Téry Ödön Emléktúra 50 | 2008.03.29.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Már tavaly is ezt a távot terveztem, de a pocsék időjárás miatt végül csak a 25-ön indultunk, és azt sem élveztem igazán... Most a többiek lakásavatóra mentek, így egyedül vágtam neki a távnak. Az eheti sorozatos kevés alvás (<5 óra) után elég szörnyű volt reggel 6-kor már elindulni, de nem volt mit tenni, már egy hónapja nem túráztam sehol... Végül kicsit hosszas sorban állás és nevezés után élesítettem a GPS-t, és pontban 7:39-kor elindultam. Hallottam, hogy a később startolók közül sokaknak nem jutott itiner - erre legközelebb fel kell készülni!

Ezalkalommal egyébként a kéktúrás oldalamra is dolgoztam, ugyanis amikor a Piliscsaba-Hűvösvölgy szakaszt csináltam, akkor még nem volt ilyen jó GPS-em, és a szintábra sem lett olyan szép - na ezt a "problémát" a túra első felének bejárásával orvosoltam is. Az első kilómétereket betonon tettük meg, ami nem egy nagy élvezet, de hát ez van. Örömmel tapasztaltam, hogy a kék kis kunkorát (mely a templomhoz visz) az általam látott népes társaságok közül senki sem vágta le - pedig evidens lehetőség volt rá. A Remete-szurdok bejáratához 8:19-kor értem. A szurdok továbbra is szép, ilyenkor, amikor még nincs lomb a fákon, jól látszanak a meredek falak és a sziklák. A szurdokból való felkapaszkodás elég meredek, de mindenért kárpótol a közben feltáruló panoráma. Mondjuk lehetett volna egy kicsit kevésbé párás a levegő, de így is nagyon szép volt.

Innen hosszú, majdnem teljesen szintben haladó erdei szakasz következett, kellemesen széles utakon - bár kicsit ingerszegény környezetben. A volt turistaház romjai előtt a kéktúra pecsétet is őrző vendéglátóipari egységet sokan ellenőrzőpontnak vélték az ott önerőből frissítő embertömeg miatt :-) A Nagyszénás felé az emelkedő nem is olyan meredek, nem is olyan hosszú, így gyorsan túl is lettem rajta, és 500 méter felett meg is jelentek az első hófoltok. Itt futottam össze a pont felé igyekvő pontőrrel, de természetesen így én értem előbb a csúcsra (9:57). Itt elég hűvös volt, így felvettem egy széldzsekit. A kilátás - mint mindig - most is magával ragadó, még ha nincs is az a szuper idő.

Innen Piliscsabáig hosszú-hosszú lejtő következett, kellemes völgyben ereszkedik a kéktúra útvonala a település felé. A völgyben egyébként még 475 méteren is voltak hófoltok. Meglepően sokan jöttek szembe is, már elég régen találkoztam ennyi (valószínűleg) kéktúrázóval. Piliscsabán még a helyzet magaslatán állt az itiner, így akár GPS nélkül is megtaláltam volna Klotildligeten a bisztrót. Ide 11:44-kor érkeztem meg, de kicsit pihennem kellett, mert a gyomrom rendetlenkedett...

A déli harangszó vége után indultam tovább a már tavalyról jól ismert 25-ös útvonalon, csak a 2007-es állapothoz képest jóval szárazabb terepen. Kapásból egy kellemes kis emelkedő, majd Pilisszántóra csak azért tudom, hogy hol kell bemenni, mert tavaly elrontottam (de az ősrégi itiner itt köszönőviszonyban sincs a valósággal - nem tudom miből állna frissíteni rajta). Aztán fel kell mászni a nyeregbe, ahol a Kinizsin is elhaladtam, majd irány Pilisszentkereszt. Itt kicsit csöpögött az eső, vagy inkább szitált, így újra felvettem a széldzsekit. Nem volt egy barátságos idő, annyi szent. Az ellenőrzőpontként szolgáló vendéglőbe 13:40-kor érkeztem meg. A húsleves itt nagyon jó volt, jól is esett.

Eztán jött a hegymenet, Dobogókőre fel nem egy leányálom, de ettől túra a túra. Főleg az első 150 méternyi szint leküzdése az, ami fárasztó, utána már lankásabb a terep. Viszont sajnos itt igen hamar megjelent a sár, ami az itteni utak kissé mélyút jellegéből eredően hamar csatornává változtatta a követendő útvonalat. Aztán 550 méter felett megjelentek az olvadó hófoltok is, viszont Dobogókőn még összefüggő hótakaróval fedett részek is voltak! No meg latyak, ameddig a szem ellát. Az ellenőrzőponton 14:51-kor kaptam pecsétet - egyben a következőt is, hasonlóan mint az előző évben... A kilátás szép volt innen is, végre elkezdett kiderülni az idő, és sütni a Nap.

Lefelé jött aztán az igazi korcsolyapálya, többször balettezést imitáló mutatványokkal tudtam csak elkerülni a totális besározódást... Itt már nagyon szétszóródhattak az emberek, mert alig egy-két túrázóval találkoztam egész Dömösig. Sajnos kijött rajtam az álmosság is - csak azért nem ültem le az Ilona-pihenőnél (15:34), mert féltem hogy akkor elalszom. A gyomrom is megint rendetlenkedett, így vesztettem egy kis időt, de végül még pont 9 órán belül, 16:38-kor beértem a célkocsmába. A díjazásra sajnos nagyon hosszú sorban kellett várni, ami a kocsma dohányszagos légkörében nem volt túl jó... Az viszont igen, hogy az egyik szervező felismert a nevemről, és megdicsérte a honlapomat :-)

Hihetetlen módon még a buszon is volt ülőhelyem (a mögöttem felszállóknak már nem volt ilyen szerencséje), de azért a másfél órás buszút az Árpád-hídig nem volt a legjobb - alvás közben folyton arra kellett vigyáznom, hogy ne essek be a széksorok közti folyosóba. Azért jó túra volt ez a csak nevében ötvenes, viszont az itinerre ráférne már egy kis frissítés...