Sárga 20 | 2007.04.22.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Az előző 30 kilométer után még teljesen rendben volt a talpam, fáradságnak nyomát sem éreztem, így ahelyett, hogy hazamentem volna, és kialudtam volna magam, beneveztem még a 20-asra is :-) Ha nem pont aznap jön haza Flóra Norvégiából, akkor biztos a 70-esre mentem volna, de nagyon jó volt ez így is! Azért nehéz volt nem jól behagymázni az odakészített zsíros kenyerekkel, de kibírtam - fő a békesség :-) 15 perc pihenő után hivatalosan 07:10-kor (valójában pár perccel később) indultunk neki az előttünk álló kilométereknek.

Itt már Eszter és Kata is csatlakoztak hozzánk (látszott is rajtuk, hogy nem gyaloglással töltötték az éjszakát...), valamint Gnadig Pétert is láttam, sőt beszéltem is vele pár szót (volt Vektorszámítás tanárom). Kis kerülővel értük el a sárga jelzést, mert egyből lementünk a főútra, és nem mentünk a kis utcán tovább, de itt már olyan sok túrázó volt, hogy ők is jöttek utánunk :-) Pilisszentivánon még leereszkedtünk egy kis templom mellé, majd kis betonséta után végre elindultunk kifelé a településről. Itt mivel a többiek elég kényelmes tempót mentek, úgy döntöttem, hogy inkább sietek, hogy hamarabb hazaérjek, és normális állapotba hozhassam magam a délutáni ferihegyi utam előtt. Szóval nekiindultam a hegynek, és elmentem mindenki mellett, aminek az lett az eredménye, hogy amikor felértem az Antal vagy Antónia árok tetejére a nyeregbe, akkor kb. kiköptem a tüdőmet, de nem álltam meg, gondoltam ha már egyszer elindultam, akkor menni kell (meg azt is gondoltam, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem otthon pihenek...). 08:11-kor értem el az első ellenőrző pontot - az emelkedőn jóval 6 km/órás átlag felett mentem...

Innen aztán gyorsan tovább, a kedvesen útbaigazító pontőrnek is már csak hátrafelé integettem. Innen kicsit unalmas szakasz, a város peremén kanyarog az út az OKT-val együtt, majd egy feltételes (és most valós) ellenőrzőpont a Kerek-hegy alatt (08:26), hogy a csaló, sunyi rövidítőket kiszűrjék :-) Innen lejtmenet a Hidegkúti útig, ahol megpillantom a Solymár táblát... Azért ez meglepett :-) No de gyorsan jobbra át, és be a Jegenye-völgybe - ami gyönyörű! Árnyas, kanyargós utak, kis csobogók, vízesések, illetve egy hatalmas, világos szikla (talán a Leső-pad). A Rózsika-forráshoz (melynek vize sajnos nem ivó, annak ellenére, hogy szépen ki van építve) 09:08-kor értem, közben pár túratárssal előzgettük egymást.

Innen egy nagyobb emelkedőre, aztán kb. szintmenetre számítottam a térkép agyamba égett képe után, aztán nem így lett. Az emelkedőt még lenyomtam - bár a Sport szelet nagyon nehezen adta meg magát (nem esett jól, na, viszont a vizem még mindig jó sok és jó hideg volt...), aztán szintút helyett elég nagy hullámvasutazás következett, ráadásul egyre szűkebb ösvényekkel - amit annyira nem szeretek. Mindenért kárpótolt azonban a hihetetlen panoráma, mely legjobban a Kötők-padjáról mutatkozott meg (09:44). Itt egyébként kicsit mélyponton voltam, mert közvetlenül a pont előtt kirakott papírnál megálltam, és néztem bambán, hogy akkor most meg mi van, mert itt a papár, de hol a pont. Legalább fél percbe tellett, hogy felnéztem, és megláttam az embereket :-) Egyébként az S- nagy emelkedője után ahol egy nagy földbucka után folytatódott a jelzés (és ezt nehéz volt ám észrevenni) előttem pár túratárs szerintem elment a rossz irányba, de nem volt erőm utánuk kiabálni...

A Csúcs-hegy alatt gondolkoztam azon, hogy a kéken kerülök (mert az eddig megtett 656,5 km-en csak ezen a szakaszon tévesztettem, amikor erre jártam, és véletlenül a kék helyett a zöldön mentem...), de aztán maradtam a sárgán, ami elég szűk volt, és ez nem tetszett... De aztán a hegy vége előtt a kanyarban szerencsére volt szép kilátás, és megbocsátottam :-) Újabb embereket hagytam le (végül is az egész nap folyamán csak két futó előzött meg), és a Virágos-nyeregbe érve kezdtem érezni a talpamat... Szép kilátás nyílt a vitorlázó-repülőtérre, és a fölötte a dombon gyakorló paplanernyősökre, miközben a tűző napon haladtam az Újlaki-hegyre vezető emelkedő felé. Itt kb. 10 embernek spóroltam meg pár kilométert, amikor utánuk szóltam, hogy nem arra - egyből elkezdtek érdeklődni, hogy miket tud a GPS :-) A csúcsról (10:37) nagyszerű kilátás nyílt minden irányba, itt időztem volna többet is, de akkor már szerettem volna 4 órán belül letudni ezt a húszast.

Sajnos lefelé nagyon elkezdtem érezni a talpam (pedig izomfáradság szokás szerint nem volt, de ez a cipő valahogy 45 km-ig bírja velem), és az utolsó kilométeren már nagyon néztem a GPS-t, hogy mennyi van még hátra... Kétszer is meg kellett állnom egy percre, mert már nagyon elegem volt, és éreztem, hogy a négy órán belüli idő már nem lesz meg, de azért az boldogított, hogy sokkal hamarabb érek be, mint ahogy azt fél nappal előbb elterveztem. Végül azért szerintem nagyon szép idővel 11:15-re beértem (jobb, mint a Mátrahegy 20-on, pedig most volt előtte egy 30-as éjszakai is...), itt is kaptam oklevelet meg kitűzőt (kicsit kárörvendtem azon, hogy én voltam az első, aki eleve 30+20-ra nevezett, és nem azért hagyta itt abba, mert nem bírta tovább...), aztán finom hideg sárga innivalót, majd kis beszélgetés után felültem az 56-os villamosra. Nagyon jó szervezés volt, remélem jövőre is lesz!