Dél-Börzsönyi Kilátások 40 | 2009.03.14.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, míg az oldal legalján látható a szintábra.

A fő indok, amiért elmentem erre a teljesítménytúrára, az volt, hogy nem vagyok biztos benne, hogy még tavasszal lesz időm elmenni a Kéktúrából még hiányzó utolsó szakaszra, ami azt jelentette volna, hogy kicsúszok az MTSZ aranyjelvény teljesítésére rendelkezésemre álló két éves időkeretből. Most ezzel a túrával megvan a hiányzó pontszám. Bevallom túl sok kedvem már nincs is a teljesítménytúrázáshoz, elmúlt a kezdeti kihívás, már nem élvezem annyira a monoton gyaloglást, így most bizonytalan ideig biztosan ez volt az utolsó. Szerencsére azért ez egy szép búcsúnak bizonyult...

Tomi, egy munkatársa és Peti reggel hétre autóztak a házunk elé, így az utazással nem volt sok gondom. 8:26-kor indultunk el a zebegényi rajtból, és később hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szép időnek (és a számos meredek emelkedőnek) köszönhetően felesleges a kabát, viszont a kamáslikat nem biztos hogy az autóban kellett volna hagyni. Ugyanis a táv háromnegyedén masszív sár jellemezte a turistautakat. Végül is abból a szempontból örülhetünk, hogy legalább a kamáslik tiszták maradtak... Ráadásul most botok nélkül mentem, úgyhogy csoda, hogy csak egyszer csúsztam meg úgy, hogy a kezeimet is használnom kellett :)

A táv a túra nevéhez méltó módon nem szűkölködött a panorámát nyújtó pontokban, így a még téli álmot alvó, vagy épphogy csak éledező (pár hóvirág bújt még csak elő) növényzet hiánya nem jelentette azt, hogy nem lett volna miben gyönyörködni a kilométerek során. Nekem személy szerint a tágas mezőkön átvezető szalagozott (nem turistajelzéssel jelölt) részek tetszettek igazán, mert olyan arcát láthattam róluk a Börzsönynek, amit korábban még soha. De gyönyörű volt a kilátás Zebegény és a Hegyes-tető között szinte száz méterenként, aztán fenn a csúcsról is. Később a Nagy-Morgóról levezető igen meredek ösvényről tárult elénk gyönyörű panoráma. Szép volt a Csömöle-völgy (Kismarostól északra) a benne kanyargó patakkal, majd a Pusztatorony szirtje és az alatta látható horgásztó is. A Malom-völgyben ereszkedve ért minket a szürkület, de még a sötétség beállta előtt beértünk a célba (18:09), így nem volt szükség a fejlámpáink bekapcsolására.

A szervezés egyébként kifogástalan volt, nagyon jó szalagozással és teljesen megfelelő ellátással (kétszer csoki, hagymás zsíros kenyér és tea, alma, majd a célban virsli és tea). Tomiék egészen a kapuig hoztak, így a hazajutással sem volt különösebb gondom.

A krónikáskönyvek kedvéért álljon itt az ellenőrzőpontokra való megérkezésünk ideje is: Bodzás-pihenő (08:55), Borostyán-kői pihenő (09:36), Hegyes-tető (10:28), Kövesmező (10:57), Gerendás büfé (12:09), Rózsakunyhó (13:14), Morgó v.mh. (14:41), Pusztatorony (16:20) és Törökmező, halastó (16:56) - ezzel együtt a saras terephez képest egész jó, laza 4,1 km/órás átlagot mentünk.