|
|
|
Gyűrűs napfogyatkozás expedíció 2005 - Spanyolország 2005. szeptember 30. - október 3. - október 7. Másnap reggel még mindig felhős idő volt, de már nem esett, és a Pireneusok irányában a horizont felett gyönyörű derült ég-sáv mutatkozott. A műholdképekről meggyőződhettünk róla, hogy a front elvonultával gyönyörű időnk lesz, bár kicsit féltünk a miatt, nehogy az északabbra a tenger fölött levő pamacsok tömege pont akkor érjen a szárazföld fölé, amikor nem kéne... Én azért többedmagammal bíztam benne, hogy az Ibériai-félsziget szárító hatása nem engedi majd olyan délre ezeket a felhőket, mint ahol mi leszünk. Itt végre meg is mosakodhattunk, a bátrabbak fürödhettek is - nagyon kulturált, európai színvonalú volt a kemping.
Indulás előtt még lementünk a tengerpartra, ami a felhők ellenére, vagy inkább azok következtében gyönyörű volt - a mellékelt fotók közel valós színeket mutatnak! A porta közelében még wifi-elérés is volt, Tepi egyébként folyamatosan ezekre vadászott, fel alá járkált, laptopját mint vízkereső botot tartva maga előtt! Indulásunkkor azt az információt kaptuk, hogy az elmúlt két hétben egy csepp eső sem esett... Ez a mi formánk. Amint rátértünk az autópályára, már hétágra sütött a nap, a legszükségesebb megállásokat leszámítva (tankolás, benzinkút kiszolgáló-épületeinek kihasználása: WC, büfé - utóbbi finom friss előrecsomagolt szendvicsekkel, de teljesen komolyan minden irónia nélkül!) folyamatosan haladtunk. A műholdképek tanulmányozása során Tepivel arra az elhatározásra jutottunk, hogy a tengerpart mentén haladunk végig Valenciáig, majd onnan nyugatnak indulunk, és addig megyünk, amíg az út nem metszi a fogyatkozás centrális vonalát.
Az autópálya nagyon szép vidékeken vezetett keresztül,
gyönyörű kék volt az ég, tűzött a nap, volt vagy 30°C, úgyhogy élveztük az
utat! Végig nagyon sok szélerőművet láttunk, valamint geológiai csodák
tucatjait! Nagy üdvrivalgás fogata a 0°-os meridián átlépését... Valencia közelében letértünk a tengerparti autópályáról és az A3-as
úton Madrid felé fordultunk, de közel 50 km után már le is fordultunk egy Requena nevű kisvárosba. Itt szerettünk volna vacsorázni valamit, de a
spanyolok valamiért mindig olyankor sziesztáztak, amikor mi éhesek voltunk,
így csak lehúzott rácsok és rolók fogadtak bennünket. Itt megtekintettünk még
egy bikaviadal-arénát, majd egy alsóbbrendű úton (N322) a GPS-re hagyatkozva a
centralitás vonala felé vettük az irányt. A várost alig hagytuk el, amikor
feltűnt előttünk egy jó 10 kilométeres teljesen egyenes útszakasz - az építők
nem törődtek a domborzattal, nyílegyenesen vezették az utat, így olyan
érzésünk volt, mint
A képre kattintva a bekeretezett terület tekinthető meg nagyban a Landsat ETM+ képeiből összeállított felvételen (forrás: GLCF ESDI), itt Los Isidros-tól kicsit balra és le egy nehezen észrevehető sárga pötty mutatja az észlelőhelyünket. Itt egy térkép a fenti műholdkép mellé. Este még felállítottuk a műszereket, belőttük a technikát, az előzetesen kimért koordinátáinkra lekérdeztük a kontaktusok időpontját, majd a vacsora elfogyasztása után gyönyörködtünk a felettünk feltáruló csodában: ilyen eget még soha életemben nem láttam (vagy nem emlékszem rá), a Tejút horizonttól horizontig hömpölygött, megszámlálhatatlanul sok csillag világított... Egyesek kihasználták az időt, és távcsöveztek vagy fényírásos fotót készítettek, míg mások eltették magukat hétfőre, a fogyatkozás napjára. © Copyright Pápics Péter István 2005. |
amikor a 66-os útról látunk képeket. Arról nem is
beszélve, hogy a növényzet is elég gyér volt, szinte kizárólag tűlevelű fák
éltek meg a sziklás, köves, rozsdás talajon... Amikor a GPS pont 0m-t mutatott
volna a középvonaltól, beértünk egy kis faluba, Los Isidros-ba (a tábla és az
út már a
következő napi felvétel), így nem
tudtunk pont középen letáborozni. Kisebb keresgélés és tanakodás (legalább egy
óra) után sikerült megfelelő észlelőhelyet találni - egy elhagyott régi
országutat jó 10 méterrel az új út felett egy domboldalban, kitűnő kilátással
dél és kelet felé. A keresésben csak az volt problémás, hogy mindenfelé
gyümölcsösök és magánterületek voltak az út mentén. (Végül tehát 3,683 km-re,
207,78° irányban helyezkedtünk el a középvonaltól.)
