Egyheti kihagyás után megint voltam éjjeli tekerésen. Ne kérdezze senki merre jártunk (most csak a pesti oldalon), de teáztunk, aztán hajnali egy (vagy talán inkább kettő) körül voltunk egy pékségben – olyanban, ami előtt már az illattól éhenhal az ember és 400 forintból még így a gazdasági világválság idején is jól lehet lakni. Mindeközben pedig tekertünk – egy icipici híján – 60 kilométert (ez az adat konkrétan rám vonatkozik). Most alvás, aztán holnap folytatom a szakdolgozati munkát… Zzzz…