Margita 40 | 2008.02.09.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

A hétvégi idő már napokkal előre gyönyörűnek ígérkezett, és mivel már elég régen érte a területet csapadék, úgy döntöttem, hogy a terepfutó cipőmben megyek (persze továbbra sem futva), és a bakancsot meghagyom máskorra. Szerencsére ami sár volt is, az sem volt vészes, így ez jó döntésnek bizonyult. Reggel az Örsön találkoztam Tomival, onnan kényelmesen elkocsikáztunk a 3-as úton Gödöllőre, ahol a rajt közelében levő élelmiszerbolt ingyenes parkolójában további költségek nélkül ott is hagyhattuk mind a négy kerekünket :-)

Végül hivatalosan 8:19-kor indultunk el (Tomi 8:20-kor - direkt egy perccel korábbi időpontot íratott a lapomra... de hát egy perc előny járt neki a fuvarért cserébe). A kabát igen hamar lekerült rólam, kellemesen sütött a Nap, így egy polár pulcsi bőven elég volt (néha még sok is). Az első kilométereket betonon tettük meg, így hát ennek monotonitását ellensúlyozandó, menet közben kitárgyaltuk a digitális fényképezőgépek piacát (na jó, ez kicsit tovább is elhúzódott). Gödöllőt egy a túra vége felé a vasút túlsó oldaláról is jól látható szép templom mellett hagytuk el. Az első ellenőrzőpont előtt még megmásztunk egy kis dombot, amivel a túra legmeredekebb részét gyorsan le is tudtuk.

A Pap Miska kút előtti 1. EP-t így 9:31-kor értük el, de a futók tömeges ránkzúdulása miatt kicsit másodrendű versenyzőkké degradálódtunk, és pecsétet sem kaptunk a futók továbbhaladásáig... Ez az egyetlen negatívum, amit a szervezésről el tudok mondani. Ugyan az itt kapott csokit későbbre szántam, az M3-as alatt azon vettem észre magam, hogy éppen megettem :-) Kicsit elkalandozhatott a figyelmem a futók miatt. Az aluljáró után jégpáncélba öltözött tavakat hagytunk magunk mögött, és lassan elkezdtük emelkedésünket, ami majd egészen a Margitáig vezetett. Ez előtt még érintettük a Babati romtemplom ellenőrzőpontját (10:04), majd egy kicsit kerülgetni kellett a sarat, mielőtt megérkeztünk volna a koronával ékesített geodéziai tornyot is magán viselő Margita csúcsára (10:57). Itt a kilátásból mit sem láttunk, hisz a torony életveszélyes, és a Naszályon már úgyis megjártam egy ilyennel...

Lefelé a lejtő elején egy kisebb gerincen vezetett az út, ez a rész nagyon tetszett, beszédtémánk pedig a férfi kontra női vásárlási szokás lett. Valahol ezen a szakaszon volt még egy szép kis tisztás, mely körül a fák telis tele voltak fagyönggyel - az a hely is tetszett. Domonyvölgybe 12:21-kor érkeztünk, kaptunk nagyon finom ovis teát és nápolyit, ami igen jólesett. Ezután "nagypistáztunk" egyet, és jobbról kerültük meg a lovarda területét a rendes út helyett, ami kicsit megtoldotta az utunkat... Nem is értem hogy hogy sikerült ezt így összehozni... Szerencsére az újra visszatért betonos szakasznak a 3-as útnál vége szakadt, és félelmeim ellenére nem is a főúton vezetett tovább a jelzés, hanem attól 10 méterre egy kellemes ösvényen. Tartott ez az idill egészen az M3-as felüljárója előtti szakaszig, ahol sajnos rá kellett térnünk a 3-as útra (szerencsére jó széles földsáv volt az aszfaltcsík mellett), de legalább az M3-ast tartó egyik oszlopon szemrevételezhettük az ország (és talán az egész Univerzum) legnagyobb sárga sáv jelzését ;-) Eztán következett az út 3. komolyabb emelkedője, amivel megint 300 méter közelébe jutottunk. Szép volt az erdő, gyorsan haladtunk, jókat beszélgettünk - mi kell még?

A Kőkereszthez, azaz a Juharos gerincének aljába (nápolyi és limonádé) 14:24-kor értünk. Közben egy irtás széléről megpillantottuk a Naszályt is, majd a gerincről a Mátra vonulatai is felsejlettek. A gerincre fel rövid meredek vezetett, lefele már hosszú meredek, így gyorsan megérkeztünk a Gödöllő-Hatvan sínpár mellé Máriabesnyőre. Innen szép kilátás nyílott a reggel már érintett templomra. A továbbiakban főleg Gödöllő utcáin kanyarogtunk, majd még egy markoló-gépet is meghátráltattunk - amint észrevette, hogy felé közeledünk, kitolatott az előttünk emelkedő utcából. Félelmetes látványt nyújthattunk... Az Egyetemi erdő bejáratához 15:35-kor érkeztünk meg (szőlőcukor), majd átvágtattunk az erdőn, elsuhantunk a Szent István Egyetem főépülete mellett, átkeltünk a vasút felett, míg végül a parkon keresztül visszajutottunk a kiindulási pontra. Hivatalosan 16:05-kor értünk be, átvettük a díjazást és nekiestünk a jó hagymás kenyereknek :-D

Megint sikerült egy kellemes 5,3 km/órás átlagot menni, ennek örülök, meg nekem a sok beton ellenére is tetszett a környék, csak mindig tudni kell észrevenni az apró szépségeket is. És végre van 2008-as túranaptárom is ;-)