A Gyermekvasút nyomában (éjszakai) | 2008.08.19-20.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

A túra hetében nálam vendégeskedett Steven, akivel Belgiumban a múlt őszi szemeszterben több projekten is együtt dolgoztam. Így itteni tartózkodásának második estéjén gondoltam megmutatom neki milyen egy igazi tömegtúra, és egyáltalán, milyen egy teljesítménytúra Magyarországon. Persze nem utolsó sorban szerettem volna bemutatni a város éjszakai panorámáját is - ami aztán kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött. Steven nagyon élvezte a dolgot, még soha nem volt éjszaki túrán, így a hét végén legjobb magyarországi élményei közé sorolta ezt a kis fejlámpás sétát...

Ennyi bevezető után nézzük a beszámoló leírást :-) A TTT oldalán elolvasott beszámolók miatt kicsit tartottam a rajtban várható soroktól, de a többasztalos nevezés most megoldotta a gondokat (de az útfelújítás miatt az 56-os busz csak valami igen keserves csigatempóban jutott fel a hegyre). 20:35-kor elrajtoltunk, miután nem kis meglepetést okoztam az asztalnál azzal, amikor Steven-nek angolul kezdtem tolmácsolni, hogy írja fel a nevét a megfelelő helyre :-) Gondolom azért nem általános dolog a külföldi résztvevő. Első pillantásra kissé sokkolt, hogy 20 kilométeren a rajt és cél mellett még 16 ellenőrzőpont lesz, ezt órákkal később is indokolatlanul soknak találtam. 20:39-kor már elhagytuk a Múzeumot, majd elindultunk felfelé. Amikor már azt hittük, hogy ennyi emberrel körülöttünk felesleges lesz az útvonalra figyelni, akkor ahol a GPS és a leírás szerint is le kellett térni a sárga körsétaút jelzésre, előttünk mindenki továbbment a kéken... Nos, innentől csak a magunk feje után mentünk. Hamar el is értük a túra legmeggondolatlanabb helyre telepített EP-ját, mivel a Fazekas-hegy csúcsa csak egy irányból közelíthető meg, onnan is csak egy ember széles ösvényen, így a fel és lefelé tartó sor csak igen nehezen fért el egyszerre... Azért 20:55-re itt is sorra kerültünk. Innen leszáguldottunk a Nagyrétre, ahol a leírás nem teljesen egyértelmű (máshol viszont teljesen korrekt), így mivel a rét sarkából nem láttuk az EP-t, így először balra tartva elmentünk a kék sáv és sárga körséta elágazásáig, majd jobbra átvágtunk a réten az akkor megpillantott ponthoz (21:07).

Innen három EP-nyi kapaszkodás következett (tudom is én már hányadik alkalommal járok erre). Hamar tudatosult bennem, hogy a pulcsi felesleges, így meg is szabadultam tőle - az éjszaka folyamán később sem igen volt szükség rá. Az állomáson 21:25-kor, a Kis-Hárs-hegyen 21:36-kor pecsételtünk. Innen iszonyatos tömegben másztunk a Kaán-Károly kilátóig (21:55) - nem egyszer tényleg nem lehetett rendesen haladni. Itt megszavaztunk egy kis pihenőt, és magunkhoz vettünk egyet a szendvicskészletünkből. A rövid szünet után gyorsan leértünk a Szépjuhászné állomáshoz (22:13), majd neki is indultunk kedvenc emelkedőmnek kedvenc kilátóm felé. Sajnos nem is tudom miért, de arra számítottam, hogy ha már ilyen szervezett ez a túra, akkor a torony is nyitva lesz még a kései időpont ellenére is, így elég rosszul esett, hogy végül zárva találtuk az egyébként szépen kivilágított Erzsébet-kilátót (22:38). Főleg, hogy így még kilátás sem volt - nem baj, nyugtattam magam, majd később lesz...

Továbbra is általam már jól ismert utakon haladunk, hullámvasutazunk most lefelé. Jánoshegy állomásnál újabb kis sorban állás következik, majd 22:59-kor megkapjuk a lenyomatot is. Makkosmáriát 23:28-kor érjük el, majd újabb emelkedő következik. A következő vasútállomáson (Virágvölgy - 23:48) már nincs sor, de azért sok a túrázó. A Disznófő nevű ponthoz nem tökéletesen a zöld jelzésen jutunk le, annyi az ösvény, hogy valahol eltéveszthettük (túl sokan mentek előttünk...), de ezzel nem rövidítettünk. Az EP-t végül 00:02-kor értük el. Visszafelé már ügyeltünk a jelzésre, így nem volt gond. A Síház mögött végre megcsodálhattuk a főváros éjszakai panorámáját is, mielőtt továbbindultunk volna. Itt megrökönyödve tapasztaltuk, hogy senki nem a jó irányba megy. Mindenki egyenesen elindult lefelé a Konkoly Thege Miklós úton, pedig mind a leírás, mind a térképvázlat jól mutatta, hogy az útvonal nem arra vezet... No mindegy, mi követtük a megadott útvonalat, és a vasút sínpárjának ívét követve értük el Csillebérc állomást (00:33). Itt futottunk össze Joey-val és pár ismerőssel, illetve elfogyasztottunk egy kis energiaforrást.

Normafáig (00:53) szintben séta, majd kis tanakodás, merre tovább, de azért hamar meglett az út ami levezetett a Farkas-völgybe. Ez egy elég unalmas kis lejtmenet volt, így szinte örültem, amikor rátértünk a zöld háromszögre, és elindultunk fel a szerpentinen. A Kápolnát 01:26-kor érintettük, majd a kanyarok tetején végre megpillantottuk az adótornyot, valamint visszafordulva még egy kis kilátás is kínálkozott az alvó város délnyugati részére. Innen sokan megint eltévesztették az útvonalat, vagy unták már és inkább haza akartak menni, de a jó irányba igen kevesen folytattuk utunkat. 01:48-kor értük el a Széchenyi-emléket, ami a túra egyetlen olyan pontja volt, ahol még nem jártam azelőtt egyszer sem. Végül a zöld sávot követve jutottunk el a túra céljába (02:00), ahol sajnos kicsit kevesen voltak nem is olyan kicsit sok emberre, így a virslit nem is próbáltuk megközelíteni, miután valahogy sikerült beszereznünk a kitűzőket és az okleveleket... Egyébként a táv és a szint is kicsit több volt a hivatalosnál, a kissé tragikus 4,2-es átlagot meg rákenem a sok sorban állásra :-)

Összességében természetesen megérte elmenni, mert egy kis esti séta csak az ember javra válik, de azért nem feledkezhetünk meg a hiányosságokról sem. Csak a célban volt valami ellátás, nem mintha kajálni járnék a TT-kre, de azért egy szelet csoki vagy egy pohár innivaló (ami a kiírásban benne is volt) menet közben jól esett volna. Azt hittem legalább óránként indítanak majd egy vonatot, így a valóság kicsit sokkoló volt, még jó hogy inkább legyalogoltunk a 921-es éjszakaihoz. Nem akarok összehasonlítgatni, de egy igen hasonló kategóriájú Normafa 20 azért magasan veri ezt a túrát... Természetesen köszönet a szervezésért, de a hibákból tanulni kell!