Szombaton újból Józsival indultam bringázni egy 100 felettit. Ő a sikeres államvizsgát, én a sikeres elméleti fizika szigorlatot “pihenve ki” ezzel a kis testmozgással – amiből nekem két és fél hétig nem sok jutott osztályrészül. A reggel 8:07-es vonattal utaztunk Vácig, onnan pedig az alább látható útvonalat jártuk be.

Az út nagy részén (minimum a 2/3-án) szembeszélben kellett tekerni, ami elég sokat kivett belőlünk, nem csak fizikálisan, de lelkileg is – főleg az emelkedőn felfelé hátráltató széllökések hatottak demoralizálóan… Amint az a képeken is látható (ide kattintva időben visszafelé…, míg Józsi képein normálisan itt), nagyon sok szépet láttunk, kiemelném a cserhátsurányi templomot, Herencsény romtemplomát és a Sasbérci kilátót. De a cserháti táj is gyönyörű, főleg az ilyen tiszta és szeles időben, ahogy a fű hullámzik a domboldalakon… Cserhátsurányban még a harangokhoz is felmehettünk a toronyba, pedig ez nem adatik ám meg minden arra tévedőnek :) Ahogy az az alábbi szintábrán is látható, most sem volt kevés a mászás (1500 méter szintemelkedés, a legmeredekebb szakaszon 11%-os meredekségű!), ráadásul egyszer fe, egyszer le – mire megszoktam az egyik ritmust, már is váltani kellett a másikra…

Rendesen ki is purcantam a végére, pedig Józsi talán még felment volna Szanda várára, de én már nagyon nem. Bevallom hogy kihajtottam a belemet is. Aztán az állomásokra oda- és visszatekeréssel együtt 126 km lett a napi szumma, ami azért elég szép adag. Jó volt nagyon! Videó alant.