Normafa 20 | 2007.03.03.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Csupán a második TT-m volt, még az elmúlt ősszel egy sikeres Piros 50B-vel kezdtem eme tevékenységem. Inkább kéktúrázni szoktam, ha időm engedi, de ezen a hétvégén Tomiék (akikkel túrázni szoktam) a Bükkbe mentek (és nem kékezni), és az idő sem ígérkezett túl jónak ahhoz, hogy egész napos túrát tervezzek, így az előző nap beszerzett "biblia" birtokában (nem mintha a netről nem lehetne tájékozódni, de azért mégis...) kinéztem magamnak ezt a rövidke kis túrát, gondolván, hogy ha 7-kor elindulok, dél körül már otthon lehetek, és megúszom az esőt is, valamint nem megy el az egész napom :-) Meg a TT-n egyébként legalább nem vagyok egyedül, ami azért egy fontos dolog.

Lehet-e egy ilyen rövid távon valamiféle célról beszélni? Szerintem lehet :-) Azt tűztem ki magam előtt, hogy lehetőleg megállás nélkül (kaját leszámítva, meg forró teával csak nem megyek tovább...) a lehető legjobb túratempóban menjek végig, mondjuk négy órán belül. Na hát ez sikerült, de majd részletesebben is mesélek :-)

Egy ilyen rövid túrán is nagyon sokat tanul az ember. Az egyik az, hogy mostantól mindig nyomtatok magamnak szintábrát előre, mert azt megnéztem, hogy huplik vannak rendesen, meg emlékeztem, hogy a végén egy nagyobb is, de nem osztottam be rendesen az energiákat... Na de haladjunk sorban.

7:15-kor rajtoltam el, gyorsan le a kék körútra, és elég durva tempót diktáltam (leszögezném, nem futó vagyok, nem futok, de csak mert az nem megy :-)), mert valahogy az volt bennem, hogy ez csak egy huszas... pedig emlékszem, amikor 2005 nyarán belekezdtem a kéktúrába, egy ilyen távtól is rendesen elfáradtam... Szóval mentem 6-7 km/h-val, az idő szép volt, kicsit hűvös, de kezdetben nagyon tiszta, még a Kékes is látszott a távolban. Jánoshegyre a lépcsős piroson mentem fel - persze azért lassabban.

7:39-kor pecsételtem az első EP-n, majd a szerpentinen gyorsan le. Itt sokakat lehagytam (egyébként csak futók előztek meg az egész távon), főleg azokat, akik levágták a szerpentineket, de a csúszós út miatt így is lassabban haladtak... Ejnye-bejnye...

7:51-kor voltam a 2. EP-nél, innen sokszor igen csúszós - amit lefele ki is használtam, és síző mozdulatokkal haladtam helyenként -, és hullámvasutas jellegű út következett, egy emelkedőn újabb sporttársak mellett mentem el, aztán Csacsi-rét előtt a völgy peremén a kidőlt fákkal nekem is meggyűlt a bajom...

8:33-kor értem az említett rétre, itt Autós csokit vettem magamhoz, de még a saját sportszeletemet eszegettem, amit már korábban megkezdtem. Ez után megint szép részek következtek, sokszor bejött az ismerős piros jelzés is, egyetlen elágazás volt, ahol a jelek nem segítettek, csak a GPS, egyébként példásan jelzett út végig.

8:51-kor értem el a Végvári-szikla alatti EP-t, még ez előtt a templom után pár sporttárs rossz irányba indult el, így őket is lehagytam... De már szembe jöttek velem a rossz úton, nem kellett utánuk szólni, hogy arra nem lesz jó :-) Innen kellemetlen emelkedő, de valahogy a Piros 50B végén a hóban és sötétben durvább volt, rosszabb emlékeim voltak. Az emelkedő tetejéről igencsak elindultam lefelé, megint közel 7 km/h-val mentem helyenként, de stabilan 6 felett. Egyáltalán nem éreztem, hogy ez túlzás lenne...

9:14-kor értem el a Piktortégla üregek EP-t, itt beszéltem az egyik szervezővel, és megígértem, hogy elküldöm neki a GPS-es adatokat - láthatóan tetszett neki a kütyü :-) Innen kis szintút után emelkedő, aztán nagy sár, majd kis lejtő, és már meg is érkeztem a civilizáció határába...

9:35-kor érkeztem az Irhás árok EP-hez. Itt forró (de tényleg) tea, ami egész iható, meg nagyon finom kenyér, sok hagyma (nyami, nekem ez adja az energiát), meg mindenféle, szóval itt kicsit megálltam enni... Itt értem be egy túrázót, aki aztán jóval előbb elindult mint én, és csak a következő EP-n értem utol, aminek aztán meg is lett a böjtje... 5 perc kaja után indultam tovább, a jelzetlen út valójában a zöld sáv, de azért nem ártott neki a szalagozás sem. A betont nem szeretem, de legalább nem csúszik. Az egyik ház jó magasan elhelyezkedő kertjéből nem kis kutya követte figyelemmel, ahogy majdnem szívbajt kaptam tőle :-) Semmi gáz, nem ugrott rám! :-D

10:02-kor értem el az "autós" EP-t, ahol jó hogy rámszóltak, különben továbbmentem volna, nem is értettem, hogy az ekkor beért túratárs előttem miért ment oda :-D Innen egy darabon együtt haladtunk, aztán a meredek emelkedő nekem betett, itt kezdtem érezni, hogy kicsit gyorsabban mentem addig a kelleténél... (5,8-as átlag a kajaszünettel együtt...) Szóval lemaradtam egy száz métert, aztán megláttam az előttünk álló nagy emelkedőt... fujj...

10:22-kor értem el a Kápolnát, eddig csak egyszer kellett megállnom, ezután a szerpentinen legalább háromszor. Csak az adótorony alatt tértem magamhoz, akkor megint belehúztam, szerettem volna minél jobbi idővel beérni.

10:52-kor értem be, addig láttam a nosztalgiavonatot is, és újra a korábban beért majd elveszített túratársat is beértem (mivel bement a boltba :-)). Gyorsan megkaptam a kitűzőt, és az oklevelet, én köszöntem szépen, és hazamentem. Nagyon jó volt ez a túra, délelőtti átmozgató, egészséges kikapcsolódás!