A hétvége mérkőzésén Dunaújvárosban fogadott minket a Paks csapata. Az első harmadról talán jobb lenne nem is beszélni, de a hibákból tanulni kell, így nem lehet elsiklani a tény felett, hogy ilyen pocsék játékrészt még nem produkáltunk a bajnokságban. Egyáltalán, ez volt összesen a második olyan harmad, melyet elvesztettünk az idei OB II-es szezonban. Az okok ugyanazok voltak mint az egy héttel ezelőtti meccsen. A csapat állt a pályán, nem volt mozgás, nem volt sebesség a játékban, sok volt a pontatlan passz és az eladott labda. 3-0-ás paksi vezetésről kellett felállni… Evelin (továbbra is az edzőnk) szünet beli megfelelően kemény szavai szerencsére jó hatással voltak a játék képére – mondhatni beindult a szokásos, lehengerlő gépezetünk. Mintha az elején nem pörögtek volna eléggé a srácok… A harmadik harmadban már harmadik sorunk is szerephez jutott, ráadásul most jól is játszottunk (én is), két gólt lőttünk és egyet sem kaptunk! Az utolsó percekben a Paks már szinte feladta, a meggyőző eredménybe még az is belefért, hogy a csapatunk a legvégén két ziccert is kihagyott. Szóval nagyobb koncentrálással több is lehetett volna közte (meg az elején volt egy meg nem adott gólunk, és mintha nem lett volna teljesen fair a játékvezetés sem, de ezt most felejtsük el). De nyertünk, és ez a lényeg. Hajrá Diamonds!