtt, de lényegében egész jól feljutottam. 11:54-kor értem el az ország legmagasabb (ellenörző)pontját, ahol az eddigi legfinomabb teát, plusz finom puha csokis piskótát (?) és almát kaptam. Nyami.

Aztán egy hatalmas széllökés közepette nekiindultam a hátralevő távnak. A csúcskőnél készítettem egy csoportról csoportképet, mert láttam, hogy ott próbálkoznak a kerítésre rakott géppel önkioldóval fotózni... Na ekkora szélben ez nem egy életbiztosítás. Ez után már csak a zöld jelzést kellett követni. Volt még egy kis lankás rész, ahol elemet cseréltem a GPS-ben, majd szépen elindult a lejtő lefelé. Farakások és köves szakaszok váltogatták egymást, néha néha elhagyott egy futó, én meg elhagytam más túrázókat. A Vályús-kútnál (12:31) ittam a vizemből (lusta vagyok megállni inni, ezért a túrák végére rendszeresen kiszáradok - de majd az új táskámmal más lesz a helyzet - TNF Megamouth...) majd robogtam tovább lefele. Láttam, hogy a Kékes mászás miatt 5 km/h alá esett az átlagom, és szerettem volna ezt feltornászni, úgyhogy jó tempóban lépkedtem, néha még bele is kocogtam a lejtőbe - bár ez bakancsban nem volt a legkényelmesebb. Volt egy szakasz, ahol szép mohás kövek között vezetett az út - na ez nagyon tetszett. Aztán lejjebb kiértünk egy völgy alján az erdőirtás szélére, aztán egy utolsó emelkedő után leértem Mátrafüredre. Innen már csak egy rövid betonos szakasz volt hátra a célig, ahova 13:26-kor érkeztem be. Megkaptam az oklevelet, a szép és egyszerű kitűzőt, majd leültem pihenni.

Ettem egy kis lilahagymás zsíros-kenyeret, átöltöztem, és három órát vártam a buszomra. Összességében nagyon jó túra volt, köszönjük a szervezőknek. A teljes átlagom végül 5,2 km/h lett.