Mondják sokan, nyelvében él a nemzet. Ezzel részen egyet is tudok érteni, hiszen magam is tapasztalom, hogy hiányzik az anyanyelvemen való verbális kommunikáció, mert hiányoznak a szavak, hiányoznak a mondatok, hiányoznak a hangsúlyok, a lüktetés, minden. Néha – általában mikor a mosodában úgysincs más dolgom – előveszem Márait, és hagyom hogy daloljon. És akkor gyönyörűen szól a magyar nyelv, ékesen, választékosan, különlegesen…

Angolul bárkivel meg tudom értetni magam, gond nélkül és relatíve mívesen tudok számtalan témakörben társalogni – no nyelvtanilag néha nem teljesen helyesen (ez a két szó is milyen szépen szól, nem igaz?), de vannak dolgok, melyeket nem tudnék más nyelven elmondani, mint a sajátomon. Ezért is gondolom mostanában azt, hogy maga a magyar nyelv az, ami magyarrá tesz. És erre a magyarságra mindig büszke lehet az ember, és ez mindig is egyedi lesz bennünk. Mégha soha sem fogom pontosan tudni, mit is írunk “j”-vel és mit “ly”-nal… És midig örömöt fog okozni, amikor egy hivatalban, vagy egy levél címzésében nem hagyják le az ékezeteket a nevemről. Apró dolgok ezek, de ezekben az apróságok nekem igenis fontosak.

Ugyan a bejegyzés érdemi mondanivalója itt véget is ért, de a személyes dilemma csak most következik. Ugyanis ha nyelvében él a nemzet, akkor utóbbi megismeréséhez előbbi elsajátítása feltétlenül szükséges. Namármost, én igyekszem mindent megtenni, hogy beilleszkedjek a belgák közé, mert ezt fontos dolognak tartom, ha már négy évet fogok itt eltülteni. Utánanéztem a történelemnek, földrajzak, hírességeknek (néha a belgák is meglepődnek, mennyi mindent tudok az országról), elmélyedek a belga csokoládék és sörök világában (mégha nem is vagyok nagy sörpárti – és akkor most finoman fogalmaztam), belga hírportálokat olvasok, nem keresem más magyarok társaságát (pedig tudom hogy nem én vagyok a városban az egyetlen), stb. És ezeket a dolgokat a belgák nagyra értékelik. Viszont a holland nyelvvel gondjaim vannak. A kezdeti lelkesedésem már nincsen sehol sem. Igazából a bajok fő forrása az, hogy nincs időm gyakorolni, és így nem lehet haladni. Ráadásul ez a magántanáros kiscsoportos módszer nekem nem fekszik annyira, a klasszikus “építkezzünk a nyelvtanra” stílus valószínűleg jobban bejönne, de ahhoz is idő kéne. Nem is kevés. Munka után pedig még ha van is erőm vagy időm (ritka eset, mostanában extrém ritka, mert vagy valami sport van, vagy szocializálódás – értsd: vacsora, sörözés, közös program, stb. -, de ez az időhiány azt hiszem a blogbejegyzések gyakoriságán és mélységén is érezhető…), akkor nagyjából minden mást jobban kívánok, mint “tanulni”. És igen, az élet szüntelen tanulás, de úgy érzem ebből most nem kérek. Hiszen a mostani munkám is tanulás, új módszereket kell elsajátítanom, új programnyelven kell szkripteket írnom, új akadályokkal kell megkűzdenem, minimális segítséggel. Mindenzt heti öt napon napi 7 óra 36 percben (éljen a 38 órás munkahét). Így nem csoda, hogy munkaidő után nem tanulni szeretnék, hanem az életet élvezni. Legyen az falmászás vagy életem legfinomabb gofrija meleg cseresznyeöntettel és csokireszelékkel meghintett tejszínhabpiramisokkal, vagy egy jó film, egy jó beszélgetés, bármi. És a helyzet az, hogy nem vagyok rákényszerülve arra, hogy megtanuljak hollandul, az Intézet munkatársainak fele külföldi, a csillagászat nyelve meg egyébként is az angol, így néha még a belgák is angolul beszélnek egymás között, mert úgy egyszerűbb… Így egyre inkább időpocsékolásnak tartom azt a heti egy vagy két másfél órás nyelvórát, ami ráadásul ki is zökkent a munkából… És egyáltalán nem az alkalmankénti 20€-t sajnálom, hanem az időt. Ráadásul tudom, hogy az angolom is messze van a tökéletestől (néha azért magam is megbotránkozom, miket mondok…), és nem négy évembe tellett elérni ezt a szintet… Beszéltem belgákkal is ezekről a gondjaimról, és van aki azt mondja, hogy még ne hagyjam abba, van aki viszont tök feleslegesnek tartja a holland nyelvtanulást… Nem tudom, pontosabban a fentiek ismeretében gondolom mindenki érzi, hogy nagyon is tudom, mit szeretnék… Mindent egyszerre nem lehet. Nekem is csak 24 óra egy nap. Szóval tessék, lehet érvelni, hogy miért ne hagyjam abba, bár szerintem felesleges. (A Google Translate pedig eszméletlenül jól működik hollandról angolra…) Az egyetlen érv egy belga barátnő lenne. Bár valószínűleg akkor is tanárt váltanék ;)