BUÉK 20 | 2008.01.05.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Az év első túrája egy könnyű, társasági séta volt a Budai-hegységben. Hajcsárkodásom ellenére is igen kényelmes tempót mentünk, bár azért szívem szerint jobb lett volna "kicsit" gyorsabban menni, de a többiek már hónapokkal előre közölték velem hogy most nem ez lesz a cél :-) Egy tíz fős csoportban vágtunk hát neki az előttünk álló kevesebb mint 20 km-nek Hűvösvölgyből 09:10-kor (miután magunkhoz vettük a kis dobozos narancslét és a csokis croissant, amit a szervezőktől kaptunk).

A többünknek lefelé ismerős sárga sávot most felfelé hagytuk a hátunk mögött, néhol meg-meg csúszva, de sehol sem rövidítve, mindig a jelzett úton haladva. Az erdő szép volt, jó 10 centi hó lehetett, de a turistautakon ez már eléggé le volt taposva, így a haladásban nem nagyon zavart. A Hármashatár-hegyre kissé csípős szélben érkeztünk fel (10:20 - odáig pedig még kicsit összehavaztuk egymást), a kilátás sajnos elég párás-ködös volt, főleg a szemüvegemre rendszeresen kicsapódó pára miatt :-) Itt gyors pecsételés és tömeges étkezés következett, majd elindultunk lefelé a többünknek felfelé irányban ismerős kéken. Az Árpád-kilátónál letértünk a zöld jelzésre - erre még soha nem jártam. Lefelé pár helyen kicsit meredek lett, főleg a Görgényi v. Törökvész út kereszteződése előtt, itt a lassan ereszkedő többiek előtt szépen lefutottam :-D Azért amikor a falépcsőkre értem meglepődtem kicsit, de nem estem pánikba és a földre sem. Ezen a részen jót mulattunk más túrázókkal együtt is.

Az Apáthy-sziklához 11:46-kor értünk. Az utolsó méterek nagyon tetszettek, és maga a szikla is nagyon szép, a rajta lévő oszlopra fel is másztam a többiek nagy örömére (egy ismeretlen túratárs még videózott is). Egyébként itt "OT Szötske" volt az a pontőr, aki felismert, és emlékezett, hogy csillagász vagyok. Innen meredek (szerencsére nem jeges) aszfalton ereszkedtünk a házak közé, itt kis betontúra következett, de ennyire benn Budapesten ez nem is csoda. A Hűvösvölgyi úton nem féltünk átkelni, az útvonaltól messzebb levő lámpás kereszteződés úgyis sárgán villogott... Rendesen követtük a friss jelzést, úgy értünk a Ferenc-halom aljába. Ezt bizony meg kellett kerülnünk, aztán mivel a többiek kicsit lemaradtak, vártunk. Kicsit oda is fagytunk, de nem volt vészes. A Budakeszi úton sem volt egy életbiztosítás az átkelés, de túléltük, és nekivágtunk a fiatal erdőn keresztül emelkedő útnak. A szél a hegyoldalban néha havazást kreált a faágakon maradt hóból, mi meg jókat beszélgettünk menet közben.

A Z+ elágazásához (ahol "Joeyline" és "cr_lupin" pontőrködtek, és ugyancsak ismertek a kéktúrás honlapom által) 13:06-kor értünk, és kisebb pihenő (beszélgetés) után indultunk csak tovább. Mivel már elég magasan voltunk, Szépjuhászné után a sárgán már csak egy rövidebb, de meredek szakaszt kellett lekűzdenünk a csúcs előtt. Ezt szánkózók nehezítették, de itt sem vesztettünk egy embert sem. Na jó, én is csúsztam egy rövidet :-) 13:41-kor értük el a Nagy-Hárs-hegy csúcsát, és az ott fagyoskodó pontőröket (akiknek nagy elismerés jár). A kilátóba én nem mentem fel, de kiküldött tudósítóm (Dávid) szerint orkán erejű szél és arcba vágódó jégtüskék voltak odafenn, pedig lenn sem volt az a nagy szélcsend és kánikula. Innen egy rövid szakaszon meredek, csúszós és kötéllel megerősített út vezetett le, így még jó hogy én szépen leszaladtam a kapaszkodó emberek mellett :-D Volt is nagy derülés! Innen már szinte csak lefelé vezetett az út, láttuk a nosztalgia Gyermekvasutat is (igazi gőzmozdonnyal), pont mielőtt átmentünk volna a síneken. Nagyon lejöttünk a hegyről, így megszürkült az idő, a fákról már elfogyott a hó, és melegebb is lett.

A Nagykovácsi úton átkelve egy sunyi busz el akart ütni minket, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie. (Dávid felhívta a figyelmemet, hogy ez nem is itt volt, hanem még a Nagy-Hárs-hegy előtt a Budakeszi útnál...) Így életben folytattuk utunkat és 14:24-kor értünk a Nagy-rét szélén levő szaloncukros ellenőrzőponthoz. Itt a pontőrök nem kóstolták meg az édességet, így nem tudták megmondani milyen ízük van, így vakon választottunk. Az általános véleményünk az volt, hogy kemény ízük van :-) Ezen jót derültünk. A hátralevő kevesebb mint egy kilométeren már nem cicáztunk, így 14:37-kor be is került az utolsó pecsét az igazolófüzetbe - visszaértünk Hűvösvölgybe. Előre borítékba összekészítve várt ránk a díjazás (oklevél és jelvény), amit gratuláló kézfogás kíséretében vehettünk át. Utána még virslivel és teával nyomtathattuk el az év első túráját. Jó volt, bármilyen lassan is mentünk, a társaság kárpótolt! Ezután estébe nyúló társasjáték következett...

Ui.: Magánvélemény a díjazás "borítékolásáról": nem jó ez így. Több száz A5-ös méretű borítékot pazarolnak el a szervezők ezzel a megoldással. Elég lenne az okleveleket megszámozni és sorba rakni, a jelvényeket meg pl. egy kosárkából adni, teljesen fölösleges - és ami a legrosszabb - nagyon nem környezetbarát dolog ezeket még egy borítékba betéve előkészíteni. Már a Fóti-Somlyón is ez volt a helyzet, pedig az más szervezés. Ne legyen ebből rendszer. Egyébként minden tökéletes volt, köszönjük!